LINGVISZTIKAI NACIONALIZMUSOK: A politika hatása a nyelvtudományra, és egyéb balkáni nyalánkságok

Andrej Plenković horvát miniszterelnök a szlovéniai EU- Nyugat- Balkán csúcsértekezlet margóján találkozott Aleksandar Vučić szerb elnökkel. A horvát kormányfő erről úgy nyilatkozott az újságíróknak: felszólította a szerb elnököt, hogy oldja meg azon szerb tankönyvek kérdését, amelyek gyakorlatilag tagadják a horvát nyelv létezését. Vučić állítólag megígérte, hogy „meglátja, mit lehet tenni ez ügyben. Plenković egyúttal azt is elárulta, hogy a beszélgetés második témája a háborús időkben eltűntnek nyilvánított személyek kérdése volt, amivel kapcsolatban „várják az adatokat Belgrádból”. Az eltűntek kérdése Horvátország számára egyaránt kül- és belpolitikai téma.

Ezek a horvát feltételek

Plenković ezzel gyakorlatilag azt is mondta, hogy Szerbia mindaddig nem számíthat horvát támogatására uniós csatlakozása során, amíg ezekben a kérdésekben nem születik kielégítő megoldás.

Mint már erről volt szó a BALK-on, az eltűntek kérdése folyamatosan terheli nem csak a két ország viszonyát, de egyúttal a horvát politika egyik búvópatakként felszínre törő belpolitikai kérdése is. Ezt többnyire a jobboldali populisták próbálják időnként aktualizálni, mint például utoljára a Hazafias Mozgalom, vagy az újabban a „hazafiakhoz” csapodó Ivan Penava vukovári polgármester.

Az eltűntek zömében szlavóniai illetőségűek, és hadifogságba esésük után Szerbia területén veszett nyomuk, és ez máig emberi tragédiák, traumák forrása.

A háború befejezését követő több mint két évtized alatt még mindig több mint 1800 személy sorsát nem sikerült kideríteni, csupán annyit lehet többé-kevésbé bizonyosra venni, hogy nincsenek az élők sorában.

Ezzel itt nem foglalkozunk tovább, de mindenki számára világos kellene, hogy legyen, hogy amennyiben egyszer a szerb csatlakozás kérdése napirendre kerül, ez olyan kérdés, amelyben a horvát fél nem fog engedékenynek mutatkozni.

Lingvisztikai nacionalizmusok

A szerb-horvát viszonyt nem javítja az sem, hogy miután Szabadkán elismerték a bunyevác nyelvet hivatalosként – körülbelül olyasmiről van szó, mintha a szegedi nyelvjárást nyilvánítanánk külön nyelvvé* – a szerbiai nyolcadik osztályos tankönyvekben az olvasható, hogy a délszláv nyelveket a bolgár, a macedón, a szlovén és a szerb nyelv alkotják, amelyek közül az utóbbit a horvátok, montenegróiak és bosnyákok horvát, montenegrói és bosnyák nyelvnek neveznek.

Mint kiderült a tankönyvkiadó a SANU (vagyis a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia, szerbül Srpska akademija nauka i umetnosti) szerb nyelvvel foglalkozó intézetének szabványosító bizottságához fordult útmutatásért ebben kérdésben, és a fent megfogalmazott „lingvisztikai magyarázatot” kapta a szóban forgó tudós társaságtól.

Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy a SANU a kilencvenes években is a szerb nacionalizmus melegágya volt, és a jelek szerint ez ma sincs másképp, bár ez így nagyon sommás megállapítás.

A horvátok természetesen kiakadtak – akárcsak a bosnyákok és montenegróiak -, de kormányszinten eddig még nem került sor reakcióra.

Hogy, hogy nem, a miniszterelnök idevágó nyilatkozatával párhuzamosan eldördült a horvát lingvisztikai sortűz is. Az IHJJ (Institut za hrvatski jezik i jezikoslovlje, Horvát Nyelvi és Nyelvtudományi Intézet) a horvát hírügynökség, a HINA közvetítésével adott hangot tiltakozásának.

A közlemény értelmében az IHJJ politikailag motivált hamisítványnak tartja a horvát nyelv létezésének megkérdőjelezését.

Az EU 24. hivatalos nyelvét nem létezőnek nyilvánító „alaptalan és felháborító” álláspont súlyát még tovább növeli, hogy ez tulajdonképpen a legmagasabb szerb nyelvtudományi intézmény véleményét tükrözi, így ez a szerb állami szervek hivatalos álláspontjaként értelmezhető.

– A bunyevác nyelvjárás mostanában történt önálló nyelvvé nyilvánítása mellett, amely nyelvtudományilag abszurd, de igen káros cselekedet, a horvát nyelvet beszélő személyek további tudománytalan kvázielméletek hatásának vannak kitéve, amelyek tagadják a horvát nyelv létezését

– áll az IHJJ közleményében.

Miután bizonyosnak tűnik, hogy Szerbia még legalább tíz évig nem lesz az EU-tagja, Aleksandar Vučićnak nyilván marad elegendő ideje átgondolni, mit lehet tenni az említett ügyben, ügyekben. Arról most ne beszéljünk, hogy a szerb elnök meddig tolja el a biciklit a politikában, de nem tartjuk kizártnak, hogy azidőtájt is elnökösködik még, a rendszer ilyen irányú fejlesztése már folyamatban van.

_____________________________
* A bunyevácokkal kapcsolatban a BALK nem foglal állást, de tiszteletben tartja a tudósító véleményét, mint ahogy bárki jogát arra, hogy annak vallja magát, aminek szeretné, akár Marslakónak is.