Connect with us

Törökország

ROBBANTÁS UTÁN INTERVENCIÓ: Lesz-e török hadjárat Szíriában a kurdok ellen, mit szól hozzá Amerika és Oroszország?

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

Ekrem İmamoğlu isztambuli polgármester virágot helyez el a robbantás színhelyén
Listen to this article

Vasárnap délután robbantás rázta meg Isztambul forgalmas “Váci utcáját”, az Istiklalcaddesit. A halottak és sebesültek számáról szóló különböző híradások között végül a belügyminiszter bejelentése vágott rendet: a támadásban hat ember veszítette életét és nyolcvanan megsebesültek. Ezzel Törökország 2016 szilvesztere óta a legnagyobb terrortámadását élte meg. A mindenki által elítélt robbantást követően a hatóságok kiterjedt akció keretében 46 főt fogtak el, köztük egy szíriai állampolgárságú nőt, akit mint a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) által kiképzett személyt gyanúsítják a merénylet elkövetésével.

A kurdokat vádolják

Az eddig nyilvánosságra hozott információk szerint a török hatóságok a kurdokat vádolják az isztambuli támadás elkövetésével, a támadó állítólag Észak- Szíriából, a török ellenőrzés alatt lévő Afrínból jutott át az ország terülétre. Megindultak a támadással kapcsolatos fejtegetések és találgatások. Minden esetre a robbantással vádolt PKK és a szíriai Demokratikus Unió Pártja (PYD) tagadják az érintettségüket.

Törökország számos szervezettel áll hadilábon. Ezek közül kiemelkedik a PKK, amelyet még az 1970-es évek végén hoztak létre radikális, baloldali kurd fiatalok Abdullah Öcalan vezetésével. A szervezet akkor egyáltalán nem számított újdonságnak, abból a szempontból, hogy számos szélsőbaloldali csoport nyúlt az erőszakhoz, s az országban valóságos leszámolás zajlott a radikális csoportok között (a másik oldalon jellemzően a Szürke Farkasok álltak). Ilyen csoportot persze, még mindig találni, ez a DHKP- C (Forradalmi Nép Felszabadító Párt- Front), amely azonban az előző évek terrorellenes műveletei miatt erősen visszaszorult.

Az 1980-as puccsot követő tömeges letartóztatásokat viszont a PKK vezetése megúszta, Szíriában talált támogatást és menedéket, ahonnan 1984-ben indította hadjáratát Törökország ellen a kurd függetlenség kivívása érdekében. Mivel a szervezet baloldali ideológiával átitatva beavatkozott a délkelet-törökországi helyi hatalmi viszonyokba (pl. kiszolgáltatott parasztok védelme a hatalmaskodó földbirtokosokkal szemben, finoman szólva sem a legkifinomultabb eszközökkel), emiatt viszonylag gyorsan biztos támogatói bázisra tett szert.

A harcok az 1990-es években már komoly vérveszteséghez vezettek mindkét oldalon, a PKK pedig terrortámadásokat hajtott végre az ország nyugati részén is – igaz, ezzel később leálltak, mivel rájöttek, hogy nem célszerű a turistákat felrobbantaniuk, mert akkor Nyugat- Európából semmi politikai támogatásra nem számíthatnak (Németországban a helyi merényleteik miatt már 1994-ben terrorszerezetté nyilvánították őket).

A PKK helyzete 1999-ben változott, amikor Kenyában sikerült elfogni Öcalant, akit azóta is Imrali börtönszigetén tartanak fogva. A szervezet pár évre jelentős mértékben meggyengült, de 2004 után aktivizálta magát, s komoly pozíciókat szerzett. A folyamatos török támadások ellenére még mindig jelentős bázisokkal rendelkezik Észak- Irakban, illetve a 2011-ben kezdődő szíriai polgárháború óta ennek az országnak az északi részén de facto jelentős autonómiára szert tevő Demokratikus Unió Pártja (PYD) amerikai (nemzetközi) támogatással nagyobb területeket foglalt el.

Mivel a PYD-et Ankara a PKK szíriai szárnyaként kezeli, több hadjáratot is indított ellene az elmúlt években. Legutóbb 2019 őszén, amikor Donald Trump kivonta Szíriából az amerikai csapatok egy részét. Ebben az évben pedig a török államfő jelezte, hogy egy határmenti biztonsági zóna érdekében újabb katonai intervenciót hajtanak végre – az oroszok és az amerikaiak ellenkezése miatt azonban eddig ebből nem lett semmi.

Kampánynyitó robbantás

A mostani “terrortámadás-érzékeny” időszakban érte Törökországot: már gyakorlatilag kampányüzemmódban történik minden, mivel jövő júniusban egyszerre tartják az elnök- és parlamenti választásokat. Az ellenzék hat pártja (amiből a kurdokat kihagyták) már év elején létrehozta a maga összefogását, s a jelenlegi inflációs környezetben a kormánypártok és az államfő támogatottsága sem túl magas, bár Erdoğannak sikerült az utóbbi időben javítania a megítélésén, köszönhetően a nemzetközi sikereknek (lásd gabonamegállapodás), az infláció lassulásának és néhány jól mediatizált hazai gazdasági sikereknek (új török autómodell), ami mindig jól jön.

Ezzel együtt persze, az illegális migráció elleni harc is folyamatosan zajlik, a kormány erőteljesen kommunikálja, hogy nem hagyja, hogy menekülttáborrá váljon az ország.

A mostani robbantás után sokan úgy vélik, hogy a 2015-ös események valósulhatnak meg. A 2015. júniusi választásokon a kormánypártnak nem sikerült parlamenti többséget megszereznie, s mivel az államfő nem engedte, hogy egy másik párttal kormánykoalíció jöjjön létre, új választásokat írtak ki. Eközben megindult egy látványos harc a különböző terrorcsoportok, elsősorban a PKK ellen, ami számos akció és merénylet után megváltoztatta a közhangulatot: a 2015-ös novemberi választást végül toronymagasan az AKP nyerte. Ugyan még nem lehet látni, hogy a mostani merényletet mennyire követik majd újabb akciók – a török biztonsági erők minden esetre aktivizálták magukat –, de szinte borítékolható, hogy a PKK elleni hadjárat intenzívebbé fog válni az ország határain belül és kívül is.

Ebből a szempontból a nagy kérdés az, hogy Észak- Szíriában újabb, büntetőhadjáratot fog-e indítani a török hadsereg. Ebben az esetben Tel- Rifat és Manbics környékén várhatóak harcok (mindkettő az Eufrátesztől, az orosz “érdekszférában” helyezkedik el), ami attól függ majd, hogy Moszkva rábólint-e az akcióra. Bár Oroszországnak semmiképp nem érdeke, hogy az utóbbi évek legnagyobb külpolitikai eredményében, a jelenlegi szíriai helyzetben megboroljun a status quo, de Oroszország nemcsak katonai jelenlétét csökkentette az országban, hanem napról napra elkönyvelni kényszerült presztízsvesztesége miatt a megítélése is romlik.

A korábban jóval erősebb alkupozíciója Ankarával szemben is gyengül, ahogy egyre jobban izolálódik nemzetközileg. Ráadásul a Szíriában szintén komoly érdekeltségekkel rendelkező, és az ukrajnai háborúban Oroszországot támogató Irán pont az utóbbi évek legkomolyabb belpolitikai válságával kénytelen szembenézni. Minden esetre újabb Putyin- Erdoğan találkozók várhatók, s vélhetően a török államfő megpróbál majd Joe Bidennel is tárgyalni most zajló G20 örve alatt.

Adott tehát egy jól felkészült, tapasztalt, komoly technológiai fölénnyel (lásd drónok) rendelkező török hadsereg (s vele együtt több tízezer kiképzett szíriai zsoldos), egy gyengülő és izolálódó Oroszország és Irán, és egy komolyabb nemzetközi támogatás nélküli szíriai kurd entitás. S a terrortámadás után “könnyen biztonságiasítható” a közbeszéd; a választók egy része pedig a gazdasági nehézségek ellenére is bosszúért fog kiáltani. Elméletileg tehát több tényező adott egy korlátozott szíriai beavatkozáshoz – a következő hónapok megmutatják, ezzel a gyakorlatban mit fog kezdeni a török kormányzat.

Akár lesz intervenció, akár nem, a szomszédos országban, a baloldali, jellemzően kurd szavazatokra számító Népek Demokratikus pártja (HDP) újfent kényelmetlen helyzetbe kerül, ahogy 2015-ben is történt. Mivel szavazói körében sok a PKK-szimpatizáns, emiatt a szervezettől nehéz elhatárolódnia, így viszont újra médiaössztűz irányulhat rá – s újra tömegével kerülhetnek őrizetbe politikusai, ahogy az előző években párszor már volt erre példa.

Mindez annak a tükrében különösen kellemetlen, hogy a közelmúltban megindult egy közeledés az AKP és a párt között egy lehetséges alkotmánymódosítás kapcsán, mivel a kormánypártnak és nemzeti radikális szövetségesének, a Nemzeti Mozgalom Pártjának (MHP) nincs meg a megfelelő parlamenti többsége a változáshoz. Vélhetően ennek a közeledésnek egyelőre vége.

Ezzel együtt a támadást követő internetlassítás, melyet a dezinformáció terjedésének megakadályozásával magyaráznak, sokak számára azt is jelenti, hogy a következő pár hónapos időszakban, pontosan a kampány idején újabb korlátozásokra kell számítani. Ezzel pedig újra sérülhet a sajtószabadság, amelyet a biztonság oltárán áldoznának fel. A nyomozás még tart és a következő hetekben újabb információk fognak kiderülni, de a nagy kérdés az, hogy ez egy újabb merényletsorozat előfutára, vagy pedig csak egyszeri akció volt.

A BALK Hírlevele


Meteorológia

B.A. Balkanac

Balkanac

IN ENGLISH

Egy hét legjava