Ide kattintva meghallgathatod a cikket (kettő az egyben)

Nem törökül beszél, de mégsem értik Horvátország eddigi „legkarakteresebb elnökét”, aki nehezen viseli, hogy jóformán semmibe sincs beleszólása, a horvát alkotmány szerint ugyanis ő az ottani Áder János vagy Novák Katalin, nélküle is vidáman elboldogulna az ország. Zoran Milanović – miután frusztrálva érzi magát saját jelentéktelenségétől – mostanában mond vadakat, keresztbe kasul sérteget mindenkit, bár az utóbbi időben Magyarország kikerült a repertoárjából, a BALK részéről kicsit hiányoljuk is.

Karakteres elnök

Zoran Milanović annak idején azzal a szlogennel indult neki az elnökválasztásnak, hogy „Predsejednik s karakterom„, vagyis hogy karakteres elnök, bár azt nem mondta meg, hogy milyen karakter, jó vagy rossz arc szeretne-e lenni a politikai színpadon. Milanović 2019 decemberében megnyerte az elnökválasztások első fordulóját, 2020 januárjában pedig a második fordulót, így Horvátország kohabitációra kényszerült, ami azóta is tart.

A BALK rögtön a második fordulót követően azt írta, hogy zajos együttélés várható, Milanović és Andrej Plenković miniszterelnök ugyanis „aligha fekszik össze”, és már „mézeshetek” is feszült hangulatban telhetek, hogy arról ne is beszéljünk, ami azóta a belpolitikai porondon történt.

Külpolitikai téren Milanović először Magyarországba, név szerint pedig Orbán Viktorba kötött bele, majd kitiltotta a NATO-ból Grúziát, később az akkor éppen aktuális amerikai külügyminiszterebe rúgott bele, beszólt Ukrajnának, amivel a Mirotvorecnél listás eredményt ért el, most pedig Finnországgal és Svédországgal kezdett kötekedni, végül pedig a franciáknak is behúzott egy balhorgot. Az pedig már mindennapos program, hogy a bosnyákokat froclizza, ez már az Európai Parlamentnek is feltűnt.

Horvátország drága árat fizethet azért, hogy karakteres elnöke van, és miután ez egy súlyos megállapítás, illik bővebben kifejteni.

Hogyan csináljunk magunknak ellenségeket?

Magyarország egyik vezető katonai szakértője a francia Rafale-ok vásárlásával kapcsolatban azt írta a BALK-on, hogy ez Horvátország részéről külpolitikai döntés is, amiért cserében Franciaország például támogatni fogja Horvátországot olyan európai vagy nemzetközi szintű ügyekben, amelyek Zágráb stratégiai céljai között vannak.

Konkrétumként az euroövezethez és a schengeni zónához, illetve a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez való csatlakozást említette, európai kérdésekben az USA ugyanis nem tudott volna segíteni, Párizs viszont lehet befolyással minderre akár az aktuális francia elnökség alatt is, vagyis éppen most.

Hacsak egy karakteres elnök nem lép közbe néhány „őrült megjegyzéssel”.

Történik ugyanis, hogy Milanović a napokban elnyilatkozta magát a francia Rafale vadászgépeket „ócsárolva”, szerinte helyettük Horvátország vehetett volna vagy száz drónt, hogy megerősítse a légvédelmét.

A horvát államfő úgy vélte, hogy a 12 Rafale Horvátország számára „szükségtelen a háborúhoz, de jól lehet őket mutogatni”, ráadásul igencsak drágán szerezték be a Rafale-okat, miközben Franciaország arra sem veszi a fáradtságot, hogy latba vesse tekintélyét a bosznia-hercegovinai választási törvény módosítása érdekében.

– Hol van a francia segítség Bosznia- Hercegovina ügyében? Mennyit kell fizetni, tízmilliárd eurót? Másfél milliárd nem elég?

– ostorozta a franciákat Milanović.

A karakteres elnök ezt megelőzően Finnországot és Svédországot kezdte revolverezni, mert azok az oroszoktól tartva hirtelenjében NATO-taggá szeretnének válni, nem hivatalos értesülések szerint Finnország már május 12-én kérelmezi felvételét a nyugati katonai szövetségbe.

– Ami engem illet, csatlakozzanak a NATO-hoz, szúrják a szemközt egy töltőtollal a veszett medvét

– jelentette ki a horvát államfő, aki egész pontosan úgy fogalmazott, hogy „a horvát parlament nem ratifikálhatja senkinek a NATO-csatlakozását sem, amíg az amerikaiak, az angolok és a németek nem kényszerítik rá Bakir Izetbegović legfőbb bosnyák vezetőt a választási törvény módosítására”.

Búcsút inthetnek Schengennek?

Ezeket hallva jogosan merülhet fel a kérdés, hogy a horvátok búcsút inthetnek-e Schengennek?

A Rafale vadászgépek lekicsinylését és az árral kapcsolatos gúnyos megjegyzést követően valószínűleg nem a franciák lesznek az elsők, akik betolják Horvátország verdáját a schengeni övezetbe, és aligha kétséges, hogy Finnország és Svédország sem sürgeti Horvátország felvételét a schengeni övezetbe, ha netalán Horvátország miatt kimarad a NATO-ból.

Ami persze, abszurdum, de arra jó, hogy Milanović ismét hülyét csináljon magából, és az elnöki mandátuma felére szerezzen néhány ellenséget magának, és némileg Horvátországnak is, amivel persze, tisztában vannak a horvát kormány háza táján is.

– Az elnök nem tudja megakadályozni a schengeni övezetbe történő belépést. Tudomásom szerint egyetlen NATO- vagy EU-tagállam sem tartja megalapozatlannak Svédország és Finnország döntését. Ami Bosznia- Hercegovinát illeti, ez örök téma, ezzel a kormány intenzíven foglalkozik

– jelentette ki Davor Božinović belügyminiszter, aki ezáltal nem cáfolta, hogy Horvátország a hercegovinai horvátok okán jogot formál arra, hogy beleavatkozzon Bosznia- Hercegovina belügyeibe, de ezt nem kötötte össze sem a francia gépek vásárlásával, sem Finnország és Svédország NATO-tagságával, mert hogy az Horvátország schengeni tagságának kárára mehet.

Mellékesen szólva Bosznia- Hercegovina ügyében a horvátok valószínűleg akkor nyugodnának le, ha a bosznia-hercegovinai választási törvénybe beleírnák, hogy a bosnyákok nem lophatják be az államelnökségbe ismét Željko Komšićot a horvát nép képviselőjeként, mert az a hely az idők végezetéig Dragan Čovićnak van fenntartva, de ez más kérdés, maradjunk most a horvát elnök újabb agymenéseinél.

Mario Banožić horvát védelmi miniszter, aki Milanović szerint nem sokkal miniszterré történt kinevezése előtt jött le a körtefáról, a horvát RTL-nek azt mondta, hogy hiába követelei az államfő az elnöki hatáskörök kiterjesztését, abból aligha lesz bármi is, mert a kormány nem a hatáskörök bővítésén, hanem inkább azok szűkítésén gondolkodik, és már nem először.

Most azonban égetőbb a helyzet mint korábban, mert hogy Milanović kijelentéseivel a hadseregnek is gondot okoz, ráadásul ő a katonai főparancsnok, ez a joga még megvan. Ami ilyen háborús időkben azért nem mellékes körülmény.