Milo Đukanović montenegrói elnök mindössze három nappal a vasárnapi elnökválasztások előtt feloszlatta a montenegrói parlamentet, miután a kormányalakítással megbízott Miodrag Lekićnek nem sikerült összeeszkábálnia az új kabinetet a csütörtök este lejárt határidőig. Đukanović egyúttal bejelentette, hogy június 11-re kiírta a rendkívüli parlamenti választásokat, miután a felelőtlen többség „mély politikai és intézményi válságot idézett elő az országban”.

A rendkívüli választások kiírása

A montenegrói elnök már korábban felhívta a figyelmet arra, hogy jogi tanácsadónak jelentős része szerint meglesznek a törvényes feltételei a parlament feloszlatásának, és a rendkívüli parlamenti választások kiírásának, ha március 16-ig nem jön létre az új kormány.

Miodrag Lekić azt követően kapott kormányalakítási megbízást, hogy a most feloszlatott parlament elfogadta az államfői intézményről szóló törvény módosításait, amelyeknek még ki kell állniuk az alkotmánybírósági próbát.

A köztársasági elnökről szóló törvény módosításával a parlament átveszi az államfői jogkörök egy részét, például a kormány összeállításával megbízott személy kijelölését.

Đukanović eleinte nem volt hajlandó aláírni a törvénymódosításokat, de az alkotmány rendelkezései erre rákényszerítették, miután a parlament másodszor is megszavazta a törvénymódosításokat.

A nemzetközi közösség ellenezte a képviselők döntését, és az Európai Unióval folytatott tárgyalások felfüggesztésével fenyegetőzött.

Dritan Abazović miniszterelnök előző kormányától a montenegrói parlament 2022 augusztusában vonta meg a bizalmat, miután Abazović aláírta a Szerb Ortodox Egyházzal kötött alapszerződést. Ez a dokumentum garantálja a Szerb Ortodox Egyház számára a Montenegró területén található templomok és kolostorok tulajdonjogát.

Montenegró vasárnap elnököt választ

Montenegró lakossága azonban nem csak júniusban, hanem most vasárnap is szavaz, március 19-én ugyanis elnökválasztásokat tartanak, amelyeken az a jelölt nyer, aki az első fordulóban megszerzi az urnákhoz járulók szavazatainak több mint a felét. Ha ez nem történik meg, akkor 2023. április 2-án második fordulót tartanak.

A vasárnapi elnökválasztásokon, amelyeken Milo Đukanović egy jogi flikflaknak köszönhetően harmadszor indul, rajta kívül részt vesz Andrija Mandić, a szebbarát Demokratikus Front vezetője, Draginja Vuksanović Stanković, a Szociáldemokrata Párt képviselője, Aleksa Bečić, a centrista Demokratikus Montenegró elnöke, Jakov Milatović az Európa Most Mozgalom jelöltje, és Goran Danilović az Egyesült Montenegró vezetője. A különleges színfoltot az influenszer Jovan Radulović indulása jelenti.

Đukanović az elnökválasztást megelőző utolsó televíziós interjújában hangsúlyozta, hogy az újabb elnöki ciklusra az a gazdaságpolitika hatalmazza fel, amelyet miniszterelnöksége idején folytatott, de e mellett szólnak más politikai döntések is, amelyeket hozott az elmúlt harminc évben, amikor a Szocialisták Demokratikus Pártja hatalmon volt.

Megjegyzendő, hogy ez a párt a Motenegrói Kommunista Szövetség cégérének átfestésével jött létre, amely – Đukanović megfogalmazása szerint – szokatlan módon, egy csepp vér kiontása nélkül állította helyre Montenegró függetlenségét a Balkánon.

A közvélemény-kutatások szerint Đukanović annak ellenére bejut a az elnökválasztások második fordulójába, hogy ellenfelei vele szemben gyakran felvetik a korrupció és a nepotizmus gyanúját, korábban pedig a maffiatevékenység gyanúja is felmerült vele szemben, tetszik ez Brüsszelnek, vagy sem.

A második forduló

A második fordulóba történő bejutásra többen is pályáznak, ezek egyike Jakov Milatović, aki korábban Zdravko Krivokapić kormányának gazdaságfejlesztési minisztere volt.

Pártja, a gazdasági liberalizmust hirdető Európa Most, amelynek egyik alapítója volt, egyre növekvő politikai erőnek számít Montenegróban. A választók különösen azt értékelik, hogy Milatović miniszteri megbízatása idején 220-ról 450 euróra emelkedett a minimálbér, tehát ezúttal is a lé határozza meg a tudatot.

Ellenfelei ugyanakkor azt vetik a szemére, hogy a polgári opció jelöltjének tekinti magát, ugyanakkor közel álla a Szerb Ortodox Egyházhoz, amely erősen befolyásolta annak a kormánynak a megalakulását, amelyben miniszter volt.

Milatović esetleges végső győzelme mindenképpen azt jelentené, hogy végképp lezárulhat egy korszak, amelyet az igencsak ellentmondásos életúttal rendelkező Milo Đukanović neve fémjelzett, és az állam élére egy fiatal és energikus politikus kerül, hogy „alkosson valamit”.

De ezzel még ne siessünk, mert továbbra is létezik a nacionalista opció, amely lehet, hogy nagyobb, mint Milatović tábora.

A szerb kártya

A közvéleménykutatások azt mutatják, hogy Milo Đukanović mögött nem Jakov Milatović, hanem Andrija Mandić végez, vagyis a „szerb jelölt” fut be a második helyre, és ezáltal az áprilisi második forduló nem gazdasági, hanem nemzeti témákról szól, hanem montenegrói-szerb összecsapást hozhat.

A szerbekhez fűződő „viszonyát” Đukanović úgy fogalmazta meg, hogy sem ő, sem Montenegró nem táplál szerbellenes érzelmeket, személyesen pedig korrekt, bár nem annyira szoros viszonyt ápol Aleksandar Vučić szerb elnökkel, mint korábban.

A harmadszor is újrázó montenegrói elnök ugyanakkor úgy nyilatkozott, hogy ellenzi a Nagy-Szerbia-politikát, ami véleménye szerint abban nyilvánul meg, hogy „Szerbia szükségét érzi, hogy irányítsa, illetve berendezze a Szerbia határain túl élő szerbek életét”.

A montenegrói elnök az RTCG állami televíziónak úgy nyilatkozott honfitársai nevében is, hogy „Szerbia barátainak” tekintik magukat, amivel nyilván az ingadozó szerb szavazókat célozta meg.

A szerbek favoritja a korábban szélsőségesebb nézeteket valló Andrija Mandić, a Demokratikus Front vezetője, aki a kampány során azt hangoztatta, hogy ragaszkodik a Montenegróban élő összes nép közötti megbékélés politikájához, és egyértelműen kijelentette, hogy megbánja korábbi szélsőséges megnyilvánulásait.

– jelentette ki a megbékélés mezejére lépő Mandić, aki korábban nem csak szerb-, hanem oroszbarát nézeteket is képviselt, ellenezte Montenegró belépését a NATO-ba, és erőszakba torkolló tüntetések szervezésével tiltakozott az ellen, hogy Montenegró elismerte Koszovó függetlenségét.

A harmadik pályázó a második helyre

A montenegrói bosnyákok és horvátok politikai érdekeit képviselő pártok felszólították választóikat, hogy támogassák Milo Đukanovićot a választásokon, ugyanakkor az ottani albán politikai vezetők egy negyedik jelöltben, a centrista Aleksa Bečićben látják a maguk emberét, aki szintén azt vallja, hogy a második fordulóban ő lesz a jelenlegi elnök kihívója.

A centrista Bečić abban bízik, hogy az emberek ezért szavaznak rá, mert ő egyik oldalon sem áll, miközben más jelöltek nehéz terheket hordoznak, neki viszont ilyen problémái nincsenek.

Bečić ezzel az előbb említett Mandićot és a jelenlegi elnököt, Đukanovićot célozta meg, az utóbbival kapcsolatban pedig határozottan kizárta, hogy „bármiféle variációkat” el tudna képzelni az együttműködésre a Szocialisták Demokratikus Pártjával.

Montenegró tehát néhány hónap alatt kétszer is választ, most vasárnap az a tét, hogy sikerül el kibuktatni, vagy legalább megingatni a kilencvenes évekből visszamaradt múmiának számító Đukanović hatalmát.

Ha ez esetleg bejön, akkori viszont az lesz a kérdés, hogy kire bízza Montenegró vezetését az ország lakossága, melyik opciót válassza a felkínáltak, illetve az itt felvázoltak közül.

Az előrehozott választásokról most még korai bármit is mondani, azokkal kapcsolatban egyelőre csak annyit tudni biztosan, hogy az elnökválasztások eredménye jelentősen befolyásolja a júniusi parlamenti választások kimenetelét.