Connect with us

Bosznia

POLITIKAI PÁLFORDULÁSOK: Dodik és Vučić útja a nacionalizmusig, oda és vissza

Avatar photo

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

dodik barat albright 2000
Listen to this article

Az elmúlt öt évet a globális politikai színtéren az úgynevezett “jobboldali populisták” megjelenése jellemezte sok ország élén. Sem az Egyesült Államok Donald Trumppal, sem az Egyesült Királyság Boris Johnsonnal nem volt immunis ettől a tendenciától. De bármennyire is újdonságszámba ment ez a Nyugaton, annyit elmondhatunk, hogy Kelet- Európában a jelenség már jól ismert és bevett dolog volt.

Ragaszkodás a nacionalizmushoz

Ha Vlagyimir Putyin a kelet-európai, szláv, tekintélyelvű és populista vezető archetípusa, akkor Orbán Viktorra, Aleksandar Vučićra, sőt Milorad Dodikra is “mini Putyinként” tekinthetnénk, így nem meglepő, hogy tisztelik egymást és együtt is működnek. Figyelembe kell azonban venni, hogy Putyin továbbra is egy befolyásos nagyhatalom vezetője, míg Vučićnak, Orbánnak és Dodiknak “jóval kisebb kapacitások” állnak a rendelkezésére.

Nagyon érdekes viszont, hogy milyen kapcsolat alakult ki a két szerb vezető – a szerb elnök és a bosznia-hercegovinai elnökség szerb tagja – között. Kapcsolatuk teljes mértékben közös érdekeken alapul, amelyek nemcsak politikaiak.

Milorad Dodik az elmúlt három évtizedben sikeres vállalkozó volt, befolyása és tőkéje a gazdaságon és a sporton keresztül hízott fel, elsősorban szülővárosában, a Banja Luka melletti Laktašiban.

Szerbia esetében némileg más a helyzet. Teljesen világos, hogy Vučić környezete (mind a magánéletben, mind a pártban) magas pozíciókat tölt be az üzleti világban, különösen az állammal folytatott jövedelmező ügyletekben, ahol nagyrészt monopollal rendelkeznek. Ebbe beletartozik a sport is – akárcsak Dodik vonatkozásában a boszniai Szerb Köztársaságban -, csak Vučić esetében mindennek sokkal “finomabb” a megnyilvánulása, mint a Drinán túli partner bunkóságba áthajló habitusában.

Mindkét esetben megfigyelhető az egyfajta állítólagos “nacionalizmushoz való ragaszkodással” és az “imperializmussal való dacolással” való ötvöződés, és ez együtt ad erőt és hatalmat a két politikusnak. Viszont a fejlődési útjuk egészen más volt.

Politikai pálfordulások

Milorad Dodik az 1990-es években jelent meg a politikai színtéren Radovan Karadžićtyal, a Boszniai Szerb Köztársaság első elnökével és Szerb Demokrata Pártjával szemben. Mérsékelt szociáldemokratának tartották, aki a Nyugat, a reformok és a liberalizmus felé hajlott. Ez hozta meg első miniszterelnöki mandátumát 1998 elején, amikor a kisebbségi kormány élére került, mindössze két képviselővel a boszniai Szerb Köztársaság nemzetgyűlésében.

A következő három évben Dodik kormányát a Nyugattal való együttműködés és a szerb nacionalistákkal való konfliktus jellemezte a boszniai Szerb Köztársaságban. Teljesen egyértelmű volt, hogy Dodik élvezte az USA és az EU támogatását. 2006-os visszatérése a hatalomba új politikai narratívát hozott, minek okán Dodik azóta a szerbek és a boszniai Szerb Köztársaság védelmezőjeként mutatkozik meg.

Miniszterelnökként (2006-2010), elnökként (2010-2018) és Bosznia- Hercegovina elnökségének tagjaként (2018-tól) nagy népszerűségre tett szert, különösen Boris Tadić és a mára márt törpepártá zsugorodó Demokrata Párt szerbiai kormányzása alatt, amelyet annak idején a nyugati politika szerbiai exponensének tartották.

Dodikot ma már mindenfelé az “oroszok emberének” tekintik, és sokan a szerb nemzet potenciális vezetőjének látják benne, miután ő is átesett a súlyos lefolyású “balkáni metamorfózison”, amely által a nemrégi elhunyt Madeleine Albright egykori amerikai külügyminiszter pincsikutyájából Vlagyimir Putyin balkáni játékszerévé vált.

Vučić karrierje fordítva alakult – egykori radikális és ultranacionalistából “az európai és a polgári politika bajnoka” lett.

Az ilyen “nyaktörő politikai mutatványok”, illetve a két vezető közötti korábbi konfliktusok (kölcsönös sértésekkel, árulással, korrupcióval, bűnözéssel megtűzdelve) nem jelentek akadályt azon a téren, hogy 2012 óta szoros politikai együttműködést folytassanak a kölcsönös előnyök érdekében.

Dodik 2006 óta jó kapcsolatokat ápol minden belgrádi rezsimmel, így a haladókkal is igyekszik barátkozni, ami jól is megy neki. Viszont érdemes óvatosnak lenni ebben a kérdésben, mert a szerelmek és a barátságok múló jelenségek, és ez még inkább igaz a politikára, mint bármi másra az életben. Vegyük csak például Milo Đukanović montenegró elnököt, aki Vučićnak és Dodiknak is jó barátja volt 2020-ig, egészen az egyházkérdéssel kapcsolatos montenegrói belső konfliktusig.

A “kirakat- Tito”

Egyes nemzetközi körök nyilvánvaló az a vágya, hogy korlátozza az előbb említett Milo Đukanović montenegrói elnök hatalmát, hamarosan megnyilvánulhat Milorad Dodik esetében is. A Nyugat geopolitikai törekvése most sokkal komolyabb az Oroszországgal kialakult konfliktus miatt a Balkánon is, és a “művelt Nyugat” nem tűr engedetlenséget.

Ha Dodik továbbra is és mindinkább dacol vele, miközben politikai és mindenekelőtt gazdasági kapcsolatokat ápol az Orosz Föderációval, megtörténhet, hogy Vučićot felszólítják a kapcsolatok megszakítására boszniai “nagy barátjával”.

A szerb elnök, mint nagyon pragmatikus és flexibilis politikus, ezt biztosan megtenné, ha úgy érezné, hogy a zsarolás súlyos, és veszélyezteti az ő személyes pozícióját. De van egy másik tényező is.

Egy évtizednyi “uralkodás során” Vučić elég jól elsajátította a “hatalom technológiáját”: megtanult egyensúlyozni a nagyhatalmak között, lerombolta az ellenzéket, megerősítette pozícióját a választók körében. Mostanában olyan ambíciókról tesz tanúbizonyságot, hogy ő legyen az új Tito, azaz a regionális vezető a balkáni térségben, lásd Open Balkan, vagy legalább a posztjugoszláv közegben, persze, ha a Kelet és a Nyugat is belemegy a játékba.

Vučić ezért óvatosan figyeli az új hideg- és nem csak hidegháború eszkalálódását, és a valamiféle “el nem köteleződés” iránti igény felmerülését mindkét oldalon, ahol betölthetné a keletkezett űrt. Ha ennek az ára a Dodikkal való szakítás, Vučić nem fog habozni. Főleg, hogy időközben nagyon erős kultuszt sikerült kiépítenie a bosznia-hercegovinai szerbek között, amivel felülmúlja Dodikot, és ami által még fontosabb tényezővé vált a szomszédos országban a jövőbeni politikai folyamatok kreálásában.

A BALK Hírlevele


Meteorológia

B.A. Balkanac

Balkanac

IN ENGLISH

Egy hét legjava