GÁZOS HELYZET: Az ukrajnai háború felgyorsította a balkáni gázdiverzifikációs törekvéseket

A cikk meghallgatása

Az EU-ban kibontakozó, Oroszország ellen hozott szankcióhullámhoz a balkáni államok többsége is csatlakozott – s így járt el a Moszkvával jó kapcsolatokat ápoló Bulgária is. Az orosz támadásra adott uniós válaszok másik csoportját az orosz gázfüggés csökkentésére tett erőfeszítések jelentik. Ezen a téren komoly politikai elköteleződést láthatunk, még akkor is, ha rövidtávon semmiképp sem lehet kiváltani az orosz gázt, illetve az ebbéli törekvések az amúgy is emelkedő infláció további fokozódásával járnak.

Az uniós fősodor

A bolgár kormány az uniós fősodorhoz csatlakozva márciusban bejelentette, hogy a 2022 végén lejáró orosz gázszállítási szerződések megújítása helyett más lehetőségek után néz. A földgáz a bolgár energiamix úgy 22-25 százalékát teszi ki (éves szinten mintegy 3 milliárd köbmétert használnak), tehát nincs túlsúlyban, azonban az orosz gáz felváltása kihívást fog jelenteni, mivel Oroszországból érkezik a bolgár gázimport kb. háromnegyede (igaz, ez csökkenő tendenciát mutat, az előző években volt ez 100% is).

Ráadásul úgy, hogy korábban, egész pontosan 2014 végéig úgy tűnt, Bulgária Moszkva számára az Ukrajnát elkerülő gázvezetéképítések kulcsállama: a Déli Áramlat azonban az Európai Bizottság ellenállása miatt végül elbukott, s ennek hatására jelentette be Vlagyimir Putyin, hogy akkor lesz helyette Török Áramlat, ami még magát Recep Tayyip Erdoğant is meglephette.

A többi már történelem: a vezeték megépült, a törökországi szakasz 2020 januári ünnepélyes megnyitóján az orosz és török államfő mellett Aleksandar Vučić szerb elnök és Bojko Boriszov is megjelent.

A bolgárok sem maradtak ki végül – ráadásul hivatalosan az uniós szabályoknak megfelelően – legalábbis az akkori miniszterelnök, Bojko Boriszov mindent megtett, hogy úgy tűnjön.

Az épülő vezetéket “Balkáni Áramlatnak” keresztelték (a Románia felől érkező Transzbalkán vezetéken folyó gázszállítást pedig szép lassan minimalizálták az oroszok), illetve különböző cégek álcája mögött mégiscsak orosz vállalatok építhették meg a vezetéket.

De legalább így a bolgárok nem estek el a tranzitdíjaktól, miközben a mindenkori ukrajnai helyzet miatt sem kellett aggódniuk – legalábbis az orosz import szempontjából.

Mindez azonban most változni látszik. A bolgár kormány optimistának tűnik; de miben bízhat?

Van-e alapja az optimizmusnak?

Úgy tűnik, hogy főként az előző években indult diverzifikáció folytatódásában. S erre van is esély, mivel nyárra várható a görög-bolgár interkonnektor (ICBG) átadása, amely a bolgár gázszükséglet harmadát is fedezheti.

A gázvezeték építése a görögök késlekedése miatt így is lényegesen csökkentheti az orosz gázfüggést. Arról nem is beszélve, hogy bejelentették a görögök, akik maguk nagyjából a gázszükségletük harmadát fedezik az orosz importból, hogy egy új LNG-terminált építenek Alexandrupoliban, a görög-török szomszédságban lévő kikötővárosnál, ami várhatóan 2023 végére el is készül mintegy 5,5 milliárd köbméteres éves kapacitással. (A horvát terminál maximális éves kapacitása 2,6 milliárd köbméter.)

Athén további LNG-terminál építésén fáradozik Korinthosz mellett is (eddig az ország egy LNG-terminál rendelkezik, Revithusszá szigetén, amelyen keresztül az éves fogyasztás közel 50 százalékát fedezik).

Ráadásul a görög cégek a cseppfolyósított gáz szállításának piacán is jelentős súlyra tettek szert az utóbbi években: a tankerek több mint ötöde van a kezükben világszerte.

Sőt, a görögök felújítják a kutatásokat a Földközi- és a Jón-tengeren is, igaz, bár az utóbbi években a Földközi-tengeren ez folyamatosan konfliktust jelent Ankarával, ami már egy fegyverkezési versenyt is indukált a két ország között.

A további opciót maguk a törökök, vagy legalábbis az ő területükön áthaladó tranzit jelentheti a bolgároknak.

Ankara az utóbbi években – egész pontosan 2015 vége, a török légteret megsértő Szu-24-es lelövése után életbe léptetett orosz szankciók hatására, amelyek igaz, nem érintették érdemben a gázimportot – tudatosan törekedett arra, hogy csökkentse az oroszoktól való függését új energiaforrások, új partnerek bevonásával, egyúttal az ország tárolási kapacitásainak növelésévelésével, vaalmint új LNG-terminálok építésével.

Mára négy terminál készült el, s rajtuk keresztül érkezik az országba a földgáz nagyjából harmada; egyúttal Törökország vált az egyik legnagyobb LNG-importőrré Európában.

S ebből a lehetőségből az új útvonalakat kereső bolgárok is részesedni kívánnak – az persze, már más kérdés, hogy mennyiért és kitől, Ankara eddigi partnerei között az oroszok mellett pedig ott vannak az amerikaiak, a katariak, az algériaiak, a nigériaiak, hogy csak a fontosabbakat említsük.

S persze, ott vannak az azeriek is, akikkel már korábban megállapodtak. Eszerint 1 milliárd köbmétert vásárol Szófia Bakutól évente – még szerencse, hogy a Törökországot átszelő Transzanatóliai Gázvezetéket (TANAP) még 2018-ban, s az azt Görögországon és Albánián át Olaszországgal összekötő Transzadriai Gázvezetéket (TAP) még 2020-ban átadták.

Amíg nem készül a bolgár-görög interkonnektor, addig a TAP-pal összekötött Kulata- Szidirokasztro csatlakozáson keresztül érkezik az azeri gáz, amelynek az importja 2021 januárjában indult meg.

A hírek szerint már megkezdődtek a bolgárok tárgyalásai az azeriekkel – persze, az már megint más kérdés, hogy Bakuban mit fognak nekik mondani, van-e elegendő, nem lekötött kapacitás. Az uniós gázszükséglet mintegy 5 százalékát fedező ország minden esetre már jelezte, hogy hajlandó fokozni a szállítást, így ennek nem nagyon van akadálya, legfeljebb a kapacitások és az uniós államok sorbaállása jelenthet fejtörést a bolgároknak.

Minden esetre a korábbi évek projektjei beérni látszanak, vagy legalábbis komoly támogatásra számíthatnak. Az ukrajnai háború felgyorsította a balkáni gázdiverzifikációs törekvéseket, amelyek az LNG-terminálok építése révén a cseppfolyósított földgáz importjával komoly lépést tehetnek a következő években az orosz gázfüggés csökkentésére.