Vučić kartellje létrehozott egy újgazdag kasztot: milliárdosok a sárból

Ezzel a címmel jelent meg a Tabloid című magazin legújabb számában egy terjedelmes cikk a szerb elnökről és környezetéről. A kétheti rendszerességgel az újságos standokra kerülő magazin általában jobb oldalról támadja Aleksandar Vučićot, de talán pontosabban fogalmaznánk, ha azt mondanánk, hogy minden oldalról. Lehetetlen kideríteni, hogy mennyi igaz abból, ami a Tabloidban megjelenik, az viszont biztos, hogy nem puszta képzelgésről van szó, és „van benne rendszer”, ennek megfelelően a Tabloid iránt sem a szerb elnök, sem a Szerb Haladó Párt nem táplál tiszta szívből jövő megbecsülést és odaadó szeretetet. Néha azon csodálkozunk, hogy még nem dózerolták le őket, mint a Savamala városrészt, amely megnyitotta az utat a Belgrád a vízen, vagyis a Belgrade Waterfront nevet viselő lázálom felépítése előtt, ami hozzásegítette a Vučić körüli oligarcháknak, és magának a szerb elnöknek a meggazdagodását. A szereplők valósak, az egymáshoz való viszonyuk is körülbelül így rajzolható fel, viszont azt lehetetlen kideríteni, hogy mi igaz az alábbiakból: azt nem mondanánk, hogy minden, de azt sem állítanánk, hogy semmi sem. Ezért ezt a cikket leginkább azoknak ajánljuk, akik politikai trillereken nevelkedtek, és kedvelik az olyan összeesküvéselméleteket, amelyekben szép számmal vannak valóságfragmentumok. Igyekezünk hűen tolmácsolni az írást, hogy rávilágítsunk arra a bonyolult rendszerre, amely irányítja, és mint a cikkből hamarosan kiderül, lerabolja Szerbiát. A cikket Predrag Popović, a Tabloid főszerkesztő-helyettese jegyzi.

A helyzet rövid felvázolása

A haladó párthoz tartozó újgazdagok listáján különféle oligarchák, politikusok és bűnözők szerepelnek. Közös bennük, hogy mind Aleksandar Vučić kartelljéhez tartoznak, és nem tudják megmagyarázni az első milliójuk eredetét. Az ellopott pénz nyomai fellelhetők az Állami Számvevőszék jelentéseiben, amely évente hárommilliárd euró eltűnését állapítja meg az állami költségvetésből, valamint a Szerb Nemzeti Bank és az Adóhivatal listáin. Az állammal való üzleti kapcsolataik révén hatalmas birodalmakat építettek fel olyan emberek, mint Stojan Vujko, Ivan Bošnjak, Željko Drčelić, és az új oligarchák legnagyobbika, Zvonko Veselinović, aki egyébként amerikai – de nem csak amerikai – szankciók alatt van.

Vučić kartellje létrehozott egy újgazdag kasztot: milliárdosok a sárból 2

Kapcsolódó cikk

ROSSZFIÚK: Nagy-Britannia három szerb “üzletember” ellen vezetett be szankciókat

A Forbes nemrégiben közzétett adatai szerint Szerbiában 40 milliárdos és 33 ezer milliomos él. A szerbiai hatóságok azonnal cáfolták ezt az állítást, mondván, hogy nincs ennyi gazdag ember az országban. A szerb állampolgárokat azonban nem is annyira a pontos szám érdekli, sokkal inkább az a tragikus tény, hogy az új üzleti birodalmak közpénzek eltulajdonításával és magántulajdonok lenyúlásával jöttek létre.

Ebben a kasztban olyan oligarchák vannak, akik különböző módokon gazdagodtak meg. A többség állami intézményekkel folytatott kétes ügyleteken keresztül vett részt a költségvetés megcsapolásában. Néhányan klasszikus bűncselekményekkel, például kábítószer-kereskedelemmel, fegyvercsempészettel vagy pénzmosással gazdagodtak meg. Vannak köztük börtönviseltek is, és olyanok is, akik majd csak ezután kerülnek börtönbe. Nemzeti, vallási és politikai hovatartozásuk, végzettségük és életkoruk különböző, de két dolog közös bennük: 1. a Szerb Haladó Párt kartelljének védelme alatt gazdagodtak meg, és 2. nem tudják igazolni a vagyonuk eredetét.

Aleksandar Vučićtól kezdve egyik újgazdag sem tudja megmagyarázni, hogyan szerezte az első, az ötödik vagy az ötvenedik millió euróját. Nem mondhatják el az igazat, mert azzal börtönbe juttathatnák magukat. Ezért kénytelenek értelmetlen hazugságokat terjeszteni.

Ebben a kartell vezetője, Vučić jár az élen. Amikor először volt hatalmon (a kormány tagja) 1998 és 2001 között, szülei 70 négyzetméteres újbelgrádi lakását egy 97 négyzetméteres vračari lakásra cserélte a Krunska utcában (ebben az utcában van a magyar nagykövetség is), amely a Jugoszláv Nemzeti Bank tulajdona volt. Később azt állította, hogy anyja eladott 15 láncnyi örökölt földet a vajdasági Óbecse (Bečej) közelében, hogy fedezze a két lakás közötti értékkülönbséget.

A Tabloid cikke: Vučić kartellje létrehozott egy újgazdag kasztot: milliárdosok a sárból (Forrás: Tabloid)

Abban az időben, a „NATO-agresszió” alatt, az „információ ellenes miniszter”, ahogy a Tabloid nevezte az akkortájt tájékoztatási miniszteri posztot betöltő Vučićot,
egy 117 négyzetméteres lakást kapott az államtól az újonnan épült „Yu Business Centerben”. Amikor hatalmát elvesztette, Angelina mamának újabb földeket kellett eladnia, hogy a fia ki tudja fizetni a kirótt extra adókat.

Ahogy akkor azt hazudta, hogy egy Francia utcai (Francuska ulica) garzonban lakik, most azt hazudja, hogy anyja 2017-ben kölcsönzött neki pénzt, hogy megvásárolja az egyetlen hivatalosan birtokolt ingatlanát, egy garzont Belgrád Belville városrészében.

Ugyanilyen stílusban magyarázta el testvére, Andrej vagyonának eredetét is. A fiatalabb Vučić svájci frank alapú hitelt vett fel, de a devizaárfolyam és a kamatok emelkedése miatt nem tudta törleszteni. Kitalálhatjátok, anyja újabb földdarabot adott el, hogy Andrej vissza tudja fizetni a hitelt. Vagy Angelina mama megörökölte fél Vajdaságot, vagy Vučić nagyon sokat hazudik -írja a Tabloid.

Hiába mesél Vučić ilyen ostobaságokat, a pénz nyomai nem az anyjához vezetnek, hanem az üzleti partnereihez, Darko Šarićhoz, Veljko Belivukhoz, Predrag Koluvijához, Zvonko és Žarko Veselinovićhoz, Milan Radoičićhoz és más drogbárókhoz, gyilkosokhoz és csalókhoz a kartellből.

A bűnözők közötti kommunikációk feltárják, hogy Aleksandar Vučić az elmúlt 12 évben több mint 20 milliárd eurót szerzett korrupt ügyleteken keresztül. Az is nyilvánosságra került, hogy Andrej Vučić és Zvonko Veselinović már 2015-ben megünnepelték az első milliárd eurójukat. A Vučić testvérek vagyonának eredetét és megszerzésének módját a velük foglalkozó bírósági eljárások során is tárgyalják, amelyeket amerikai és európai szolgálatok követelésére indítottak.

A Savamala-botrány és minden más

A Veljko Belivuk (Velja Nevolja) és a Marko Miljković (Belivuk társa) közötti kommunikáció feltárta, hogy a bűnözői akciók részeként, amelyeket Vučić utasítására hajtottak végre, a Savamala negyedben épületeket bontottak le illegálisan. Ezzel a bűncselekménnyel készítették elő a terepet a „Belgrád a vízen” projekt számára. Ebben az akcióban együttműködtek a városi közszolgáltatók, a rendőrség, az Inkop (Milan Radoičić és Zvonko Veselinović közös cége) és a Milenijum Tim építőipari cégek, valamint a Velja Nevolja-féle csoport bérgyilkosai.

Azóta nyolc év telt el, a „Belgrád a vízen” projekt keretében 480 hektárnyi területet foglaltak el a Száva partján, és több tucat felhőkarcolót építettek, amelyek révén több milliárd eurót mostak tisztára.

Kapcsolódó cikk

Három évtizeddel Jugoszlávia szétverése után lerombolják a Jugoslavija Szállodát is

A Milenijum Tim (Millenium Team) azóta kiterjesztette tevékenységét az építőipartól kezdve a gázvezetékekig, borászatokig és futballstadionokig. A hivatalos tulajdonosok, Ivan Bošnjak és Stojan Vujko, összesen 13 kapcsolódó céget birtokolnak, köztük a „Jaroslav Čarni” Vízgazdálkodási Intézetet (ez korrekt állítás!) és a Goša Kutató-Fejlesztő Intézetet is.

Pénzügyi jelentéseik szerint a Milenijum Tim az elmúlt három évben 3,55 milliárd dinár, azaz 30,3 millió euró tiszta nyereséget ért el. A cég nyeresége várhatóan még nagyobb lesz idén, amikor az EXPO projekt keretében az állami költségvetésből kapott pénzekből még több munkát végezhetnek el. (Már dolgoznak az EXPO-projekt keretében!)

Azonban a nyereségnél is fontosabbak azok az adatok, amelyek a Milenijum Tim rövid és hosszú távú tartozásairól szólnak. Összesen 31 milliárd dinárral, azaz 265 millió euróval tartoznak. Ez az eset rávilágít Vučić üzleti, vagy inkább rablási rendszerére. Az állam által fizetett nagy infrastrukturális munkákat a hatalom kiváltságos cégekre bízza, amelyek hitelekből működnek. Ebben a zárt rendszerben mindenki nyer, kivéve az állampolgárokat, akik a valós költségek háromszorosát fizetik meg az utak építéséért. Természetesen Vučić és társai is jól keresnek minden projektben.

Zvonko Veselinović cégeinek sikere

Ugyanezt a modellt alkalmazták Zvonko Veselinović cégeinél is. Húsz cége közül csak egy, az Inkop Ćuprija az elmúlt három évben 119,4 millió euró bevételt termelt.

Zvonko Veselinović cégei is hatalmas profithoz jutnak az infrastruktúra-projektekből, amelyeket kínai építőipari vállalatok nyernek el, és alvállalkozóként Veselinović cégeit bízzák meg. Zvonko Veselinović emiatt az amerikai feketelistára is felkerült, testvérével, Žarkóval, Radoičić komájával és több mint húsz másik céggel együtt, amelyeket Szerbiában, Horvátországban, Bulgáriában és Észak-Macedóniában jegyeztek be.

Forrás: Tabloid

Veselinović, Vujko, Bošnjak, és Željko Drčelić ma sokkal sikeresebben működnek, mint a Slobodan Milošević korrupt rendszeréből kiemelkedett oligarchák. Miroslav Mišković, bár ő továbbra is a „No. 1” oligarchaként próbálja magát a médiában fenntartani, ám már nem tudja megállítani birodalma összeomlását.

Az utóbbi években Mišković cége, a Delta Holding, csak tavaly volt nyereséges, amikor 10,47 millió dinár profitot termelt. Az azt megelőző két évben, 2021-ben és 2022-ben, összesen 1,05 milliárd dinár, azaz kilencmillió euró veszteséget könyvelt el.

Vučić hatalmas kárt okozott Mišković üzleteinek, amikor 2013 végén letartóztatta és fogságba vetette. Vučić ezt a lépést az egyik legjobb kampányfogásként használta fel, hogy megtévessze a választókat, és korrupcióellenes harcosként tüntesse fel magát. Ezzel a trükkel sikerült minden hatalmat megszereznie, és azzá válnia, aki ma: egy kapzsi zsarnokká. Mišković kártérítését nem Angelina mama, hanem a szerb állampolgárok fizetik meg.

Egy másik régi oligarcha, Bogoljub Karić tíz évet töltött száműzetésben Oroszországban, hogy elkerülje a letartóztatást, amit Vojislav Koštunica (volt miniszterelnök) és Mlađan Dinkić (egykori pénzügyminiszter) készített elő számára, Boris Tadić (volt elnök) hallgatólagos támogatásával. Miután a bűncselekmény elévült, Karić visszatért Szerbiába, de rájött, hogy ott már nem szívesen látott személy. Hiába jelentette be nagy terveit, például a „Tesla City” és hasonló projektek megvalósítását Belgrádban, Jagodinában és Újvidéken, hamar rá kellett jönnie, hogy ezekből semmi sem lesz.

Vučić kartellje létrehozott egy újgazdag kasztot: milliárdosok a sárból 3

Kapcsolódó cikk

CÉLZOTT SZANKCIÓK: Állítólag a belgrádi kormányzattal is seftelő koszovói szerb “üzletembereket” büntet az Egyesült Államok

Karić sikertelen próbálkozásai után mind a kormánypárti, mind az ellenzéki médiában panaszkodott, hogy a kormányzat (hatalom) nem enged neki egyetlen kapavágást sem. Nem segített neki sem könyörgés, sem kompromisszumos viselkedés (a Tabloid megfogalmazása szerint, hogy „behúzta a farkát”), és még az sem, hogy beleegyezett további kenőpénzek megfizetésébe. Vučić rendszerében a régi oligarchák számára nincs hely (no country for old men): az építkezésekkel kapcsolatos korrupciós ügyleteket ma már könnyebb végrehajtani az újgazdagokkal, akik a Marakana (Crvena Zvezda stadionjának a közkedvelt neve, hivatalosan RajKo Mitić Stadion) ultráival vagy a politikai szektáknak a tagjaival, mint Karićék korábbi rendszerében.

A Milošević rendszerből származó oligarchák közül talán Milan Beko járt a legrosszabbul. Miután 2014-ben túlélte az ellene elkövetett merényletet, Beko visszavonult a nyilvánosságtól és feladta számos üzletét. A cégének, a Ladinvestnek a bankszámlája közel 4000 napja blokkolva van, mivel több mint 3,68 milliárd dinár, azaz 31,4 millió euró adósságot halmozott fel.

A vučići működés természetrajza

Bár Vučić kartellje megpróbálja eltüntetni a pénzügyi és bűnügyi nyomokat, amelyek az állami források kifosztására és a közpénzek magánvagyonokká történő alakítására utalnak, mindez hiábavaló. A korrupt rendszer nyomai világosan fellelhetők az Állami számvevőszék (Državna revizorska institucija, DRI) és a Szerb Nemzeti Bank (Narodna banka Srbije, NBS) jelentéseiben, amelyek részletesen leírják, hogyan tűnik el évente hárommilliárd euró a közpénzekből. Csak a Szerb Haladó Párt 12 éves kormányzása idején 36 milliárd euró (12 x 3) ömlött át magánzsebekbe, számlákra a vitatott közbeszerzéseken keresztül. Pontosabban szólva, ennyit sikerült felfedezni és feljegyezni; egy valódi ügyészi nyomozás minden bizonnyal háromszor ekkora összegre találna bizonyítékokat. A számvevőszéki jelentések azonban holt betűk a papíron, az ügyészeknek nem szabad ezek alapján cselekedniük.

A februárban közzétett nemzeti banki jelentés szerint jelenleg 46 847 vállalkozás és vállalkozó számlája van blokkolva, amelyek összesen 219,9 milliárd dinár (1,87 milliárd euró) értékben tartoznak. Ugyanakkor folyamatos a hanyatlás, ami erősödik és gyorsul, a járvány idején, 2020-ban, amikor sok vállalatot bezártak, 40 273 számlát zároltak. Azóta évről évre növekszik azoknak a cégeknek a száma, amelyek nem tudnak normálisan működni, és amelyek adóssága növekszik.

Forrás: Tabloid

A legnagyobb adósok listáján a Beko által jegyzett Ladinvest után a Gordan Bašić által alapított Válságkezelő Ügynökség szerepel. A Bašić testvérek, Pavle és Gordan, húsz éve vesznek részt a privatizációs bűnözői kombinációkban. 2010-ben tartóztatták le őket a vitatott ügyletek miatt, miközben társtulajdonosai voltak az újvidéki Agrokop, Kvantum és Tandem Financial cégeknek. Gordan Bašić a Tarcal-hegyi szőlők (Fruškogorski vinogradi) tulajdonosa, a Válságkezelő Ügynökséget pedig, amely ma 3,26 milliárd dinárral tartozik, eladták Svetlana Berisavljevićnek.

A szerbiai közvélemény, a rendőrség és az ügyészség is tud a szabácsi (Šabac) Magma Prom cégről, amely egy ellentmondásos oligarchához, Miroslav Bogićevićhez tartozik, bár hivatalos tulajdonosa Milan Trnavčević, ám a háttérben Bogićević áll. A Magma Prom számláit négy évvel ezelőtt blokkolták, miután az adóssága több mint kétmilliárd dinár volt. Bár a cég már nem működik, az állami szervek semmit nem tesznek, hogy a hitelezők megkapják a nekik járó pénzt.

A legnagyobb húsz adós között szerepel továbbá az Europark d.o.o. is, amely 966 millió dinár adósságot halmozott fel. A cég tulajdonosa Milojica Marković és több közúti társaság. Marković korábban Vučić közeli üzleti partnere volt, cégei jelentős infrastrukturális munkákat kaptak az államtól, azonban mostanra ő is pénzügyi problémák rabságába került. Mindeközben Vučić másik társát, Dejan Anđust letartóztatták, és azzal vádolták meg, hogy zsarolta Markovićot. Anđus azzal vágott vissza, hogy Vučić olyan tendereket írt ki, amelyeket hozzáigazítottak Marković cégeihez. Most egészen más a helyzet, Anđus szabadon van, Milojica Marković pedig bajba került.

Ugyanezt a „szeretettől a gyűlöletig” vezető utat járta végig Dmitar Đurović is. Amíg Đurović a Szerbiai Korridorok (Koridori Srbije) építési állami vállalat igazgatója volt, érintett volt egy korrupciós ügyben, amelyet Zorana Mihajlović akkori építésügyi miniszter leplezett le.

A 2016-ban Mihajlović által létrehozott munkacsoport részletes jelentést készített a 10-es korridor négy szakaszának építéséről, amelyet az Aktor nevű cég végzett. A jelentésben az szerepelt, hogy az építési munkálatok befejezésének határideje 2015. szeptember 11. volt, de 2016. december 27-éig mindössze két százalékát sikerült elvégezni a munkának. „2016 októberének közepe óta nincsenek gépek és munkások az építkezésen. Az épületek fel vannak állványozva, és két éve várják a munkásokat. Az Aktor vállalat 30 millió dinárral tartozik, és továbbra is arra hivatkozik, hogy nem tudja folytatni a munkát az általa meg nem kapott projektek miatt, miközben nem fizeti a projektek költségeit, és így további kártérítési igényekre, késésekre és új határidőkre ad okot.”

Az Aktor nem rendezte pénzügyi kötelezettségeit partnereivel, beszállítóival és alvállalkozóival szemben sem, és visszaélt azzal, hogy a befektető (előleg, további előleg, garanciabetét felszabadítása, anyagköltségek) ösztönző kifizetésekkel próbál segíteni – áll a Műszaki és Építésügyi Minisztérium munkacsoportjának jelentésében.

A jelentés megemlíti, hogy az Aktor számláját több mint egy éve zárolták, mert több mint 10 millió eurós adóssága van. A befektető, azaz a Koridori Srbije, 2014-ben két előleget fizetett ki az Aktornak, egyenként 66,2 millió dinárt, valamint további 434,5 millió dinár előleget, de a munka nem haladt előre. Mivel gyanú merült fel, hogy Đurović részt vett ezekben a korrupciós ügyletekben, leváltották a Koridori Srbije igazgatói posztjáról, de soha nem felelt ezekért az ügyekért. Vučić azt állította, hogy Đurovićot a keresztapja, Nebojša Stefanović (volt belügy-, majd védelmi miniszter) védte meg, aki gyakori vendég volt Đurović körülbelül hétmillió eurót érő sopoti (Belgrád külterülete) birtokán.

Az Aktor ATE leányvállalat ma a legnagyobb adósok listájának élén szerepel. A céget Aharon Pelesz képviseli, aki az anyavállalat, a görög Aktor vállalat megbízottja. Az Aktor ATE számláját 2,09 milliárd dinárral terhelték meg. Az Aktor ATE 2022-ben 129,3 millió dinár veszteséget könyvelt el. Ugyanakkor Szerbiában működik egy másik vállalat is ebből a csoportból, az Aktor ATE d.o.o., amelyet szintén Aharon Pelesz képvisel. Ez a cég is veszteséget termelt, de a hároméves számlazárolás után sikerült rendeznie adósságait.

A Szerb Nemzeti Bank (NBS) által közzétett zárolt számlák listáján állami vállalatok is szerepelnek, például a Krušik Holding Corporation (valjevói, régi magyar nevén macskókői fegyvergyár), amely 1,52 milliárd dinárral tartozik, miközben jelentős bevételeket realizál külföldi fegyvereladásaiból, amelyekkel az ukrán hadsereget látják el. A Szerb Államvasutak (Železnice Srbije) 1,04 milliárd dinárral tartozik, de továbbra is Vučić érdekeit szolgálja, aki számos vitatott közbeszerzésen keresztül szívja el a költségvetési pénzeket.

A „marihuána” termelő vállalkozó, és az őt védő haladó „sztárügyvéd”, aki nácitlanítani akart Szerbiában, aztán bocsánatot kért a szerb elnöktől (Forrás: Tabloid)

A legnagyobb adósok között nincs feltüntetve Predrag Koluvija Jovanjica nevű vállalata. Európa legnagyobb marihuánaültetvénye tovább működik, annak ellenére, hogy Koluvija ellen két vádiratot is benyújtottak kábítószerelőállítás miatt. A Jovanjica tavaly 4,5 millió dináros veszteséget könyvelt el, és összesen 672,7 millió dinár adóssága van. Csak Szerbiában lehetséges, hogy egy olyan „üzletember”, aki kábítószer-kereskedelem vádjával áll bíróság előtt, zavartalanul folytassa tevékenységét, szerepeljen a rezsim médiájában, és a közösségi médiában olyan videókat tegyen közzé, amelyekben azzal büszkélkedik, hogy folytatja a vadkender termesztését. Koluvija ezt megteheti, mert ismeri a „Blackberry” telefon titkos kódját, amelyet az ügyészek nem mernek feltörni, mivel félnek, hogy a levelezésekben és a rögzített beszélgetésekben felismerik valamelyik uralkodói családtag hangját.

Nem Vučić hozta létre ezt a rendszert

Természetesen, nem Vučić hozta létre ezt a bűnözői rendszert. A közpénzek és közforrások kifosztásának modelljét Vučić megörökölte és kihasználta, hogy felépítse a saját milliárdos és milliomos kasztját. Ezeket a fejlesztési modelleket az Állami Számvevőszék (DRI), a Szerb Nemzeti Bank (NBS) és a Szerb Adóhivatal jelentései részletesen leírják. Ezek az állami intézmények is hozzájárulnak Szerbia gazdaságának és pénzügyi rendszerének tragikus állapotához. Az említett állami szervek (és állami szerbek) munkaköri leírásuk alapján kötelesek lennének nyomon követni a pénzügyi tranzakciók nyomait, de semmit nem tesznek a törvénysértések és szabályszegések szankcionálása érdekében.

A Szerb Adóhivatal minden egyes blokkolt vállalattal szemben követelésekkel rendelkezik. Az igazi kérdés az, hogy miért nem reagáltak, és mi történt az ezen vállalkozásokkal szembeni követelésekkel. Ez a pénzügyi hivatalok hanyagságát jelenti, arról nem is beszélve, hogy mekkora kárt okoz ez a szerb költségvetésnek. Követni kellene, hogy a vállalat tulajdonosai vagy felhatalmazott személyei kivonták-e a vagyont az üzleti társaságból. Ily módon a költségvetést az adófizetési kötelezettségek elmulasztása is károsította. Amikor egy cég csődbe megy, és a vagyonát bármilyen módon, leányvállalatba vagy más személyeknek átutalva kivonják, senki sem felelős. Nincsenek következmények, csak az állam és az adófizetők szenvednek. Erről Ivana Matić, a Szerb Csődbiztosok Engedélyezési Ügynökségének korábbi igazgatója beszélt a (liberális) Forbes Szerbiának.

Matić megállapítása csak részben helytálló. Az Adóhivatal nem hanyag, hanem a hatalom diktátuma alapján működik. Az NBS-hez hasonlóan az Adóhivatalnak is megvannak a saját adóslistái. A tavalyi év listáján 283 vállalat szerepel, amelyekkel szemben kényszerű követelésbehajtást rendeltek el. A 2023-as lista élén ismét a szabácsi Magma Prom szerepel, majd következik a belgrádi Mera Invest, a leštanei Termol, Ratko Mitrović építőipari cége, a sjenicai PIK Pešter, a belgrádi Fexiko és az újvidéki Novitet. Az első 25 vállalat között olyanok vannak, amelyek 200 millió dinártól egy milliárd dinárig terjedő adóssággal tartoznak.

A Szerb Adóhivatal honlapján naponta tesznek közzé hirdetéseket vállalatok és üzletemberek lefoglalt ingatlanainak és ingóságainak árveréséről. Például, 2024. szeptember 2-án nyilvános árverést tartottak a Smederevska Palankában tevékenykedő Radoslav Spasić ügyvéd autójára, amelyet a szendrői (Smederevo) adóhivatal lefoglalt. A 22 éves Peugeot 307 nyilvános árverése 343 392 dináros kikiáltási árral indul, miközben egy BMW-t, amely a Kristina Lundža Lov Studio tulajdonában van, mindössze 214 560 dináros kikiáltási áron bocsátják árverésre. Kragujevacban egy 18 éves Alfa Romeo került árverésre, amelynek értékét 217 342 dinárra becsülték. A kragujevaci adóhatóság női cipőket, gyerekpapucsokat, gumicsizmákat és esőkabátokat is elad, amelyeket az adóhátralék kiegyenlítésére foglaltak le, vagyis a szerb adóhivatal ószeresnek csapott fel.

Mivel az Adóhivatal naponta tesz közzé hirdetéseket lefoglalt ingóságok értékesítéséről, egy naiv ember azt hihetné, hogy ez az intézmény valóban dolgozik. Igaz, hogy a kisebb adósok vagyona kerül árverésre, akik könnyű célpontok a likvidálásra. Az igazság másik oldalán Vučić környezetének vezető bűnöző oligarchái állnak. Ugyanazok az adóellenőrök, akik 2-3 ezer euró értékű ingóságokat és ingatlanokat koboznak el, hajlandók tárgyalni olyan milliárdosokkal, mint Željko Mitrović (a Pink Televízió tulajdonosa) és hasonlók, és megegyeznek az adósságaik átütemezéséről. Zvonko Veselinović cége, az Inkop, átütemezéssel oldotta meg adósságait. Amikor az Inkop, Veselinović többségi tulajdonú cége (60 százalék, miután a fent már említett Milan Radoičić átadta a maga részét a Veselinović testvéreknek), és amikor a szintén a Zvonko Veselinović és a Milan Radoičić tulajdonában lévő Granit Peščar–Ljig kőtörő cég 380 ezer euró adósságot halmozott fel, az Adóhivatal öt évre elhalasztotta a fizetési kötelezettséget.

A korábbi kosárlabdázó, Željko Rebrača (a Vojvodina kosárlabda klub elnöke) szintén hasonlóképpen próbálja megoldani üzleti problémáit azzal, hogy csatlakozik Vučić kartelljéhez. Fényes karrierje befejezése után, 2008 júliusában megalapította a zombori Rebrača Üzleti Központot, amely saját ingatlanok bérbeadásával és ingatlanok kezelésével foglalkozik. Miután tavaly 145 millió dináros veszteséget könyvelt el, és az adósságai 962 millió dinárra emelkedtek, világossá vált, hogy az ingatlanok bérbeadása nem jövedelmező számára, ezért inkább magát „adta bérbe” a Szerb Haladó Pártnak (SNS). Bár üzletemberként megbukott és képtelen volt saját adósságait kifizetni, Rebrača egy hónappal ezelőtt, a Szerb Haladó Párt képviselőjeként, megszavazta azokat a törvényeket, amelyek révén Szerbia 4,5 milliárd eurós új hitelt vett fel.

Rebrača és Vučić üzleti kapcsolata több mint 15 évre nyúlik vissza, és igen incidenses körülmények között alakult ki. Egy korábbi sportmenedzser, Momir Malović hozta őket össze, aki Vučić unokatestvérét, Natašát vette feleségül. Malović lakást vásárolt Rebrača zombori „Katja” névre hallgattó üzleti-lakó komplexumában. A szerződést Rebrača helyett annak unokatestvére, egy másik korábbi kosárlabdázó, Vlada Dragutinović írta alá. Malović bemutatta a befizetési igazolásokat is, hogy 27 500 eurót fizetett, ám Rebrača bírósági végzést kapott a lakás visszaszolgáltatásáról.

Rebrača felesége, Nataša Malović arra panaszkodott, hogy semmilyen értesítést nem kaptak a kényszerű kilakoltatásról. Szerinte jól látható, milyen csalásokra képesek azok, akik el akarják venni tőle és a férjétől, Momirtól a lakást. Ez abból is látszik, hogy valaki meghamisította ügyvédük, Snežana Rakočević aláírását, hogy átvette ezt az értesítést. Ő írásszakértőt kért fel a vizsgálatra, de attól tart, hogy ezek után arra számíthat, hogy a rendőrök és Željko Rebrača kidobóemberei holnap megjelennek az ajtajuk előtt. Nataša Malović, azzal fenyegetődzött, hogy benzinnel leönti és felgyújtja magát, ha a rendőrség megpróbálja kilakoltatni őket.

Vučić azzal segített unokatestvérének, hogy talált neki egy ügyvédet a fent említett Snežana Rakočević személyében, de nem akart ennél jobban beavatkozni. – Ki a fenét érdekel, ha egy bűnözőhöz ment feleségül – mondta a Tabloid állítása szerint Vučić, aki sokkal durvább szavakat használt, de a fordítás során „lágyítottunk” a megnyilatkozáson.

Úgy tűnik, Vučićnak igaza volt Momir Malovićcal kapcsolatban, aki 2021 szeptemberében jogerősen öt év börtönbüntetést kapott zsarolásért, amellyel 580 ezer eurót csalt ki egy újvidéki férfitól.

Sajnos Rebrača nem az egyetlen sportoló, aki a hatalmon lévő bűnözők segítségével próbálja megoldani üzleti és bűnügyi problémáit. Az Adóhivatal és más állami intézmények nem üldözik Rebračát, nem foglalják le ingatlanjait, annak ellenére, hogy több mint nyolcmillió euróval tartozik. Ezzel szemben a kisvállalkozók, akiknek papucsait és csizmáit lefoglalják, folyamatosan az állami szervek célkeresztjében vannak.

Rebračával ellentétben, aki az első millióját a legbecsületesebb módon, a kosárlabda pályán szerezte, a haladó párt újgazdag milliomosainak többsége kénytelen lesz védekezési stratégiát kidolgozni a rájuk váró bírósági eljárásokban. Néhányan, például Aleksandar Vulin, azt fogják állítani, hogy a pénzt feleségük nagynénje kölcsönözte nekik. Néhányan beismerik majd az összes bűncselekményt, amit elkövettek, de a többség bizonyára azzal igyekszik majd elkerülni a felelősségre vonást, hogy mindent a kartell vezetőjére hárít, ugyanakkor furcsa, hogy közülük egyik sem hajlandó akár minimális részt is felajánlani a zsákmányból az ellenzéki pártoknak, civil szervezeteknek vagy független médiumoknak.

Milošević sötét korszakában, amely a Tabloid megítélése szerint majdnem olyan sötét volt, mint Vučićé, voltak olyan gazdagok, akik pénzügyi támogatást nyújtottak a rezsim ellenzőinek és kritikusainak is. Bár Milošević rendszeréből emelkedtek ki, Mišković és Karić finanszírozták az ellenzéki pártok kampányait, és támogatták a független újságokat. Miodrag Kostić, amikor Slavko Ćuruvija brutális üldöztetése folyt, hirdetéseket vásárolt a saját MK Komerc cégével a később meggyilkolt újságíró Dnevni Telegraf nevet viselő lapjában. Milošević oligarchái minden kosárba tettek egy tojást, néha egy zápot is, de legalább hajlandók voltak megkockáztatni, hogy magukra vonják a hatalom haragját. Vučić oligarchái viszont, akik mindig éhesek és kapzsik, abban hisznek, hogy örökké uralkodnak majd, de reszketnek, amikor arra gondolnak, hogy szembe kell nézniük az igazsággal, amikor Szerbia megszabadul a haladó zsarnokságtól.

A félelem jogos. Ahhoz, hogy Szerbiának legyen jövője, hogy felépüljön abból a gonoszságból, amit Vučić okozott neki, elengedhetetlen, hogy igazságszolgáltatás elé állítsák az összes milliárdosát, akik a sárból nőttek ki. A Tabloid szerint listák már léteznek, ott vannak az Állami Számvevőszék, a Szerb Nemzeti Bank és az Adóhivatal honlapjain. Amikor a belgrádi felsőbb bíróság honlapján megjelennek az ellenük hozott ítéletek, visszatérnek a sárba, a pénz a költségvetésbe, Szerbia pedig a helyes útra.