Ide kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)

A szerbiai bányászati ​​és energiaügyi miniszter úgy nyilatkozott, hogy hazájának meg kell védenie az energiastabilitást, akár a szerbiai olajcég, a „Szerbiai Olajipar” (NIS) tulajdonosváltásának árán is. Zorana Mihajlović a gázellátással kapcsolatban megjegyezte, hogy Szerbia szívesen kihasználná a szabad magyar kapacitásokat is. A szerbek a napokban kezdik meg meg a tárgyalásokat az oroszokkal az új gázszerződésről, miután lezajlott a május 9-i moszkvai hacacáré.

Gáz és olaj, nem ugyanaz

Az emberek gyakran keverik a gáz- és a kőolajellátást, ezért röviden érdemes tisztázni az alapfogalmakat, hogy mindenki számára „könnyen emészthető legyen” a hír, amely Magyarországot is érinti.

Szerbia olajellátását a már említett NIS végzi, amely a Horvátországot átszelő Adriai Kőolajvezetéken (Jadranski naftovod, Janaf) szerzi be a „fekete aranyat”. A csővezeték a Belgrád közelében lévő pancsovai (Pančevo) finomítóba viszi az olajat.

Ez az egyetlen beszerzési útvonal, viszont ezen az útvonalon keresztül nem csak Oroszországból származó olaj érkezhet, eddig is jött máshonnan is, volt amikor több is, mint orosz. A szerbiai igények 20%-a elégíthető ki a hazai olajmezőkről, a többit kell külföldről behozni.

Miután a NIS többségi orosz tulajdonban van, így az oroszok ellenőrzik az olaj beszerzését, ami viszont a többségi orosz tulajdon miatt uniós szankciók alá esik Horvátországban. Az Európai Unió egyelőre kivonta a Szerbiának történő olajszállítást, illetve az orosz többségi tulajdonban lévő szerbiai olajcéget a szankciók alól, ám kérdés, hogy a „jószándékból meddig lehet rendszert csinálni”.

Az oroszok a múlt héten ugyan hajtottak végre „némi kozmetikázást” a tulajdonosi struktúrán, amiről itt írtunk, de kérdés, hogy Brüsszel beéri-e ennyivel?

A gáz beszerzésével a Srbijagas foglalkozik. A gáz két irányból érkezhet, Bulgária és Magyarország felől, de mindkét irányból kizárólag orosz gáz szerezhető be, Szerbia Oroszországtól való gázfüggősége tehát 100 százalékos.

Az ország rendelkezik ugyan gáztárolóval a vajdasági Törzsudvarnokon (Banatski Dvor), ám annak egy része szintén az oroszok (Gazprom) tulajdonában van, és a napi kinyerési lehetőség meglehetősen korlátozott.

Maga a hír, előbb a gáz

Mindkét energiahordozó – tehát a gáz és az olaj – a bányászati ​​és energiaügyi minisztériumhoz tartozik, amelynek irányítását 2020-ban vette át a sokak által Nyugat- illetve Amerika-barát politikusnak tartott Zorana Mihajlović, amivel megtört a szocialista egyeduralom a szóban forgó tárcánál. A minisztériumot hat évig a szocialista Aleksandar Antić vezette, és szocialista politikus van a Srbijagas élén is Dušan Bajatović személyében, a NIS (korábban Naftagas) orosz vezetőkkel dicsekedhet, vagy nem dicsekedhet, de ez mindegy is, viszont a tény, az tény.

A Biznis.rs szerbiai hírportál beszámolója szerint Zorana Mihajlović az oroszokkal kezdődő gáztárgyalások előestéjén kijelentette, hogy a két elnök, Aleksandar Vučić és Vlagyimir Putyin most lejáró megállapodása nagyban hozzájárult a szerbiai energiabiztonság megerősítéséhez.

– A tárgyalások jelenleg a gázszállítási szerződést aláíró két cég, nevezetesen a Srbijagas és az orosz Gazprom között folynak. Tudnunk kell, hogy Szerbia teljes mértékben attól a gáztól függ, amely Oroszországból érkezik hozzánk, akár a Balkáni-áramlaton, akár azon a gázvezetéken keresztül, amely Ukrajnán és Magyarországon át halad

– jelentette ki a miniszter, aki maga is beismerte, hogy Oroszországon kívül egyszerűen nincs más forrás, ahonnan Szerbia gázhoz juthatna. Ehhez még hozzátette, hogy a beszállítók diverzifikálása kulcsfontosságú a biztonság szempontjából, és nagy kár, hogy ezt sok évvel ezelőtt nem hajtották végre.

– Most az egyik legfontosabb projektje a Niš–Dimitrovgrad interkonnektor befejezése, mert azt követően Szerbia kevésbé függ az oroszországi gáztól

– mondta Mihajlović, aki itt jelezte, hogy megpróbálják feltölteni a törzsudvarnoki tárolót, de gondolkodnak a magyarországi és a bulgáriai szabad kapacitások kihasználásában, valamint a Bulgartransgas és a Török Áramlat kapacitásainak megszerzésében, amivel bizonyos mennyiségű gázt tartalékolhatnak.

A szerb miniszter arra is utalt, hogy a mostani tárgyalásokon Szerbia a megnövekedett gázfogyasztás, valamint a felhasználók számának intenzív bővülése és a gazdasági növekedés által fokozódó igény miatt több gázt kér az oroszoktól, mint korábban.

– Ennek megfelelően az új gázszerződés mindezeket az elemeket figyelembe veszi majd. Biztosan nem lesz könnyű, mert ma a gáz a leginkább politikai fegyver

– jelentette ki a szerb miniszter.

Maga a hír, végül az olaj

A Biznis.rs szerbiai hírportál beszámolója szerint Mihajlović azt mondta, nagyon jó az együttműködés az állam és a NIS között, viszont tanúi lehetünk annak, hogy Európa egyre inkább szankcionálja az orosz cégeket, és ez olyan realitás, amelyet mindenkinek figyelembe kell vennie.

A szerb bányászati ​​és energiaügyi miniszter ezzel összefüggésben megjegyezte, hogy Szerbiának meg kell védenie az energiastabilitását, akár a Szerbiai Olajipar (NIS) tulajdonosváltásának árán is.

Mihajlović – aki a Szerb Haladó Párt elnökségének tagja – ezzel szembe megy Aleksandar Vučić államfővel, aki nem akarja visszavásárolni, vagy még kevésbé lefoglalni az orosz tulajdont, mint ahogy azt számos nyugati ország teszi.

– Senkitől sem fogunk ellopni semmit sem, de vigyáznunk kell magunkra

– szögezte le Mihajlović, aki egyúttal emlékeztetett arra, hogy egyike volt azoknak a keveseknek, aki ellenezték a szerbiai olajcég eladását az oroszoknak.

A miniszter úgy fogalmazott, hogy „az ukrajnai háború megváltoztatta a világot, és meg fogja változtatni Szerbiát is”, és hozzátette, hogy két dolog rendkívül fontos Szerbia számára, a politikai stabilitás és az energiabiztonság.

– A NIS Szerbia energiaellátásának egyik fontos láncszeme, és ezt az energialáncot meg kell őriznünk, de egyetlen láncszem sem lehet gyenge

– jelentette ki Mihajlović, aki – mint fentebb láthattuk – számít Magyarország segítségére is ennek a szerbiai energiabiztonság megőrzésében.