A montenegrói elnök harmadszor is indul az államfői posztért, de van rá mentsége

Megint államfő akar lenni! Európában aligha van olyan politikus, akinek a jelenléte annyira rányomta a bélyegét egy ország életére, mint a montenegrói Milo Đukanović. Amikor először megjelent a politikai színtéren, Slobodan Milošević közeli szövetségese volt, az általa vezetett kormány aktívan részt vett Dubrovnik ostromában, ma pedig már egy NATO-tagország elnöke. Đukanović hétszer volt a kis balkáni ország miniszterelnöke, kétszer az elnöke, az utóbbi a posztért most harmadszor is indul a március 19-re kiírt elnökválasztáson.

Nem a fiataloké a világ

A Szocialisták Demokratikus Pártja (Demokratska partija socijalista, DPS) ismét az ország elnökének jelölte vezetőjét, Milo Đukanovićot, és ezzel megnyitotta a kérdést, hogy vajon ellentétes-e az alkotmánnyal Đukanović újbóli indulása az államfői posztért.

A jelenlegi elnök saját kezűleg nyújtotta be a jelöltségi kérelmet az Állami Választási Bizottsághoz (Državna izborna komisija, DIK), aminek tanúja volt pártjának több tisztségviselője, és az a nagyszámú ifjúsági különítmény, amely elkísérte az eseményre: vagy vitte az aláírásokat tartalmazó dobozokat, vagy csak jelenlétével emelte a “díszes társaság” fényét.

Đukanović ki is emelete, hogy jól érzi magát a fiatalok körében, és azt is hangsúlyozta, hogy “folytatja az állami intézmények iránti tisztelet fenntartásának” gyakorlatát: ezért választotta az indulási szándékát kifejező dokumentum személyes átadását, amit legkésőbb február 26-ig tehető meg.

– Megugrottam már a nagykorúságot, egész életemben Montenegróban éltem, és csak montenegrói állampolgárságom van. Úgy gondolom, hogy jó dossziét készítettünk az indulásomhoz

– nyilatkozta a harmadszor is újrázni kívánó elnök, aki nem csak túlhaladott ifjúsága felett siránkozott, hanem némileg kompenzált is a fiatalok felé.

A montenegrói elnök és a nagyszámú ifjúsági különítmény (Forrás: Vijesti)

A Szocialisták Demokratikus Pártjának főbizottsága pénteken este egyhangúlag támogatta a párt elnökségének javaslatát, így a párt nevében újból Đukanović indul az államfői tisztségért folyó küzdelemben, vagyis Montenegróban felhagytak az őrségváltás & fiatalítás gondolatával, amivel maga Đukanović is játszadozott.

A pártvezetés egyes tagjaival találkozva a végül az újraindulás mellett döntő elnök még húsz nappal ezelőtt is arról beszélt, hogy a fiatal vezetőknek kell a felelősséget magukra vállalniuk a közelgő elnökválasztáson, és ezzel összefüggésben potenciális jelöltként a párt alelnökét, Ivan Vukovićot nevezte meg.

Ellentétes az alkotmánnyal, de van kibúvó

Fent már említettük, hogy Đukanović a harmadik elnöki mandátumát igyekszik megszerezni a március 19-re tervezett választásokon, ami ugyan alkotmányellenes, de egy “pragmatikus politikus” mindig megtalálja a kibúvót.

Milo Đukanović először 1998-tól 2002-ig volt elnök, jelenlegi, második mandátuma 2018 óta tart.

Először azután szerezte meg az államfői posztot, hogy az 1997-es választásokon legyőzte akkori párttársát, Momir Bulatovićot, akitől azidőtájt vette át a DPS vezetését is.

Második alkalommal, 2018-ban hat ellenfelet múlt felül, akkor több mint 180 000 szavazatot szerzett, és ezzel 53,9 százalékos diadalt aratott.

Đukanović újbóli jelölése potenciálisan felvetheti az alkotmányosság kérdését, tekintettel arra, hogy a montenegrói alkotmány szerint ugyanaz a személy legfeljebb kétszer lehet az ország elnöke.

Csakhogy van egy “enyhítő körülmény”, miszerint Đukanović első mandátuma arra az időszakra esett, amikor Montenegró még az úgynevezett Kis- Jugoszlávia, vagyis a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság része volt.

Az általában “ronaldói kisterpeszbe” beálló montenegrói elnök (Vijesti)

Vagyis a független Montenegró 2006-os kikiáltását követően a jelenlegi elnök most indul másodszor az államfői tisztségért, a többi pedig jogutódlás és jogértelmezés kérdése.

Az államfői poszt körüli alkotmányossági probléma nem először merül fel, tíz évvel ezelőtt ugyanez volt a helyzet Filip Vujanović esetében is, aki háromszor volt Montenegró elnöke.

– Elfogadtam a jelöltséget, teljes meggyőződéssel, hogy alkotmányos jogom van rá. Úgy gondolom, hogy jogom van még egy ciklusra

– mutatott rá akkor Vujanović, akit 2013-ban 51,2 százalékkal meg is választottak államfőnek a Demokrata Front ellenzéki szövetség jelöltjével, Miodrag Lekićtyel szemben.

Miután van precedens, ezen a kérdésen Đukanović is könnyen túllendülhet, ahogy a fiatalítás kérdését is egy laza félmondattal sutba vágta, az erre vonatkozó kijelentésével egyúttal a “szerénység gyanúját” is elvetette.

– Az elemzésünk azt mutatta, hogy a legerősebb ütőkártyánkkal kell előjönnünk. Nem hiszem, hogy bárkit is meglepne, ha azt mondom, hogy a párt elnöke a párt legerősebb aduja

– mondta az általában “ronaldói kisterpeszbe” beálló montenegrói államfő, akinek ugyan néha rövid ideig nem jutott állami tisztség, de a Szocialisták Demokratikus Pártjának vezetését sohasem engedte át senkinek sem, amióta azt 1997-ben kicsavarta elődje Momir Bulatović kezéből.

A legerősebb farba

A montenegrói választási bizottság eddig két jelölt indulását hagyta jóvá, bár ezt többen is kérvényezték.

Így a jelek szerint Đukanovićnak a szerb többségű, és Belgrád által is támogatott Demokrata Front jelöltjével, Andrija Mandićtyal, és Draginja Vuksanović- Stankovićtyal, a Szociáldemokrata Párt képviselőjével kell megküzdenie, a jelöltségét erősítette meg, de ez a lista még nem végleges.

Vuksanović- Stanković a Montenegrói Egyetem jogászprofesszora, aki anyai ágon ugyan szerb származású, de saját elmondása szerint az anyja ortodox montenegróinak nevelte, aki montenegrói nyelvet beszél, és a montenegrói ortodox egyház tagjának tekinti magát.

A szociáldemokrata politikus 2018-ban is indult az államfői posztért, és ezzel ő volt az első női elnökjelölt az igencsak hímsoviniszta Montenegróban. Akkor 8,2 százalékkal a harmadik helyen végzett, mögötte már csak a futottak még kategóriához tartozók “lihegtek”.

A podgoricai sajtó arról számolt be, hogy várható a Demokraták vezetőjének, és a montenegrói parlament volt elnökének, Aleksa Bečićnek az indulása is, aki a “Tisztelj meg” (Časti mi) jelszóval kampányol, és azt hirdeti, hogy készen áll harcba szállni az ország becsületéért – ami Montenegróban hagyományosa és kiemelten fontos – valamint a szabadságért, az államiságért és az egység megteremtéséért.

Egyelőre még nem alakult ki az államfői bársonyszékét indulók végleges listája, az viszont már most gyanítható, hogy a jelenlegi felfokozott helyzetben szorosabb küzdelem várható, mint öt évvel ezelőtt, és ezért netalán még második fordulóra is sor kerülhet.

A szerb elnök kitünteti a montenegrói államfői posztért induló montenegrói szerb politikust 2021-ben

A 2006-ban függetlenné vált Montenegró történetében viszont még nem fordult elő, hogy az elnökválasztást nem a Szocialisták Demokratikus Pártjának jelölte nyerte, de most nem biztos, hogy bekövetkezik ez a forgatókönyv.

Egyrészt a Balkánon újonnan fokozódó nacionalista őrületben jó eséllyel indul a szerb Andrija Mandić, akivel Aleksandar Aleksandar Vučić szerb elnök is gyakran egyeztet, 2021-ben pedig szerb állami kitüntetésben is részesítette.

Ha viszont valami csoda folytán netalán a 36 éves Aleksa Bečić nyerné meg az elnökválasztást, akkor bekövetkezhetne a várva várt fiatalítás, amiről korábban Đukanović papolt, de aztán lesöpört az asztalról.

Persze Montenegró akkor nem úgy fiatalítana, mint azt a kilencvenes évekből visszamaradt “politikai kövület”, Milo Đukanović elképzelte.