BEFAGYOTT, MINT A MILJACKA: Ki a hibás azért, hogy az USA és az EU nem közvetít a boszniai választási reform ügyében?

A cikk meghallgatása

A Szarajevót átszelő folyó összehasonlítása a boszniai választási törvénnyel meglehetősen sommás összefoglalás az eseményeknek, amelyek végkifejlete 2021. december 16-ra datálható, amikor a szarajevói amerikai nagykövetség és az EU külképviselete közös nyilatkozatot adott ki. Ennek lényege, hogy a választási törvénnyel kapcsolatos egyeztetést koordináló amerikai diplomata Matthew Palmer és Angelina Eichhorst uniós megbízott december 18-án nem utaznak Szarajevóba. A nyilatkozat tartalmát korábbi írásunkban teljes terjedelemben közöltük. Az USA és az EU képviseletei a döntés fő okaként a korábbi egyeztetésen résztvevő nyolc párt álláspontjai közötti áthatolhatatlan távolságot, a vita meddő jellegét és a boszniai Szerb Köztársaság vezetésének teljes rugalmatlanságát nevezte meg. A két főtárgyaló az újbóli színrelépést a pártok álláspontjainak érdemi közeledésétől tették függővé.

Ide-oda mutogatás

A korábbi egyeztetés bonyolításában élharcos boszniai Horvát Nemzeti Gyűlés (Hrvatski Narodni Savez, HNS), mint az ottani horvát pártokat összefogó ernyőszervezet, közleményében kimondta, hogy a tárgyalások elakadásáért a szarajevói bosnyák pártokat terheli elsődlegesen a felelősség. Ők egy megbízható és működőképes Bosznia- Hercegovina létrehozásán munkálkodnak, ami szembe megy a bosnyák unitárius politikai törekvésekkel, és a bosnyákok diszkriminatív elképzeléseivel.

Željka Cvijanović, a szerb entitás elnöke a korábban bevált szerb taktikát vette elő ismét a fiókból, és a két entitás közötti különbségeket emelte ki. A közleménye szerint “olcsó trükk a szerb entitásra mutogatni, mivel a bosnyák-horvát föderációban nem sikerült megalakítani három év az új kormányt.” Az elnök asszony azzal egyetértett, hogy a választási törvényt módisítani kell a visszaélések megelőzése érdekében olyan módon, ami legitim és, a horvát félnek is megfelel.

Az utóbbi kijelentéssel kapcsolatban hívnánk fel a figyelmet, hogy ez a szerb és horvát pártok vezetői közötti esetleges politikai háttéralkura enged következtetni, mivel a boszniai szerb politikus az elmúlt 25 évben közszereplőként élő horvát ember érdekében nem nyilvánult meg. Ezt a feltevést támasztja alá, hogy 2021. december 16-án Mostarban Dragan Čović, a Horvát Demokratikus Közösség (Hrvatska Demokratska ZajednicaBiH, HDZ BiH) elnöke vendégül látta Milorad Dodikot, a bosznia-hercegovinai államelnökség szerb tagját, hogy egyeztessenek a kialakult helyzetről.

A rendezvény előtt Dodik rá nem jellemző szerénységgel és higgadtsággal mindössze annyiban kommentálta az eseményeket, hogy ő maga továbbra is nyitott az egyeztetésre valamennyi eddigi szereplővel, a jelen helyzetben azonban elfogadhatatlannak tartja, hogy a boszniai Szerb Köztársaság kormánya részt vegyen a meddő vitában, ami a daytoni rendszer lebontására irányul.

A bosnyák politikai elit hozta a korábbi években tőle megszokott szakmai szintet, és jobb ötlet hiányában a lerágott csontnak is csak soványan beillő, 30 éves lemezt játszotta újra a teljesen kiábrándult szavazóknak, miszerint “mindenről a boszniai Szerb Köztársaság vezetése tehet. Tudni illik ők veszélyeztetik Bosznia szuverenitását”. Ennek ellenére – természetesen – ők is nyitottak a további tárgyalásra.

Hallgat, mint a sváb kanalas fánk

Joggal adódik a kérdés, hogy miért nem említettük eddig a nemzetközi közösség bosznia-hercegovinai főképviselőjének munkásságát az egyeztetésekhez kötődően.

A válasz egyszerűségében magasztos. A választási törvény kapcsán kialakult totális patthelyzet ellenére Christian Schmidt, a 2021. szeptember 1-el hivatalba lépett főképviselő hallgat, és kivár. Kérdés, hogy mire?

A boszniai (értsd: bosnyák) médiában újfent széles körben követelték, hogy éljen az ún. bonni felhatalmazásokkal, amelyek eredményeként elmozdíthatja tisztségéből az alkotmányos rendet veszélyeztető politikai szereplőt.

Aligha kell külön ellaborálni, hogy a bosnyák média és a bosnyák politikai elit elvárja Christian Schmidttől, hogy takarítsa el az útból Milorad Dodikot, de a német kormányváltást követően a főképviselő hasonló nyomásnak lehet az őt delegáló Németország részéről is, amelynek új külügyminisztere már az EU külügyi tanácsában tapogatódzott Dodik szankcionálása iránt.

Kis túlzással kijelenthetjük, hogy Schmidt nincs egyszerű helyzetben, mivel nem sokan maradnának állva, ha valamennyi politikust felmentene közfunkciójából, akik Bosznia belső egysége, területi integritása elleni lépést emlegettek az elmúlt 25 évben, vagy csak egyszerűen képtelenek a másik nép képviselőjével a párbeszédre.

A sor végére olyan nagyívű nyilatkozattevők maradtak, mint “a polgári demokrácia élharcosaként” ismert orosz külügyminisztérium, amelynek állásfoglalása szerint nem a választási reformmal kellene Boszniában foglalkozni, hanem azzal, hogy Christian Schmidt főképviselő kinevezését nem szavazta meg az ENSZ BT, így annak minden jövőbeli lépését továbbra is illegitimnek fogja Oroszország minősíteni.

Ez részben magyarázat lehet a főképviselő konfrontálódást megelőző/kerülő hallgatására, annak ellenére, hogy jogtechnikai szempontból az övé az egyetlen funkció, amely beindíthatná a boszniai alkotmányos motort.

Horvát horvátnak kivájja a szemét?

A boszniai politikai abuszrditás nem csak átvitt értelemben “nem ismer határokat”, mivel a Bosznia- Hercegovinában zajló választási reform élénk szópárbajra adott lehetőséget az arra mindig nyitott, vagy az azt gyakran kiprovokáló Zoran Milanović horvát államfő és ezúttal Gordan Grlić Radman külügyminiszter között.

Milanović az EU tanácsi ülésre utazó miniszterelnökhöz, Andrej Plenkovićhoz már nem először intézett “szigorú hangvételű intenciót”, miszerint a horvát érdekekkel ellentétes lenne, ha Plenković Brüsszelben eltérne a Horvát Nemzetbiztonsági Tanács ülésén elfogadott állásfoglalásoktól.

A mindenbe beleokoskodó Milanović szerint a horvát miniszterelnöknek ilyen esetekben meg kell vétóznia az Európai Tanács döntéseit, mert Plenkovićnak az a feladata, hogy kompromisszum nélkül védje a boszniai horvátok jogait és Horvátország érdekeit. Az államfő kijelentésére röviden, de velősen reagált Radman horvát külügyminiszter, aki azt “rosszindulatúnak és az országra ártalmasnak” minősítette.

Milanović az utóbbi napokban a bosnyákok haragját is kivívta, mert nem volt hajlandó egyértelműen kijelenteni, hogy Srebrenicában népírtás történt, hanem a szerbek által elkövetett bűncselekmény súlyát kezdte összevetni más hasonló gaztettekkel.

Bosznia- Hercegovina regionális szinten megkerülhetetlen ország soknemzetiségű összetétele és centrális földrajzi helyzete miatt. A brüsszeli bürokrácia, és egyes európai vezetők számára azonban csak egy a zavaros berendezkedésű balkáni államok közül.

Olaf Scholz újonnan kinevezett német kancellár a december 16-án kezdődő tanácsülés előtt adott interjúban az Ukrajna és Oroszország közi feszültséget, az energiaválságot és a koronavírus járvány hatékonyabb kezelését nevezte a legfontosabb kérdéseknek.

A balkáni bővítés nagy jóindulattal is csak a negyedik a dobogóra felkerülő három tárgykört követően, amelyekben a németek komoly és egységes fellépést követelnek meg az EU-tól. Mindezzel összevetve már nem is olyan meglepő, hogy az amerikai & uniós közvetítők visszaléptek a boszniai választások újraszabályozásának ügyében.