A cikk meghallgatása

Grúzia volt az első olyan egykori szovjet tagköztársaság, amely megtapasztalhatta a Vlagyimir Putyin államfő nevével fémjelzett új orosz imperializmust: 2008-ban, arra hivatkozva, hogy meg kell védeni a térségben élő orosz állampolgárokat, az orosz hadsereg megtámadta Grúziát és lehetővé tette a Grúziához tartozó Abházia és Dél- Oszétia függetlenné válását. A grúzok többsége a mai napig nem bocsátotta meg az orosz támadást, ám a tbiliszi kormányzat ennek ellenére igencsak Kreml-barát politikát folytat.

Megosztott társadalom

Mélyülő szakadék tátong a grúz polgárok nagy része és a kaukázusi állam kormányzata között.

Az ellenzék felé húzók tízezrei tüntetnek rendszeresen amiatt, mert úgy látják, hogy az ő álmuk egyre kevésbé esik egybe a hatalmon lévőkével: az egykori szovjet tagköztársaságot 2012 óta folyamatosan irányító Grúz Álom nevű párt ugyanis egyre több autoriter eszközt vet be a kormányzás megőrzése érdekében.

– Hamarosan meghalok, ha nem kapok megfelelő orvosi ellátást az országon kívül – állítja Szaakasvili, akit 2021 október elsején tartóztatták le, mert a vádak szerint illegálisan lépte át a grúz határt (Forrás: Twitter, #SaveSaakashvili)

Egyebek mellett az oroszországihoz hasonló „külföldiügynök-törvénnyel” akarták megrendszabályozni a független civil szervezeteket – külföldi ügynökként jegyezték volna be azokat a szervezeteket, amelyek költségvetésük legalább húsz százalékát külföldről kapják – jelenleg is börtönben tartják és állítólag mérgezik is – a korábbi grúz miniszterelnököt, a Nyugat-párti Mihail Szaakasvilit, és a független megfigyelők szerint a Grúz Álom győzelmét hozó választások sem voltak teljesen szabályosak.

A grúziai léptékkel mérve hatalmas tüntetések hatására a kormány visszakozott, ám egyáltalán nem biztos, hogy feladta terveit.

A hatalmon lévő párt közben arra sem hajlandó, hogy egyértelműen elítélje Oroszország ukrajnai területrabló háborúját. Pedig az ukrajnai orosz agresszió egyáltalán nem népszerű a 2008-as Grúzia elleni orosz háborúra még emlékező polgárok körében.

Tbilisziben számtalan ukrán zászló látható, s nem csak az ellenzéki tüntetők kezében, hanem az Ukrajnával szimpatizáló éttermek, szállodák és egyéb szolgáltatók által kibocsátott számlákon is.

A házfalakon sem ritkák az oroszokat – még a turistákat is – durva szavakkal távozásra felszólító graffitik, és akadnak olyan bárok, ahova csak olyan oroszok léphetnek be, akik előbb hangosan kinyilatkoztatják, hogy nem támogatják Putyin invázióját.

Oroszból pedig rengeteg van most Grúziában.

Amikor tavaly szeptemberben Putyin elrendelte a részlegesnek nevezett mozgósítást, százezer számra dőltek be a katonaság elől menekülő oroszok a szomszédos volt szovjet tagköztársaságokba, köztük Grúziába is.

Sokan maradtak is, jócskán akadtak, akik céget is alapítottak. A grúzok felemás érzésekkel fogadták őket: miközben a vendégsereg fellendülést hozott, nem kevesen aggódnak amiatt, hogy a sok érkező között olyanok is jócskán akadnak, akik nem igazi menekültek, hanem azért érkeztek, hogy részt vegyenek az Oroszország elleni nemzetközi szankciók kijátszásában.

Szellős határok

Erre Grúzia ugyanis tökéletesen alkalmas. Egyrészt a határok viszonylag könnyen átjárhatóak, s ott van a híres Grúz hadiút is, amit még az oroszok éptettek meg a XIX: század fordulóján, hogy elfoglalhassák a kaukázusi országot.

A szankciók kijátszását csak megkönnyíti a grúz kormány már említett nehezen meghatározható külpolitikája.

Szavakban Tbiliszi ugyan betartja az Oroszország elleni szankciókat, ám a valóságban komolytalan az ellenőrzés.

Közös ukrán-grúz tüntetés a Fehér Ház előtt idén februárban (Forrás: Twitter, #SaveSaakashvili)

A hatóságok közben, ahol tudják akadályozzák, hogy grúz polgárok csatlakozzanak az Ukrajnában az oroszok ellen harcoló Grúz Légióhoz, és azt sem engedik, hogy Putyin hangos oroszországi bírálói Grúziában találjanak menedékre.

A Grúz Álom – amelyet az a milliárdos Bidzina Ivanisvili alapított, aki vagyona nagy részét Oroszországban szedte össze, és kiváló üzleti kapcsolatokkal rendelkezik a szomszédos országban – azzal igyekszik magyarázni keménynek aligha mondható külpolitikáját, hogy Grúzia kis ország és nagyon sokba kerülne, ha látványosan szembeszállna a Kremllel.

A kormányban állítólag sokan akadnak, akik úgy vélik, hogy végül az ukrajnai válságban is Moszkva fog felülkerekedni, és már csak ezért sem érdemes összeveszni Putyinnal.

Még csak harminc éve vagyunk független állam. Oroszország viszont már évszázadok óta létezik, és még sok évszázadig itt lesz mellettünk

– fogalmazta meg a tbiliszi kormány álláspontját a Politico hírportál újságírójának a Grúz Álom egyik neve mellőzését kérő vezetője.

Ellenpéldák a szomszédban

Az érvelés akár jól is hangozhatna, ha nem lennének ellenpéldák.

Kapcsolódó cikk

POLITIKAI ALVILÁG: Miért nem tudja eszkalálni a nyugat-balkáni helyzetet Oroszország?

Például az a Moldova, amelyből még közvetlenül a Szovjetunió széthullásának idején hasították ki orosz segédlettel a mai napig magát függetlennek tekintő, viszont mindenben Oroszországtól függő Dnyeszter menti Köztársaságot.

Moldova egyértelműen kiáll Ukrajna mellet és felhasználva az orosz invázió adta lehetőséget, fel kívánja gyorsítani euróatlanti integrációját.

Egy másik kaukázusi állam, Örményország is igyekszik távolodni Moszkvától: a vitatott hovatartozású Karabah térségében EU-s megfigyelőkkel cserélné le a jelenleg ott szolgáló orosz békefenntartókat.