Újabb háború van kibontakozóban a hegyi-karabahi régióban, ahol heves összecsapások folynak az örmény és az azeri erők között. Az azerbajdzsáni média szerint az örmény hadsereg szerb gyártmányú G-2000 rakétákat használ, legalábbis erre utaló jelekre bukkantak a Fizuli régióban. A szerbek azonban nemcsak az örményeknek adtak el fegyvereket, hanem az azerieknek is.
Sok fegyver ment Örményországnak
Az örmények Szerbiától vásárolt rakétákkal támadták meg településeinket – ezzel a címmel jelent meg egy beszámoló az Azeri Defence címet viselő katonai portálon, amely több fotót is közzétett a becsapódott rakétákról, illetve azok maradványiról. (Lásd lejjebb!)
A G2000-es rakétákat a szerbiai EDePro cég állítja elő.
A fegyvergyár szerint a G2000 jelenleg a legnagyobb hatótávolságú rakéta a piacon a maga nemében. Kompatibilis a BM-21 Grad és a PM-70 rakétavetővel.
Prezentacija kompanije EDEPRO – Partner 2015
A rakéta össztömege 69 kilogramm, a robbanófej súlya 19,1 kilogramm, maximális repülési sebessége 1100 méter másodpercenként, hatótávolsága 40 kilométer.
A belgrádi NIN hetilap írása szerint a fegyverszállítást a Vectura trans bonyolította le, amely a valjevói Krušikból, a trsteniki Prva petoletkából és a kragujevaci Zastava oružjeból küldött fegyvereket Jerenvánba.
A NIN úgy tudja, hogy a fent említett Vectura trans Slobodan Tešić tulajdonában van, aki a Szerb Haladó Párt pénzügyi támogatója, és akit az amerikai pénzügyminisztérium 2017 decemberében fekete listára tett libériai ügyletei miatt.
Hivatalos szerb adatok szerint a Vectura trans 15, a Partizan tech három a Zastava oružje pedig egy engedélyt kapott arra, hogy fegyvereket szállítson Örményországba összesen 120 ezer euró értékben.
Rasim Ljajić szerb kereskedelmi, idegenforgalmi és távközlési miniszter szerint az Örményországba történő fegyverexport jogi szempontból nem aggályos, mivel az örmények ellen semmiféle nemzetközi szankció sincs érvényben.
Hegyi-Karabah Azerbajdzsán Koszovója
Azerbajdzsán és Örményország között július 12-én összecsapások robbantak ki, a niši Konstantin Veliki repülőtérről pedig állítólag július 14-én és 15-én újabb fegyverszállítmányok indultak Jereván felé.
A bakui hatóságok azt közölték, hogy a július 12-én történt támadásokban az örmények azokat a szerb aknavetőket használták, amelyek Grúzia érintésével érkeztek Örményországba.
Egyes hírek szerint 2019-ben a niši és a belgrádi repülőtérről a szerbek 16 alkalommal küldtek fegyvereket Örményországba.
2020-ban, májusban és júniusban, Szerbia két szerződést hagyott jóvá fegyverek Örményországba történő szállításáról, ebben puskákhoz és pisztolyokhoz szükséges lőszerek voltak. A korábbi időszakban, azt hiszem, 2015-ben, exportáltunk olyan típusú fegyvereket is, amelyekről Azerbajdzsán beszél
– mondta Rasim Ljajić a Szabad Európa Rádiónak nyilatkozva.
A szerb ellenzék szerint a fegyverszállítási ügyben azonban nem Ljajić a legfontosabb figura, mert a fegyverexportról szóló döntéseket valójában Aleksandar Vučić államfő, a szerbiai titkosszolgálat (BIA) vezetője, valamint a belügy- és a külügyminiszter hozza meg.
Ljajić a bólogató János, aki aláírja a szükséges dokumentumokat.
Minden barát kezébe fegyvert nyomnak
Nem titok, hogy a szerbiai hadiipar évek óta ad el fegyvereket és technológiákat Azerbajdzsánnak is.
A belgrádi Danas napilap szerint 2018 első felében a Zastava oružje többéves több tízmillió dolláros üzleti megállapodást kötött Azerbajdzsánnal a puska- és géppuskacsövek gyártására szolgáló technológia átadására.
Az azeriak vásároltak technológiát a čačaki Slobodától, valamint a bariči Prva iskratól és a trsteniki Prva petoletkától is.
Nekünk az azeriek és az örmények is a barátaink. Majdnem nem azt mondta, hogy az utóbbi években tízszer annyi fegyvert adtunk el Azerbajdzsánnak, mint Örményországnak. Ezt senki sem mondta, vagy közölte, de hogy tartsuk fenn a hadiipart?
– tette fel a szerb elnök a költő kérdést nemrégiben.
Aleksandar Vučić hozzátette, hogy a szerb hadiiparban tizenhétezer ember dolgozik, és meg kell őrizni a munkahelyüket, nem zárhatják be az üzemeket.
Elvben megkérdezhetem-e Önöket, miként maradhat fenn a hadiipar? Bárkinek is adjunk el fegyvereket, mindig lesz akinek nem tetszik
– nyilatkozta a szerb elnök egy pártrendezvény után.
Aleksandar Vučić szeptember 29-én ismét visszatért a témához, miután a fent említett azeri katonai hírportál közzétette a szerb G2000 rakéták maradványairól készült képeket.
Vučić közlése szerint Szerbia csak lőszert adott el az háborúzó feleknek, a többi szerbiai származású fegyver harmadik fél vagy felek által kerülhetett a kaukázusi hadszintérre.
Elvben az örmények és az azeriek orosz, amerikai, török vagy francia közvetítéssel is szerezhettek be szerb fegyvereket, de mint a szerb elnök fogalmazott “senki sem gondolta, hogy a két ország egymás ellen fordítja azokat”.
Vajon miből is gondolhatták volna?
De ezen lépjünk túl, a cikk címét egyelőre nem kell módosítani.
Egyébként nem egyedülálló eset, hogy a nagy fegyvergyártó országok vásárolnak szerb fegyvereket, és azokat harmadik országok felé értékesítik, így jutott például az iraki hadsereg korábban amerikai közvetítéssel szerb katonai repülőgépekhez.
A követett példa
A szerb politika hozzáállása az azeri-örmény válsághoz nem egyedi, akár azt is mondhatnánk, hogy Belgrád a moszkvai példát másolja.
Oroszország egyaránt stratégiai partneri viszonyban van az azeriekkel és az örményekkel is, ami a fegyverexportra is vonatkozik. Ez magyarán azt jelenti, hogy mindkét ország legnagyobb fegyverbeszállítója.
Azerbajdzsán az olajból származó bevételek jelentős részét költi fegyvervásárlásra.
Az örmények azonban némi előnyt élvez(het)nek, miután Örményország tagja a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének, amelynek az élén Oroszország áll.
Ráadásul Örményországban van egy orosz bázis is, ezért egyes források szerint az örmények az orosz fegyverekhez nem a kiviteli, hanem az orosz belföldi áron jutnak hozzá.
Mindebből az látszik, hogy az örmények és az azeriek nem csak szerb, hanem orosz fegyverekkel is ölik egymást.
