AZ ÚJ SZERB MINISZTERELNÖK, A KORMÁNYA ÉS A VMSZ: Aki nem akar krumpliföldet, az nem kap krumpliföldet

Belgrádban nyilvánosságra hozták az új kormány névsorát, amelyet a megbízott szerb miniszterelnök a Szerb Haladó Párt elnöksége elé terjesztett, a közvéleménnyel azonban Aleksandar Vučić ismertette, ezzel is jelezvén, hogy ki az úr a házban, és hogy mekkora súlya van tulajdonképpen Ana Brnabićnak, körülbelül akkora, mint egy hópehelynek. A kormány továbbra is a szerb elnök barátaiból és kiszolgálóiból áll, függetlenül attól, hogy 13 új személy van benne az előző összetételhez képest, a VMSZ ugyanakkor nem kap miniszteri posztot, miután arra nem is tartott igényt.

Forrás: Szabad Magyar Szó

Kik a miniszterek?

Az új szerb kormánynak 25 minisztere lesz, amivel a szerb elnök a klientúrájának jelentős részét ki is elégítette, így Szerbia a világ egyik legnagyobb kormányával rendelkező országgá avanzsál, Magyarországnak, Németországnak, Franciaországnak, Horvátországnak például sikerült húsz alá szorítani a minisztériumok számát, csak Nagy- Britanniában volt 23 tárca, de ott a kormány gyorsan meg is bukott, persze, nem a minisztériumok száma, hanem a miniszterelnök asszony alkalmatlansága miatt. Ilyesmi persze, Szerbiában nem fordulhat elő, ott a kormány kizárólag akkor bukik meg, amikor a szerb elnök akarja.

Vladimir Đukanović, a Szerb Haladó Párt egyik legellentmondásosabb figurája, az új kabinetet már egy héttel ezelőtt “háborús kormánynak nevezte”, és egyúttal kiszivárogtatta a fél kormánynévsort, valamint az új kabinetből kihagyott személyek kilétét, ami többé-kevésbe be is jött. Az új kabinetbe azok nem kerültek be, akik a kormánypárti és egyéb médiában leginkább elhasználódtak, a Nyugat-barát Zorana Mihajlović, a fent említett Đukanović személyes ellenségének számító Nebojša Stefanović, és Aleksandar Vulin, aki az utóbbi időben a baráti médián keresztül próbálta bizonygatni az ország lakosságának, hogy ő mennyire megkerülhetetlen személyiség. De minden nevetséges kísérlete értelmét vesztette, mert kitették a szűrét a kormányból. Vele kapcsolatban nemrég azt írtuk, hogy “róla nem tudni, hogy jön vagy megy, de ő legszívesebben maradna”. Hát nem maradt.

A legnagyobb come-back Ivica Dačić szocialista vezető nevéhez kötődik, akinek az előtörését már az is bizonyította, hogy a szerb elnök nemrégiben Ana Brnabić helyett vele sörözött a belgrádi Vízivárosban (Beograd na vodi). A BALK éppen erről íródott cikkében jegyezte meg, hogy Dačić úgy beszél, mintha már külügyminiszter lenne. És láss csodát, külügyminiszter lett, ráadásul ő ellenőrzi a titkosszolgálatokat is.

Bicskanyitogató stílusa a kilencvenes évek óta ismert. Ő váltja az egészen más habitusú, de a Vučić iránti hűségben folytatott verbális versenyben előkelő helyet elfoglaló Nikola Selakovićot, aki nem nagyon vetette magát észre a külügyminiszteri poszton, ezért hiányát aligha lehet majd érezni. Jelenlétét sem nagyon, merthogy az eléggé jelentételen munkaügyi, veteránügyi és szociális tárcát viszi majd, ebből viszont kiderül, hogy a szerb elnök díjazza a hűséget.

A pénzügyi tárca élén maradt Siniša Mali, akit az ellenzék plagizálással vádol tanulmányi előmenetelét illetően, de ez természetesen nem akadályozta meg abban, hogy együtt autózzon a szerb elnökkel, amikor a sofőr nem D. Tóth Kriszta, hanem személyesen Aleksandar Vučić. Amikor korábban felmerült, hogy esetleg Mali lesz a szerb miniszterelnök, akkor a szerb államfő valahogy úgy fogalmazott, hogy nem jött el még annak az ideje, amiben azért az is benne van, hogy a későbbiek folyamán Mali a miniszterelnöki poszt várományosának számít, mondjuk két év múlva, amikor lejár Ana Brnabić szavatossága.

Az autókázás alkalmával a hátsó ülésen foglalt helyet Tomislav Momirović, aki eddig építésügyi, közlekedési és infrastrukturális miniszter volt, és akinek az új kormányban is szorítottak helyet, ő lesz a bel- és külkereskedelmi miniszter. Ezek után már szinte biztosra vehető, hogy aki beülhet Vučić autójába, az aligha marad ki a kormányból, kivéve a negyedik utast, Zoran Drobnjakot, aki a Putevi Srbije (Szerbiai Utak) igazgatójaként nőtt Vučić szívéhez, merthogy ő építi az autókázáshoz szükséges utakat. Az itt felvázoltakból az is kiderül, hogy ha magyar külgazdasági és külügyminiszter legközelebb Belgrádba látogat, akkor két emberrel kell tárgyalnia Dačić és Momirović személyében, mert hogy Magyarországon a szerb megközelítés szerint Szijjártó Péter kettő az egyben.

Az új védelmi miniszter Miloš Vučević újvidéki polgármester lett, akinek legnagyobb eredménye a politikában, hogy személyesen adhatta át Vlagyimir Putyin elnöknek Újvidék díszpolgári címét, és életre keltette a kiszáradt fákat, hogy a Vihar hadműveletre emlékezve a szerb elnök minél jobban érezhesse magát azon a nagygyűlésén, amelyen nem csak a háborús áldozatokra emlékezett, hanem elpanaszolta azt is, hogy a “bújtatott alany” mennyire sarokba szorította őt, és ezáltal a szerb népet. Ha eltekintünk az új újvidéki híd építése körüli antagonizmusoktól, aligha mondhatjuk, hogy Vučević nem érdemelte ki a bizalmat, általa Vučić egy hűséges szolgát kapott a védelmi miniszteri poszton.

Visszatér a kormányba Szerbia legszexistáb minisztere, Aleksandar Vučić esküvői komája, az előéletében kávépörköléssel is foglalkozó Bata Santos, azaz Bratislav Gašić, aki évekkel ezelőtt védelmi miniszteri mivoltában egy alkalommal azt találta mondani egy újságírónőnek, hogy szereti, ha a nők térdelnek előtte. Emiatt a szerb elnök a szerb titkosszolgálat (BIA) élére “vonta vissza”, most viszont ismét az első sorokba rendelte, miután rá osztotta ki a belügyminiszteri pozíciót, a “szerb világot” propagáló, a horvátokat gyakran leusztasázó, az Európai Uniót pedig megtagadó Aleksandar Vulin ugyanis kegyvesztett lett, de ő ezt biztosan nem érti.

Bekerült az új szerb kormányba Goran Vesić is, aki 2013-ban a Demokrata Pártból emigrált a Szerb Haladó Pártba, és a belgrádi polgármesterek helyetteseként ő működtette a szerb fővárost, az új polgármester, Aleksandar Šapić azonban nem tartott igényt a szolgálataira, így más pozíciót kellett neki biztosítani.

Az is látszik, hogy Vučić életében nem múltak el nyomtalanul a Szerbiai Radikális Pártban töltött idők, így hát az új kormányba is bekerült Maja Gojković, aki korábban szintén volt Újvidék polgármestere, még radikális színekben, Újvidéket ezek után lassacskán a miniszterek inkubátorának tekinthetjük.

Túl hosszúra nyúlna ez a cikk, ha minden minisztert sorra vennénk, és részletesen bemutatnánk, viszont nem szabad elmennünk a mellett, hogy az új szerb kormányban a nagy sikerre való tekintettel fennmarad a 2020-ban létrehozott kisebbségi tárca, amely hosszabban az emberi és kisebbségi jogokért, valamint a társadalmi párbeszédért minisztérium nevet viseli. Ennek élére Tomislav Žigmanov vajdasági horvát politikus kerül, miután Pásztor István, a VMSZ elnöke magát eléggé meg nem hazudtoló módon évek óta azt hajtogatta, hogy a Vajdasági

Magyar Szövetség nem tart igényt miniszteri posztra, amiből logikusan következett, hogy aki nem akar krumpliföldet, az nem kap krumpliföldet. A következetes pásztori magatartás azt eredményezte, hogy Žigmanov előtt megnyílt az út, a bunyevácoknak viszont annyi, mert ők a žigmanovi világképbe nem igen férnek bele kisebbségként.