Bosznia

OROSZ RULETT: Legitimálta-e a daytoni szerződés az etnikai tisztogatást, avagy Moszkva Magyarországon keresztül bomlasztja a NATO-t

Közzétéve:

1 év telt el azóta

A megjelenés dátuma

2021.12.05.

Írta

Varga Szilveszter

?c=4784&m=0&a=438898&r=TolnaiOtt%C3%B3%3ASzem%C3%A9rem%C3%A9kszerek3

Olvasási idő: 10 perc

Most tartóztattak le Boszniában hét személyt, akik részt vettek Bijeljinában egy ottani mészárlásban. Horvátországban akkor már háború dúlt, és Bosznia is abba az irányba indult el. Jeszenszky Géza, volt külügyminiszter, aki 1994-ben maga is járt Szarajevóban, a BALK-nak nyilatkozva úgy fogalmazott, hogy ami akkortájt Boszniában történt, az nem etnikai tisztogatás, hanem etnikai alapú gyilkolás volt.

Etnikai alapú gyilkolás

Az interjú elején a volt magyar külügyminiszter, aki 1990 és 1994 között töltette be ezt a tisztséget, kijelentette, hogy annak idején mindenki azt várta a balkáni átalakulástól, hogy az „sokkal békésebb és nagyobb jólétet teremtő lesz”, hiszen ez a folyamat része volt az akkori rendszerváltásoknak, amelyek Kelet-Európában játszódtak le a kommunista diktatúrák bukása után.

Jeszenszky úgy fogalmazott, hogy Jugoszlávia jövőjét természetesen senki sem látta, ám 1990-ben nagyon kevesen voltak azok, akik azt gondolták, hogy ez a tulajdonképpen mesterséges állam felrobban, illetve felbomlik, bár ez a történészeket kevésbé lepte meg, mint a politikai iránt általánosságban érdeklődőket.

Én történészként nagyon jól tudtam, hogy a nyelvi hasonlóság vagy azonosság ellenére azokat a vallási és kulturális különbségeket, amelyek a szerbeket, a horvátokat és a muzulmán bosnyákokat elválasztották, a titói rendszer, vagy még kevésbé a királyi Jugoszlávia nem tudta megsemmisíteni. Én nagy részvéttel követtem az ottani háborút, ami először Horvátországban zajlott, és ami az ottani magyarokat is súlyosan éritette, és amikor ezt sikerült időlegesen lezárni, nem utolsósorban a magyarokra is hallgatva az akkori Európai Közösség elismerte a függetlenné váló tagköztársaságokat, akkor jött a következő, a bosnyák háború. Az akkori Antall-kormány külföldön is, mindenütt, elmondta a véleményét arról, hogy biztosítani kell minden közösségnek a jogát a szabadságra, a saját életükre, valamint az önrendelkezésre. Nekem személyesen is nagyon jó és személyes viszonyom volt Haris Silajdžić bosnyák külügyminiszterrel, és mondhatnám, hogy csodáltam azt az erőfeszítést, amit a világban kifejtett: nagyon hatásos beszédekben hívta fel a figyelmet azokra a szörnyűségekre, amelyek ott történtek, vagyis arra, amit a világ eufemizmussal etnikai tisztogatásnak nevezett, valójában azonban az etnikai alapú gyilkolás volt, tömeggyilkolás, vagyis népirtáshoz közeli folyamat, aminek igazából a 95-ös NATO-amerikai beavatkozás vetett végett

– mondta a magyar diplomácia akkori vezetője, aki szerint „Magyarország maximálisan támogatta a háború felszámolását”, amire Jeszeneszky szerint egyetlen mód volt.

Láttuk azt, hogy ez csak erővel történhet, és a Belgrád által támogatott boszniai szerbek voltak nyilvánvalóan az agresszorok. Aztán 1995-ben nagy örömmel láttam, hogy ennek az öldöklésnek vége lett, és reméltem, hogy a daytoni egyezmény meghozza a megoldást szintén az önrendelkezés alapján. Tisztában vagyok Bosznia-Hercegovina rendkívül bonyolult etnikai viszonyaival, amelyet erővel megváltoztattak azzal, hogy felszámolták azoknak a muzulmán közösségeknek egy részét, amelyek a városokban éltek. Ez a helyzet nem ért véget, és nagyon nehéz elképzelni, hogy miként érhet ez úgy véget, hogy tartós béke legyen, hiszen hát ez az érdekük az ott lakóknak és a szomszédoknak is, és egész Európának, hogy egész Bosznia-Hercegovina és az egész Balkán a béke félszigete legyen, és előbb-utóbb csatlakozhassanak ők is az Európai Unióhoz, mert ez oldhatja meg azt, hogy azok a határok, amelyek az első világháború után nagyon nehezen átjárhatók voltak, és a második világháború után a kommunista rendszerben még kevésbé voltak átjárhatók, ezek tűnjenek el, ahogy az Európai Unión belül ez meg is történt: ez volna a megoldás egész Bosznia-Hercegovina számára.

Legitimálta-e Dayton az etnikai tisztogatás eredményét?

Mivel szóba került a daytoni szerződés – Bosznia-Hercegovina esetében muszáj, hogy szóba kerüljön – megkérdeztem a volt külügyminisztert, hogy ez a megállapodás vajon mennyire legitimálta az etnikai tisztogatás eredményét?

Tudomásul vette. Sajnos, a megölt embereket nem lehet feltámasztani, és az elűzöttek sem tudnak visszatérni, ezt látjuk a Balkánon és a Balkánon túl is. Ha a huszadik századot nézzük, akkor láthatjuk, hogy Trianon után félmillió magyart űztek el a szomszédos államok, ez is egy etnikai tisztogatásnak nevezhető volt – és éppen a Srebrenicában vagy Goraždeban végrehajtott tömeggyilkosságok azt jelentették, hogy megváltozott az etnikai összetétel, és az együttélés, ami évszázadokon át létezett akár Szarajevón belül is. Tehát az első fázis az, hogy mindenki elmenekül, és olyan környezetbe megy, ahol a csak a saját csoportja, etnikuma, vallása van, és azt láttuk, hogy ezek egy részét a szerb milicisták meggyilkolták a mészárlásban. Szomorúan, de azt kell mondanom, hogy sem a Balkánon nem fog visszaállni az az etnikai kevertség, ami az első világháború előtt fennállott, és hát a Kárpát-medencében sem, ahol a magyar etnikum folyamatosan csökken, különösen, ha azt vesszük, hogy azok a városok, amelyekben egyértelmű magyar többség volt 1918 előtt, sőt 1945-ben is, azokban a magyarok – ahol egyáltalán vannak – kisebbségben maradtak.

Hamarabb kellett volna beavatkozni

A volt magyar külügyminiszter a BALK-nak nyilatkozva elmondta, hogy folyamatosan figyelemmel kísérte nem csak a háború kirobbanását követő, hanem az azt megelőző bosznia-hercegovinai eseményeket is, tehát tájékozatlanságról nem lehet beszélni.

Én szorosan követtem: volt egy népszavazás, amely kimondta Bosznia-Hercegovina önállóságát, és ezt az ottani szerbek nem akarták elfogadni, és ahogy Horvátországban korábban, Bosznia-Hercegovinában is polgárháborút kezdtek, amelyet a belgrádi Milošević-vezetés teljesen nyíltan támogatott, nem csak fegyverrel, hanem személyekkel (emberekkel) is, és ezért is teljesen indokolt volt, hogy a nemzetközi közösség ez ellen tiltakozzon, és hát sajnos nagyon hosszú ideig tartott, amíg belátták, hogy ennek csak fegyveres külső beavatkozással lehet véget vetni

– mondta Jeszenszky, akit arra emlékeztettem, hogy az éppen az általa említett Haris Silajdžić egykori bosnyák külügyminiszternek voltak jó kapcsolatai az Egyesült Államokban. A kérdés az volt, hogy Silajdžić mit tehetett volna még, miután az akkori amerikai elnök, Bill Clinton is úgy fogalmazott emlékirataiban, hogy későn reagált, ami természetesen megkésett amerikai reakciót jelentett.

Nem tudott többet tenni. Részt vettünk több tanácskozáson is, amelyen ezt próbálta elérni. Sajnos, Belgrád semmiféle szép szóra nem hallgatott, úgy hogy ez már világos volt 92-től, 93-tól is, hogy az egyenlőtlen küzdelemnek véget kell vetni, ezért segítség érdemben elsősorban a muzulmán bosnyákokat illeti meg, de ez érintette a boszniai horvátoknak is egy jelentős részét. Hamarabb kellett volna beavatkozni, ez kétségtelen. Tulajdonképpen a szerbek érték el a beavatkozást, amikor a világ szeme láttára egy békés piacra bombákat dobtak, azt lőtték, és amikor a kényelmes amerikai otthonokban is mindenki látta, hogy mi történik ott, hogy a levegőbe repültek az emberek, akkor megteremtődött a népi szintű közvéleményben a készség annak a támogatására, hogy az Egyesült Államok igenis, avatkozzon be. Én, mint történész, még a beavatkozások előtt sokat hallottam, hogy a második világháborúban elsősorban a szerb partizánok milyen komoly ellenfelei voltak a náci haderőnek, én viszont a horvátországi harcok alapján is azt gondoltam, és ezt el is mondtam, hogy szerintem a beavatkozás most eredményes lenne, mert nem volt olyan tömegtámogatása a szerb agressziónak sem Horvátországban, sem Boszniában, hogy egy igazi partizán ellenállás alakuljon ki, és ez be is igazolódott, mert amikor (a szerbek) szembesültek a világ katonai akciójával, akkor végülis leállt ez a háború. A daytoni egyezmény végülis olyan keretet teremtett, amit, ha jóhiszeműen végrehajtanak, akkor ez talán megteremtette volna a tartós békét. Ahogy én ezt látom, ezt szerb részről próbálják felrúgni, megváltoztatni.

Az agresszióval időben kell szembeszállni

Egy interjút mindig sok irányba el lehet vinni, ezúttal engem az érdekelt, hogy ha annak idején nem vette komolyan a világ, ami Boszniában folyt, vajon most komolyan kell-e venni, ami ott történik?

Hát hogyne, hogyne! Én egyetemi előadásaimban is mindig a megbékítési politikának az eredménytelenségére és tragikus következményeire hívtam fel a figyelmet, és én láttam, hogy a miloševići politikával szemben a megbékítésnek nem lesz eredménye, ezért azt mondhatom, hogy az agresszióval időben kell szembeszállni, mert különben csak súlyosbodik a helyzet, úgy hogy ezt a mostani helyzetre is érvényesnek tartom. Igazságos megoldás létezik, nagyjából ez a Dayton, annak lehet tekinteni. Úgy tűnik, hogy a boszniai szerbek jelentős része, talán a többsége is a Szerbiához való csatlakozásnak a híve, mindenképpen Dodik ezt képviseli. Ha valamiféle teória alapján történne a nemzetközi politika, akkor elképzelhető lenne az, hogy a Balkán határait átrajzolni, de igazából véve, ugyanúgy, ahogy a Kárpát-medencében sem lehetett mindenki számára elfogadható, igazságos határokat rajzolni 1919-1920-ban, ez, sajnos Boszniában sem lehetséges.

Jeszenszky Géza itt tett egy kis kitérőt, de aztán majd visszatér Boszniára, akit csak az érdekel, az ugorjon két bekezdést!

Itt van például Koszovó esete: van egy szerb kisebbsége, amely nem akarja elfogadni Koszovó szuverenitását, és van egy ennél is kisebb számú albán kisebbség Szerbiában. A két területet ésszerű volna kicserélni, de minden külső hatalom fél ettől, hogy ez láncreakciót indít el, és a háborúk újabb háborúkat váltanak ki. Tehát igazából véve egy föderáció, de nem is egy föderáció, hanem az Európai Unió jelenthetné a megoldást, ahogy Magyarország és a szomszédainak a viszonyára is ez érvényes. Az említett etnikai változások következtében annak semmiféle realitása nincsen még etnikai téren sem, nem beszélve sem politikai, sem katonai realitásokról, hogy a magyar határok megváltozzanak, de abba sem szabad beletörődni, hogy a magyar kisebbségek létszáma egyre csökkenjen, és hogy Romániában a magyar feliratokat eltávolítják, a magyar szimbólumok használatát pedig nem engedélyezik, ami Szlovákiában a kettős állampolgárság esetében áll fenn. Itt nincs nyugalom ebben a kérdésben sem Közép-Európában Magyarország és a szomszédai között sem, de végülis arra nyújt megoldást az Európai Unió, hogy a határok eltűnnek, és az egész térség integrálódik, ami Nyugat-Európában rég megtörtént, és látjuk, hogy Dél-Tirol egy rendkívül pozitív példa kellene, hogy legyen nem csak a magyarok számára, hanem a világ számára is, mert hogy az az autonómia, amellyel Olaszországban rendelkeznek a német nyelvű dél-tiroliak, ez jelenti a megoldást, de úgy hogy ez nem egy olyan elkülönülést jelent, hogy egymással nem érintkezünk, falak vannak, akár útlevél kell, határellenőrzés, hanem úgy, hogy a határ nem is látható.

Jeszenkszky Gézának ebben nyilván igaza van, csak hogy ezek az ágrólszakadtak/kitaszítottak jönnének összes pereputtyukkal együtt – és ezt most senki ne vegye rossz néven – csak hogy a szerelemhez két ember kell – és hiába kopogtatnak, kukucskálnak be a balkáni népek egymás taszigálva valamelyik lyukon, a kerítés lécei között, vagy bármilyen más résen – ha nem akarják nekik kinyitni a kaput, ha nem akarják őket beengedni. Ettől kezdve mindez elmélet és feltételezés marad, balkáni barátaink ott fogják egymás haját tépni vagy torkát szorongatni az említett kapu előtt, de erről sokszor beszéltünk már a BALK-on. Mi tudjuk, hogy ami a Balkánon történik, az Európa felelőssége is, csak hogy ezt Európa nem akarja megérteni, viszont tíz-húsz év múlva késő lesz sírni-ríni. Ezt a kis kitérőt követően térjünk vissza Boszniába, mert még vannak meglepetések az interjúban.

Boszniában is én ezt a megoldást látnám, mert Bosznia nem osztható fel valójában határokkal, hiszen lájuk, hogy a szerbek Bosznia-Hercegovinában nem egy tömbben élnek, ami közvetlenül csak Szerbiával határos, hanem körülveszik az egész muzulmán területet, tehát nem a határokat kellene erősíteni, hanem a határokat kellene lebontani, persze, úgy, hogy egymást tisztelik: békében és barátságban élnek.

A belülről bomlasztás és az anyatej

Amikor az ember azt hinné, hogy mindennel tisztában van a Balkánnal kapcsolatban, és valójában minden nagyon egyszerű, akkor jön egy csavar, a spindoktorok tesznek róla, hogy ne unatkozzunk. A következő kérdés Belgrád és a boszniai szerbek viszonyára vonatkozik, vajon a minden létező csatornán békét harsogó Belgrád mire készül? Ez természetesen a tejcsatornákra is vonatkozik, a most születő szerb gyermekek a békét már az anyatejjel szívják magukba. Gondolom én, de mit mondott erre Jeszenszky Géza?

Itt messzebbre kell tekinteni, nem csak Belgrádra, hanem Moszkvára. Én mindenképpen azt látom: Moszkva arra törekszik, a mai Orosz Föderáció arra törekszik, hogy ha már megtörtént a NATO-bővítés, akkor ezt azzal ellensúlyozza, hogy a NATO-t megpróbálja belülről bomlasztani Magyarországon keresztül, a Balkánon pedig a befolyását erősíteni, ha úgy tetszik, helyreállítani, és erre Szerbiában talál egy megfelelő alanyt, egy megfelelő területet. Bulgária elkötelezettnek látszik a NATO-tagság és az uniós tagság mellett, így ott egyelőre nem tud labdába rúgni, Észak-Macedóniában még ezzel próbálkozik, Montenegróban kudarcot vallott, de hát nyilván nem adta fel, és belgrádi kiindulóponttal a boszniai szerbeket nyilván Belgrád is biztatja, Belgrádot pedig Moszkva biztatja, ezért nem nagyon könnyű elképzelni, hogy ez a válság hamar megoldódjon. Ha Oroszország felhagyna ezzel a cselekvéssel, nem bátorítaná tovább Belgrádot, és az Európai Unió ki tudná használni azt, hogy Belgrád azt is látja, hogy a hosszútávú jövője az európai integrációban van, ha ennek a feltételeihez ragaszkodik az Európai Unió, és a szerb politika ezt tudomásul veszi, akkor a Balkán-félsziget a béke félszigetévé válhat.

Ez jó végszó lehetett volna, főleg hogy a volt külügyminiszter már másodszor használta a fordulatot, de aki eddig elolvasta az interjút, az megérdemli a slusszpoént. Hirtelen átvillant az agyamon a gondolat, hogy Moszkva esetleg nem szeretne kizárólag Belgrádra támaszkodni a boszniai szerbek instruálásában, Vlagyimir Putyin ezért fogadta a napokban Milorad Dodikot a boszniai szerb „kisvezért”, vagyis Moszkva közvetlenül is mozgatja a szálakat Boszniában.

Ezt én elég erősen feltételezem. Ha Moszkva és Belgrád, Oroszország és Szerbia szorosan együttműködik, akkor ennek nincs különösebb jelentősége. Dodik magát egy „kvázi független ország” kormányfőjének tekinti, hogy ő igazán beolvadást szeretne Szerbiába, amikor ő már nem lenne kormányfő, abban nem vagyok biztos, de minden esetre Boszniának az egységét ez kétségtelenül veszélyezteti, vagy aláássa. Az biztos, hogy Oroszország arra is kész, hogy közvetlenül próbálja a boszniai szerbeket a befolyása alá vonni, mert Szerbia esetében még azért elképzelhető egy változás, elképzelhető kormányváltás, hangulatváltás, ezért lehet, hogy Moszkva azzal is akarja garantálni vagy biztosítani belgrádi befolyását, hogy Boszniában is van egy erős bázisa, egy oroszbarát politikát folytató egység. A lényeg az, hogy ha ez az újra kibontakozó hidegháború véget érne vagy megszűnne, Oroszország és a Nyugat viszonya megváltozna – én mindig is úgy képzeltem el, hogy Oroszországnak helye van az európai integrációban, a kilencvenes évek elején pedig még az is felmerült, hogy előbb vagy utóbb Oroszország is a NATO tagja legyen, de hát ez egy más politika volt, ami sajnos vereséget szenvedett, de én ebben látnám az oroszok számára is a legkívánatosabb jövőt. Az Európai Unióban megvan erre a készség: sőt, időnként úgy tűnik, hogy túl sok engedményre is készek Putyinnal szemben.

Felcímkéztük:agresszió akció albán amerikai atom Balkán barátság béke Belgrád bosnyák bosnyákok Bosznia Bosznia-Hercegovina boszniai boszniai szerb boszniai szerbek bővítés csatlakozás Dodik Egyesült Államok elnök Eszék eszik etnikai tisztogatás Európa Európai Unió fegyver fegyveres Föderáció gold Goražde gyermek gyilkos gyilkosság háború határ Hercegovina horvát horvátok Horvátország integráció interjú Jugoszlávia katona Kelet kereszt kerítés kommunista kormány Koszovó közvélemény Kragujevac külügyminiszter magyar magyar határ magyar külügyminiszter magyarok Magyarország Milorad Dodik Montenegró Most Moszkva NATO NATO-bővítés NATO-tagság német nemzet népszavazás nyár Nyugat Olaszország orosz Orosz elnök Orosz Föderáció oroszok Oroszország politika Pristina Putyin szabadság Szarajevó szavazás szerb szerbek Szerbia szomszéd tisztogatás tömeggyilkosság Ukrajna uniós uniós tagság válság vannak vissza Vlagyimir Putyin

Bosznia

Izetbegović asszonyság ügyében vizsgálódik a közigazgatási felügyelet és a bíróság

Közzététel:

24 óra telt el azóta,

a megjelenés dátuma

2023.03.28.

Írta

Márton András

Sebija Izetbegović (jobbról a nagyedik) igazi orvosok között, mint a Szarajevói Klinikai Központ igazgatója (Forrás: Facebook, Sebija Izetbegović)

Olvasási idő: 6 perc

Szarajevó Kanton közigazgatási felügyelete és a kantonális bíróság is vizsgálja a Sebija Izetbegović diplomájának és magisztrátusi fokozatának megszerzése körüli vitatott állításokat. A legfőbb bosnyák vezető feleségének zágrábi lakhatását biztosító Muradif Pajt azt állítja, hogy Sebija nem szerzett semmilyen végzettséget a horvát fővárosban. Sebija „nemcsak feleség”, hanem a férje, Bakir Izetbegović által vezetett nagyon bosnyák Demokratikus Akciópárt főbizottságának a tagja, tehát politikus is.

Az ügyészség és a felügyelet is vizsgálódik

A szokásos belpolitikai műbalhétól mentesnek ígérkező szarajevói hétvégét a közigazgatási szervek törvényes működését ellenőrző, misztikus nevű Kantonális Ellenőrzési Hivatal (Kantonalna Uprava za Inspekcijske Poslove Kanton Sarajevo, KUIP KS) zavarta meg, amikor bejelentette, hogy a Sebija Izetbegović magisztártusi címének megvonásával kapcsolatos döntést vizsgálja a szarajevói egyetemen.

A KUIP vezetője, Vildana Brdarić az üggyel kapcsolatban mindössze annyit árult el a sajtónak, hogy egy feljelentés érkezett Sebija Izetbegović ellen, miután a rektori tanács visszavonta a magisztrátusi címét.

Kapcsolódó cikk

Megvonták a főbosnyák vezető nejének magiszteri címét, Bosznia most ezen csámcsog

Az ellenőrzés eredményéről pedig kizárólag az állami egyetem (Univerzitet u Sarajevu, UNSA) vezetése kap majd tájékoztatást, ami annak fényében további lépést tesz az ügyben.

Annyi sejthető a korábbi cikkünkben megírtak alapján, hogy Izetbegović asszonynak az alap orvosi diplomája körül is lehetnek kérdőjelek, vagyis elképzelhető, hogy nem csak az egyetemi tanári címe forog veszélyben, hanem a szülész-nőgyógyászi végzettsége is.

A KUIP vizsgálatát megelőzően jelent meg a sajtóban, hogy Sebija Izetbegović – pestiesen szólva – visszadobta a labdát, amikor az egyetemet azzal vádolta meg, hogy az ott lefolytatott belső vizsgálat során egyes dokumentumainak lába kélt.

Így a vele szemben meghozott egyetemi döntés ellen feljelentést tett Szarajevó Kanton ügyészségénél, ami szerint jogellenesen vonták meg a magisztrátusi címét. Az ügyben mostanra a kantonális bíróság vizsgálódik, azonban annak kapcsán teljes a hírzárlat.

Az egyre szövevényesebbé váló esettel összefüggésben nyilatkozott Asim Kurjak professzor, aki a kilencvenes években a zágrábi egyetemen vezette a Sebija Izetbegović által látogatott, vagy éppenséggel nem látogatott képzést.

Kurjak ennek kapcsán kijelentette, hogy Sebija nem tanult az intézményben, így nem végezhette el az UNSA-n utóbb elfogadtatott képzést a magisztrátusi cím elnyeréséhez.

Megszólalt a „koronatanú”

Kurjak nyilatkozata után az ügyészségi eljárás és a közigazgatási felügyelet vizsgálata mellett a boszniai sajtó apraja-nagyja elkezdte felszántani Sebija Izetbegović meglehetősen ködös élettörténetét a kilencvenes évek első felére fókuszálva.

A boszniai viszonyokról mindig jól értesült Face televízió ikonikus jelzővel illethető Centralni Dnevnik nevű esti, „központi riportműsorában” sikerült megszólaltatni az ügy egyik lehetséges koronatanúját, Muradif Pajtot, aki azzal állt elő majd harminc év távlatából, hogy Sebija Izetbegović nála lakott a zágrábi tartózkodása alatt.

Pajt a műsorban elmondta, hogy ő maga külkereskedelemmel kapcsolatos tevékenységet végzett a boszniai háború alatt a boszniai „államalapító”, Alija Izetbegović kormányának megbízásából. Ez idő alatt többek között Zágrábban lakott az első feleségével, aki szintén szülész-nőgyógyász végzettséggel rendelkezett.

Pajt azt nem fejtette ki, miért pont nála szállásolták el a bosnyák állami vezető sógornőjét a háborús viszonyok közepette, azonban kijelentette, hogy Sebija Izetbegovićnak nem volt lehetősége elvégezni a Kurjak által vezetett posztgraduális képzést, mert csak 1992. júniusától ugyanazon év december elejéig lakott náluk.

Sebija, az „államalapító” após társaságában (Forrás: Facebook, Sebija Izetbegović )

Emlékei szerint Sebija már a nyári szabadságát is náluk töltötte, és az egyetemi oktatatás a háborús viszonyok között is októberben kezdődött. Vagyis Sebijanak nem volt lehetősége befejezni a vizsgaidőszakot, mert elhagyta Zágrábot a szorgalmi időszak végén.

Pajt azt is megszellőztette, hogy ő maga fizette be az adott félévre Sebija tandíját, azonban azt kizártnak minősítette, hogy a nő rendszeresen bejárt volna az egyetemre.

Pajt ezt azzal magyarázta, hogy tudomása szerint Sebija a horvát fegyveres szervek védelme alatt ált napi 24 órában, és mindenhová vele kellett menjen a bosnyák sofőrje, elvégre a boszniai „államalapító” volt az apósa.

A doktori fokozat megszerzése és a magisztrátusi értekezés eredete kapcsán Pajt azzal a magyarázattal állt elő, hogy az ő előző felesége is szülész orvos volt. Ő pedig tudott arról, hogy Sebija a házukban lévő orvosi szakkönyveket olvasta, azokból jegyzeteket készített.

Arra határozottan emlékezett, hogy ezek közé tartozott a felesége magisztrátusi értekezése, ami ugyanabban a témában íródott, amit Sebija később feldolgozott. Pajt azt ugyan nem látta, hogy Sebija másolatot készített volna a volt felesége dolgozatából, azonban azt elképzelhetőnek tartotta.

Utóbbinak amiatt nincs jelentősége, mert a Sebija Izetbegović által említett magisztrátusi értekezés sincs meg, így azt nem lehet összevetni Pajt volt feleségének a dolgozatával.

Pajt elmondta azt is, hogy 1992. decembere után „a nő nem volt ott náluk, hanem Isztambulban tartózkodott”, amikor el kellett volna végeznie a posztgraduális képzést.

A zágrábi szállásadó hangsúlyozta, hogy ő maga nem akar bosszút állni az Izetbegović családon, neki semmi köze a családhoz, és nem velük, hanem a boszniai állammal szemben van egy bírósági ügye.

A boldog férj és pártvezér, Bakir Izetbegović, „Büszke vagyok minden szavára!” – fűzte hozzá a képhez Sebija (Forrás: Facebook, Sebija Izetbegović)

A több évtizedes hallgatása kapcsán pedig elmondta, hogy 2013-ban már jelezte más boszniai csatornáknak, hogy tudomása van az Izetbegović asszony diplomáival kapcsolatos problémákról, de akkor a média ez iránt nem mutatott érdeklődést.

Ezt követően visszaköltözött az USA-ba, és csak pár éve tért ismét vissza Bosznia-Hercegovinába. Eddig amiatt nem jelezte sehol, hogy milyen visszaélés gyanús ügyekről van tudomása, mert nem volt tisztában azzal, mi zajlik az országban.

Továbbá azt sem tudta, hogy Izetbegović neje a szarajevói kórház igazgatója lett. Megemlítette azt is, hogy eddig a boszniai ügyészség nem kereste meg, hogy tanúként meghallgassa.

Ezzel szemben a Demokratikus Akciópárthoz (Stranka demokratske akcije, SDA) köthető média már a riport elkészítése előtt célkeresztbe vette Pajt pajtit.

A Stav nevű hetilap Pajt személye kapcsán bizonyítékok bemutatása nélkül leközölte, hogy orosz provokátor, aki a nyolcvanas években Moszkvában kapott KGB kiképzést. Sőt azt követően a jugoszláv rettegett polgári titkosszolgálatnak, az UDBÁ-nak, és ezzel egyidejűleg a KOS-nak is dolgozott, vagyis a katonai elhárításnál is tevékenykedett.

Pajt ennek kapcsán megjegyezte, hogy minden ellene felhozott vádból annyi igaz, hogy három évig valóban Moszkvában tartózkodott, mint egyetemi hallgató, de nincs arról tudomása, hogy valaha szovjet állami szervekkel került volna kapcsolatba.

Sőt, kellően maliciózusan megjegyezte, hogy Sebijaval ellentétben neki viszont van indexe az ottani tanulmányai igazolására.

Pajt úr a riportban még egy érdekességet megosztott a sokat látott boszniai nézőkkel, miszerint jelenleg mintegy 824.000,- USD összegű követelése áll fent a boszniai bíróságon az állammal, mint alperessel szemben.

A követelést Pajt a kilencvenes években szerződés alapján teljesített kereskedelmi ügynöki tevékenységre vezeti vissza. Állítása szerint az akkori állami vezetés egy boszniai pfenniget sem fizetett neki az általa átadott áruk egy részéért.

Az áru kapcsán jelezte, hogy azok nagyértékű technikai eszközök, rádiók, antennák és telefonok voltak. A háború után kérte a boszniai vezetést, hogy fizessék ki neki a tartozást, azonban az máig nem történt meg.

Bakir Izetbegović körül szorul a hurok

A boszniai politikai élet zavaros viszonyaiban jártas elemzők korszakváltást jósolnak, a korábbiakban ugyanis az sohasem fordult elő, hogy a boszniai baloldali pártok és a nemzetközi közösség illetékes szervei egyszerre essenek neki a legnagyobb bosnyák nacionalista politikai szervezetnek számító SDA-nak.

A politikába is beszállt férje pártjában

A párt a 2022-es választáson jobb eredményt ért el, mint négy évvel korábban, azonban a pártvezetéssel kapcsolatos visszaélések és a nacionalista bosnyák politikai irányvonal miatt a szervezet teljesen elszigetelődött a boszniai politikai palettán.

Bakir Izetbegović komoly vereséget szenvedett Denis Bečirovićtyal (SDP) szemben a bosnyák államelnökségi helyért vívott harcban, ráadásul az SDA kiesett a boszniai kormány funkcióját ellátó Miniszterek Tanácsa (Vijeća Ministara) mögötti koalícióból.

A Sebija Izetbegovićtyal szembeni vádak csak egy szeletét alkotják az SDA fontosabb funkcionáriusaival szemben a korábbi években indult büntetőeljárásoknak.

Fadil Novalić föderációs miniszterelnök egy időben több büntetőügy miatt rendszeresen járt a szarajevói bíróságra, míg az SDA elnökségéből több személyt is amerikai szankciós listára tettek visszaélésszerű politikai magatartásuk miatt.

Bakir Izetbegović a nacionalista „egy a tábor, egy a zászló” frazeológiát előrántva, mindezeket a bosnyák nemzet elleni támadásnak minősítette.

Kapcsolódó cikk

A volt bosnyák titkosszolgálati vezető, egy drogbáró, plusz 1 szerb USA-szankció alatt

A korrupciós tevékenység és hivatali visszaélés miatt USA-szankciók alá vont korábbi titkosszolgálati vezető, Osman Mehmedagić kapcsán kijelentette, hogy egy megbízható tiszteletreméltó rendőr. Az USA vádjait pedig akkor hiszi el vele kapcsolatban, ha látja azokra a bizonyítékokat.

Izetbegović a Sebija elleni vádakat úgy foglalta össze, hogy a bosnyák veteránok és a reis ulema (szarajevói főmufti) után most a neje elleni támadás zajlik, ami valójában az egész nemzet ellen irányul.

Bakir Izetbegović szorult helyzetében nem tehetett mást, mint hogy a pártjának idén májusban esedékes tisztújító közgyűlést őszre tette át, vélhetően abban bízva, hogy addigra minden családja és bizalmasai körüli médiahadjárat kifullad. Ami aligha fordulhat elő, mert vannak befolyásos ellenségei a médiában.

A cikket ennyien látták: 22

Az olvasás folytatása

Bosznia

MADE IN BiH: Elkészült az első teljesen boszniai gyártású elektromos autó

Közzététel:

2 nap telt el azóta,

a megjelenés dátuma

2023.03.27.

Írta

Márton András

ZÖLD IS, MEG SÁRGA IS: Kicsit motorbicikli, de négy kereke van, így rá lehet fogni, hogy autó (Forrás: YouTube)

Olvasási idő: 2 perc

A boszniai önjáró tarack után elkészült az első tisztán elektromos autó is Travnikban, amelyre rákerülhet a felirat, hogy „Made in BiH”. Travnikban, ahol a járművet gyártják, azt remélik, hogy az EVO névre keresztelt járgány lesz a boszniai járműgyártás egyik lényeges exportcikke a jövőben a szigorodó nyugat-európai környezetvédelmi előírások miatt. A gyártó 2024-ben akarja beindítani az akkumulátoros furgon sorozatgyártását.

Elektromos autó: 100%-ban „Made in BiH”

A Travnikban működő GS TMT cég bejelentette, hogy a tavalyi évben befejezett fejlesztések eredményeként jövőre megindulhat a teljesen elektromos meghajtású kistehergépjárművük sorozatgyártása.

Az EVO névre keresztelt járműipari csoda az első elektromos autó, ameky Bosznia-Hercegovinában készült. A tervezés és az építés több mint két évet vett igénybe a travniki üzem mérnökeinek.

A kormányából ítélve az első boszniai elektromos autó leginkább egy felfejlesztett motorbiciklire hasonlít (Forrás: YouTube)

A gyártó a jármű jövőjével kapcsolatban elárulta, hogy 2024-ben várják az áttörést, amikor már kellő számú megrendelésük lesz ahhoz, hogy sorozatban, futószalagon készítsék az EVO-t.

A legtöbb megrendelést Németországból és Ausztriából várják, ahol az ipari szektorban és a kiskereskedelemben egyaránt igény mutatkozik az EVO-hoz hasonló, kis teherbírósású, de elektromotorral működtetett szállító járművekre.

A GS gyár a korábbi években az elektromos kerékpárok és rollerok gyártása terén szerezte meg a szükséges tapasztalatot, ami az EVO tervezését megkönnyítette.

A gyártó arra a legbüszkébb, hogy a jármű nem csak a tervezés és összeszerelés helyét tekintve kötődik a nyugat-balkáni csodaországhoz, hanem az összes komponensén keresztül, mert azok mind a hazai piacon készülnek, vagyis a legtöbb autóipari fejlesztéssel szemben ez valóban „100%-ban made in BiH”.

A biciklis futárok rémálma lehet

Az EVO műszaki paraméterei kapcsán a gyártó jelezte, hogy a két akkumulátor mintegy 100 kilométeres hatótávot biztosít. Ezek feltöltése pedig 45 percet vesz igénybe.

A tetején napelemek vannak, így menet közben képes saját akkumulátorának a töltésére (Forrás: YouTube)

A jármű hatékonyabb üzemleltetése érdekében annak tetejét napelemmel látták el, ami menet közben képes saját akkumulátorának töltésére. A maximális teherbírása 300 kilogramm, míg a maximális sebessége 45 km/h.

A raktér térfogata mintegy 1700 liter. A gyártó nagy reményeket fűz az EVO nyugat-európai exportjához.

A biciklis és motoros futárok jövőbeli rémálmának erőssége a városi kisteherforgalom lebonyolítása.

Így az export piac bővülését főként azokban a nagyvárosokban várják, ahol már most is vannak tervek a robbanó motorral hajtott járművek egyes városrészekből való kitiltására.

Az első megrendelések eddig németországi ipari szereplőktől érkeztek, akik vélhetően a saját ipari üzemükben fogják teherfuvarozásra használni a jövő boszniai elektromos igáslovát.

Travnik, mint innovációs központ

A közép-boszniai Travnik a kilencvenes évek háborús pusztításának kiheverését követően, mostanra a boszniai jármű és gépipari innováció központja lett.

A jugoszláv érából örökölt nehézipari szerep ismét fellendülőben van a város térségében.

Kapcsolódó cikk

A Mercedes elektromos autókat gyárhat Szerbiában, ha lesz lítiumkiaknázás

A civil gépgyártás mellett a katonai eszközök fejlesztése és gyártása is egyre nagyobb szerepet kap Travnikban, aminek szintén komoly hagyományai vannak a szocialista évtizedekből.

Korábbi cikkünkben számoltunk be arról, hogy szintén Travnikban működik az BNT fegyvergyár, ami a tavalyi évben jelentette be az elsődlegesen közel-keleti exportra készülő M10 önjáró löveg fejlesztését, amiből azóta másfél millió euró értékben rendelt az Egyesült Arab Emírségek védelmi minisztériuma.

A cikket ennyien látták: 34