A horvát külügy tiltakozó jegyzéket küldött Belgrádba

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Miután a múlt héten a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia és a Matica Hrvatska közös nyilatkozatban reagált „A szerb irodalom határai” című új szerbiai nyilatkozatra, és Nina Obuljen Koržinek kulturális miniszter is véleményt nyilvánított, a horvát külügy is rámozdult az ügyre, és éles hangú jegyzékben tiltakozott a belgrádi kormánynál. Az EU tagság irányában tangólépésben – értsd kettőt előre, egyet hátra, vagy egyre inkább egyet előre, kettőt hátra – araszolgató Szerbia esetleg további nehézségekkel szembesülhet.

Eine kleine nyári csörte

Az eine kleine nyári csörte a körül alakult ki, hogy június 24-én és 25-én, Tršićben, Vuk Stefanović Karadžić szülőhelyén a negyedik szerb tanszékközi konferencia keretében meghozták „A szerb irodalom határai” című nyilatkozatot.

Kapcsolódó cikk

LINGVISZTIKAI NACIONALIZMUSOK: A politika hatása a nyelvtudományra

A horvát fél azt kifogásolja, hogy a tavalyi konferenciához hasonlóan most is kisajátították a Dubrovnik városállam irodalmát, attól függetlenül, hogy ezúttal kissé finomabban fogalmaztak, és bevezették a „kettős hovatartozás” kifejezést.

Hogy a délszláv, illetve balkáni ügyekben járatlanabb olvasók is megértsék az inzultust, ez valami olyasmi lenne magyar viszonylatban, mintha valaki nagy román fejedelemként emlegetné Bethlen Gábort.

Ha az emlékezetem nem csal, annó beszámoltunk a csőre töltött nyelvészet eme megnyilvánulásáról, csak akkor a téma a szerb irodalom, hanem a szerb nyelv határai voltak.

A dolog nem új keletű

Amikor a szerbek az első világháború után „nagyvonalúan kézhez vették a kisebb délszláv testvérek irányítását” (Vid napi alkotmány), nyilvánvalóvá vált, hogy a közös délszláv állam értelmezése különbözött Zágrábban, Belgrádban és Ljubljanában.

A dolog végül úgy kristályosodott ki, hogy a főnökség Belgrádban székel, és hogy ez ellen nincs apelláta. Ennek jogosultságát így is, úgy is bizonygatták, többek között a nyelvészek is beszálltak a ringbe.

Így például a horvát Miroslav Krleža – akit Magyarországon szívesen Krezsának emlegetnek -, 1937-ben így írt egyik esszéjében „Vuk (Karadžić) 150. évfordulóját ünneplik, de valahogy megfeledkeznek róla, hogy a glagoliták, háromszáz vagy négyszáz évvel Vuk előtt, már népi nyelven írtak.

– Tudományos megállapítást nyert, hogy Vetranić már a XIV. századtól gyűjtötte a horvát népi zsoltárokat. Marulićtól Kačić-Miošićig egy egész népi nyelvű irodalmat írtak néhány évszázaddal Vuk Karadžić előtt; Primož Trubartól, Dalmatintól, Vramactól, Škrinjarićtól, Jambrešićen és Belostenacon át Katančićig a népbeszédnek ez a folytonossága soha nem szakadt meg…

– jegyezte meg Krleža, hozzátéve, hogy „a tolakodó halandzsa Vuk emlékművének lábánál nem egyéb, mint az üres szalma cséplése.”

Kapcsolódó cikk

Elmaradt koronázások Közép-Európában

Persze, mindez messze nem volt csupán akadémiai jellegű vita, mert a nagy fene nyelvészkedés hátterében az állt, hogy minden délszláv tulajdonképpen szerb és ennek következtében minden délszláv föld szerb föld.

Legutóbb a múlt század kilencvenes éveiben véres háborúk sorozata bontakozott ki ezen eszmeiség következtében, így nem meglepő, hogy a horvátok kissé idegesek, amikor a szerbek ilyesmivel hozakodnak elő. Különösen, ha összekapcsolódik az orosz mintára megalkotott „szerb világról” szóló elképzelésekkel.

Szerencsére Szerbia nem Oroszország, Horvátország pedig ma már NATO-tag, ami jócskán mérsékeli az esetleges lingvisztikai-literatúrai vállalkozó kedv fegyveres megtámogatását.

Így nem lesz EU-tagság

Az EU tagság irányában tangólépésben – értsd kettőt előre, egyet hátra, vagy újabban inkább egyet előre, kettőt hátra – araszolgató Szerbia esetleg további nehézségekkel szembesülhet. Ezt a horvát külügy is megpendítette a demarsban.

Ennek értelmében Horvátország nem vitatja az államok szuverén jogát arra, hogy hazai szinten jogilag szabályozzák kulturális javaik védelmének és megőrzésének területét, ami többek között kulturális és civilizációs eredményeikről tanúskodik, de a tiltakozó jegyzék szerint „rendkívül elfogadhatatlan, és ellentétes az európai értékek és együttműködés szellemével” más államok és népek kulturális örökségének kisajátítása.

Merthogy ez az Európai Unió egyik alapvető ismérve, és állítólag az uniós tagságra a Szerbia is törekszik, legalábbis verbális szinten.

Ha már tiltakozás és kultúra

Kapcsolódó cikk

Nem jelenhet meg a BALK egyik szerzőjének a könyve a Vajdaságban, mások is tiltólistán

Magyar kisebbségi kisemberként csatlakozom a horvát külügyminisztérium tiltakozó jegyzékéhez.

Tiltakozom azon kicsinyes és értelmetlen ukáz ellen, amellyel kollégáim és barátaim könyveinek kiadását tiltotta be a „hatalom”.

Netán, az ügyesen elkerített vajdasági magyar irodalom pápai széke után áhítozik valaki, hogy aztán saját elképesztő nagyságától megittasodva, jólesően dirigáljon?

Istenem, mikor lesz ennek már vége, illetve vége lesz-e valaha? Sajnos úgy tűnik erre vagyunk ítéltetve, az akarnok mikimauszokra és minizsdanovokra. B@sszus, már megint felidegesítettem magam, pedig tudom, hogy nem kellene.