BYE-BYE DAYTON: A boszniai szerbek vezetője lázas diplomáciai tevékenységet folytat, avagy a negyedik nép, illetve „politikai massza”

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Milorad Dodik boszniai szerb elnök lázas diplomáciai tevékenységet folytat, szombaton a magyar miniszterelnökkel, vasárnap pedig a szlovén kormányfővel tartott megbeszélést. A BALK a hétvégén azt írta, hogy az Európai Unió esetleg szankciókat vezethet be a boszniai szerbek vezetője ellen, nem kizárt azonban, hogy az Egyesült Államok is valami hasonlóra készül. A boszniai szerb diplomáciai rodeó másik oka az lehet, hogy az amerikaiak a bosznia-hercegovinai választási törvény jelentős átszabására készülnek, aminek kevesen örülnek, viszont a helyzet így sem maradhat sokáig.

Hétvégi műszak

Nagyon fontos kérdésről lehet szó, ha a bosznia-hercegovinai elnökség szerb tagja annyira sürgősen kívánt tárgyalni Orbán Viktor magyar kormányfővel, és Janez Janša szlovén miniszterelnökkel, hogy azzal nem várhatott hétfőig. Milorad Dodik korábban megbeszélést folytatott Zoran Milanović horvát elnökkel is, bár akkor még más volt a politikai konstelláció.

Nem kizárt, hogy a boszniai szerb politikus megpróbálja megszerezni az „iliiberális világ” támogatását az esetleges uniós szankciókkal szemben, kiszivárgó hírek szerint ez ugyanis szóba kerülhet az uniós (külügy)miniszterei tanács jövő heti ülésén. Persze, a levegőben lógó amerikai döntés esetében – amire egy nemrég kiadott elnöki rendelet által van lehetőség – az említett politikusok is tehetetlenek.

– Szlovéniának fontos Bosznia- Hercegovina integritása és a térség biztonsága

– közölte Twitter-bejegyzésében a szlovén kormányfő, miután vasárnap hivatalában fogadta a háromtagú boszniai államelnökség szerb tagját, a mostanában hírnevében méltatlanul „nagyra növesztett” Milorad Dodikot.

– A területi integritás és az egyenlő mércét feltételező jelenlegi alkotmányos berendezkedés tiszteletben tartása a nemzetek együttélésének és a jelenlegi dilemmák megoldásának az alapja

– tette még hozzá Janez Janša, aki egyben támogatásáról biztosította Bosznia- Hercegovinát az európai integrációs folyamatban.

Szlovénia „közvetlenül” ugyan nem lenne érintett a boszniai válság esetleges eszkalálódása esetén, de „szinte közvetlenül” viszont igen, mert rengeteg szerb és bosnyák vendégmunkás dolgozik Szlovéniában, hosszú hétvégén vagy ünnepek idején Velika Kladušában például több a szlovén rendszámú autó, mint a boszniai.

Dayton szinonimái

A daytoni szerződésnek bizonyára sok szinonimája van, ahány politikus, annyiféleképpen értelmezi, miközben azonban Dayton felett is elszáll az idő, és a Wright-féle légibicikli, ezért modernebb, a jelenlegi körülményeket figyelembe vevő szerződésre lenne szükség, hiszen hibáival már történtek visszaélések.

Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a boszniai szerb politika is „nagyobb sebességre kapcsolt,” és olyan jogszabályok kidolgozásához látott, amellyel kiléptetik a boszniai Szerb Köztársaságot a közös adóügyi igazgatásából, igazságszolgáltatásból, és létrehozzák a boszniai szerbek saját hadseregét (amit éppen most ismert el/erősített meg Dodik), amennyiben a nemzetközi közösség jelenlegi képviselője nem vonja vissza az elődje által a srebrenicai vérengzés megítéléséről hozott törvényt.

A daytoni szerződésnek egyetlen elvitathatatlan érdeme van, az pedig nem más, minthogy megteremtette Bosznia- Hercegovina békéjét, ám ugyanakkor hozzájárult a jelenlegi helyzet kialakulásához, természetesen csak a bosnyák, horvát, de mindenekelőtt a boszniai szerb közösség romboló tevékenysége után.

Mondjuk már ki végre, hogy  ilyen Bosznia- Hercegovinát, mint amilyen a jelenlegi, senki sem akar. 

A kilencvenes évek második felében a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) boszniai szervezetének vezetése tele sírta a mikrofonomat azzal, hogy a daytoni szerződés mennyire igazságtalan, mivel nekik nem juttatott olyan „kvázi államot”, mint a boszniai szerbeknek, hiszen az lehetett volna az ő útjuk (is) az önállósulás felé.

Ugyanakkor az első pillanattól világos volt, hogy a boszniai Szerb Köztársaság létrehozása a daytoni szerződés által egy olyan taposóakna, amely előbb vagy utóbb felrobbantja Bosznia- Hercegovinát, és ennek az ideje igencsak közeleg.

A mai napig azonban nincs az a politikus vagy újságíró, aki esetleg sejtetni merné, hogy a daytoni szerződés megőrzése, és a benne foglalt rendszer fenntartása a békeegyezmény megszületésének pillanatától kezdve csak erő: katonai, rendőri és a daytoni intézményi rendszerből fakadó politikai erő(szak) segítségével valósulhat meg.

A „háromnép” + egy „politikai massza”

Tegyük félre azt a tévhitet is, hogy a bosnyákok a jelenlegi Bosznia- Hercegovina megőrzését óhajtják. Szó sincs róla. A Demokratikus Akciópárt (Stranka demokratske akcije, SDA) két évvel ezelőtt tartott kongresszusán jelezte, hogy átrajzolnák a belső határok, ami akár a „nulladik non-paper” lehetne, az átrajzolás pedig egészen pontosan azt jelentené, hogy a bosnyákok felszámolnák a jelenlegi belső közigazgatási egységeket, vagyis megszüntetnék a bosznia Szerb Köztársaságot, amelyet Republika Srpska néven is szokás emlegetni, mindaddig, amíg lesz ilyen.

Tehát nem csak arról van szó, hogy a boszniai szerbek szeretnének kiválni a daytoni Bosznia- Hercegovinából, hanem arról is, hogy a legbefolyásosabb bosnyák párt úgy írná felül a daytoni szerződést, hogy elsöpri a boszniai szerb bábállamot, amelyet Belgrádból mozgatnak, és teljesen mindegy, hogy a legfőbb bábot Milorad Dodiknak hívják, vagy éppen másképp.

Ugyanez a helyzet a horvátok esetében is, csak náluk a szálak Zágrábba vezetnek, a horvát politikai elit pedig egész „Brüsszelig és Washingtonig szaladt”, mert nem a neki tetsző horvát vezető került be a boszniai hármas elnökségbe, ami jelenlegi összetételét illetően önmagában is kimeríti a vicc kategóriáját.

A bosnyák politikai vezetésnek tehát nem a jelenlegi Bosznia- Hercegovina kell, hiszen ők olyan országról álmodnak, amelyet ők irányítanak, amelyben ők dominálnak, a szerbek és horvátok pedig a szükséges vagy éppen hogy csak elviselhető rossznak számítanak, és addig jó, amíg nem köpnek bele a gőzölgő csorbába (çorba).

Az említett kongresszus szerint a bosnyákok elsődleges és hosszú távú célja, hogy olyan alkotmányt fogadjanak el, amely Bosznia- Hercegovinát demokratikus, régiókra osztott, jog- és szociális államként határozza meg Bosznia- Hercegovina Köztársaság néven.

Ez így elég „eurokonformul hangzik”, csak hát egy új alkotmány meghozásáról van szó, amely az eddig alkotmány helyébe lép, ami pedig a „daytoni alkotmány”, vagyis ismét csak „bye-bye Dayton”.

És akkor van egy negyedik tényező is, ami „daytoni értelemben” nem létezik.

Ezúttal nem egy népről vagy egy nemzetről van szó, ezért használom a „politikai massza” fogalmát, mert ebben az esetben ez a kifejezés fedi leginkább az igazságot.

Volt egy kedves szarajevói ismerősöm, akinek az anyja bosnyák, az apja pedig szerb volt, ő végül „Londonig szaladt”.

A hasonszőrűek hada, akik a vegyesházasságok révén nem tartoztak sem ide, sem oda – sokfelé szaladt: mentek a „nemzetileg nem behatárolható” emberek oda, ahova tudtak. Ráadásul léteznek más népek is Bosznia- Hercegovinában, akikről a daytoni szerződés említést sem tesz, és ezáltal ők semmilyen tisztséghez nem jutahatnak.

Ugyanez vonatkozik azokra a szerb, horvát és bosnyák emberekre is, akik szerbek, bosnyákok vagy horvátok ugyan, de számukra nem a nemzeti, hanem a polgári attribútum a legfontosabb, és akik eddig saját népükben nemzetárulónak számítottak, a másik nép szemében viszont gyanús alakoknak az eltérő „nemzeti jellemző” alapján.

Aligha kétséges, hogy az amerikaiak az úgynevezett „polgári Bosznia” létrehozására törekszenek, és ők is eltörölnék az etnikai határokat – lehet, hogy másképp, mint a bosnyákok – de alkotmányjogi szempontból ugyanott lyukadunk ki, mint a bosnyákok esetében, vagyis ismét csak „bye-bye”.

Mindebből következik, hogy Dayton a jelenlegi formájában tarthatatlan, más formájában pedig nem Dayton. Az egyelőre nem világos, hogy az amerikaiak most éppen kinek kedveznek, és milyen kompromisszumokra hajlanak, de az már most biztos, hogy sem a szerbek, sem a horvátok, az viszont már most biztos, hogy a (Közel-)Keletről is, Nyugatról is szponzorált bosnyákok sem olyan Bosznia- Hercegovinát akarnak, mint amilyet az Egyesült Államok akar nekik.