Montenegró
BARÁTOK VAGY ELLENSÉGEK: Állítólag a montenegrói elnök finanszírozta a szerb elnök pártjának létrehozását 2008-ban

Az ez idáig kormányzó Szocialisták Demokratikus Pártjának veresége az augusztus 30-i montenegrói parlamenti választásokon a volt Jugoszlávia területén történt egyik „legimpozánsabb esemény”. A Milo Đukanović montenegrói elnök politikai jövőjével kapcsolatos találgatások mellett igencsak aktuális lehet a montenegrói vezető és Aleksandar Vučić szerb elnök összehasonlítása.
A különbségek
Đukanović és Vučić kapcsolata az elmúlt 25 évben ellentmondásos volt, miközben a kommentátorok ezt a kapcsolatot másként és másként értékelték, a kölcsönös gyűlölködéstől és konfliktusoktól kezdve, a barátságon át, egészen a szoros együttműködésig.
A kapcsolatok leírásaiban – bárhogy is értelmezték őket – gyakran megemlítik, hogy Montenegró elnöke tapasztalt politikus, akitől szerb kollégája sokat tanulhat.
Đukanović valójában harminc éve van hatalmon, ugyanakkor Vučić politikai karrierjének nagy részét ellenzékben töltötte, de most lehetősége van arra, hogy montenegrói kollégájának tapasztalatait saját előnyére fordítsa, amire komoly jelek utalnak.
A másik különbség kettejük között, hogy Đukanović meglehetősen visszafogott személyiség, aki nem kommentálja túl gyakran más emberek viselkedését, még a politikai ellenfelekét sem.
A szerb elnök ugyanakkor heves kirohanásairól, médiapárbajairól és veszekedéseiről ismert.
A viszony
A nacionalista Szerb Radikális Párt (SRS) volt funkcionáriusaként Vučić az 1990-es évek első felében nem viszonyult jóindulatúan Đukanovićhoz és baloldali pártjához, 1998-ban pedig, amikor a montenegrói politikában fordulat következett be Szerbia vonatkozásában, rendkívül negatívan kezelte Đukanovićot, akit Szerbia információs minisztereként árulónak és maffiózónak nevezett.
A Szerb Radikális Párt elhagyását és a Szerb Haladó Párthoz való (SNS) csatlakozását követően Vučić megváltoztatta retorikáját Đukanović esetében, ami a haladók 2012-es hatalomra kerülése után vált igazán láthatóvá.
A két politikus közötti kapcsolatok többé-kevésbé korrekt volt, a két ország viszonyától függően.
A helyzet nyilvánvalóan a legutóbbi választások után változott meg, amikor Đukanović azzal vádolta meg Vučićot, hogy beavatkozott a montenegrói választási folyamatokba.
A fenti vád ellenére a politikai elemzők egy része nem hisz a kettejük közötti konfliktus létezésében.
Szembetűnő, hogy a mindkét országban ugyanazon a címen megjelenő napilap, amely ugyanannak a szerbiai médiamogulnak a tulajdonában van (Igor Žeželj), különbözőképpen ír ugyanazon témákról, mint például a 2016-os „titokzatos” államcsíny, vagy a Szerb Pravoszláv Egyház idei felvonulásai.
Vučić mindkét esetben meglehetősen békésen és együttműködően reagált, kijelentve, hogy nem akar beavatkozni egy másik állam belügyeibe, amit Đukanović üdvözölt.
Konkrét érdekek
Függetlenül a médiaértelmezésektől és elemzésektől egyesek úgy vélik, hogy a két elnököt nagyon specifikus érdekek kötik össze.
A két rezsim összehasonlításakor kiderül, hogy nagyon sok a hasonlóság: a média manipulálása és az információk kontrollja, az erőszakszervezetekkel (elsősorban a rendőrséggel) való visszaélések, a választási törvények és a választási folyamatok kijátszása, valamint az állami forrásokkal való visszaélések a politikai promóció érdekében.
Különösen érdekes, hogy Vučić és Đukanović is ugyanazon médiatanácsadó, Vladimir Beba Popović szolgáltatásait veszi igénybe.
Vladimir Beba Popović a 2003-ban meggyilkolt Zoran Đinđić volt szerbiai miniszterelnök tanácsadója is volt.
Gazdasági szempontok
A pénzügyi nyerészkedők és a gyanús befektetők gazdasági szempontból nagyon alkalmasnak tartják ezeket az országokat a zavarosban történő halászásra.
Ezen a téren ismét felmerül a Đukanović és a Vučić közötti együttműködés: főleg ami az arab beruházásokat illeti.
A BALK nemrégiben foglalkozott azzal, hogy Aleksandar Vučić 2012-es hatalomra kerülését követően Szerbia különösen vonzóvá vált az Egyesült Arab Emírségekből származó befektetők számára.
Ezzel kapcsolatban a szerb elnök úgy nyilatkozott, hogy az arabokat Milo Đukanović irányította Szerbiába az idő tájt, amikor arab pénzek érkeztek hazájába, amit bizonyít a palesztin származású Mohammed Dahlan közvetítői szerepe az emírségek és a balkáni országok között.
Végül álljon itt az a vissza-visszatérő állítás, hogy Đukanović megtámogatta a Szerbiai Haladó Párt létrehozását, amit azért tett, mert annakidején a belgrádi demokrata vezetés nemzetközi elfogató parancsot adott ki a montenegrói dohánymaffia fejének, a szerbiai születésű Stanko Subotićnak a letartóztatására.
Vučić Đukanović köpönyege alól bújt elő(?)
Đukanović egyik volt közeli munkatársa, az igencsak ellentmondásos üzletembernek számító Ratko Knezević kijelentései megerősítik a két vezető „közös érdekeiről” szóló tézist.
Knezević egy belgrádi lapnak még 2009-ben úgy nyilatkozott, hogy Đukanović számára létfontosságú volt a Stanko Subotić ellen elfogató parancsot kiadó, demokrata vezetésű szerb kormányzat megbuktatása, és azért akartak „saját kormányt” létrehozni Belgrádban, mert féltek Subotić letartóztatásától, és esetleges poligráfos vallatásától.
Erre szemelték ki maguknak a Szerb Radikális Pártból távozó Aleksandar Vučić jelenlegi és Tomislav Nikolić volt szerb elnököt, és ezért támogatták meg anyagilag a Szerb Haladó Párt létrehozását a párizsi Ritz szállóban, ahol Đukanović, Vučić és Nikolić állítólag személyesen is találkozott.
Tény az, hogy Aleksandar Vučić hatalomra kerülését követően ejtették a Stanko Subotić elleni vádakat, mert új bizonyítékok merültek fel, és mert a vádak egy része elavult, amivel az elfogatóparancs is érvényét vesztette.
Bármi legyen is a szerbiai és a montenegrói kormányközeli média által terjesztett kép, mégis úgy tűnik, hogy van valami titkos kapcsolat a belgrádi és a montenegrói vezetés között, amiről a teljes igazságot majd akkor tudjuk meg, amikor a „fekete hegyek országában” nyugaton kel fel a nap.
Addig azonban maradnak a maffia és a politika közötti összefonódásról szóló találgatások a Balkánon.
_______________
Fotó: montázs

Montenegró
SZENT A BÉKE? Letette a hivatali esküt az új montenegrói elnök

Letette a hivatali esküt Jakov Milatović, és ezzel hivatalosan is ő lett Montenegró harmadik elnöke a függetlenség 2006-os kikiáltása óta. Az esemény leginkább arról marad emlékezetes, hogy a balkáni politikai élet apraja és nagyja egy kupacban üldögélt a montenegrói parlamentben, egymás „esküdt ellenségei” jól megfértek egymással két négyzetméteren.
Balkáni csúcstalálkozó
Ritka alkalom volt a fotósok számára, hogy egyetlen képbe szorítsák bele a sok „balkáni hírességet”, akik korábban kígyót-békát kiáltoztak egymásra.
Miközben a fotósok kattogtattak, az új montenegrói elnök kedélyesen beszélgetett a mellette helyet foglaló elődjével, Milo Đukanovićtyal, akivel néhány hónappal ezelőtt még nem éppen visszafogott hangnemben üzengettek egymásnak a médián keresztül, ez körülbelül olyan, mintha egy rendezvényen Orbán Viktor és Karácsony Gergely cseverészne egymással, a kicsit kierőszakolt hasonlat csak arra jó, hogy a helyzet ellentmondásosságára hívjuk fel a figyelmet.
Az utóbbi időben a „verbális elmésségekkel” kitűnő Zoran Milanović horvát államfő az új montenegrói elnök feleségét tartotta szóval, aki láthatóan jól szórakozott, miközben a Milanović mellett üldögélő szerb vezető, Aleksandar Vučić is odavetett néhány szót, hátat fordítva a kevésbé üde látványt nyújtó Željka Cvijanović bosznia-hercegovinai egyharmad elnöknek.
A másik kétharmad is ott volt az első sorban, de nem fért a képre, amiből kiderül, hogy mekkora hátrányt jelent, ha egy államfői testület három részből áll, arról már nem is beszélve, hogy egy másik egyharmad, név szerint a kvázi horvát Željko Komšić többször is belealudt az új montenegrói elnök beszédébe, de ne ugorjunk ekkorát az időben!

Zoran Milanović horvát államfő volt a showman, aki szóval tartotta a „fél Balkánt” (Forrás: Screenshot)
Meg kell jegyezni még, hogy alig több, mint egy méteres távolság választotta el egymástól Vučić szerb államfőt attól a Milo Đukanovićtól, akit azzal vádolt meg tavaly, hogy az életére tör bizonyos bűnözői körök által.
A felsorolt résztvevők mögötti sorban Dritan Abazović, ügyvivő montenegrói miniszterelnök a „vigyorgó pozíciót” foglalta el: a legmontenegróibb albán úgy került a képbe, mint Pilátus a krédóba, hogy egy újabb nyakatekert hasonlattal éljünk, miután elévülhetetlen érdemeket szerzett a távozó montenegrói elnök pozícióinak aláásásában.
Amikor nyitott a kamera, az is kiderült, hogy az első sorban kapott helyet Vjosa Osmani koszovói államfő is a tőle mindössze hat hellyel lévő szerb elnöktől, ami viszont már elég nagy távolság ahhoz, hogy netalán szóba elegyedjenek egymással.
Ahol ennyi balkáni nagyágyú összegyűlt, ott durranásnak is kellett lennie, erre azt követően került sor, hogy a fotósok kiélvezték az elég sok ellentmondást tartalmazó helyzetet.
A nagy durranás
Miután a politikát képi formába öntő médiamunkások levonultak a színről, megkezdődött a már feloszlatott montenegrói parlament ülése, amelynek első pontja a himnusz eléneklése volt a közben besomfordáló kórus támogatásával, ami úgy zajlott, hogy főleg a kórus énekelt, plusz egy-két képviselő, valamint a legjobb montenegrói albán.
Ezt követően lépett az emelvényhez Jakov Milatović, hogy letegye az esküt, amelynek szavai a felvezető elnök szerint „még a montenegrói köveknél is keményebbek”.
– Esküszöm, hogy az elnöki feladatokat felelősséggel, becsülettel, lelkiismeretesen, tisztességesen és pártatlanul, az alkotmánynak és a törvénynek megfelelően látom el
– mondta Milatović, aki az eskü szövegét maga olvasta fel az előtt lévő papírból, miközben a jobb kezét a montenegrói alkotmányra helyezte, vagyis ezt nem cifrázták túl. A taps akkor csattant fel, amikor Milatović aláírta a felolvasott szöveget. Ekkor egy pillanatra feltűnt képernyőn a távozó államfő, Milo Đukanović, aki kezet fogott az új elnök feleségével, és széles mosollyal gratulált neki.
Milatović ezt követően felolvasta az elnöki beszédét, amelyet a jelenlévők hosszas üdvözlését követően azzal kezdett, hogy akkor is Montenegróban született volna, hogy ha ő maga választhatta volna meg a szülőhelyét, merthogy annyira szereti a hazáját.

Jakov Milatović a beszédét mondja, Željko Komšić éppen szundikál – balról a harmadik az első sorban, de Gabriel Escobar, amerikai főtárgyaló is mélyen elgondolkodott
Ezt követően jöttek az ilyenkor szokásos mondatok, miszerint minden montenegrói polgár elnöke szeretne lenni, függetlenül azok politikai, nemzeti és vallási hovatartozásától.
– A politikai esztablisment leváltása, és a montenegrói demokrácia konszolidálása optimizmussal tölt el bennünket, hogy a következő időszakban sokkal nagyobb egységben és vízióval, valamint szabadabb légkörben oldjuk meg az ország számára létfontosságú kérdéseket
– mondta Milatović, aki ezzel némileg odaszúrt elődjének, miközben az országon belüli megoszlást, valamint az erős és független intézmények kiépítését nevezte a legfontosabbnak, az emberi jogok tiszteletben tartása, a részrehajlás nélküli igazságszolgáltatás megteremtése, valamint az egyforma esélyteremtés és a fenntartható gazdasági modell felépítése előtt, bár később megjegyezte, hogy a gazdasági (pénzügyi) tekintetben önálló polgárok nélkül nincs demokrácia, amihez az életszínvonal emelésére van szükség.
Ha a sorrendből szeretnénk következtetéseket levonni, akkor azt mondhatnánk, hogy az ötödik-hatodik helyre szorult az, amiért az emberek igazán Milatovićra szavaztak, de ne feledjük, hogy ez csak egy beszéd, amelynek a többi pontja is nagyon fontos az etnikai és vallási vonalak mentén mélyen megosztott, valamint a mindenféle bűnözéstől erősen sújtott Montenegróban.
-A megbékélt Montenegró, az egyetlen igazi Montenegró
– jelentette ki az új elnök, aki itt elővette a világszerte általános floszkulákat (flosculus), mint például, hogy soha többé nem engedhetik meg, hogy bárki is jogfosztottnak érezze magát, vagy hogy bárkit is hátrányos megkülönböztetés érjen politikai meggyőződése miatt.
A beszéd további részében Jakov Milatović nagyon kultúrált módon tett még néhány utalást a múltra, majd kijelentette, hogy a társadalmi és politikai párbeszéd generátora kíván lenni a konszenzus megtalálása érdekében minden területen, ami vonatkozik az európai úton történő haladás felgyorsítására is, amit végső célként említett, nem elutasítva a regionális együttműködési kezdeményezéseket, de ezek közül egyet sem nevezett néven.
Az elmondottakat összefoglalva az új montenegrói elnök beszéde végén ismételten hangsúlyozta, hogy a „megbékélés és az egység” tényezője kíván lenni a nemzetközi színtéren és az országon belül is”. Miután ez a gondolat többször is felbukkant a beszédben, tarthatjuk ezt a legfontosabb üzenetnek, ugyanakkor megállapíthatjuk, hogy lesz dolga bőven öt éves mandátuma során.
-
Szerbia5 nap telt el azóta
VUČIĆ THE GREAT: A koszovói miniszterelnök elrontotta a szerb államfő játékát
-
English2 nap telt el azóta
HYPOCRITICAL PROTEST: 52 Serbian and 41 KFOR soldiers injured in Kosovo, including Hungarians
-
Szerbia5 nap telt el azóta
VÁLTÁS: A Kisfarkas váltja a Nagyfarkast a Szerb Haladó Párt élén
-
Bosznia3 nap telt el azóta
ERŐDEMONSTRÁCIÓ: Az USA stratégiai bombázókkal gyakorlatozik a boszniai légtérben