KOHABITÁCIÓ HORVÁTORSZÁGBAN: Zajos együttélés várható, Milanović és Plenković aligha fekszik össze

A hivatalos eredmények szerint Zoran Milanović, volt miniszterelnök, az ellenzéki Szociáldemokrata Párt jelöltje nyerte meg a horvátországi elnökválasztás második fordulóját, és ezzel ő lett a Horvátország ötödik elnöke. A horvát választási bizottság majdnem végleges adatai alapján Milanović a szavazatok 52,7%-át, Kolinda Grabar- Kitarović távozó államfő, a jobbközép Horvát Demokratikus Közösség jelöltje pedig 47,3%-át százalékát szerezte meg. Két héttel korábban, az elnökválasztás első fordulójában is Milanović győzött, de Grabar- Kitarović mégis jobb pozícióból indulhatott, mert számíthatott az első fordulóban kihulló, szintén jobboldali Miroslav Škoro szavazóira, de a jelek szerint nem sikerült megszólítania őket.

A bukás matematikája

A második fordulóban a szavazásra jogosultak 54,97 százaléka, mintegy 2 millió 29 ezer ember járult az urnák elé, a részvétel így több mint 3 százalékkal magasabb volt, mint az első fordulóban.

A papírforma szerint Grabar- Kitarovićnak biztosan nyernie kellett volna, hiszen az első fordulóban a két legerősebb jobboldali jelölt 51,1%-ot kapott.

Csakhogy a papírforma azért van, hogy felboruljon, és így történt ezúttal is.

A közvélemény kutatások szerint ez azért fordulhatott elő, mert a második fordulóra megváltozott az urnákhoz járuló szavazótábor összetétele, vagyis nem teljesen ugyanazok szavaztak, mint az első fordulóban.

Az IPSOS felmérése szerint az első fordulóban harmadik helyen végzett Mirolsav Škoro támogatóinak egyharmada, vagyis az összes szavazók mintegy 8%-a, a második fordulóban egyáltalán nem járult az urnákhoz. Grabar- Kitarović ezzel máris hátrányba került.

„Az elnökasszony” helyzetét tovább rontotta, hogy Mirolsav Škoro szavazóinak maradék kétharmada sem az utolsó emberig adta rá a voksát, közülük 32% ugyanis átszavazott Milanovićra.

Ez összességében újabb 5%-os veszteség volt Grabar- Kitarović számára, amivel a jobboldal több mint ötven százalékos előnye körülbelül 38%-ra csappant.

A rejtőzködő szavazók

Mirolsav Škoro absztinens szavazói miatt a részvételi aránynak a második fordulóban 43%-ra kellett volna visszaesnie, ezzel szemben az történt, hogy a részvétel 3%-kal magasabb volt, mint az első körben.

Az IPSOS adatai alapján ebből arra lehet következtetni, hogy elérte a 11%-ot azoknak a száma, akik az első fordulóban nem szavaztak, a második körben viszont leadták voksukat.

Milanovićnak többnyire ugyan sikerült begyűjtenie az első fordulóban kiesett, elsősorban a populista-centrista baloldali elnökjelöltekre leadott voksokat, ez azonban önmagában nem lett volna elegendő a győzelemhez.

A Szociáldemokrata Párt elnökjelöltjét valójában azok az „újonc szavazók emelték trónra”, akik az első fordulóban távol maradtak az urnáktól, vagyis a horvát elnökválasztás kimenetelét éppen ők döntötték el.

A felmérések szerint ezeknek a szavazóknak az 56%-a Milanovićra voksolt, és csak 44%-a támogatta Kolinda Grabar- Kitarovićot.

Ez új jelenség a demokratikus Horvátország történetében, ami miatt tévesnek bizonyult „az elnökasszony” választási stábjának stratégiája, amelyet a második forduló előtt Mirolsav Škoro szavazóinak megnyerésére alapoztak.

A felmérések szerint a baloldali Milanović az idősebb korosztály és az értelmiség körében népszerűbb, az utóbbiak körében majdnem kétharmados többsége van.

Kolindu Grabar- Kitarovićot a csak nyolc osztályt végzettek 59%-a támogatta, és pár százalékos többsége volt a 30 évnél fiatalabbak között.

A „hazug” és az „erkölcstelen”

Zoran Milanović győzelme a vártnál, vagy inkább a nem vártnál is meggyőzőbb volt, ami „erőteljes figyelmeztetés” a konzervatív kormánynak.

A horvát elnökválasztás kimenetele „a gondtalan kormányzás végét” jelenti a Horvát Demokrata Közösség (HDZ) számára, a jobboldali kormány ugyanis kohabitációra kényszerül a baloldali elnökkel.

A horvát államfő tisztség ugyan protokolláris, Grabar- Kitarović idején pedig még inkább azzá vált, a kohabitáció során Zoran Milanović azonban minden kétséget kizáróan „kellemetlenkedni” fog. És nem csak azért, mert az ellentáborhoz tartozik, hanem azért is, mert „ő egy ilyen alak”.

Kormányfői karrierjét korábban összetűzések jellemezték egyebek közt a katolikus egyházzal, a migrációs válság alatt pedig összeveszett az összes szomszédos országgal, beleértve Magyarországot is.

Milanović már a választási kampány legelején is beszólt Magyarországnak, amikor azt mondta, hogy olyan Horvátországot szeretne, amelyben nincs félelem, progresszív, és nem fél a másságtól. És amelyet nem szögesdrót vesz körül.

Ennél azonban sokkal aggasztóbb az a szóváltás, amely a média segítségével a választások második fordulója előtt zajlott le a miniszterelnök és az akkor még csak elnökjelölt Milanović között.

Plenković hazugságnak nevezte Milanovićnak azt a kijelentést, hogy neki rossz véleménye van az államalapító Franjo Tuđmanról. A horvát miniszterelnök hozzátette, hogy Milanović hazudik, és nem szabad szem elől téveszteni, hogy ez a valaki akar államfő lenni.

Milanović válaszában úgy nyilatkozott, hogy a miniszterelnök erkölcstelen, és egy kartell élén áll. Szerinte a jobboldali Horvát Demokrata Közösség harminc éve „politikai és szociális erőszakot” hajt végre Horvátországon.

Ezek után aligha hihető, hogy harmonikus lesz a kohabitáció Horvátországban, az pedig végképp nem valószínű, hogy Milanović összefekszik Plenkovićtyal bármilyen politikai kérdésben is.

A „mézeshetek” feszült hangulatát aligha enyhíti, hogy Plenković gratulált Milanovićnak a győzelemhez.

Fotó: sdp.hr