EURÓPA TANÁCS: A szerb külügyminiszter megalázónak tartja Koszovó felvételét

Ivica Dačić szerb külügyminiszter ugyan kilátásba helyezte, nem utazik el Strasbourgba, hogy részt vegyen az Európa Tanácsban rendezendő ünnepségen, amelyet Szerbia felvételének 20. évfordulója alkalmából tartanak, ha az említett tanács miniszteri bizottsága szerdán (április 19-én) megkezdi Koszovó felvételének folyamatát, de aztán mégiscsak feltűnt az Európa Tanács székhelyén. A szerb külügyminiszter elutasítja, hogy Koszovó tagságot kapjon, a felvételi folyamat megkezdésének időpontját pedig különösen sértőnek találta Szerbia szempontjából. Dačić közben azzal magyarázta váratlan feltűnését Strasbourgban, hogy tudomása szerint Koszovó felvétele mégsem kerül a miniszteri tanács elé. De vajon mi van, ha netalán mégis?

A dátum megválasztása

Dačić elutazása előtt a Tanjug szerb állami hírügynökségnek nyilatkozva azt nehezményezte, hogy előzetes értesülések szerint az Európa Tanács április 19-én, azaz napra pontosan a brüsszeli szerződés aláírásának tizedik évfordulóján kezdi meg Koszovó felvételének megtárgyalását.

– Milyen üzenet ez? Ez megalázás, amivel azt üzenik, hogy Koszovó azt tehet, amit akar. Ha ezek a bejelentések igazak, akkor biztosan nem megyek Strasbourgba

– mondta az egyébként koszovói születésű Dačić, aki szinte személyes sértésnek vette az időpont megválasztását, hiszen 2013. április 19-én szerb részről éppen ő írta alá a mostanában sokat emlegetett brüsszeli szerződést, amely lehetővé teszi a koszovói Szerb Községek Közösségének (más fordítás szerint a Szerb Önkormányzatok Szövetségének) létrehozását.

Kék és piros Tanjug-tojások az asztalon a szerb ortodox húsvét alkalmából (Forrás: Tanjug, screenshot)

A koszovói albánok részéről az aláíró Hashim Thaçi volt, aki 2008 és 2014 között a koszovói kormányt vezette, most viszont a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság vendégszeretetét élvezi, miután azzal vádolják, hogy a kilencvenes években háborús bűncselekményeket követett el.

A Belgrád és Pristina közötti kapcsolatok normalizálását szabályozó első megállapodást tehát 2013. április 19-én írták alá, hat hónapos tárgyalások és tíz tárgyalási forduló után.

Az akkori tárgyalásokon részt vett a jelenlegi szerbiai elnök, Aleksandar Vučić is, aki 2013-ban az első miniszterelnök-helyettesi posztot töltötte be.

A brüsszeli megállapodás 15 pontból áll, ebből hat vonatkozik a Szerb Községek Közösségének létrehozására, és kimondja például, hogy a koszovói szerbeket tömörítő szövetség/közösség teljes ellenőrzést gyakorol a gazdaságfejlesztés, az oktatás, az egészségügy, a várostervezés és a vidékfejlesztés területén.

Az is a hatáskörébe tartozna, hogy képviseleti szerepet tölt be a központi hatóságokkal szemben, és ennek érdekében a közösség részt venne az úgynevezett konzultatív tanács munkájában.

Ennek megvalósulására azonban tíz év elteltével sem került sor, miután a koszovói albán politikusok túlnyomó többsége, vagyis albán részről szinte senki nem mutat hajlandóságot rá, és a Koszovót patronáló Egyesült Államok is csak úgy tartja elképzelhetőnek a Szerb Községek Közösségének megalakítását, ha az nem tölti be ugyanazt a szerepet, mint Boszniában a Szerb Köztársaság, amelynek a megszületésénél is főleg az amerikaiak bábáskodtak.

A szerb külügyminiszter – akinek fent idézett kijelentése minden bizonnyal a hazai publikumnak szólt – szinte ezen cikk megjelenésével párhuzamosan érkezett meg az Európa Tanács székhelyére.

Thaçi szerepe

Az már csak hab a tortán, hogy a Koszovó felvételére törekvő Európa Tanács jelentéstevője tizenkét évvel ezelőtt azzal vádolta meg az akkori koszovói miniszterelnököt, Hashim Thaçit, hogy emberi szervekkel és fegyverekkel kereskedő maffiajellegű csoportot vezetett.

Ez abban a jelentésben szerepel, amely egy két évig tartó vizsgálatról szólt, és amelyben az FBI-ra és más titkosszolgálati forrásokra történt utalás. A dokumentumot a brit Guardian szerezte meg, és hozta nyilvánosságra.

A jelentésben Hashim Thaçit egy olyan hálózat főnökeként azonosították, amely az 1998–1999-es koszovói háborút megelőző időszakban kezdett el tevékenykedni, és sokáig állítólag hatalmas befolyást gyakorolt a koszovói kormányra.

A Dick Marty svájci liberális politikus emberi jogi kutakodása során készült jelentés szerint Thaçi az elmúlt évtizedekben “erőszakos ellenőrzést” gyakorolt ​​a heroinkereskedelem felett is a térségben.

Dick Marty, a “svájci szörnyeteg” (Forrás: Facebook)

Marty azt is bizonyítottnak látta, hogy a Thaçi belső köréhez tartozó személyek a Koszovóban dúlt háború után foglyokat vittek át a határon Albániába, ahol állítólag számos szerbet gyilkoltak meg, és a veséjüket a feketepiacon adták el.

A jelentés szerint Thaçi kapcsolatai a szervezett bűnözéssel több évtizedre nyúltak vissza, egészen azokig az időkig, amikor a drenicai csoportjához tartozó személyek kerültek a Koszovói Felszabadítási Szervezet (Ushtria Çilimtar e Kosovës, UÇK) élére, és átvették az irányítást “a legtöbb illegális bűnszervezet” felett, amelyek a koszovói határtól délre, Albániában működtek.

Dick Marty jelentése legutóbb a hágai Nemzetközi Büntetőbíróságon került szóba, ahol Thaçi és társai felett ítélkeznek, Thaçi és a többiek természetesen tagadták a vádakat.

Nem célunk itt az albánok által szerb ügynöknek és “svájci szörnyetegnek” tekintett Dick Marty jelentésének kivesézése, stílusosan szólva, csak arra szerettünk volna rámutatni, hogy mennyire változnak a “politikai divatok”, tizenkét évvel ezelőtt az Európa Tanácsban még arról beszéltek, hogy milyen bűncselekmények történtek Koszovóban, ma pedig a testület az ország felvételére törekszik.

Természetesen ugyanolyan érthetetlen az is, hogy az elvileg az emberi jogok felett őrködő Európa Tanács 2003-ban felvette Szerbiát, amely évtizedeken keresztül zaklatta a koszovói albán lakosságot, az 1998/1999-es háborúk során pedig bűncselekmények garmadát követte el Koszovóban. Mint ahogy az már a Balkánon szokás.

Speciális háború

Ennek a cikknek a kiindulópontja az volt, hogy a szerb külügyminiszter esetleg nem vesz részt a szerb tagság huszadik évfordulójára szervezett ünnepségen az Európa Tanácsban, ha az megkezdi Koszovó felvételét.

Fent már láthattuk, hogy az utóbbi évtizedekben egyik fél sem volt az emberi jogok bajnoka – ha igazak Dick Marty állításai, ha nem -, a koszovói tagság elleni szerb ágálás pedig annak a speciális háborúnak a része, amelyet Belgrád és Pristina folytat egymás ellen, ha már nem áll módjukban egymást ölni.

Azt is mondhatnánk, hogy a mostani politikai folyamatok a kilencvenes évek végén dúlt, és időnként népírtás jelleget öltő háború más eszközökkel történő folytatásának tekinthetők, amit aztán a különböző nagyhatalmak a maguk céljaira használnak fel, lásd például Vlagyimir Putyin orosz elnök Koszovóval kapcsolatos példálódzását, amellyel az Ukrajna elleni agressziót indokolta meg, precedensként használva fel a Szerbiából kiszakadt Koszovó “függetlenségi harcát” saját politikai céljainak elérésére.

Ami magát Dačić kijelentését illeti, az egyáltalán nem meglepő, miután a szerb külügyminiszter tavaly októberben a Prva Televíziónak nyilatkozva kijelentette, hogy Szerbia kilép az Európa Tanácsból, ha az felveszi Koszovót a tagjai közé.

Ezt követően már csak az a kérdés, hogy mekkora értelme van a huszadik évforduló megünneplésének? Lehet, hogy inkább gyászszertatást kellene tartani, bár azért még ne temessük Szerbia ET-tagságát, a belgrádi (kül)politika egyik fő jellegzetessége ugyanis, hogy addig feszítik a húrt, amíg csak lehet.