Zoran Milanović megint olyat mondott, ami a “politikai Nyugaton” kiverte a biztosítékot, és amit csak Moszkvában szeretnek hallani, Ukrajnában viszont egyáltalán nem. A horvát elnök legutóbbi, igencsak “zokibondos” kijelentése, miszerint “Koszovót a Nyugat elrabolta Szerbiától”, a “Krím félsziget pedig soha többé nem lesz Ukrajna része”, Milanović nyilatkozatainak újabb díszítő eleme, amely csak azokat dühíti, akik abból indulnak ki, hogy az élet, vagy a háború egy sakkjátszma, amelyben csak fehér és fekete figurák vannak. Ugyanakkor a nyughatatlan Zoki Bond üzenetei már régen nem Koszovónak és Szerbiának, vagy Ukrajnának és Oroszországnak szólnak, hanem a horvát közvéleménynek, ezen nyilatkozatok által teszi ugyanis magát észrevehetővé, miután az elnöki felhatalmazások nem túl nagy mozgásteret biztosítanak számára.

Zoki Bond ismét akcióban

Az általunk gyakran Zoki Bondként emlegetett horvát elnök ismét akcióba lépett, vagy ahogy a cikk címében fogalmaztunk, megint kiverte a biztosítékot.

Milanović a korábban földrengés, a kilencvenes években pedig háború sújtotta Petrinyában (horvátul Petrinja) szónokolt a litvániai NATO-misszióba induló 3. horvát kontingens búcsúztatóján, és tette közkincsé, sőt a szájhagyomány által terjedő “horvát & világörökség részévé” a két inkriminált mondatot, illetve gondolatfoszlányt.

A horvát elnök szemlét tart Petrinyában, majd kiveri a biztosítékot (Forrás: Nova TV)

– fogalmazott a horvát elnök, és hozzáette, hogy valójában nem a koszovói kérdéséről beszél, hanem arról a koncepcióról, amely szerint egyesek azt hiszik, joguk van mindenhez, ha az megfelel nekik, de ha más teszi, akkor az “bűncselekmény”.

Aligha lehet félreérteni a célzást, az bizonyára a “politikai Nyugat” vezető országának, a Egyesült Államoknak szólt, amelynek a koszovói megbízottjai éppen a napokban vetették papírra, illetve a számítógépek képernyőjére, hogy Koszovó “legközelebbi barátjának és szövetségesekének” tekintik magukat.

– jelentette ki a horvát elnök, aki úgy fogalmazott, hogy a horvátok nem gyűlölték annyira a szerbeket, mint amennyire “ezek ott fönt gyűlölik az oroszokat”.

Zoki Bond jövőlátásáról is tanúbizonyságot tett, mivel megjósolta, hogy “a Krím soha többé nem lesz Ukrajna” része, és Horvátországnak a humanitárius segélyek küldésén, valamint az orosz agresszió elítélésén túl nem kellene részt vennie ebben a konfliktusban.

– magyarázta a horvát elnök, hogy mekkora különbségek vannak közte és az oroszok között – és hogy szerinte mi az oroszok érdeke.

Akik a történelem jó oldalára “estek”

Horvátországban azzal reklámozzák az Argeta tyúkpástétomot, hogy a kenyér jó oldala (dobra strana kruha). Andrej Plenković horvát miniszterelnök mostanában azt kezdte hirdetni magáról, hogy ő pedig “a történelem jó oldala”, amiből következik, hogy akik nem úgy gondolják, mint ő, azokat szépen felcímkézik.

Ebben az olvasatban az élet, a politika és a háború valóban olyan mint egy sakkjátszma, amelyen a fehér oldalon álló huszárok Argeta tyúkpástétommal kent kenyeret esznek, a rossz oldalon állók pedig az ukrajnai sárban dagonyáznak.

– mondta Plenki (Plenx), aki ezáltal némileg fényezte a horvát kormánypártot, majd megjegyezte, hogy az elnöki álláspont nem esik egybe a horvát külpolitika törekvéseivel, de egyúttal azt is megmutatta, hogy melyik oldalon osztják a pástétomos kenyeret.

– jelentette ki a horvát miniszterelnök, kijelölve a jó oldal helyét a sakktáblán.

A Horvát Demokratikus Közösség is reagált Zoki Bond nyilatkozatára, és megjegyezte, hogy “amikor Putyin védelméről van szó, akkor Milanovićnak nem okoz gondot, hogy szégyent hozzon magára, és vitába szálljon a szövetségeseivel”.

A HDZ közleménye szerint ebben a “kicsik” továbbra is szó nélkül követik őt. A “kicsik” szó minden bizonnyal a “káriesz kicsinyeire” történő utalás.

A “káriesz egyik kicsinye” is elítélte a horvát elnököt

A horvát miniszterelnök két héttel ezelőtt még úgy nyilatkozott, hogy a Most (Híd) képviselőjét, Nikola Grmoját és a hozzá hasonlókat, mondjuk Peđa Grbin szociáldemokrata vezetőt, akit a HDZ közleménye néven is nevez, a kormányban csak a “káriesz kicsinyeiként” emlegetik.

Plenković akkor Grbint is és Grmoját is szinte egy kalap alá vette Milanović államfővel, akivel együtt ők sem állnak a történelem jó oldalán.

A jelek szerint azonban Grmoja az uzsonnaszünetig javítani akart a bizonyítványán, ezért ő is elítélte a horvát elnököt.

Nikola Grmoja, a káriesz egyik kicsinye (Forrás: Nova TV, screenshot)

– üzente a “történelem jó oldala felé kacsingatva” Zoki Bondnak a most éppen ellenzéki Grmoja.

Miután a horvát elnök részéről nem ez volt az első alkalom, hogy a nyilatkozata kiverete a biztosítékot, ezért a horvát Szociáldemokrata Párt álláspontja már korábbról ismert.

Peđa Grbin, a legnagyobb horvát ellenzéki párt vezetője, aki szintén a “káriesz társaság tagja”, tíz nappal ezelőtt (január 22-án) úgy írta le Milanović Ukrajna iránti politikáját, hogy az államfő szerint Oroszország az agresszor, Ukrajna pedig a megtámadott fél.

Ehhez hozzátette, hogy a szociáldemokraták vezetőjeként semmi okát sem látják annak, hogy miért ne támogatnák Milanovićot a horvát elnöki poszt újbóli megszerzésében.

A legújabb közvéleménykutatásokból arra lehet következtetni, hogy Milanović taktikája bevált, a nevét sokszor emlegetik a történelem rossz és jó oldalán, és ami még ennél is fontosabb, gyakran kezdődnek vele a horvát televíziók híradói.

A zágrábi Nova Televízió egy héttel ezelőtt tette közzé a “cro-barométer” néven ismert közvéleménykutatását, amely szerint – nyilván a gyakori szereplésnek is köszönhetően -, a horvát elnök igencsak jó pozíciókból mehetne neki a következő elnökválasztásnak, ha azokat most tartanák, a pozitív kedveltségi listát ugyanis vezeti, a legkevésbé szimpatikus öt politikus közé pedig be sem került.

Kit szeretnek a horvátok és kit nem?

Alább látható a zágrábi Nova TV által készített “cro-barométer”, a felső sorban az öt leginkább kedvelt politikus látható, ezen Zoki Bond az első helyet foglalja el.

Az alsó sorban látható az öt legkevésbé kedvelt horvátországi politikus, megjegyzendő, hogy ezen a listán az első helyet Milorad Pupovac, a horvátországi szerbek vezetője foglalja el, messze leszakadva tőle a “horvát mezőny”, amelyben Milanović nem szerepel, sem dobogós, sem listás nem lett.

A belgrádi kormány támogatását élvező koszovói szerbek és a szerbiai vezetés legfőbb követelése a Szerb Községek Közösségének (Zajednica sprskih opština, ZSO) létrehozása Koszovóban, amelyet a mostanában sokat emlegetett, 2013-ben aláírt Brüsszeli szerződés alapján kellene “összeeszkábálni”. A jelenlegi koszovói (albán) vezetés a kezdeti teljes elutasítástól a különböző kibúvók kereséséig mindent megtesz azért, hogy ezt a “szerb szervezetet” ne kelljen létrehozni, mert attól tart, hogy az leginkább a boszniai Szerb Köztársaságra hasonlítana. A Koszovó és Szerbia közötti tárgyalások két amerikai megfigyelője/karmestere most arra tett kísérletet, hogy a koszovói szerbeket nyugtassa meg, de szerbül megjelent, közösen jegyzett cikkükben mégsem nekik, hanem inkább a pristinai kormánynak üzentek, annak megnyugtatására törekedtek.

Legyen, de ne olyan, mint Boszniában!

Az amerikaiak úgy gondolják, hogy a nemzetközi szerződésben vállaltakat be kell tartani, ezért támogatják a “szerb többségű közösségek társulását”, a részletekben megbúvó ördögöt azonban messze el kellene űzni ahhoz, hogy valami is legyen a korábban Koszovó által is elfogadott egyezmény(ek) valóra váltásából, mert a Szerb Községek Közösségén mindenki mást ért, és jó sokáig el lehet még szórakozni azzal, hogy milyen elvek vezessenek a megalakulásához.

Az amerikaiak például nem szeretnék, hogy a koszovói szerbek társulása olyan legyen, mint a boszniai szerbek által létrehozott boszniai Szerb Köztársaság, amivel, nem mellékesen szólva, csak a pristinai mantrát ismétlik el.

Washington ezzel a koszovói (albán) vezetést kívánja megnyugtatni, ugyanakkor azt is elárulta, hogy a “nagy levesen túl”, vagyis az Atlanti-óceán túlsó partján sem gyúlnak örömtüzek a boszniai Szerb Köztársaság működése, netalán léte kapcsán. Pedig amerikai bábáskodás közepette született meg, ami által Washington is elfogadta annak a népírtásnak az eredményét, amely alapján a boszniai állam létrejött.

5 + 1 találkozó a koszovói szerbekkel kapcsolatban kidolgozott nyugati tervről (Forrás: szerb elnöki Instagram)

A koszovói Szerb Községek Közösségének létesítéséről Derek Chollet amerikai külügyminisztériumi tanácsadó és Gabriel Escobar, az Egyesült Államok nyugat-balkáni különmegbízottja autorizált szöveget közölt a KosSev hírportálon, amely az (észak-)koszovói szerbek politikai tájékozódását segíti.

A portál működését egy civil szervezeten keresztül a pristinai amerikai és brit nagykövetség támogatja, de a finanszírozásban részt vesz a külföldi amerikai befolyás növelésére 1983-ban létrehozott National Endowment for Democracy (NED), a Nyílt Társadalom koszovói “lerakata”, a Dán Menekültügyi Tanács (DRC), a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM), az ENSZ koszovói missziója, valamint a szintén amerikai finanszírozású belgrádi Balkan Trust for Democracy.

Ebből kifolyólag teljesen érthető, hogy a derék Derek és a még derékabb Gabriel miért éppen ezt a csatornát választotta a koszovói szerbekhez, és természetesen általuk a Szerbiához intézett üzenet közzétételére.

Itt az idő, most vagy soha!

Chollet és Escobar írása már a címében azt az üzenetet tartalmazza, hogy eljött az idő a többségi szerb lakosságú önkormányzatok szervezetének a megalakítására. Ebből arra lehet következtetni, hogy az amerikaiak támogatják, hogy a koszovói szerbek “valamilyen” fedőszervezetet hozzanak létre, de nem éppen olyat, amilyet ők szeretnének.

A szöveg azzal indít, hogy “az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió ismét hangsúlyozta a Nyugat-Balkán integrációját a transzatlanti családba”. Ennek nyomán 2022 februárjában Biden elnök és Scholz kancellár – az utóbbi netalán az EU képviseletében? – megerősítette készségét és eltökéltségét “a Nyugat-Balkán integrációs folyamtának befejezésére… annak érdekében, hogy végre létrejöjjön az egységes, szabad és békés Európa”.

Ezt a mondatot is lehetne éppenséggel vesézni, de ennek a “szabadságát” meghagyjuk azoknak, akik erre nagyobb indíttatást éreznek, egyébként sem a Chollet-Escobar szöveg kritikai kiadását tervezzük.

– jelölte ki az amerikai célokat a két közvetítő, utalva arra, hogy nemrég Franciaország, Németország, Olaszország és az EU képviselőivel közösen annak érdekében jártak Belgrádban és Pristinában, hogy mindkét felet az EU-javaslatának (francia-német terv) és a két ország kapcsolatainak normalizálására, az európai integráció terén történő határozott előre lépésre, valamint a válság és a konfrontáció ciklusának megszüntetésére bátorítsák.

Meg kell jegyezni, hogy ez a bátorítás olyannyira jól sikerült, hogy a szerb elnök két napig “mosott halott” ábrázattal járkált le-föl, Albin Kurti koszovói miniszterelnök pedig azóta is azt a békát böfögi fel, amit akkor próbáltak lenyomni a torkán. Ennek ellenére a két amerikai képviselő annak a meggyőződésének adott hangot, hogy ezt a “történelmi pillanatot” mindkét félnek ki kellene használnia.

– írta a két amerikai politikus, amiből máris jól látszik, hogy ennek a közösségek a létrehozásával az amerikaiak azt akarják, amit a koszovói albánok nem akarnak, és nem úgy akarják, ahogy azt a szerbek akarják. Lesz itt még mit lapátolni, hogy eltakarítsák az útról a szerb társulás, asszociáció & akármi létrehozása előtt tornyosuló akadályokat!

A pozíciók tisztázása

A két amerikai közvetítő közös cikkének későbbi részében a mihez tartás végett “helyre is teszi” a koszovói albánokat, megállapítva, hogy az Egyesült Államok, mint a Koszovót a “világon leginkább támogató ország”, elkötelezte magát amellett, hogy segítséget nyújt Koszovó népének annak biztosítása érdekében, hogy alkotmányos és jogi struktúráját senki sem áshassa alá.

Az amerikaiak a fenti mondattal maguk jelölték ki saját szerepüket és pozíciójukat a koszovói rendezésben és általában, miközben az volt a céljuk, hogy megnyugtassák a szerbeket, vagyis inkább a megfogalmazásuk szerint az egy nemzetiségű közösség létrehozása ellen ágáló koszovói (albán) vezetést, hogy nem lesz szükség a koszovói alkotmány módosítására a szerb fedőszervezet megteremtéséhez.

– állapították meg az amerikaiak az EU különleges képviselőjére (nyilván Miroslav Lajčákra) utalva, aki szerint tizennégy hasonló megállapodás létezik az Európai Unión belül – ezek egyike sem sérti a hatékony kormányzás európai rendszerét.

A szerbek szerint ugyanakkor nincs szükség arra, hogy újfent tisztázzák a koszovói Szerb Községek Közösségének hatásköreit, mivel 2015-ben ezt már egyszer megtették, és ahhoz képest minden beavatkozás, érthető nyelvre lefordítva, csak “kozmetikázás lenne”.

Itt utalnánk vissza arra, hogy Aleksandar Vučić (akkor még szerb miniszterelnök) és Isa Mustafa (akkor éppen koszovói kormányfő) 2015. augusztus 27-én Federica Mogherini volt uniós és biztonságpolitikai főképviselő közvetítésével 22 pontos megállapodást kötött a Szerb Községek Közösségének létrehozásáról, ennek a pontos szövege a mai napig érvényben van, és elérhető az interneten.

Gabriel Escobar, aki iránt még a szerb elnök is bizalommal viseltetik a koszovói Szerb Községek Közösségének létrehozásával kapcsolatban (Forrás: Twitter)

A szerb elnök továbbra is ragaszkodik ennek a megállapodásnak a végrehajtásához, amelynek negyedik pontja határozza meg azt a tizenkét célt, amelyet a szerb “önkormányzati” testületnek szolgálnia kell, ezek között első helyen említik a helyi demokrácia erősítését, amin nyilván mindenki azt ért, amit akar.

Sarkalatos pontoknak számíthat, hogy Szerb Községek Közösségének saját közgyűlése, és a közgyűlés által választott elnöke lenne – ami mindenképpen eltérés a boszniai Szerb Köztársaságban alkalmazott közvetlen elnökválasztás képest -, és sokkal jobban szavatolja a hatalom centralizálását.

A 2015-ös szerb-koszovói albán megállapodás alapján a szövetség/közösség képviseli a koszovói szerb közösség érdekeit a központi hatóságokkal fenntartott kapcsolatokban, amelyekkel a kölcsönös együttműködés és információcsere alapján működik együtt, és joga lesz arra, hogy képviselőket nevezzen ki a központi szervek illetékes hatóságaiba, valamint arra is, hogy hozzáférjen a központi hatóságoktól származó információkhoz a koszovói törvényekkel összhangban.

A 2015-ös megállapodás ez említetteken kívül is nagyfokú autonómiát biztosítana a koszovói szerbeknek, és nagymértékben kivonná őket a központi kormányzat fennhatósága alól.

Amit viszont belgrádi vezetés és a koszovói szerbek sem szeretnek teli szájjal kommunikálni, az nem más, mint hogy a Szerb Községek Közösségének létrehozásával a koszovói szerb közösség alávetné magát a koszovói törvényeknek, ami által elfogadná Koszovó alkotmányos és törvényes rendjét, vagyis áttételesen ugyan, de a szerbek elismernék Koszovó államiságát.

A szerbeket mostanában leginkább az a bejelentés dühítette fel, miszerint a Friedrich Ebert Alapítvány és az Európai Békeintézet (European Institute of Peace, EIP) máris kidolgozta és közzétette a koszovói szerbek fedőszervezetének a statútumát, amire nagyon élésesen reagáltak Belgrádban.

Vučić elnök mellett Ivica Dačić, szerb külügyminiszter is úgy fogalmazott, hogy a Szerb Községek Közösségét a már aláírt megállapodások alapján kell létrehozni, és nem lehete egy civilszervezet ezt egy történetesen német alapítványra bízni, amely a megalapításra vár szervezetet már az indulásnál egy NGO szintjére degradálná, bár azt a “mini-Vučić” szerepében tetszelgő Miloš Vučević szerb védelmi miniszter is beismerte, hogy a Szerb Községek Közösségét nem a szerbiai, hanem a koszovói törvények alapján kell létrehozni.

Ebből egyenesen következik, amire már fent utaltunk, hogy szerb részről bizonyos mértékben el kellene ismerni a koszovói államiságot ahhoz ahhoz, hogy létrejöhessen a koszovói Szerb Községek Közössége.

Az amerikai elképzelés

Az amerikaiak nem nyilatkoztak arról, hogy támogatják a német Stiftung és az EIP elképzeléseit, a két tengerentúli “közvetítő” cikkében úgy fogalmazott, hogy “általánosságban” egy olyan struktúrát képzelnek el a többségi szerb lakossággal rendelkező települések számára, amely koordinálja az oktatással, az egészségüggyel, a város- és vidéktervezéssel, valamint a helyi gazdaságfejlesztéssel kapcsolatos tevékenységeket.

A most közzétett amerikai állásfoglalás szerint ez lenne a módja annak, hogy javuljanak az emberek mindennapi életfeltételei, létrejöjjön a szerbek és a központi kormányzat közötti bizalom, biztosításra kerüljön a jobb összeköttetés az északi szerb területek és az ország többi része között, és megteremtődjön az a mechanizmus, amely lehetővé teszi a szerbek részvételét Koszovó mindennapi életében.

– szögezték le az Amerikát képviselők a nyugati, főleg amerikai finanszírozású koszovói szerb portálon, ahol azonban megjegyezték azt is, hogy a Szerb Községek Közössége nem áshatja alá Koszovó alkotmányát, és nem veszélyezteti Koszovó szuverenitását, függetlenségét vagy demokratikus intézményeit.

– szögezték le az amerikai “megfigyelők & képviselők”, amivel nem csak a koszovói szerbeknek, hanem boszniai nemzettársaiknak és a belgrádi vezetésnek is megüzenték, hogy mit gondolnak a Szerb Köztársaságról, és leszögezték, hogy a koszovói kormány végrehajtó és törvényhozó hatalma mellett nem lesz új “kormányzati szint”, vagyis hogy a koszovói Szerb Községek Közössége nem tölthet be olyan szerepet, mint a boszniai szerbek esetében a Szerb Köztársaság.

Az ötök a koszovói szerbekről is tárgyaltak Albin Kurti koszovói miniszterelnökkel (Forrás: Twitter, Albin Kurti)

Az amerikai elképzelések szerint az új “közösség” nyitva áll, illetve nyitva fog állni minden etnikai csoport előtt, amivel elhárulna a koszovói alkotmánybíróság fő aggálya, amely sürgette az etnikai egyoldalúság/egyszínűség “kiküszöbölését”. Ez nem egyértelműen amerikai elképzelés, hanem Albin Kurti koszovói (albán) miniszterelnök vesszőparipája, de azért megállapítható, hogy a pristinai & amerikai álláspont itt tökéletesen egybeesik, bár azt nehéz lenne kideríteni, hogy melyik volt előbb.

Mindezek alapján az amerikai & koszovói albán álláspont szerint a koszovói Szerb Községek Közössége csak nevében lenne szerb, ami azonban aligha állja majd ki a realitás próbáját, inkább olyan “fából vaskarika”, amelyet aligha fogad el a koszovói szerb közösség és az “egész galaxisban élő szerb világ”, úgy cakompakk.

– fűzte még hozzá a két amerikai közvetítő/megfigyelő, netalán karmester, a Kossev portálon megjelent cikkében, amelyben fogadalmat tett arra, hogy készek támogatni Koszovót ennek a kötelezettségnek a teljesítésében, és ebben a törekvésében “mindvégig mellette lesz”. Amiből a cikk vége felé már kezdett olyan kép kialakulni, hogy a koszovói (albán) vezetés jobban akarja a koszovói Szerb Községek létrehozását, mint maguk a szerbek.

A derék Derek és a derék Gabriel legvégül megállapítja, hogy Koszovóra és Szerbiára “fényes jövő vár” egy olyan Európában, amely valóban „egységes, szabad és békés”, így hát a koszovói albán és szerb fiataloknak ezentúl nem kell elhagyniuk a szülőföldjüket, és “nem kell külföldön keresniük a lehetőségeket”, mint ahogy azt mostanában teszik.

Chollet és Escobar azzal zárta a cikket, hogy “ez az a pillanat, amelyet együtt kell megragadni”.

Nemzeti Front létrehozását fontolgatják a kormányzó Szerb Haladó Párttól is jobbra lévő szerb parlamenti pártok, amelyeket egy paraszthajszál választ el a szélsőjobbtól. A tervezett Nemzeti Front gerincét az utóbbi időben szorosan együttműködő NADA (Remény) szerb koalíció, valamint a Zavetnici (Védelmezők) és a Dveri (Ajtó, régies) párt adja. Ehhez a társasághoz csatlakozott a Mozgalom a Koszovó és Metóhia Védelméért (Pokreta za odbranu KiM ) és a Szerb fiatalok Kosmetért (Srpska omladina za Kosmet, a Kosmet a Koszovó és Metóhia rövidítése) nevet viselő politikai szervezet.

A szerbek “igába hajtása”

A szerb nacionalista társaság a szombati napot arra használta ki, hogy a szerbiai elnöki palota előtt demonstráljon a koszovói kérdés megoldására irányuló francia-német terv elutasítását követelve, amit úgy ítéltek meg, hogy az “Szerbiai kapitulációjának a terve”.

A NADA szerb koalícióhoz tartozó Miloš Jovanović, az Új Szerbiai Demokrata Párt (Novi DSS, nem keverendő össze a liberális Demokrata Párttal!) elnöke kijelentette, hogy a francia-német tervet sürgősen, határozottan és teljes egészében el kell utasítani, mert az Koszovó feladásáról és a szerbek “végső leigázásáról” szól.

– mondta Jovanović, aki szerint Koszovó feladása utána a “következő áldozat” a boszniai Szerb Köztársaság lenne, majd “tovább mennének államunk és nemzeti lényünk megcsonkításában”.

Három erősen nemzeti párt vezetője és sok zászló (Forrás: Blic)

Jovanović a szerb elnökhöz hasonlóan “bújtatott alanyt” használt, a jelek szerint ez a “ragozás” divat a szerb jobboldal körében.

A szerb “nacionalista demokrata” azt is elmondta, hogy a fent felsorolt pártok és szervezetek hétfőtől akcióznak, vagyis újabb megmozdulásokat terveznek.

Milica Đurđević Stamenkovski a Zavetnici Szerb Párt elnöke kijelentette: azért vonultak ki a szerbiai elnöki palota elé, hogy ismételten felszólítsák Szerbia elnökét, hogy utasítsa el a nyugati “ultimátumot”, védje meg az alkotmányt és tartsa magát a szerb nép többségi akaratához.

– jelentette ki a szerb “Nemzeti Amazon”, mert hogy az alkotmány védelmét ők nem párt-, hanem nemzeti ügynek tekintik.

Đurđević Stamenkovski azért ennyire alkotmány- & törvénytisztelő személyiség, mert Szerbia alapokmánya kimondja, hogy Koszovó Szerbia része.

A Harcias Amazon jogkövető magatartást tanúsított azzal a nyilatkozatával is, hogy nekik nem céljuk senki megbuktatása sem, mert tudják, hogy a hatalom a választásokon elnyert bizalommal szerezhető meg. Talán ez az egyetlen állásfoglalása választja el a Zavetnici vezetőjét a klasszikus értelemben vett szélsőjobbtól.

– jelentette ki Đurđević Stamenkovski, aki ezzel is bizonyította, hogy csakis az amazonokra jellemző halált megvető bátorsággal verte/áldotta meg a sors.

Nagy nemzeti összeborulás

A csoport legtapasztaltabb politikusa Boško Obradović, a Dveri vezetője, aki szerint amit most látunk, az egy nagy “nemzeti front” kialakításának a kezdete “Koszovó és Metóhia megőrzésének és védelmének” részeként.

Számára nem az az igazi kérdés, hogy milyen következményekkel jár, ha Szerbia nem írja alá a francia-német javaslatot, hanem éppenséggel az, hogy milyen következményekkel jár, ha aláírja a felkínált tervet.

– állapította meg a szófacsarásban már régóta jártas szerb politikus, akinek az ajtaja nagyon, de nagyon jobbra nyílik, és aki “képletesen szólva” szintén a francia-német, illetve a nyugati terv elutasítására szólított fel.

Obradović meg is adta az általa felvetett dilemmára a “magától értetődő választ”, miszerint a francia-német terv aláírása nem lehet megoldás, mert azáltal Szerbia lemond arról, hogy meghiúsítsa a “hamis koszovói állam” felvételét a nemzetközi szervezetekbe, mindenekelőtt pedig az ENSZ-be.

Amikor a haladók jobbra támadnak ki

A helyzet súlyosságát jelzi, hogy a szerb kormány kihelyezett részlegének számító Pink Televízió a napokban nekiment a Szerb Haladó Párttól jobbra elhelyezkedő erők vezetőinek, akiknek a nemzeti öntudatát amiatt becsmérelte, hogy egyik legutóbbi találkozójukon horvát ásványvizet ittak. Vagy nem ittak. De maradjunk annál a változatnál, ami a Pink kiindulópontja volt!

A Pink Televízió nemzeti híradója a nemzetietlen horvát ásványvízbe kötött bele (Forrás: Screenshot)

Az említett televízió tudósítás is szentelt a horvát ásványvíznek, a riportban gúnyosan megjegyezte, hogy a szerb nemzeti erők “régi szerb szokás szerint” horvát ásványvizet isznak. Ezzel kapcsolatban megszólították az Infromer egy kis uszításra mindig kész főszerkesztőjét, aki nem akarata kimondani a tudósításban emlegetett Jana ásványvíz nevét, de azért “jól informáltnak” bizonyult.

– jelentette ki Dragan J. Vučićević, az Informer főszerkesztője, aki majdnem annyiszor jelenik meg a Pink Televízió képernyőjén, mint a szerb elnök, pedig ez ebben nehéz vele versenyezni.

Vučićević szerint a horvát ásványvíz fogyasztása is bizonyíték arra, hogy mennyire “romlott, rosszindulatú és képmutató” a Szerb Haladó Párttól jobbra elhelyezkedő ellenzék, amely a Nyugat által Szerbiára kényszerített káoszt arra használja fel, hogy erőszakkal ragadja magához a hatalmat.

A szerb szélsőjobb gyalázásába a Pink bevonta Saša Milovanovićot, a magát függetlennek tartó Srpski Telegraf és a Republika.rs igazgatóját és társtulajdonosát is, aki szerint, azok a “patrióták”, akik horvát vizet isznak, nem törődnek a nemzeti érdekekkel.