Connect with us

Jeszenszky Géza

Elmaradt koronázások Közép-Európában

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

király, koronázás
Egy vérmesebb szerb honatya, a montenegrói származású Puniša Račić a belgrádi szkupstinában halálosan megsebesítette Stjepan Radićot, a Horvát Parasztpárt vezetőjét. A következmény a királyi diktatúra, hosszabb távon pedig az első véres délszláv polgárháború lett. A képen a belgrádi szkupstina épülete (Fotó: BALK)

Kattints ide a cikk meghallgatásához

III. Károly, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság május 6-án megkoronázott uralkodója, ez év július 6-án a skóciai Edinburgh St. Giles székesegyházában átvette a tragikus sorsú Stuart Mária skót királynő koronáját, a jogart és az állam kardját, és ezzel Anglia társországa, Skócia királya lett. Ennek előzménye az 1707-ben az angol és a skót Parlament által elfogadott Act of Union, ami az addigi perszonális uniót reálunióvá tette. Megszüntette az edinburghi külön törvényhozást, azóta Skócia képviselői a londoni Westminster parlament tagjai, és a két ország kormányzása a legutóbbi időkig az angol fővárosból történt. Wales-t a 13. században hódította meg az Arany János verséből ismert Edward király, és területét 1563-ban törvényben is az angol királysághoz csatolták. Az ugyancsak fegyveres erővel elfoglalt ír szigetet a brit parlament 1801-ben egyesítette a brit szigettel, így született meg Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királysága.

A magyar-horvát viszony története sok tekintetben hasonlít az angol-skót viszonyra, és persze még jobban a Habsburg Birodalom és a Magyar Királyság államjogi kapcsolatára. Mindhárom esetben adva volt egy erősebb állam, amely be akarta kebelezni, integráns részévé próbálta tenni kisebb és gyöngébb szomszédját, az viszont ennek ellenállt, jogi eszközökkel, vagy akár szabadságharccal.

A mohácsi tragédia után a Habsburg dinasztia egy egységes államot (Gesammtmonarchie) akart létrehozni az uralma alatt álló területekből, Magyar- és Csehországot is beleértve. Ennek a magyar és a csehországi (cseh és német) rendek ellenálltak, időnként fegyveresen is. A végeredmény a magyarok számára rendkívül kedvező 1867-es kiegyezés lett, ami teljes belső önállóságot, saját parlamentet és annak felelős kormányt biztosított – a történelmi terület magyar lakosságának.

Az angolok hódító, egyesítő törekvéseivel az újkorban skót részről a jakobita felkelések, az írek részéről az első világháború után fegyveres felkelésbe torkolló Home Rule mozgalom szállt szembe. A korábban alávetett Írország harcban kivívott teljes függetlenségét hozta el az Ír Szabadállam 1921. évi elismerése, de a többségében protestáns Észak-Írország (Ulster) az Egyesült Királyság része maradt. Skócia, Wales és Észak-Írország számára a lakosság többségét kielégítő megoldást végül az 1998-ban elfogadott „devolúció”, a londoni központi hatalom lebontása, korlátozott hatáskörű saját tartományi parlament és végrehajtó hatalom (kormány) létrehozása hozta el.

Vegyük szemügyre kissé részletesebben a magyar-horvát viszony alakulását. Zvonimir, a tengermelléki Horvát Királyság uralkodójának 1089-ben bekövetkezett halála után özvegye, Szent László király Ilona húga, bátyját hívta meg a Trpimirović dinasztia trónjára, és ő 1091-es hadjáratával meg is hódította az országot.

király, koronázás

Horvátország térképe a Zrínyiek korából (Forrás: Wikipédia)

Könyves Kálmán király 1102-ben Tengerfehérvárott (a mai Biográdban) megtörtént koronázása nem perszonáluniót, hanem reáluniót, egységes országot hozott létre, de a magyar királyt képviselő bánok által kormányzott területen a horvát előkelők nagyfokú autonómiával rendelkeztek. (Az ezt szerződésben biztosító ún. pacta conventa azonban csak egy 14. században keletkezett hamisítvány, a magyar királyok által Horvátországnak biztosított szabadságjogokat tartalmazó fiktív egyezmény.)

Horvátország azonban továbbra is létezett, mint a magyar királyok címeiben szereplő politikai fogalom, és mint a horvátok által lakott terület közkeletű elnevezése. Az oszmán-török hódítók ellen vívott harcok még közelebb hozták egymáshoz a két népet (a Kőszeg várát Nagy Szulejmán hadserege ellen sikerrel védő Jurisics Miklós is horvát volt), és az arisztokrata családok közötti házasságok révén tartósan szoros kapcsolatok alakultak ki a két Habsburg-uralom alatt álló tartományban.

A Zrínyiek, Frangepánok és társaik mindkét nyelvet beszélték, közös történelmünk hősei.

A 19. század elején kibontakozó „nemzeti ébredés” meghirdette a vezető és az alsóbb osztályok nyelvi, történelmi és kulturális alapon történő egyesítését, végső célja az adott nép függetlenségének és önálló államának a megteremtése volt. Ez szükségképpen szembefordította egymással a Magyar Királyságban élő népeket, a különféle nemzetiségeket.

A horvátok és a magyarok között ez 1848-ban – a bécsi udvar ösztönzésére – háborúhoz vezetett. Ennek mintegy jelképe Jellasic bán (Josip Jelačić), aki a horvátok szemében nemzeti hős, szobra Zágráb főterén áll, a magyarok szemében viszont a megszülető, önálló magyar állam ellen az osztrák császár nevében hadat vezető ellenfél.

Közismert, hogy az orosz cár beavatkozása nyomán a magyar függetlenség ügye elveszett, de a Habsburg-dinasztia mellé álló nem-magyar nemzetiségek ugyanazt kapták jutalmul, amit a magyarok büntetésül: centralizált, abszolutizmust, népidegen közigazgatást.

király, koronázás

A Jelačić tér Zágrábban (Forrás: YouTube)

A nemzetközi viszonyok alakulása, a Habsburg-császárság katonai vereségei tették lehetővé, hogy a legerősebb nem német nemzetiség, a magyar politikai osztály, Deák Ferenc vezetésével, elérje 1848 céljainak, a belső ügyeiben teljes önállósággal rendelkező magyar államnak a megvalósítását. Már ez az állam látta be, hogy a saját legnagyobb létszámú, és történetileg önálló hagyományokkal rendelkező nemzetiségével, a horvátsággal ki kell egyeznie.

Az 1868. évi XXX. tc., a Nagodba, kimondta, hogy Horvát–Szlavónország a Magyar Szent Korona tagországa, élén a mindenkori magyar király által kinevezett bán áll.

A Magyar Királyságon belül Horvátország „külön territóriummal bíró politikai nemzet”, amely „belügyeire nézve saját törvényhozással és kormányzattal bír,” hivatalos nyelve a horvát. Önálló horvát kormány alakult Zágrábban, a horvát országgyűlés (Szábor) 42 képviselőt delegálhatott a magyar Országgyűlésbe. A budapesti kormányban a két ország kapcsolataiért a horvát–dalmát–szlavón tárca nélküli miniszter volt felelős.

Még jelentősebb volt a horvátoknak tett gesztus, a társországként, önálló nemzetként történő elismerés, ha összevetjük az ugyanabban az esztendőben hozott 44. tc.-kel, a nemzetiségi törvénnyel. Ugyan az is liberális szellemű, széleskörű nyelvi jogokat biztosító törvény volt, de csak egy politikai nemzetet ismert el, a magyart, ragaszkodott a magyar hivatalos nyelvhez és elzárkózott a túlnyomó többségben nemzeti kisebbségek által lakott területek autonómiájától.

Igazán nagyvonalú akkor lett volna a magyar részről a horvátoknak fölajánlott megegyezés, ha követi az osztrák-magyar kiegyezést: minden budapesti beavatkozástól mentes teljes belső önállóságot biztosít, és a magyar királyt Zágrábban horvát királlyá koronázzák. A jelképek mindig nagy hatást gyakorolnak a népességre, egy ilyen koronázásnak az lett volna az üzenete, hogy a 750 évvel korábban létrejött államközösség látványosan újjászületik.

Jogos feltételezni, hogy ez nagyban csökkentette volna a horvátok elégedetlenségét, még inkább, ha a kiegyezést követő magyar kormányok jóhiszeműen betartották volna az 1868-as ígéretet, tisztességes választásokat tartanak és teljeskörű autonómiát biztosítanak a horvát társországnak. Ez esetben talán kevesebbeket ragadott volna magával a 20. század elején a délszláv egység gondolata, és 1918 végén a Szábor nem sietett volna egyesülni Szerbiával.

koronázás, király

Vidnapi alkotmány (Forrás: Wikimédia)

Még egy koronázás maradt el a kiegyezést követő években: a cseh. 1871-ben Bécsben komoly szándék volt ezt a létszámban, műveltségben és gazdaságban is erős népet, az ugyancsak történelmi királyságot, úgy tenni lojálissá, hogy Ferenc Józsefet Prágában cseh királlyá koronázzák. Ez persze az osztrák-magyar dualizmust trializmussá változtatta volna, és ezt az Andrássy-kormány megakadályozta.

Noha az 1919-ben létrejött délszláv állam nemzeti egyenlőséget hirdetve a Szerbek, Horvátok és Szlovének Királyságának nevezte magát, a gyakorlatban azonban Nagy-Szerbia lett, még a századok óta fönnálló horvát országgyűlést, a Szábort is eltörölte. Sándor királynak eszébe sem jutott, hogy Horvátországban is megkoronáztassa mag át.

Az 1921. június 28-án, Szent Vid napján a horvát pártok többsége által elutasított „vidovdani alkotmány” centralizált államot hozott létre, Belgrád központtal. Állandósult a horvátok elégedetlensége, és ezt tetőzte, hogy 1928-ban egy vérmesebb szerb honatya a belgrádi szkupstinában halálosan megsebesítette Stjepan Radićot, a Horvát Parasztpárt vezetőjét és egy társát.

A következmény a királyi diktatúra, az ország nevének és belső szerkezetének megváltoztatása lett, hosszabb távon pedig az 1941-es német támadás után egy nácibarát horvát bábállam kikiáltása és az első véres délszláv polgárháború.

A tanulság kézenfekvő: a nyelvben, történelmi hagyományokban, nemzeti tudatban eltérő területeket egy országban akkor lehet tartósan együtt tartani, ha decentralizálással, föderalizálással, a kisebbségek számára biztosított széleskörű nyelvi jogokkal, területi és/vagy személyi elvű autonómiákkal elégedetté teszik az állam valamennyi polgárát.

A brit szigetországban ez működni látszik, Skócia a népszavazáson a különválás ellen foglalt állást. Korábban így tettek a kanadai franciák is, az általuk lakott terület valóságos állam az államban. Németország és Spanyolország is szövetségi állam, tartományi parlamentekkel.

Az eltérő múltú és hagyományokból erővel összetartott álföderációk, a Szovjetunió, Jugoszlávia és Csehszlovákia a 1989-es rendszerváltozások nyomán fölbomlott. Sajnos a függetlenné vált balkáni országok többsége nem követi az olasz példát, a Dél-Tirolnak biztosított autonómiát (Észak-Macedónia remélhetőleg a tartós kivétel), és Ukrajna sem látszik tanulni a többnemzetiségű történelmi Magyarország fölbomlásából.

QR Code

Küld el ezt a cikket e-mailben

Ehhez kattints ide

Meteorológia



B.A. Balkanac

Balkanac

Magyarország

Csehszlovákia is ugyanazzal küszködött, mint a mai Magyarország, nem volt tengere, ezért kellett egy alagút Csehszlovákia is ugyanazzal küszködött, mint a mai Magyarország, nem volt tengere, ezért kellett egy alagút
Horvátország18 óra telt el azóta

Csehszlovák alagutak Magyarország és az Alpok alatt, Budapest-Belgrád ezekhez képest lófütty

A Magyarország alatti alagút terve az 1920-as években merült fel, célja Csehszlovákia tengeri kijáratának biztosítása volt. Bár sosem valósult meg,...

Az ENSZ Közgyűlése határozatot fogadott el, amely július 11-ét az 1995-ös srebrenicai népirtásról való elmélkedés és megemlékezés nemzetközi napjává nyilvánította, Potocariban már ácsolják a szégyenfát Az ENSZ Közgyűlése határozatot fogadott el, amely július 11-ét az 1995-ös srebrenicai népirtásról való elmélkedés és megemlékezés nemzetközi napjává nyilvánította, Potocariban már ácsolják a szégyenfát
Bosznia4 nap telt el azóta

Potočariban ácsolják a szégyenfát, Magyarország neve is felkerül rá, tiltakozó jegyzék is érkezhet

A balkáni népek és a magyarok között sok közös vonás van. Ezek egyike, hogy nehezen felejtenek. Annak bebiztosítása érdekében, hogy...

Elmedin Konaković és Várhelyi Olivér közös nyilatkozatot tett miszerint Magyarország nem támogatja a srebrenicai határozatot az ENSZ Közgyűlésében. Elmedin Konaković és Várhelyi Olivér közös nyilatkozatot tett miszerint Magyarország nem támogatja a srebrenicai határozatot az ENSZ Közgyűlésében.
Bosznia1 hét telt el azóta

Várhelyi Olivér és Elmedin Konaković visszavonulót fújt, közös nyilatkozatot tettek közre Srebrenicáról

Közösen megállapították, hogy Várhelyi Olivér korábbi nyilatkozatai teljes tisztelettel adóznak az áldozatok iránt, és semmiképpen sem kérdőjelezték meg az 1995-ös...

Tíz perc múlva tizenegy: Barátok már nem lesznek, Elmedin Dino Konakovic és a Magyarországot képvislő Várhelyi Olivér Tíz perc múlva tizenegy: Barátok már nem lesznek, Elmedin Dino Konakovic és a Magyarországot képvislő Várhelyi Olivér
Bosznia2 hét telt el azóta

A boszniai külügyminiszter nekiment Várhelyinek, és felmondott egy Magyarországgal kötött szerződést

A boszniai külügyminiszter felmondta a március 6-i Szijjártó-látogatás során bejelentett EU-integráció támogatását célzó bilaterális megállapodást. Az egyezmény lényegében 50 boszniai...

A szerb elnök a kevés Fico a kevés szabad és szabadságszerető európai vezető közé tartozik, ezért Orbánnal együtt napokon belül meglátogatják A szerb elnök a kevés Fico a kevés szabad és szabadságszerető európai vezető közé tartozik, ezért Orbánnal együtt napokon belül meglátogatják
Magyarország2 hét telt el azóta

Vučić és Orbán a következő napokban meglátogatja a megsebesült szlovák miniszterelnököt

Az eléggé pongyolán fogalmazó belgrádi kormánypárti lap azt nem tisztázta, hogy Vučić és Orbán közösen keresi-e fel Robert Ficót, de...

Szlovákia

Európai Unió

Oroszország

Kína

Öt nap legjava