Connect with us

Szerbia

SÖTÉT VÉGZET: Szerbia egy újabb Terminátor vagy Mad Max díszletévé válhat?

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

szerbia mad max vucic djukanovic brnabic milosevic
play iconIde kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)
Olvasási idő: 5 perc

A belgrádi „Női Szolidaritás” (Ženska solidarnost) kollektíva immár negyedik alkalommal tüntetett a belgrádi Informer című kormánypárti napilap ellen, mert nem távolította el az internetről azt az interjút, amelyet egy sorozatos erőszaktevővel készített. Igor Milošević 15 évet ült több nemi erőszak elkövetése miatt, és szabadulása után készített vele interjút a közösségi pénzekkel is megtámogatott belgrádi lap és hírportál, majd feljelentette a férfit, mert az állítólag meg akarta erőszakolni az interjút készítő újságírónőt. Ezt követően az Informer diadalittasan közölte, hogy a közben őrizetbe vett Milošević rács mögött marad, amíg a pszichiáterek nem döntik el, hogy mennyire veszélyes a környezetére, és egyúttal megelőlegezte neki, hogy úgyis elmegyógyintézetében végzi. Ezek után akár annak a gyanúja is felmerülhet, hogy egy előre megtervezett színjáték zajlik, illetve zajlott. Az Informer tulajdonosa és főszerkesztője, Dragan J. Vučićević a szerb elnök egyik kedvenc újságírója, akit lemosni sem lehet a szintén kormánypárti Pink Televízió képernyőjéről.

Felkavarta a szerb közvéleményt az Informer napilap interjúja a börtönből mintegy fél hónapja szabadult, majd ismét rács mögé került erőszaktevővel. Az első hír, ami megdöbbentette a közvéleményt, hogy a hatóságok egyáltalán szabadlábra helyezték Miloševićot, függetlenül attól, hogy letöltötte a büntetését. A szerb médián és a közösségi oldalakon látens pánik lett úrrá a szabadlábon lévő mániás bűnelkövető miatt, az Informer által készített interjú pedig végképp felborzolta a kedélyeket.

A meginterjúvolt Milošević valóban szörnyű dolgokat mondott, amire itt nem térnénk ki. Kétségbejtő társadalmi háttér, szegénység, hajléktalanság, bűnözés és mentális betegségek – röviden ez ennek az embernek a múltja és a jövője. A közvélemény egy részének reakciói súrolták a hisztéria határát, ezért magukat veszélyeztetve érző nők tiltakoztak napokig az Informer székháza előtt, egy hölgynek pedig a szó szoros, és nem átvitt értelmében sikerült fenéken billentenie a lap főszerkesztőjét, Dragan J. Vučićevićet – Vučić elnök egyik fő propagandistáját.

Még hihetetlenebb fordulat, hogy Vučićević nem vérzett el a helyszínen, főszerkesztői alfelének megsértése pedig cselekedésre serkentette az ügyészséget, amely konstatálta az újságírók elleni támadás fennforgásának tényét, az meg már végképp hab a médiatortán, hogy az Informer büntetőfeljelentést tett Milošević ellen, aki arra a riporteri felvetésre, hogy a kérdező újságírónő is lehetne-e áldozat, azt válaszolta az, hogy ha ez neki megfordulna a fejében, akkor biztosan nem tudnák megállítani. Miloševićet annak rendje és módja szerint szeptember 30-án le is tartóztatták, az Informer és Vučićević pedig mennybe ment a rezsimhű televíziókban és portálokon, amiből kiderült, hogy Szerbiában a megdicsőüléshez néha elegendő egy jólsikerült „s@ggberúgás”.

Tegyük félre azonban ezt a történetet! Nézzük inkább azt, hogy szerb társadalmat évtizedek óta milyen bizarr és kóros tartalmakkal „szpinelik”, amelyek következtében nem is csoda, hogy meggyengült a nemzet lelki egészsége. A betegséget tovább mélyíti a valóságshow-k egyre nyomorultabb tartalma, tele szexszel és erőszakkal. És vajon a mostani eset sem több egy nagyszabású szpinnél, amivel elterelik a figyelmet a sokkal nagyobb és komolyabb témákról? Ehhez több szálat is fel kell göngyölítenünk, amelyek azonban egy személyhez – Vladimir Đukanović ügyvédhez, politikushoz és (kvázi) újságíróhoz vezetnek.

Đukanović a szerb elnök, Aleksandar Vučić alteregójaként ismert, aki hangosan kimondja, amit az elnöknek nem szabad, vagy amit a nyilvánosságban „meg kell futtatni”. A jelek szerint Đukanovićnak hihetetlen térítő és gyógyító ereje is van, beavatkozása után ugyanis a legsúlyosabb bűnökkel vádolt személyek hirtelen nemzeti hősökké válnak. A Balkán legnagyobb marihuánaültetvényének birtoklásával vádolt Predrag Koluvija például gyakorlatilag amnesztiát kapott, miután még a bírósági eljárás lezárulása előtt megjelent Đukanović YouTube-műsorában.

Dijana Hrkalović, a belügyminisztérium volt államtitkára, akit Belivuk-klánnal és egyéb bűnözői struktúrákkal való együttműködéssel hoztak összefüggésbe mindenféle oldalon ellenzéktől kormánypátig, megváltoztatta a vallomását, miután Đukanović vette át a védelmét, és terelte „jó irányba” az ügyét.

Az „alvilág és a titkosszolgálat múzsája”, akit egyik rajongója Szerb Kleopátrának nevezett, az ügyvédváltást követően bűncselekmények és hazaárulás elkövetésével vádolta meg Nebojša Stefanović volt belügyminisztert, Vučić elnököt pedig gyors egymásutánban kezdte magasztalni: „jó szülőnek” és „fénysugárnak” nevezte. Érdekes fordulat lenne, ha történetesen Đukanović venné át Veljko Belivuk (Velja Nevolja, Bajkeverő Velja) védelmét, vajon ő is imáiba foglalná az elnök nevét?

Đukanovićnak azonban mostanában komolyabb kliensei vannak. Ana Brnabić szinte igazi nacionalistának mutatta magát, amikor az ügyvéd képviselő, politikus és (kvázi) újságíró műsorában vendégeskedett. Brnabić valójában egy súlytalan és tekintély nélküli személyiség a szerb közéletben, aki külföldön tanult, az Egyesült Államokból tért vissza Szerbiába mint egy energiacég kádere, majd államigazgatási miniszter, végül pedig miniszterelnök lett. Egyedül bizonyosan nem tudta volna felküzdeni magát ebbe a szerepbe, a többsége ugyanis vagy külföldi ügynöknek, vagy Vučić közönséges csatlósának tekinti, de vannak még egyéb paraméterei is, amelyek nem teszik népszerűvé az emberek körében.

Végül ott van a legfontosabb kliens, maga a köztársasági elnök, aki minden bizonnyal Đukanović kedvenc „ügyfele”, ő a világ különböző pontjait járva azt üzeni haza, hogy Szerbiára nagyobb pokol vár, mint amilyet a kilencvenes években elszenvedett. Vučićnak igaza lehet, figyelembe véve a katasztrofális energetikai helyzetet, amelyet az OPEC-országcsoport kitermelési kvótáinak csökkentése és az energiaárak ezzel járó növekedése, valamint minden kiszámítható és kiszámíthatatlan körülmény hoz magával, merthogy az Európai Unió kerülőre-fordulóra szankciózza Oroszországot, és ennek következményei lesznek Szerbiára nézve is, amelynek így a továbbiakban az olcsó orosz olaj helyett a drága szaúdit vagy irakit kell vásárolnia, és ez csak egy probléma a sok közül.

Az áremelkedés és a várható áramkorlátozások miatt a közelgő tél egyáltalán nem tűnik reménykeltőnek, ez esetben lehet hinni Vučićnak, mert a tél, az tél, pártállástól függetlenül. A logikai rendet némileg megbontja, hogy az önmagasztalásából nem él meg az ország, így nem világos, hogy a „vučići aranykor” egy évtizede után milyen horror vár az országra.

Mindenki számárat teljesen világos, hogy Christopher Hill amerikai nagykövet már az EuroPride idején az asztalra csapott, és megmutatta, hogy ki az úr a házban. Az utóbbi napokban pedig nyilvánosan kritizálta a szerb kormányt és a szerb minisztereket az oroszokkal való együttműködés miatt (bár hazája nagyon szorosan együttműködik az Orosz Föderációval, ha máshol nem, akkor az űrben), ami valóban groteszknek tűnik. Közben Đukanović a Twitteren védi az Informert, védi Vučićot, és veszekszik Hillel. Talán célszerűbb lenne, ha Đukanović az amerikai nagykövetet is befogadná a kliensei közé, aki ezáltal a szerbek barátja lehetne.

Ez egy igencsak sötét kép, amelyet elnyom az Informer körüli lárma, valamint Vučić bejelentése, miszerint a Rio Tinto (vagy valaki más) mégiscsak bányászni fogja a lítiumot Szerbiában, ami túl sok jóval nem kecsegtet. Az éhes, fagyos, szegény és technológiailag elmaradott szerbek ugyanis belátható időn belül egy új Terminátor vagy Mad Max díszletévé válhatnak, nem kell ehhez már Namíbiába menni.

Szerbia

A Koszovóval kapcsolatos hírek csöpögtetése és a nehezen érzékelhető elmozdulások

Közzététel:

a megjelenés dátuma

Koszovó
CHOU DE BUDAPEST: A szerb elnök aggodalmaskodva kérdezi Miroslav Lajčáktól, hogy ezt a gyanús alakot miért hozta magával (A kép forrása: Instagram, Aleksandar Vučić, szöveg: BALK)
play iconIde kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)
Olvasási idő: 4 perc

Ha ég a ház, akkor jönnek a tűzoltók, akik legfeljebb a lángokat képesek megfékezni, a keletkezett károk elhárítása azonban a ház lakóira marad. Körülbelül ezt a szerepet tölti be az amerikai Gabriel Escobar és az uniós Miroslav Lajčák által alkotott duó, amely leginkább az esti órákban szeret találkozni a koszovói miniszterelnökkel és a szerb elnökkel, addigra a közvélemény figyelme lankad, másnap pedig már kit érdekel, hogy mi történt tegnap. Így könnyebb az információk csöpögtetése.

Soha nem találkozó párhuzamok

A szerb és a koszovói albán politikai elit párhuzamos pályán mozog, így szinte csak a végtelenben találkoznak, ezt érzékelhetik a nyugati közvetítők is, akik ikszedik alkalommal tárgyaltak Albin Kurti koszovói miniszterelnökkel és Aleksandar Vučić szerb elnökkel.

A belgrádi Vreme honlapja megjegyzi, hogy az amerikai-európai duó Pristinában megbeszélést folytatott a koszovói miniszterelnökkel, az ottani államfővel, és találkozott az ellenzékkel, valamint a helyi szerbek képviselőivel is, bár az utóbbi „nemigen volt kommunikálva”, így a Vreme figyelme is elsiklott felette.

Szerbiában ugyanakkor – az eddigi hírek szerint – a közvetítők csak Aleksandar Vučić szerb elnökkel ültek le tárgyalni, amiben van némi ráció, mert semmi értelme a saját véleménnyel nem rendelkező Ana Brnabić miniszterelnökkel fárasztani magukat, a szerbiai ellenzék befolyása pedig a koszovói eseményekre a nulla felé konvergál, így ők sem nagyon számítanak „értelmezhető partnernek”.

Legfeljebb a szélsőjobb és annak orosz lerakata küldheti oda a verőlegényeket, mint Zvečan esetében, ha erre megérik a pillanat, amely a szerb elnök számára politikailag is kiaknázható. Ekkor a belgrádi vezetés úgy tesz, mintha semmit sem venne észre, vagy éppen maga ad jelt az indulásra.

A konstruktív szerepben tetszelgő Vučić az amerikai és az európai közvetítőkkel folytatott megbeszélést követően a szerb oldal tömjénezésének közepette azt üzente az Instagramon, hogy itt az ideje, hogy Pristina „végre eleget tegyen tíz évvel ezelőtt vállalt kötelezettségeinek”, ami mindenekelőtt a Szerb Községek (Önkormányzatok) Közösségének megalakítására vonatkozik egy akkori brüsszeli megállapodás értelmében”.

Tehát nem akárhogyan, és nem egy új megközelítés mentén, hanem úgy, ahogy az a 2013-ban kötött megállapodásban szerepel, amit a jelenlegi pristinai vezetés – Albin Kurtival az élen – egyértelműen elutasít.

Kurti legfeljebb egy olyan szerb önkormányzati szövetséget lenne hajlandó elfogadni, amely bizonyos értelemben civilszervezetként működne, és semmiféle végrehajtói joggal nem rendelkezne.

Az amerikai álláspont valahol félúton lehet, mert az Egyesült Államok korábban úgy fogalmazott, hogy ők sem támogatnák olyan képződmény létrejöttét, mint amilyen a boszniai Szerb Köztársaság, amivel áttételesen elismerték, hogy a daytoni szerződésben is voltak baklövések.

Pristinában rossz a vétel

A jelek szerint Pristina és Washington nincs egy hullámhosszon, és láthatóan vételi zavarok azzal kapcsolatban, amit Washingtonból sugároznak Koszovó irányába, Amerika ugyanis nem tudja elfogadni, hogy a partnerség ellenére washingtoni szempontból nem kívánt döntések szülessenek.

A hétfő esti pristinai találkozót követően a két közvetítő nyilatkozott ugyan az újságíróknak, az viszont már csak valamikor kedden délután derült ki, hogy az Egyesült Államok két napos ultimátumot adott az amerikai követelések végrehajtására, de ez koránt sem jelenti azt, hogy csütörtökön arra ébredünk, hogy Koszovóban kitört a „pax Americana”.

A közvetítők azt kérték a koszovói miniszterelnöktől, hogy vonja ki a különleges rendőri erőket az önkormányzati épületekből Zvečanban, Leposavićban és Zubin Potokban, a megválasztott „3%-os polgármesterek” pedig valamilyen más lokációról dolgozzanak az új önkormányzati választásokig.

A koszovói miniszterelnök ezt korábban egyértelműen visszautasította, szerinte ugyanis nem Zoom-polgármesterekről van szó, hogy „home office” jellegű tevékenységet folytassanak, bár véleményünk szerint a 3%-os támogatottság még erre sem nagyon hatalmazza fel őket.

Az amerikaiak azt szeretnék, hogy a koszovói miniszterelnök minél előbb új önkormányzati választásokat írjon ki, amivel szemben szintén vannak „ellenkövetelések”, mint például a szerb szélsőségesek távozása, vagy a demokratikus rend helyreállítása, arról nem is beszélve, hogy a koszovói szerbek is feltételekhez kötik a részvételüket az újabb önkormányzati választásokon.

A közvetítők azt is követelték, hogy a koszovói albán vezetés térjen vissza a párbeszédhez, és amerikai részről megjegyezték, hogy Washington kitart a koszovói albánok mellett, de nem feltétlenül kíván olyan személyt támogatni, akiben nincs meg az együttműködési készség.

Amerika ezzel Kurti értésére adta, hogy képes különbséget tenni a koszovói nép és a pristinai vezetés között, egyúttal azt is tudatta vele, hogy a barátságnak ára van, és a koszovói vezetésnek többé-kevésbé, inkább többé, mint kevésbé, azt kell tennie, amit az Egyesült Államok diktál.

Ez Koszovó esetében még csak-csak elérhető, Szerbia vonatkozásában azonban jóval nehezebben valósítható meg.

A szerbiai elnök a találkozóval kapcsolatban közzétett Instagram-bejegyzésében nem szólt arról, hogy a „következő önkormányzati választási kísérleten” részt vesznek-e a koszovói szerbek, amire minden bizonnyal szükség lenne, hogy végre legitim, és nem csak legális képviselet jöjjön létre.

Miroslav Lajčák uniós közvetítő ugyan megjegyezte, hogy a szerbeknek részt kell venniük a választásokon, de nem ő az, aki ezt elrendelheti nekik, hanem Aleksandar Vučić, aki viszont bármikor elháríthatja a felelőséget, mondván, hogy nincs befolyása a koszovói szerbek felett, és erről nekik kell dönteniük.

Egy ilyen kijelentés persze „olcsó játék hülye gyerekeknek”, de időhúzásra mindenképpen jó, főleg a jelenlegi zavaros helyzetben, amikor a Balkánon mindenki mindenféle befolyás alatt áll, bár a koszovói állításokkal szemben Escobar amerikai részről nem hiszi, hogy a konfliktust Oroszország szervezi, arról viszont meg van győződve, hogy Moszkva örül a jelenlegi fejleményeknek.

Az olvasás folytatása



Meteorológia

KÖVETÉS

Napi hírlevél


A szerző cikkei

Líra-könyvek

B.A. Balkanac

Balkanac

in english

Utazás

Letöltések

Google-hirdetés

Tíz nap legjava