A szerb elnök által említett napon nem lehet választásokat tartani

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Három nap után valakinek volt annyi esze, hogy ránézett a naptárra, amiből aztán rögtön kiderült, hogy a szerb elnök által meghirdetett napon nem lehet választásokat tartani. Mert hogy március 4-e hétfőre esik, a szerbiai jogszabályok szerint pedig választások csakis munkaszüneti napon tarthatók. Most a szakértők és kevésbé szakértők azt találgatják, hogy vajon Aleksandar Vučić szándékosan tette-e az időpontot egy hétfői napra, vagy sem, miközben azonban mozgatható időpontról beszélt, vagyis ez a dátum nincs kőbe vésve.

Egy év megint mehet a lecsóba

Talán hiba lenne a március 4-i dátum bejelentését szándékos tévedésnek tartani, viszont az biztos, hogy a szerb elnök által bejelentett napon nem lesznek választások Szerbiában, tekintet nélkül arra, hogy ez a nap beleesik-e a törvény által előírt 15 napos választási ablakba, vagy sem.

A szerb törvények szerint a választásokat leghamarabb a kiírás napjától számított negyvenötödik napon lehet megtartani, viszont legkésőbb hatvan napon belül mindenképpen szavazni kell, de az is törvényes előírás, hogy csakis munkaszüneti nap jöhet számításba.

Ha tehát Vučić ragaszkodik ahhoz, hogy a választásokat december 31-én írja ki, mint ahogy azt a legutóbbi tévéinterjú alkalmával kijelentette, akkor ebbe csak a február 18-i vagy 25-i hétvége fér bele, és már a március 3-i sem, így két ok is van arra, hogy miért nem lehet március 4-én választásokat tartani Szerbiában: az egyik szerint ez a nap már túl van a törvény által beszabályozott hatvan napon, és ráadásul nem is munkaszüneti nap.

A szerb államfő a magyar köztársasági elnökkel is találkozott New Yorkban

Szerbia ennek ellenére szinte folyamatos választási kampányban él, mert sosem lehet tudni, hogy mikor írják ki a következő előrehozott választásokat, az egyik választásokkal kapcsolatos licitálás alig ül el, máris kezdődnek a következővel kapcsolatos találgatások: hol a kormányzat fenyegetődzik rendkívüli választásokkal, hol meg az ellenzék követeli azok kiírását.

A szerbiai demokrácia, vagy demokrácia helyett inkább beszéljünk csak többpárti rendszerről, szóval az elmúlt 33 évben több rendkívüli választást tartottak Szerbiában, mint rendeset, a mostani lesz a tizennegyedik előrehozott megmérettetés.

Közben azonban érdemi változások nincsenek, főleg ami a vučići érát illeti, folyamatos a visszafejlődés a kilencvenes évek politikai kultúrája felé.

A belgrádi kormányzatnak ugyanakkor most kapóra jön az újabb választási színjáték, a szeptembertől jövő júniusig tartó politikai évben ugyanis Koszovó kérdéséről érdemben már aligha lehet tárgyalni, marad tehát a mostani status quo, vagy a visszalépés ezen a téren is, amiért persze nem csak a belgrádi vezetés felelős, hanem Pristina és Brüsszel is.

A problémát csak súlyosbítja, hogy a jövő júniusban európai parlamenti választásokat is tartanak, ebből kifolyólag arra is várni kell, hogy őszre beinduljon a munka Brüsszelben, Koszovó ügyében tehát mehet egy újabb év a lecsóba.

A szerb elnök nem mutathatja a gyengeség jelét

A belgrádi tekintélyelvű rendszer vezetőjeként a szerb elnök nem mehet teljesen szembe az ellenzékkel, viszont nem is engedhet neki mindenben, mert az a gyengeség jele lenne, ami a Balkánon akár végzetes is lehet.

Ebben a régióban ugyanis teljesen mindegy, hogy ki milyen erős, az legfeljebb a végelszámolásnál fontos, addig viszont azt nézik, hogy ki mekkora erőt tud mutatni.

Kapcsolódó cikk

Még idén kiírják, de csak jövőre lesznek választások Szerbiában, vajon miért?

Vučićnak tehát jól jött az ellenzék írástudatlansága, és a vasárnapi tévéinterjúban megmutathatta, hogy választások nem akkor lesznek Szerbiában, amikor az ellenzék akarja, hanem akkor, amikorra ő kiírja azokat.

A választások megtartásával kapcsolatban azonban még semmi sem dőlt el, lehetnek azok akár korábban is, a Szerbiai Haladó Pártnak ugyanis nagyon megfelelne, hogy ha a parlamenti választásokat egyszerre tartanák meg a belgrádi, újvidéki és niši helyhatósági választásokkal, ebben a három városban a haladók állítólag nem túl népszerűek.

A kormányzat ugyanis kalkulálhat azzal, hogy a parlamenti választásokon szinte biztosra vehető győzelem felhozhatja a haladók népszerűségét a velük nem túlzottan szimpatizáló urbánus környezetben.

Arra viszont egyelőre senki sem számít, hogy a haladókkal szembeni negatív urbánus energia esetleg kihat a rurális környezetben élőkre, és ők is szembe fordulnak a szerb elnök pártjával, miután az nem azonos Vučićtyal, még akkor sem, ha a szerb elnök mellette kampányol majd.

Ezért a szerbiai ellenzék részéről talán az lenne a legépelméjűbb megközelítés, hogy ha a választásokkal kapcsolatban pártatlanságot követelne Vučićtól, mert ő mégiscsak minden szerbiai állampolgár elnöke, így nem szállhat bele két lábbal az ellenzékbe a parlamenti választások során.