A szerb elnök a Happy Televíziónak adott sokadik interjújában kijelentette, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök Szerbia őszinte és nagy barátja, akit nagyon tisztel, és sokat tanult tőle. Aleksandar Vučić az interjúban a legtöbbet arról beszélt, hogy Szerbia továbbra is kitart azon álláspontja mellett, hogy nem ismeri el Koszovó függetlenségét és nem támogatja annak ENSZ-tagságát. Ez a régi nóta, viszont újdonságnak számít, hogy Szerbia legjobb pártjának nevezte a Szerb Haladó Pártot, amiből egyenesen következik, hogy nem új párt alakításáról van szó az úgynevezett Népi Mozgalom létrehozása esetében, mint ahogy azt egyes médiaszereplők bombasztikus hírként kezelik.

Vučić: Orbán az én barátom

A szerb elnök a Happy Televíziónak adott interjújában úgy fogalmazott, hogy sokat tanult Orbán Viktortól az Európai Unió működéséről.

– Orbán Viktor a mi nagy barárunk, Szerbia őszinte barátja. Az én barátom. Őszintén tisztelem, sokat tanultam tőle a nemzeti érdekekkel kapcsolatban, sokat megtudtam tőle azzal kapcsolatban, hogy miként működik Európa, az Európai Unió, valamint az uniós intézményrendszer

– jelentette ki a szerb elnök az Orbánnal kapcsolatos váratlan fordulatot beiktatva az interjúba, amelyben ezt megelőzően Oroszországról, majd Koszovóról beszélt.

A műsor készítői számára ez egyáltalán nem volt váratlan fordulat, mert a megosztott képernyőn elindult egy bejátszás, amelyben a szerb elnök Orbán társaságában volt látható.

Miután egy bejátszás sem pottyan az égből, szinte biztosra vehető, hogy a szerkesztők készültek arra, hogy a magyar miniszterelnök megemlítésre kerül a műsor folyamán.

– Sokat tanultam tőle is, meg Ficótól, Pellegrinitől, Babištól és Mateusztól (Morawiecki), és a többiektől a Visegrádi Négyekből, miközben szinte hihetetlen, hogy Orbán sokak számára példaképnek számít Szerbiában, akik azt mondják, hogy mi miért nem viselkedünk úgy, mint Orbán

– nyilatkozta a szerb elnök, aki rögtön sikertelen kísérletet tett annak megmagyarázására, hogy miért nem tanúsíthatnak olyan magatartást, mint a magyar miniszterelnök.

– Képzeljék el, hogy ha úgy viselkednénk, mint Orbán – abba most ne menjünk bele, hogy melyik (szankciós) nyilatkozatot ki hozta meg, 11 csomag és 46 ilyen szankció volt, Szerbia pedig az egyetlen állam, amely nem csatlakozott egyikhez sem – ha csatlakoztam volna, akkor én lennék a legnagyobb áruló, a legnagyobb ganaj a világon

– fogalmazott a szerb elnök, aki elcsábult az újabb lehetőségtől, hogy a maga nagyszerűségét hangsúlyozta, így az Orbánnal kapcsolatos szerbiai vonzódás okainak elemzése felől inkább elkanyarodott a szerb álláspont szilárdságának emlegetése felé, amelynek köszönhetően hazája mindeddig nem kényszerült az Oroszországgal szembeni szankciók bevezetésére.

Az interjúk során néha/gyakran csapongó szerb elnök ezzel be is fejezte az Orbánt megjelenítő kűrt, és arról kezdett beszélni, hogy a szilárd szerbiai álláspont ellenére hazája mekkora segítséget kapott az Európai Uniótól, például az energiatámogatás, vagy a Belgrád és Niš közötti gyorsvasút építése kapcsán.

Népi Mozgalom Szeribáért

A szerb elnök már régebb óta emlegeti, hogy nem kíván indulni ismét, vagyis harmadszor is az elnöki posztért, miután újraválasztását a szerbiai alkotmány sem teszi lehetővé, viszont elmondta, hogy nagyszabású akcióba kezdett a Népi Mozgalom megalakításával, ami azonban szerinte egyáltalán nem jelenti a Szerb Haladó Párt felszámolását. (Közel sem, sőt!)

– Senki nem akarja felszámolni a Szerb Haladó Pártot, amely véleményem szerint a legjobb, messzemenően a legjobb párt Szerbiában, az összes többit együtt véve sem lehet hozzá mérni

– jelentette ki a szerb államfő, aki nem zárta ki, hogy a haladók között is van “konkoly”, vagyis hogy vannak felelőtlen hivatalnokok, akik visszaélnek a helyzetükkel, de a Szerb Haladó Párt erősségének nevezte, hogy – másoktól eltérően – ezzel képes szembesülni.

A szerb elnök a Népi Mozgalom Szerbiáért elnevezésű szervezet megalakításával kapcsoltban azt mondta, hogy az “nem pártokkal szembeni, hanem pártok feletti szervezet lesz”, az ezzel kapcsolatos politikát pedig a Szerb Haladó Párt májusra tervezett kongresszusáig szeretné(k) megfogalmazni.

– Azt hiszem, hogy ebben a politikailag nehéz helyzetben, amely az elkövetkező években vár Szerbiára, szükség van az egység megteremtésére, és miután az értelmiség legnagyobb része támogatja a normális és fejlődő Szerbiát, őket is be akarjuk vonni, hogy ellensúlyozzuk a mindkét oldalon található szélsőséges értelmiségi erőket, amelyek hihetetlen gyorsasággal egyesülnek

– vázolta fel a célokat Vučić, aki hamis liberálisoknak és hamis konzervatív jobboldalnak nevezve a “különböző oldalakon átívelő” szélsőséges erőket, illetve azok szövetségét. Szerinte éppen ezért kell megmutatni, hogy az “igazi értelmiségiek”, a legkomolyabb és legtehetségesebb emberek a normális, racionális és haladó/fejlődő Szerbiát, a jövő Szerbiáját támogatják.

A szerb elnök szerint az lesz a cél, hogy azokat egyesítsék, akik “harcolnak a hazájukért”, és ezt nem szégyellik kimondani.

– Nem én miattam, nekem ez az utolsó mandátumom, hanem Szerbiáért. Nem engedjük meg, hogy a szélsőbal vagy a szélsőjobb tönkre tegye (megsemmisítse) Szerbiát. Egyenesen akarunk a jövő felé haladni, ahogy ezt az utóbbi néhány évben tettük

– indokolta meg a szerb elnök, hogy miért szeretné létrehozni a Népi Mozgalmat, miután elmondása szerint ehhez az utóbbi időben sikerült megteremteni a megfelelő alapokat.

Vučić úgy fogalmazott, hogy ez az ő ötlete volt, amelyről már régóta beszél, elutasította viszont, hogy az új szervezetet a volt Jugoszláviában létrehozott Népfronthoz hasonlítsák, bár hozzátette, hogy jobb egy “antifasiszta Népfrontban lenni, mint egy népellenes fasiszta fronthoz tartozni, amely a saját országa ellen van”.

A szerb elnök az utóbbi időben sokadik alkalommal – talán már túl sokszor is – itt ismét védelmébe vette a háborús bűnök elkövetésével megvádolt Slobodan Milošević volt szerb & Kis- Jugoszláv elnököt, szerinte ugyanis nem Milošević a felelős az 1999-ben a Szerbia, illetve a Kis- Jugoszlávia elleni bombázásokért, hanem azok, akik “a szerb gyermekeket legyilkolták, és akik megsemmisítették az országot”. Hozzátette, hogy “egy féreg lenne”, ha az akkor történtekért Miloševićet vádolná.

Vučić az egyetlen hibának azt nevezete, hogy Milošević – látva a bombázások következményét, nem tett kísérletet a támadások leállítására rögtön a megindításukat követő napokban, (vagyis miért nem kapitulált előbb,) amikor világos volt, hogy ekkora erővel Szerbia nem képes szembeszállni, és tiszta szerencsének nevezte, hogy az édesanyja nem vesztette életét, amikor a NATO-gépek lebombázták a szerbiai nemzeti televízió épületét.

És itt ismét visszaköszönnek a kilencvenes évek, amelyektől Szerbia, és általában az egész Balkán a mai napig nem képes szabadulni. Pedig a térségben aligha lesz bármiféle együttélés, amíg a kilencvens években elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban az ott élő népek a saját háborús bűnöseiket, vagy éppen saját magukat felmentik a felelősség alól.