A koszovói albánok is makacskodnak, és elfogadhatatlan feltételekhez kötik Szerb Községek Közösségének létrehozását. Csütörtökön nem csak Szerbiában ülésezett a parlament, hanem Koszovóban is, bár ez a fogalom – mint tudjuk – a szerb szótárakban nem létezik. Albin Kurti koszovói miniszterelnök a koszovói parlament ülésén napirenden kívül tért ki arra, hogy milyen feltételekkel hajlandó elfogadni a Szerb Községek Közösségének létrehozását, miután ez a kérdés nem szerepelt a napirendi pontok között.

Hat pontba szedte

Albin Kurti koszovói miniszterelnök – aki közben már elutazott Törökországba, hogy Isztambulban találkozzon Recep Tayyip Erdoğan török ​​elnökkel – hat feltételt terjesztett a koszovói képviselőház elé.

Az első pont szerint az általa “egyesületnek” nevezett szervezetnek összhangban kell lennie a koszovói alkotmánnyal és törvényekkel”.

A második pont alapján a szerbek által “a Szerb Községek Közösségének (ZSO) nevezett szervezet nem lehet “monoetnikus” vagyis egy nemzetiségű, ezért a nevét is meg kell változtatni, ráadásul csak az önkormányzatok “horizontális együttműködését” szolgálhatja.

Az utazónak feltétlenül tudnia kell, hogy hol jár, feltéve, ha ismeri a cirill betűket: Ez a ZSO!

A harmadik feltétel szerint a nemzeti kisebbségek jogainak és a vonatkozó védelmi mechanizmusoknak erősíteniük kell a viszonosság elvét – mint fogalmazott – a „két állam” között, és figyelembe kell venniük az európai szabványokat és modelleket.

Kurti kifejtette azt is, hogy a ZSO létrehozása előtt Koszovó északi részén fel kell számolni a Szerbia által létrehozott “illegális struktúrákat”, és minden illegálisan tartott fegyvert le kell adni.

Ötödik feltételként a koszovói miniszterelnök azt szabta, hogy a szervezet létrehozásáról a végleges szerződésnek/megállapodásnak kell kell rendelkeznie, és – mint mondta – csak a „kölcsönös elismerés” után kerülhet rá sor.

A hatodik pontban Kurti követeli, hogy a szerb elnök vonja vissza a Koszovó elismerését megtagadó öt uniós tagállam legmagasabb tisztségviselőinek küldött levelét, amelyben Aleksandar Vučić azt kérte, hogy ezek az országok ne fogadják el Koszovó uniós tagsági kérelmét. Ennek a részleteit a kapcsolódó cikk tartalmazza!

(NEM CSAK) FELTÉTELEZÉS: Ezek a koszovói községek tartoznának a szerbek által követelt Szerb Községek Közösségéhez

Kurti ellenáll a Nyugat minden zsarolási kísérletének

A koszovói miniszterelnök közben interjút adott a francia hírügynökségnek, amelyben hangsúlyozta, hogy ellenáll a Nyugat minden „zsarolási” kísérletének”, merthogy “ő csak egyenlőséget és kölcsönös elismerést akar”.

– nyilatkozta Kurti, aki szerint nem helyes nyomást gyakorolni a Nyugat-Balkán leginkább Európa- és Amerika-barát, valamint leginkább demokratikus országára.

– jelentette ki a koszovói miniszterelnök, aki szerint Szerbia destabilizálja a Nyugat-Balkánt, és hozzátette, hogy a kölcsönös elismerés nélkül Koszovó számára nincs stabilitás.

Elmondása szerint a társulásról, mármint a Szerb Községek Közösségének létrehozásáról 2013-ban született megállapodás, vagyis az egyik előző kormány idején, de “sok más megállapodással együtt ez sem valósult meg mindkét oldalon”.

Kurti itt arra emlékeztetett, hogy Szerbia például beleegyezett, hogy a továbbiakban nem akadályozza Koszovó nemzetközi elismerésének és integrációjának folyamatát, amit nem tartott be, és amit még Belgrádban még ratifikálnia kell. Emlékeink szerint ezt a nem kötelező érvényű Washingtoni Szerződés tartalmazza.

Az albán diákok tüntetést szerveznek a ZSO ellen

Kurti hatpontos tervére reagált a koszovói ellenzék is, amely azzal vádolja a koszovói miniszterelnököt, hogy a Szerb Községek Közösségének megalakításával kapcsolatos korábbi véleményének a módosításával félrevezette a közvéleményt.

Mint ismeretes a koszovói (albán) miniszterelnök korábban explicite elutasította a Szerb Község Közösségének létrehozását, amit azzal indokolt, hogy Koszovóban nem jöhet létre olyan szervezet, mint Bosznia-Hercegovinában a Szerb Köztársaság.

Vlora Çitaku, a Koszovói Demokrata Párt vezetője, az ország nemrég hazatért washingtoni nagykövete, a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UÇK) egykori szóvivője úgy fogalmazott, hogy Kurtinak az általa támasztott feltételekről nem a koszovói parlamenttel, hanem Szerbiával kell tárgyalnia.

Vlora Çitaku is reagált azokra a feltételekre, amelyeket a koszovói miniszterelnök terjesztett a koszovói parlament elé (Forrás: Facebook, Vlora Çitaku)

– fogalmazott Çitaku, aki szerint a miniszterelnökkel ellentétben pártja következetes álláspontot képvisel a szerb-albán párbeszédet illetően, és csak a kölcsönös elismerésre összpontosító átfogó megállapodást támogatja.

Bírálta a koszovói miniszterelnököt a PDK egyik parlamenti képviselője, Abelard Tahiri is, aki azzal vádolta meg Albin Kurtit, hogy “nem volt bátorsága napirendre tűzni a közösség (értsd: Szerb Községek Közösségének) létrehozását.

– mondta Tahiri, aki megjegyezte, hogy Szerbiában külön napirendi pont keretében vitatták meg a kérdést, a koszovói miniszterelnök viszont napirenden kívül hozta fel a témát.

A pristinai egyetemisták mindeközben bejelentették, hogy február 15-re menetelést szerveznek a Szerb Községek Közösségének megalakításával kapcsolatban, amelyet az “Együtt az egyesület ellen” jelszó alatt tartanak meg.

A pristinai egyetem diákparlamentje szerint „a szerb többségű önkormányzatok szövetsége nem jelent több jogot a koszovói szerb közösségnek, viszont nagyobb befolyást biztosít Szerbia számára Koszovó területén”.

A Balkán számos országára jellemző, hogy a fiatal orvosok szívesebben vállalnak munkát külföldön, mint otthon. Ez jellemző például Horvátországra, de leginkább Szerbiára, ahol a probléma egyre inkább foglalkoztatja a kormányzatot, konkrétan pedig a szerb egészségügyi minisztériumot.

Ki gyógyítja meg a nagymamát?

Danica Grujičić szerb egészségügyi miniszter asszony, azt mondta a fiatal orvosokkal kapcsolatban, hogy azok inkább “anyával és apával maradnak”, mint hogy kimenjenek a boszniai határnál lévő Mali Zvornikba dolgozni.

A belgrádi Vreme cikke szerint felmerül a kérdés, hogy ugyanakkor a fiatal és nem is olyan fiatal orvosok miért hagyják el könnyedén a családi házat, ha adódik a lehetőség, hogy Berlinben, Párizsban vagy Torontóban dolgozhassanak.

Ez nemcsak az alacsony fizetések miatt történik, amelyek nem elegendők a kemény és hosszú egyetemi évek és a szakosodás utáni tisztességes élethez.

Még jó,hogy a szakosztályok tagjainak magas a fizetése.Ilyen fizetést kellene adni a tanároknak,nevelőknek,egészségügyi dolgozóknak,bíróknak…Vagy tényleg azt gondolja valaki, hogy egy orvos négyszer, a tanárok, nevelők pedig ötször kevesebbet ér.

A közös kutatásból, melyet az Emancipációs Politikai Központ és a Szerb Orvosok és Gyógyszerészek Szakszervezete készített tavaly, kiderül, hogy évente kb. 600 orvos hagyja el Szerbiát.

Ennek egyik oka, hogy a megfelelő életszínvonalat biztosító 114.752 dináros (377 ezer forintos) fizetést csak a szakorvosok kapják, viszont ennek közelébe sem érhetnek azok, akik nem rendelkeznek ilyen képesítéssel, hogy az ápolónőkről és az egészségügyi intézetek nem orvosi vagy ápolói alkalmazottairól már ne is beszéljünk.

A kutatás azt is megállapítja, hogy az alacsonyabb fizetéseken kívül a munkahelyek körüli bizonytalanság, a munkahelyi zaklatás és a bántalmazás is oka lehet a fiatal orvosok távozásának.

Az egészségügyi miniszter a Pink Televízióban felháborodva beszélt a fiatal orvosokról, akik inkább “apjukkal és anyjukkal” élnek vagy Kanadába mennek, mint hogy Mali Zvornikban helyezkedjenek el, vagy éppen ott, ahol hiány van az orvosok, például a Vajdaságban dolgozzanak.

A miniszter asszony itt “elkezdett lelkizni”, és azzal próbálta maradásra bírni az orvosokat, hogy a nagyszüleikről kezdett beszélni, akik egészségügyi ellátásra szorulnak.

Mindent meg akarnak tudni az emberi testről

A Belgrádi Orvosi Egyetem egyik hallgatója a Vreme kérdésére elmondta, hogy a fiatal orvosokat nem csak az alacsony fizetés keseríti el, hanem a hiányzó tisztelet is.

– mondta Julijana M., aki szerint azonban döntésüket az is befolyásolja, hogy Szerbiában nem becsülik meg a tudásukat és az önfeláldozó munkájukat, pedig az minden orvos számára fontos.

A fiatal orvosok számára ez is eléggé elrettentő. A szerb twitterezők szerint ez a kép belgrádi endokrinológiai klinikán készült

– tette még hozzá Julijana, aki szerint a specializáció alacsony minősége és a rossz körülmények sem felelnek meg a várakozásoknak.

Az orvostanhallgató szerint a szerb orvosi alapképzés minősége ugyan talán még jobb is, mint másutt, a doktori és szakorvosi képzés viszont jóval gyengébb, és rosszak a körülmények is, amelyek között azok folynak.

Ezért általában az történik, hogy a fiatal orvosok külföldre mennek szakvizsgázni, bár kezdetben lehet az a céljuk, hogy visszatérjenek Szerbiába, a szakvizsga után azonban inkább külföldön maradnak.

– vélte a belgrádi orvostanhallgató, aki megjegyezte, hogy a falvakban ajánlott orvosi állások mellett természetesen vannak városi munkahelyek is, amelyeket viszont azok az orvosok foglalják el, akik egyszerre dolgoznak a köz- és magánszektorban, illetve azok, akik már nyugdíjba mentek, de nem adják át a munkahelyüket a fiataloknak.

Van-e állami felelősség?

A szerbiai Szolidaritás (Solidarnost) politikai platform közleményt adott ki Danica Grujičić fent idézet “papás-mamás” nyilatkozata kapcsán, amelyben az állam és minisztérium felelősségét firtatta a kialakult egészségügyi helyzetért és az orvosok elvándorlásáért.

Hogyan lássa itt el az orvos a beteget? A kép vízjele szerint ez egy vajdasági kórház, sejtjük, hogy melyik (Forrás: Twitter)

A közlemény szerint az orvosok azért nem hajlandók dolgozni a lepusztult kórházakban és egészségügyi központokban, mert nincsenek meg a munkához szükséges alapfelszerelések, nincs elegendő mentőautó, miközben alacsonyak a bérek, a meghatározott időre szóló szerződések pedig nem garantálják az alapjogokat.

A Szolidaritás azt is hozzátette, hogy Grujičić hajlamos megfeledkezni arról, hogy egyre több orvos hagyja el az országot megélhetési problémák miatt, ezért több és több klinika marad orvos nélkül, az egészségügyi központok pedig sorra zárnak be, ami a rossz egészségügyi politika következménye, amelyet éppen az a politikai garnitúra folytat, amelynek Grujičić is tagja.

Teljes káosz volt a szerbiai parlamentben, amikor a délutáni vita során az erősen jobboldali parlamenti képviselők az emelvényen ülő szerb elnök felé indultak. Az őrség gyorsan beavatkozott, így Aleksandar Vučićnak nem esett bántódása. Az incidenst azok az ellenzéki pártok idézték elő, amelyek a napokban jelezték, hogy “nemzeti frontot” hoznak létre Koszovó megtartása érdekében, most azonban a szerb elnökre támadtak, akivel néhány perccel korábban arról kezdtek licitálni, hogy ki a nagyobb áruló. Már itt megjegyzendő, hogy a dulakodást megelőzően a szerb elnök beszéde során többször is sértegette a neki beszólogató ellenzéki képviselőket, így aztán a szerbiai parlament Koszovóról szóló rendkívüli ülése mindenhez hasonlított, kivéve a civilizált emberek közötti párbeszédhez nem.

A nacionalista ellenzék akcióban

A szerbiai parlamentben délután (február 2-án) rövid időre lehetetlenné vált a munka, miután dulakodássá fajult a szerbiai nacionalista ellenzék és az ország elnöke közötti szóváltás.

A szájkarate során az Új Szerbiai Demokrata Párt (Novi DSS) és a Vuk Jeremić vezette Néppárt képviselői felálltak, és a szerb elnök felé indultak, amire a Szerb Haladó Párt képviselői is felugráltak, így ez a jelenet végül dulakodássá fajult, és majdnem tettlegességhez vezetett.

A szerb parlament kormánypárti elnöke, Vladimir Orlić az incidens előidézésével Miloš Jovanovićot, az Új Szerbiai Demokrata Párt vezetőjét vádolta meg. Rajta kívül az incidens előidézésében tevékenyen részt vett Borislav Novaković (Néppárt) és Boško Obradović, a Dveri vezetője is. Orlić többször felszólította a Néppárt, az Új DSS, A Dveri és a Zavetnici képviselőit, hogy menjenek vissza a helyükre, miközben a Szerb Haladó Párt képviselőit nem figyelmeztette.

A parlamenti cirkusz közepette Vučić meg-meg szólította a koszovói szerbek képviselőit, akik részt vettek az ülésen, valamint a tévénőzőket, vagyis az ország lakosságát, és azt üzente nekik, hogy az ellenzékiek szemmel láthatóan nem törődnek Koszovóval, és csak az ő megbuktatására törekszik, miközben az ellenzéki képviselők árulásról szóló szlogeneket kiabálták.

Az ellenzékiek transzparenseket is mutogattak, amelyeken az volt olvasható, hogy “Nem az ultimátumra!”, “Áruló”, “Árulás”, “Vučić! Elárultad Koszovót!”, és egyúttal a francia-német rendezési terv elutasítását követelték.

Mindeközben Vučić többször is tolvajoknak, bűnözőknek és huligánoknak nevezte a nacionalista pártok képviselőit, akik a fent leírt módon demonstráltak, és kész szerencsének nevezte, hogy “nem ilyenek vezetik Szerbiát”.

A szerb elnök azonban egyáltalán nem tekinthető kizárólag csak áldozatnak, mert beszéde során egyaránt becsmérelte a baloldali és az erősen jobboldali ellenzéket, amitől az utóbbiaknak elborult az agyuk, amihez általában nem túl sok kell.

Boško Obradovićtól például nem állt távol a fizikai konfrontáció gondolata, három évvel ezelőtt a Dveri vezetője a maszkviselés kapcsán akaszkodott össze Zlatibor Lončar egészségügyi miniszterrel a képviselőház bejáratánál, mint az a kapcsolódó cikkből kiderül.

Ki az áruló, és ki nem?

A hangulat a parlamentben akkor vált igazán feszültté, amikor az ellenzéki képviselők felpattantak, és azt kiáltozták Vučić felé, hogy “Áruló! Áruló!”, “Nem adjuk Koszovót!”, amivel megakasztották a szerb elnök beszédét.

– vetette vissza nekik a pulpitusról a szerb elnök, belebonyolódva a politikai licitációba arról, hogy ki a nagyobb áruló Szerbiában, ő vagy a nacionalista ellenzék.

Vučić felrótta az ellenzéknek, hogy leginkább a volt szerb elnök, Vojislav Koštunica nevének említésekor tapsoltak, a volt jobboldali politikus képességeihez képest túl sokáig vezette a volt Jugoszláviát és Szerbiát a 2000-es években.

– vetette oda a Koštunica-féle párt “jogutódjának” a szerb elnök, miközben ezt a kijelentést kormányoldalról hosszan tartó zúgó taps fogadta, amely közben azért megjegyezte, hogy azok között volt Albin Kurti jelenlegi koszovói miniszterelnök is.

Kurtit, akit a brit közszolgálati televízió, a “sosem részrehajló” BBC, a koszovói Che Guevarának nevezett, a niši (szerb) bíróság 2000-ben pedig 15 év börtönbüntetésre ítélt.

A vád terrorizmus volt, a súlyos ítéletet pedig Szerbia NATO-bombázást követően mondták ki, nyilvánvalóan bosszúból szabták ilyen hosszúra.

A képviselők akkor azt kezdték skandálni “Koszovó Szerbia szíve!”, és fütyültek, amivel megakadályozták, hogy Vučić folytassa a beszédét, miközben ő is folyamatosan visszaszólogatott a pulpitusról.

A dulakodás végül akkor robbant ki, amikor Vučić elkezdte olvasni azoknak a “szerb hősöknek a nevét”, akik az utóbbi időben sebesültek meg a koszovói albánok támadásainak következtében.

A szerbiai liberális ellenzéki sajtó nemrégiben arról cikkezett, hogy a szerb államfő a Szerb Haladó Párt ülésein becsmérli és megalázza a munkatársait, ebből most ízelítőt kaptak az ellenzékiek is, a kételkedők pedig egy lépéssel közelebb kerültek ahhoz, hogy elhiggyék, amit az ellenzéki hírportálok erről írtak.

De mi van a francia-német tervben?

A francia-német tervről sokkal többet nem tudtunk meg, pedig az ellenzék azzal követeléssel érkezett a szerb parlament ülésére, hogy követelje a francia-német javaslat közzétételét, ebből azonban nem lett semmi, nem csak a képviselőházi incidens, hanem a hajlandóság hiánya miatt sem.

A szerb elnök beszédét mondja a parlamentben: Nekem az a feladatom, hogy megvédjem az ország gyermekeit, az ország jövőjét, és a továbbiakban is ezt fogom tenni (Forrás: szerb elnöki Twitter)

Miután az ellenzék ezt már napok óta követeli, Vučić felkészülhetett a válasszal, így beszéde elején azt mondta a nyugati javaslat (francia-német terv) kapcsán, hogy “lesz elegendő idő a döntések meghozására”, de a terv egészét nem hozhatja nyilvánosságra, csak azt mondja el, ami Szerbia számára a “legrosszabb”.

Itt felsorolta, hogy nem tudják megakadályozni a Koszovó tagságát az Európa Tanácsban és a NATO-ban, és azt sem tudják meggátolni, hogy Koszovó az Európai Unió tagja legyen.

Hozzátette, hogy ha választania kell a hatalmon maradás és Koszovó ENSZ-tagsága között, akkor “tudja, hogy mit kell tennie”, mert fel sem merülhet a kérdés, hogy “Vučić vagy Szerbia, mert Vučić Szerbia oldalán áll”.

Ezt már igencsak teátrálisan harsogta, majd még teátrálisabban hozzátette, hogy számára “az alkotmány szentírás, a kapituláció, vagyis hogy megadja magát, viszont nem opció”.

A beszéd során a szerb államfő kitért a Moszkvához fűződő kapcsolatára is, és emlékeztet arra, hogy Szerbia nem vezetett be szankciókat Oroszországgal szemben, tiszteli Putyin elnököt, de számára egyetlen ország létezik, amelyet szolgál, az pedig Szerbia.

– fordult a képviselőkhöz “dagadó mellel” Vučić, aki szerint közte és az ellenzék között az a különbség, hogy neki csak egy hazája van, eltérően egyes ellenzéki képviselőktől, aki közül név szerint Miloš Jovanovićot, az Új DSS vezetőjét említette, neki ugyanis állítólag francia útlevele is lapul a zsebében.

A belgrádi Pink Televízió tudósításából az is kiderült, hogy ebben az áldatlan helyzetben hol állnak a vajdasági magyarok, a parlamenti tudósítás végén ugyanis elhangzott, hogy Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség parlamenti csoportjának vezetője felszólalásában azt mondta, hogy a VMSZ tagjai az elnöki jelentés elfogadására szavaznak. Úgy látszik, hogy egy kicsit a miénk is ez a cirkusz.