A cikk meghallgatása

Aleksandar Vučić a B92-es televízióban megismételte, hogy nem látta azt a dokumentumot, amelyet Janez Janša szlovén miniszterelnöknek tulajdonítanak. Kifogásolta viszont, hogy a non-paper elkészítését összefüggésbe hozták Szerbiával, például Montenegróban, Bosznia- Hercegovinában vagy éppen Zágrábban. A szerb elnök hevesen reagált arra, hogy egy brit elemző szerint a Balkánnak nemzetállamokra van szüksége.

A Balkán blokkolásának feloldása

A szerb elnök ismételten kijelentette, hogy nem látott semmiféle térképet, és semmiféle tervet, ezért nem hajlandó “hamis vádakkal illetni” a szlovén miniszterelnököt azzal kapcsolatban, amit nem is látott.

Vučić azonban beszédesebb lett, miután ismertették vele, hogy mit mondott Timothy Less, a brit Geopolitikai Központ (Centre for Geopolitics) kutatója a Tanjug szerb hírügynökségnek nyilatkozva.

Less szerint a szlovén javaslat létezik, Szlovénia ugyanis nem kockáztatta volna meg a kérdés megnyitását, ha nem feltételezte volna, hogy a határmódosításoknak van támogatottsága a Balkánon.

– Vegyük figyelembe a politikai kontextushoz kapcsolódó tényt, miszerint a bővítési folyamat kudarcot vallott, és ezzel sikertelennek bizonyultak az európaiak sokéves kísérletei a Balkán stabilizálására az uniós integráció révén

– mondta Less, hozzátéve, hogy az európai vezetőknek valamit tenniük kell a Balkánnal azt követően is, hogy lemondtak a bővítési politikáról.

Less saját állítása szerint nem lepődött meg azon, hogy Szlovénia felvetette a határok megváltoztatásának gondolatát, elsősorban azért, mert a Balkán Szlovénia szomszédságában van, így a szlovénok jól ismerik az ottani gondolkodásmódot, mivel sokáig maguk is a volt Jugoszláviához tartoztak, és ennek okán látják, hogy a megoldatlan államiság a fejlődés és az integráció akadálya.

– A soron következő uniós elnökség lehetőséget kínál Ljubljanának arra, hogy felvesse ezt a kérdést. Ljubljana nem kockáztatta volna meg a probléma megnyitását, ha nem gondolná, hogy van támogatottsága a határok megváltoztatásának. Könnyű azonban azt a benyomást kelteni, hogy a Nyugat monolitikusan ellenzi a balkáni határváltozásokat

– mondta a brit Geopolitikai Központ kutatója, aki ennek részletezésére alább ki is tér.




Timothy Less szerint Washington valószínűleg “nem szereti” ezt az ötletet, mert mindent presztízst és tekintélyt Bosznia és Koszovó független államként történő fennmaradásába fektetett a meglévő határokon belül, és nem akarja, hogy az ebbe feccelt munka elvesszen. Szerinte hasonlóan vélekedik Németország is, ahol a vezetésnek “neuralgikus averziója” van mindennel szemben, ami a népeket és a nacionalizmusokat illeti.

Less szerint ez lehet az oka annak, hogy Janša megpróbálja inkább eltitkolni, mint védelmezni ezt az álláspontot, miután az nyilvánosságra került.

A brit kutató emlékeztet arra, hogy amikor 2018-ban szóba került Koszovó felosztása, azt akkortájt támogatta Ausztria, Bulgária és Magyarország konzervatív kormánya.

A brit szakértő szerint az európai kormányok többségét azonban nem igazán érdekli a Balkán, és nem akarnak nehéz kérdéseket feszegetni, ezért választották azt a “standard megfogalmazást”, hogy a határok nem módosíthatók, és hogy a régiónak az uniós csatlakozásra kell összpontosítania, és ez eredményezte azt, hogy kevés igazi vita alakul ki a Balkánnal kapcsolatos alternatívákról.

– Mégis, azt hiszem, ez megváltozik. Az európai vezetők felfogják, hogy valamit tenniük kell a Balkánnal, mivelhogy az általuk preferált lehetőség – a régió integrációja – már nem igazán fenntartható

– jelentette ki Timothy Less.

A brit kutató szerint az általa militáns nacionalistának tartott Albin Kurti koszovói miniszterelnök csak a függetlenség elismerése révén látja a koszovói probléma megoldását, és ez megfelel-e a non-paper alapgondolatának.

Less úgy véli, hogy Kurtinak most nincs is más választása, mint Koszovó és Albánia egyesítésével véget vetni a jelenlegi helyzetnek.

A brit kutató szerint ugyanakkor Belgrádot jelenleg semmi sem ösztönzi Koszovó függetlenségének elismerésére, ellentétbe azzal, amikor három évvel ezelőtt a Trump-adminisztráció készen állt rá, hogy megfontolja a területcserét, és amikor lehetőség nyílt Szerbia csatlakozására az Európai Unióhoz.

– Uniós részről cselekvésre adhat okot az is, hogy az új amerikai adminisztráció kilépett a Koszovóról szóló vitából, és a helyzet rendezését visszaadta az európaiaknak, és egyúttal azt ígérte, hogy nem gyakorol nyomást sem Szerbiára, sem Koszovóra

– mondta Less, aki szerint mindennek az lesz a következménye, hogy ha a Koszovó kérdés megoldása nem megy párbeszéd útján, akkor jönnek az egyoldalú lépések.

– Ezt a folyamatot Kurti irányítja, mert a jelenlegi koszovói helyzet elviselhetetlen az ott élő emberek számára. A függetlenség lehetőségének kizárása után nincs más választása, mint hogy Koszovó és Albánia egyesítésével véget vet a jelenlegi helyzetnek, ami egybevág az albán nemzeti egyesüléséről vallott elképzelésekkel.

A brit elemző hozzátette, hogy Szerbia akár el is fogadhatja, de ennek ára van.

– A Koszovó vagy a Koszovó északi része nélkül történő átadásának az ára a Szerb Köztársaság annektálása, ami megfelel a szerb nemzeti egyesülésre vonatkozó szerb célnak. És ez visszavezet bennünket Janšához és szlovéniai kollégáihoz, akik felfogták, hogy a Balkán blokkolásának feloldása a régió átszervezése és a nemzetállamok létrehozása által történhet meg

– zárta a gondolatmenetet Less.

Vučić: Mi nem akarunk háborút!

Nos, miután erre, illetve az interjú más részeire a műsorvezető felhívta Vučić figyelmét, a szerb elnök rögtön beszédesebb, és láthatóan dühösebb is lett.

– Én természetesen nem érthetek egyet Koszovó és Albánia egyesülésével, és természetesen tiszteletben kell tartanom Bosznia- Hercegovina területi integritását is. Viszont számomra felmerül egy másik kérdés, hogy erre az ötletre nem a szerb nacionalisták és szélsőségesek “ugrottak rá” leginkább, hanem a polgári társadalom, amely nap mint nap elhallgatja a Koszovó és Albánia egyesüléséről szóló híreket, és most sem Pristina és Tirana egyesülése fáj nekik, hanem az, hogy valaki a boszniai Szerb Köztársaság emlegette

– nyilatkozta a szerb elnök, aki ezzel kapcsolatban a szerbiai ellenézi politikusokat, Rade Trajkovićot, Vuk Jeremićet és Dragan Đilast emlegette.

– Én azt mondom, hogy a jelenlegi határok megőrzését akarom, ami számomra a Koszovót is magában foglaló Szerbiát és az egységes Bosznia- Hercegovina jelenti, amely lehetővé teszi a Szerb Köztársaság integritását Bosznia- Hercegovinán belül. Ez az én álláspontom, és ehhez kell tartanom magam a szerb alkotmány alapján is. De ha már itt tartunk, akkor miről is beszélünk, amikor a határok sérthetetlenségéről van szó, hiszen 2008-ban (Koszovó függetlenségének kikiáltásakor) megváltoztak a határok és feldarabolták Szerbiát, miközben az akkori szerb vezetés hallgatott; örömükben ették a csevapot, és arról beszélgettek, hogy ki vezeti az országot a továbbiakban, merthogy szerintük Koszovót már rég el kellett volna veszíteni

– mondta Aleksandar Vučić, aki úgy vélte, hogy a Nyugat nem egyforma mércét használt a volt Jugoszlávia esetében.

– Amikor a Nyugat feldarabolja Szerbiát, akkor az rendben van, akkor nem merül fel a határok sérthetetlenségének elve, akkor lehet határokat változtatni, de ha valaki bármi mást hoz fel, akkor “No, no!”, ha ti szerbek nem akarjátok, hogy ismét kapjatok az orrotokra. Tényleg? Ez így működik? Hát azt hiszitek, hogy itt Szerbiában mindenki kretén, és mindenki kaphat a söprűvel a fejére, amikor éppen nektek tetszik

– kelt ki magából a szerb elnök, majd elkezdte sorolni, hogy mire van szüksége Szerbiának.

Vučić szerint Szerbiának mindenekelőtt arra van szüksége, hogy harcoljon, hogy tárgyaljon, hogy párbeszéddel jusson el a kompromisszumos megoldáshoz Pristinával, és hogy semmi más ne történjen.

A szerb elnök hangsúlyozta, hogy Szerbiának békére, stabilitásra, teljes stabilitásra van szüksége, amit gazdasági okokra vezetett vissza, és egy IMF-statisztikával támasztott alá, amely szerint 2020-ban a Bosznia- Hercegovinába, Montenegróba, Macedóniába és Albániába beáramló összes külföldi tőke 1,7 milliárd euró volt, ugyanakkor csak Szerbiába összesen több mint 3 milliárd euró közvetlen befektetés történt.

– Szerbia egy felelősségteljes ország. Mi nem akarunk katonai összecsapásokat! Mi nem akarunk semmit azon túl, hogy kérdéseket tegyünk fel a szerb néphez tartozók jogaival kapcsolatban, hogy megtarthatják-e a szerbek a nevüket Bosznia- Hercegovinában, és joguk van-e annak kimondani, hogy szerbek, vagy levágjátok a kezüket, mert kék-fehér-piros trikolort lobogtatnak

– mondta eléggé indulatosan a szerb elnök, aki azt ígérte, hogy ezeket a kérdéseket ezek után is felteszik, és nem érdekli őket, hogy emiatt melyik nagyhatalom milyen nyomást gyakorol Szerbiára.