NEKIMENNEK KOSZOVÓNAK? Túldramatizálják-e a szerbek a helyzetet, vagy máris itt egy újabb háború?

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Kedden nagy volt a sürgés-forgás Belgrádban, ülésezett a szerbiai nemzetbiztonsági tanács, miközben Aleksandar Vučić szerb elnök diplomaták és nagykövetek hadával találkozott, az est végén pedig a televízióból szólt az ország népéhez. Valójában egy nyilvános sajtótájékoztatót tartott a baráti médián keresztül, az újságíróknak azonban nem válaszolt, így sok kérdés maradt a levegőben. A sajtótájékoztató így nem a kedélyek lenyugtatását, hanem inkább a bizonytalanság fokozását szolgálta: nekimegy-e Szerbia Koszovónak?

Nemzetbiztonsági probléma

A „belgrádi drámát”, vagy inkább túldramatizált helyzetet, az idézte elő, hogy Montenegró és Koszovó, illetve a koszovói albánok elutasították, hogy az április 3-i választások alkalmával a szerbek Koszovóban és három montenegrói településen – Beraneban, valamint a tengerparti Sutomoreban és Budvában – szavazhassanak.

A probléma Montenegró esetében megoldódott, a Montenegróban élő szerbek ugyanis végül a podgoricai nagykövetségen adhatják le voksaikat. Montenegró kis ország, nincsenek nagy távolságok, Sutomoret és Podgoricát ráadásul összeköti a jugoszláv időkben épült Belgrád- Bar vasútvonal, háromnegyed óra vonatozás.

Koszovóban nincs szerb nagykövetség, mivel Szerbia nem ismeri el volt tartománya függetlenségét, ráadásul Albin Kurti koszovói miniszterelnök visszaüzent, hogy Szerbia ismerje el Koszovó függetlenségét, és akkor a koszovói szerbek is szavazhatnak, ami miatt Belgrád felkapta a vizet, a koszovói szerbek pedig elkezdték az öklüket rázni.

A szerb fővárosban rögtön összerántották a nemzetbiztonsági tanácsot Ukrajna és Koszovó miatt. Az ukrajnai válsággal összefüggésben megállapodtak abban, hogy Szerbia további kőolajat és újabb adag tejport vesz a tartalékok feltöltésére, az utóbbi már útban is van egy meg nem nevezett uniós tagországból.

A fő téma azonban Koszovó volt, amely a szerb elnök megfogalmazása szerint semmilyen engedményt nem fogadott el, hiába akarta Szerbia bevonni az EBESZ-t a szavazás ottani ellenőrzésébe, a pristinai kormány hajthatatlan maradt, a szavazásért is az önhatalmúlag kikiáltott ország függetlenségének elismerését követelte, szokás szerint, ami persze, a szerbek számára elfogadhatatlan.

Az ökölrázás és egyebek

Aleksandar Vučić a nemzetbiztonsági tanács ülésével párhuzamosan találkozott az úgynevezett Quinta-országok (az Egyesült Államok, Franciaország, Németország, Olaszország és Nagy- Britannia) képviselőivel, amitől azt várja, hogy a csoport tagállamai világosan elítélik a pristinai kormány viselkedését.

A szerb államfő két belgrádi képviselet-vezetővel is egyeztetett, egy harmadikkal viszont nem.

– Az orosz nagykövet teljes mértékben megértette Szerbia álláspontját, a kínai ügyvivő pedig meghallgatott, és már továbbította is Pekingbe, amiről tájékoztattam

– mondta az újságíróknak a szerb elnök. Amíg Vučić „diplomáciai életet élt” (mivelhogy azt nem lehet egy külügyminiszterre bízni), a koszovói szerbek addigra már megbeszélték, hogy demonstrációt szerveznek a pristinai döntés ellen/miatt.

Ez már a délutáni órákban volt, korábban a koszovói szerbek sokkal radikálisabb lépéseket követeltek, amelyekkel még Vučićot is meglepték, legalábbis ezt állította a szerb államfő, aki azt kérte tőlük, hogy előbb számoljanak el tízig, és csak utána cselekedjenek.

A koszovói szerbek nem csak azt helyezték kilátásba, hogy azonnali hatállyal kilépnek az ottani intézményekből, hanem azt is, hogy 435 rendőrük, aki az északi területeken szolgál, visszaadja a fegyvert, és kilép a regionális rendőrségből.

– Én csak azt kértem tőlük, illetve csak azt kérdeztem tőlük, hogy OK, ezt teszik ma, de mit csinálnak holnap. Nem probléma, ennek az anyagi terhét mi magunkra vállaljuk, de attól félek, hogy holnap a háborús összecsapások ördögi körébe sodródunk

– jelentette ki a szerb államfő, aki megpróbálta lenyugtatni a koszovói szerbeket, és azt ígérte nekik, hogy a kérdésre a választásokat követően, vagy a két választási forduló között visszatérnek, amiből két, egymásnak ellentmondó következtetés vonható le. Az egyik az, hogy Vučić biztos a választási győzelmében, a másik pedig az, hogy nem akarja kész tények elé állítani az utódját.

A választásokkal kapcsolatban az a megoldás rajzolódott ki, hogy a koszovói szerbek számára külön szavazóhelyeket nyitnak Szerbiában, ami Vučić szerint azt jelenti, hogy csak 10-15 százaléka járul az urnákhoz azoknak, akik szerettek volna résztvenni a választásokon.

– Megértem népünk nehéz helyzetét, de nem tudom felfogni, hogy ezek az embereknek annyira elegük van azzal, ami Koszovóban történik, hogy készek mindent feladni. Voltak, akik azt mondták, hogy készek a harcra, mások meg arra, hogy ott hagyják Koszovót

– jelentette ki a szerb államfő, egy jó fél perccel később pedig arról is beszélt, hogy abból nincs visszaút, ha belemennek egy háborúba, mert csak olyan háborúba szabad belemenni, amelyből győztesként lehet kijönni.

A szerb államfő elmagyarázta koszovói honfitársainak, hogy a szerbek ellen folyatott regionális játék lényege, hogy a nyugati civilizáció ellenségeiként tüntessék fel őket, amivel csapdát állítanak nekik, belerántják őket az ellenségeskedésbe, így Szerbia végképp pária állammá válik, és ez minimum szankciók bevezetéséhez vezetne, a legrosszabb esetben fizikailag akadályoznák, hogy (Belgrádból) segítsék a szerb népet.

– Ezt a csapdát el kell kerülnünk

– jegyezte meg Vučić, aki tehát gyártott egy saját bejáratú összeesküvéselméletet, amelynek az alapja „az nagyon jól összehangolt akció, amelyet Podgorica egy része, Pristina egésze folytat a szerbek ellen, beleértve ebbe még egyeseket Zágrábban és Szarajevóban is.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szerb elnök szerint Szerbiának a jelen pillanatban a legkevésbé van szüksége bármilyen bizonytalanságra, békétlenségre vagy incidensre. De azért tömöríteni kell a sorokat, elvégre választások lesznek.