Grúzia
GRÚZIA ÉS AZ UKRAJNAI VÁLSÁG: Bölcsek vagy megalkuvók?
Grúzia volt az első olyan egykori szovjet tagköztársaság, amely megtapasztalhatta a Vlagyimir Putyin államfő nevével fémjelzett új orosz imperializmust: 2008-ban, arra hivatkozva, hogy meg kell védeni a térségben élő orosz állampolgárokat, az orosz hadsereg megtámadta Grúziát és lehetővé tette a Grúziához tartozó Abházia és Dél- Oszétia függetlenné válását. A grúzok többsége a mai napig nem bocsátotta meg az orosz támadást, ám a tbiliszi kormányzat ennek ellenére igencsak Kreml-barát politikát folytat.
Megosztott társadalom
Mélyülő szakadék tátong a grúz polgárok nagy része és a kaukázusi állam kormányzata között.
Az ellenzék felé húzók tízezrei tüntetnek rendszeresen amiatt, mert úgy látják, hogy az ő álmuk egyre kevésbé esik egybe a hatalmon lévőkével: az egykori szovjet tagköztársaságot 2012 óta folyamatosan irányító Grúz Álom nevű párt ugyanis egyre több autoriter eszközt vet be a kormányzás megőrzése érdekében.
– Hamarosan meghalok, ha nem kapok megfelelő orvosi ellátást az országon kívül – állítja Szaakasvili, akit 2021 október elsején tartóztatták le, mert a vádak szerint illegálisan lépte át a grúz határt (Forrás: Twitter, #SaveSaakashvili)
Egyebek mellett az oroszországihoz hasonló „külföldiügynök-törvénnyel” akarták megrendszabályozni a független civil szervezeteket – külföldi ügynökként jegyezték volna be azokat a szervezeteket, amelyek költségvetésük legalább húsz százalékát külföldről kapják – jelenleg is börtönben tartják és állítólag mérgezik is – a korábbi grúz miniszterelnököt, a Nyugat-párti Mihail Szaakasvilit, és a független megfigyelők szerint a Grúz Álom győzelmét hozó választások sem voltak teljesen szabályosak.
A grúziai léptékkel mérve hatalmas tüntetések hatására a kormány visszakozott, ám egyáltalán nem biztos, hogy feladta terveit.
A hatalmon lévő párt közben arra sem hajlandó, hogy egyértelműen elítélje Oroszország ukrajnai területrabló háborúját. Pedig az ukrajnai orosz agresszió egyáltalán nem népszerű a 2008-as Grúzia elleni orosz háborúra még emlékező polgárok körében.
Tbilisziben számtalan ukrán zászló látható, s nem csak az ellenzéki tüntetők kezében, hanem az Ukrajnával szimpatizáló éttermek, szállodák és egyéb szolgáltatók által kibocsátott számlákon is.
A házfalakon sem ritkák az oroszokat – még a turistákat is – durva szavakkal távozásra felszólító graffitik, és akadnak olyan bárok, ahova csak olyan oroszok léphetnek be, akik előbb hangosan kinyilatkoztatják, hogy nem támogatják Putyin invázióját.
Oroszból pedig rengeteg van most Grúziában.
Amikor tavaly szeptemberben Putyin elrendelte a részlegesnek nevezett mozgósítást, százezer számra dőltek be a katonaság elől menekülő oroszok a szomszédos volt szovjet tagköztársaságokba, köztük Grúziába is.
Sokan maradtak is, jócskán akadtak, akik céget is alapítottak. A grúzok felemás érzésekkel fogadták őket: miközben a vendégsereg fellendülést hozott, nem kevesen aggódnak amiatt, hogy a sok érkező között olyanok is jócskán akadnak, akik nem igazi menekültek, hanem azért érkeztek, hogy részt vegyenek az Oroszország elleni nemzetközi szankciók kijátszásában.
Szellős határok
Erre Grúzia ugyanis tökéletesen alkalmas. Egyrészt a határok viszonylag könnyen átjárhatóak, s ott van a híres Grúz hadiút is, amit még az oroszok éptettek meg a XIX: század fordulóján, hogy elfoglalhassák a kaukázusi országot.
A szankciók kijátszását csak megkönnyíti a grúz kormány már említett nehezen meghatározható külpolitikája.
Szavakban Tbiliszi ugyan betartja az Oroszország elleni szankciókat, ám a valóságban komolytalan az ellenőrzés.
Közös ukrán-grúz tüntetés a Fehér Ház előtt idén februárban (Forrás: Twitter, #SaveSaakashvili)
A hatóságok közben, ahol tudják akadályozzák, hogy grúz polgárok csatlakozzanak az Ukrajnában az oroszok ellen harcoló Grúz Légióhoz, és azt sem engedik, hogy Putyin hangos oroszországi bírálói Grúziában találjanak menedékre.
A Grúz Álom – amelyet az a milliárdos Bidzina Ivanisvili alapított, aki vagyona nagy részét Oroszországban szedte össze, és kiváló üzleti kapcsolatokkal rendelkezik a szomszédos országban – azzal igyekszik magyarázni keménynek aligha mondható külpolitikáját, hogy Grúzia kis ország és nagyon sokba kerülne, ha látványosan szembeszállna a Kremllel.
A kormányban állítólag sokan akadnak, akik úgy vélik, hogy végül az ukrajnai válságban is Moszkva fog felülkerekedni, és már csak ezért sem érdemes összeveszni Putyinnal.
Még csak harminc éve vagyunk független állam. Oroszország viszont már évszázadok óta létezik, és még sok évszázadig itt lesz mellettünk
– fogalmazta meg a tbiliszi kormány álláspontját a Politico hírportál újságírójának a Grúz Álom egyik neve mellőzését kérő vezetője.
Ellenpéldák a szomszédban
Az érvelés akár jól is hangozhatna, ha nem lennének ellenpéldák.
Kapcsolódó cikk
POLITIKAI ALVILÁG: Miért nem tudja eszkalálni a nyugat-balkáni helyzetet Oroszország?
Például az a Moldova, amelyből még közvetlenül a Szovjetunió széthullásának idején hasították ki orosz segédlettel a mai napig magát függetlennek tekintő, viszont mindenben Oroszországtól függő Dnyeszter menti Köztársaságot.
Moldova egyértelműen kiáll Ukrajna mellet és felhasználva az orosz invázió adta lehetőséget, fel kívánja gyorsítani euróatlanti integrációját.
Egy másik kaukázusi állam, Örményország is igyekszik távolodni Moszkvától: a vitatott hovatartozású Karabah térségében EU-s megfigyelőkkel cserélné le a jelenleg ott szolgáló orosz békefenntartókat.
Európai Unió
MI A GYEREK NEVE? Jó papír a “non paper”, azaz Európai Politikai Közösség uniós tagság nélkül
Franciaország olyan átfogó európai politikai fórum létrehozását szeretné, amely nem helyettesítené sem az EU-t, sem az Európa Tanácsot, sem az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetet (EBESZ), ugyanakkor egybefogná az összes európai államot, függetlenül az EU-ban betöltött helyzetétől vagy az Európai Unióval fenntartott kapcsolatától. Az ötletet Emmanuel Macron elnök először egy hónappal ezelőtt terjesztette elő, az Európai Tanács pedig a június 23–24-i ülésén vitatja meg.
Örökös várószoba?
Franciaország már elküldte az EU tagországainak azt a nem hivatalos dokumentumot (non paper), amely az Európai Politikai Közösség létrehozásának veti fel. A zágrábi Jutarnji list közzétett egy kis ízelítőt a francia dokumentumból.
Érdekes módon azonban a dokumentumot csak néhány nappal az Ukrajna, Moldova és Grúzia tagjelölti státuszának megadásáról szóló bizottsági vélemény közzététele előtt kezdték megvitatni. Az EU Keleti Partnerségéhez tartozó három ország az Ukrajna elleni orosz inváziót követően adta be tagsági kérelmét. Abban bíznak, hogy az unió belátható időn belül felveszi őket, ami reményeik szerint nagyobb biztonságot és fejlődési lehetőséget garantál számukra.
A bizottság várhatóan javasolja Ukrajna, esetleg Moldova tagjelölti státuszának megadását, viszont bizonytalan a grúziai kérelem elbírálása, nesze neked, Georgia!
Bár az EU azt mondja, hogy miután ezek az országok uniós tagságért folyamodtak “a szokásos eljárást követve”, most mégis minden sokkal gyorsabban zajlik, mert ebben az esetben politikai indítékokról van szó, és kevésbé a tagság tényleges kritériumainak teljesítéséről. Mindenesetre: a bővítési folyamat ezúttal elsősorban a politikai akarattól, és nem a formális feltételektől függ.
Mellékesen szólva eddig is a politikai akarattól függött, a formális kifogások csak ürügyként szolgáltak.
A francia nem hivatalos dokumentum megállapítja, hogy az egy hét múlva Brüsszelben ülésező Európai Tanács várhatóan ugyan dönt Ukrajna tagsági kérelméről, egyúttal azonban figyelmeztet a csatlakozási folyamat hosszú időtartamára, azaz elhúzódására, ezért javasolja az Európai Politikai Közösség létrehozását még ebben az évben.
– Bármeddig is jutunk el az Európai Tanács ülésén, a jelenlegi bővítési politikából származó hosszú időtartam és a szükséges reformok teljesítéséhez történő ragaszkodás nem biztosítja a megfelelő politikai keretet ahhoz, hogy reagáljunk az Ukrajna elleni háborúból eredő sürgős történelmi és geopolitikai igényekre, és hogy kiépítsük az európai kontinens politikai szerkezetét
– áll a francia dokumentumban.
Ez a hosszadalmas folyamat szolgált érvként Franciaországnak az Európai Politikai Közösség létrehozására irányuló javaslat megfogalmazására, ami magában foglalna minden olyan országot, amely hajlandó a közös demokratikus értékek, valamint Európa közös biztonsági, stabilitási és jóléti elveinek elfogadására. A közösség nyitott lenne minden európai ország előtt, függetlenül attól, hogy tagja-e az EU-nak, vagy sem, és függetlenül attól, hogy milyen kapcsolatai vannak az Európai Unióval: legyen szó akár tagországokról, akár azokról az államokról, amelyek csak gazdasági megállapodásokkal kapcsolódnak az EU-hoz.
A francia terv leginkább a nyugat-balkáni országok és a keleti partnerség országaira gondol, de az Egyesült Királyságra is, amely kilépett az Európai Unióból.
Ez a közösség “laza jogi struktúrával” rendelkezne, és némi döntéshozatali jogkörrel, viszont tiszteletben tartaná az EU döntéshozatali autonómiáját. A közösségen belül rendszeres találkozókat tartanának, évente többször rendeznék meg őket mind az állam- és a kormányfők, mind a miniszterek szintjén.
Mi a gyerek neve?
Hasonló elképzelést terjesztett elő az Európai Tanács elnöke, Charles Michel is, aki ezt “Európai Geopolitikai Közösségnek” nevezte.
Mivel Michel rendkívül közel áll Macronhoz, ez egyértelműen ugyanaz, csak más a gyerek neve, de mindenképpen ez lesz a téma az Európai Tanács jövő hét végi ülésén.
Amikor Macron először “meglebegtette” az Európai Politikai Közösség gondolatát – miután szkeptikusnak bizonyult az EU bővítési folyamatával kapcsolatban – sokan gyanakvó tekintetteket vetettek rá. Ez a nem hivatalos dokumentum – becenevén “non paper”- azonban azt állítja, hogy ennek a közösségnek a létrehozása segíti, és nem akadályozza az uniós integrációt azon országok számára, amelyek ebbe az irányba kívánnak indulni.
A francia nem hivatalos dokumentum szerint az Európai Politikai Közösség nem lesz az uniós tagság alternatívája, és nem helyettesíti a bővítési folyamatot. Lehetőséget teremt azonban az EU-hoz csatlakozni kívánó országok számára, hogy már a tagság előtt megerősítsék kapcsolataikat az EU-val, mind politikai értelemben, mind pedig a bizonyos uniós folyamatokban való részvéttel által, adott esetben beleértve ebbe az európai belső piacokhoz történő fokozatos integrálódást.
-
Koszovó5 nap telt el azóta
Lelőttek egy rendőrt Koszovóban, akár magyar katonák élete is veszélybe kerülhet
-
Szerbia4 nap telt el azóta
Vučić etnikai tisztogatásról beszélt, Moszkva szerint Koszovó potenciális veszélyt jelent
-
Koszovó3 nap telt el azóta
A koszovói eseményeket követően mindenki gyászol, még Szerbia is
-
Horvátország6 nap telt el azóta
A Horvát Demokratikus Közösség befolyása alá kerül a regionális sajtó?