GÁZOS VASÁRNAP: Vučić vasárnap délelőtt beszél Putyinnal

A szerb és az orosz elnök vasárnap délelőtt 11 órakor beszél a május 31-én lejáró gázszerződésről. Aleksandar Vučić már most szerdán vagy csütörtökön szeretett volna megállapodni, de a Kreml azzal “pattintotta le”, hogy a putyini naptárban “nincs előjegyezve”. Nem kizárt, hogy Vlagyimir Putyin neheztel szerb kollégájára, mert az orosz-szerb gáztárgyalásokat megelőzően megbeszélést folytatott az Egyesült Államok belgrádi nagykövetével. Aligha hihető, hogy azon a találkozón nem érintették a gázhelyzetet.

A vasárnapi orosz-szerb gáztárgyalás időpontját is Vučić jelentette be, ezért ez még nincs kőbe vésve, de már nem igen lehet tologatni, mert nagyon közeleg a szerződés lejárásának időpontja, ami egybeesik a szerb elnök újabb mandátumának kezdetével. Ha az oroszok “nagyon vicces kedvükben” lennének, akkor akár húzhatnák az időt egészen keddig, hogy azzal is kifejezzék rosszallásukat Vučić hintapolitikájával kapcsolatban a Kelet és a Nyugat, valamint a “még keletebb” között.

A szerb elnök abban az értelemben nem foglal állást a Oroszország elleni szankciók ügyében, ahogy azt Brüsszel, de még inkább a nyugati parádét vezénylő Washington szeretné, tehát továbbra is elutasítja az Oroszország elleni szankciók bevezetését, miközben már elengedett néhány “baráti kritikát” az orosz elnök számlájára. Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a Nyugat akkor “szorongatja meg Szerbiát”, amikor éppen akarja, ami körülbelül Magyarországra is igaz, bár a két ország pozíciója nem teljesen ugyanaz, de lényegében egyiké sem nem jobb, se nem rosszabb a kétségbeejtőnél.

Az amerikaiak bolgár és ukrán barátaik segítségével bármikor leállíthatják egy-két közép-európai országok gázellátását, a háború jelenlegi szakaszában a gáz így nem csak Oroszország, hanem a Nyugat kezében is fegyver, az USA pedig elég befolyással rendelkezik Voldomir Zelenszkij fölött ahhoz, hogy Ukrajna egyszer csak felfüggessze a tranzitot – mint ahogy arra már történt is utalás -, a bolgárok pedig abba a pozícióba kormányozták magukat, hogy most már Washingtontól függnek, illetve nem függnek az oroszoktól, bár ezzel még legyünk óvatosak.

Vučić az új időpont bejelentésekor kifejezte azt a meggyőződését, hogy komoly, korrekt beszélgetést folytat Putyinnal, akivel tárgyal a gázmegállapodásról, a kétoldalú együttműködésről és minden egyéb kérdésről.

Ugyanakkor jelezte azt is, hogy hamarosan fontos látogatók érkeznek Belgrádba Európából és a világ más tájairól, ám itt neveket nem említett, viszont ezzel a fél mondattal küldött egy szignált Oroszország felé, és ezzel kapcsolatban nem feltétlenül a Nyugat felé fordulásra kell gondolni, mert van még egy másik nagy játékos is a porondon.

Az viszont teljesen egyértelmű, hogy a vasárnapi szerb-orosz gáztárgyalások kimenetele jelentősen meghatározza majd a keddre tervezett elnöki beiktatás hangulatát. Vajon röpköd a boldogságtól a szerb elnök a Putyinnal folytatott megbeszélést követően, mint tavaly november végén Szocsiban, amikor az orosz elnök “baráti árat” szabott meg Szerbiának?

De ha ez történne most is, az öröm akkor sem lehetne olyan felhőtlen az azóta kitört háború miatt, az olcsó gáz akkor is csak fél siker lesz, a siker másik felének a kulcsa ugyanis az amerikaiak kezében van, és kérdés, hogy ők be akarják-e fejezni Európa leválasztását az orosz gázról, amit már jóval ezelőtt megkezdtek a Három Tenger Kezdeményezéssel.

Ezzel tisztában van a szerb elnök is, aki napok óta az unalomig hajtogatja, hogy három kérdésről szeretne tárgyalni Putyinnal, a leszállításra kerülő gáz mennyiségéről és áráról, valamint arról, hogy miként jut el a gáz Szerbiába, mert hogy mostanság már nem is az ár, hanem ez a leginkább fontos kérdés.