SZPONZORÁLT CIKK? Putyin embere Európa szívében: a zágrábi Jutarnji list Magyarországot ekézi

Magyarnak lenni nehéz, de nem elképzelhetetlen: ezzel szoktuk ugratni egymást a barátaimmal, amikor nem hagy bennünket békében a világ. Kerítés, meg sokbetűs hölgyek/urak, hölgyurak, úrhölgyek, sajtószabadság, diktatúra, ángyom térde. Még mielőtt a tárgyra térnék, sietve elmondom, hogy Magyarországhoz kizárólag lélekben kötődöm, nem vagyok magyar állampolgár, így szavazni sem fogok a küszöbönálló parlamenti választásokon. Miután tisztáztuk, hogy nem vagyok egyik magyar politikai opció lekötelezett/lekenyerezett embere sem, térjünk a tárgyra.

Éjféli véleménylovas

Robert Bajruši kedden nem sokkal éjfél előtt töltötte fel kommentárját a nevezett napilap weboldalára, ami arra enged következtetni, hogy kötelező napi penzumán felül írta, extrában a cikket, bár erre azért nem veszünk mérget, home office-ban bármi előfordulhat, és annak az ellenkezője is.

Az viszont, hogy nem dugták el a paywall mögé – azaz nem lett fizetős, hanem szabadon hozzáférhető a cikk – akár arra is utalhat, hogy a kommentárt nem a szerkesztőség rendelte meg. Ez ugyan csak következtetés, miután a szerző többi írása mind a fizetős kategóriába tartozik, ettől kezdve azonban logikusnak tűnik, hogy valaki felületet & embert vásárolt az ügynek.

Vannak ötleteink azzal kapcsolatban, hogy esetleg kinek állna érdekében ellenséges hangvételű cikk megírására kérni egy “jó tollú újságírót”, aki a Nacionalból már ismeri a magyar & Orbán-ellenesség légkörét, de inkább nem találgatunk.

A magyar köpönyeg

Elmélkedése értelmében Orbán és Magyarország – bár kezdetben csatlakozott az Oroszország elleni európai büntetőakcióhoz – most ismét köpönyeget fordított, és nyíltan oroszbarát politikát folytat, azaz Orbán Putyin embere Európa szívében, amit már cikk címe is sugall.

Bajruši úgy ítéli meg, hogy Orbánnak esze ágában sincs megszakítani kapcsolatait Putyinnal és Oroszországgal, mert nemcsak hogy Németországhoz, Hollandiához “és még néhány EU-s országhoz” hasonlóan nem hajlandó szankciók alá vonni az orosz energetikai szállításokat, hanem “fellépésével megkérdőjelezi az EU egységes politikáját és egyben azt is bejelentette, hogy nem követi a NATO intézkedéseit sem, csak annyiban amennyiben ez kötelező”.

– Ráadásul Orbán Putyinnal való világnézeti és anyagi kapcsolatai szorosak és ismertek, és 2010 óta tartanak, amikor Orbán ismét hatalomra kerülve felerősödött az együttműködés Magyarország és Oroszország között. A kapcsolatok csúcspontja 2014-ben volt, amikor a magyar parlament megszavazta 12,5 milliárd dolláros támogatását az orosz tulajdonú Roszatomnak a (paksi) atomerőmű felújítására

– írja a kommentátor.

És ez így ebben az irányban és stílusban megy tovább, hogy végül, ahogy azt a végsőkig elcsépelt fordulattal mondani szoktuk, kibújjon a szög a zsákból: mivel Magyarország a parlamenti választások küszöbén áll, ahol a kormányzó Fidesz és a hatpárti ellenzéki szövetség között meglehetősen kiegyensúlyozottak az erőviszonyok, Orbán Viktor azt a képzetet akarja kelteni, hogy ő egy olyan államférfi, aki önálló politikát folytat, és nem engedi magát befolyásolni az EU és a NATO zsarolási kísérletei által.

Szóval a Jutarnji szerint az ellenzék szinte már meg is nyerte a választásokat, Orbán ezért kétségbeesésében truccol a világgal, hogy visszaszerezze a választóit.

Viszont lehet, hogy az ellenzék mégsem nyer a választásokon – mondja Bajruši – mert a Fidesz ördögi cselszövése lehetővé teszi a külhoni magyarok százezreinek bejegyzését “olyan helyeken, ahol sohasem éltek”, amivel befolyásolják a választások kimenetelét. Hogy a külhoni szavazók bevonása a választásokba elsősorban horvát szabadalom – lásd a Horvát Demokrata Közösség (HDZ) hercegovinai választótömbje – ezt a kommentátor figyelmen kívül hagyja.

És így megy sorban: Paks, nem akarunk belesodródni a háborúba, nem szállítunk fegyvert, stb. Ezzel a Jutarnji list szerint Orbán és a magyarok egyértelműen az oroszok malmára hajtja/hajtják a vizet. Ami így tiszta sornak tűnik, csak egy szépséghibája van: miért nem szerepel a cikkben, akár egy utalás erejéig, Zoran Milanović horvát köztársasági elnök, alias Zoki Bond, aki nem egy kérdésben szinte szóról szóra azt állítja, amit Orbán?

Egy biztos: Bajruši végképp nem mondhatja, hogy nem ismeri a fent említett embert, mármint Milanovićot.