Milanović (majdnem) elsöprő győzelmet aratott, a horvátok két hét múlva ismét szavaznak

A helyzet a horvát köztársasági elnökválasztások első köre után: Milanović a szavazatok 49,09%-át, Primorac (HDZ) pedig 19,35%-át szerezte meg, ők ketten jutnak tovább a második fordulóba. Marija Selak Raspudić (független) a szavazatok 9,25%-át, Ivana Kekin (Možemo! – Bírunk!) 8,89%-át, Tomislav Jonjić (független) 5,09%-át, Miro Bulj (Most – Híd) 3,82%-át, Branka Lozo (Domino) 2,41%-át, Niko Tokić Kartelo (független) pedig 0,88%-át szerezte meg.

Ehhez azt kell hozzátenni, hogy egy pillanatban fennforgott az a „veszély”, hogy helyzet egyáltalán nem is lesz, mivel a szavazatok számlálásának egyik korai szakaszában Milanović meghaladta a szavazatok 50 százalékát. Aztán helyreállt a világ rendje, viszont a horvát kollégák továbbra is azon rágódnak, hogy senki sem jósolt ekkora előnyt az időszerű, és minden bizonnyal jövendőbeli elnöknek.

Az első fordulóban ebből lehetett választani

A láthatatlan kampány

A horvát politikai elemzők, szakértők, politológusok és egyéb szegény legények igyekeznek megideologizálni a történteket, és valami olyanokat mondanak, hogy a horvát szavazók valóban nem akarják, hogy egy párt kezében összpontosuljon a hatalom, és ez volt Milanović fő üzenete az egyébként meglehetősen fantáziátlan, majdnem „láthatatlan kampányában.

Persze, mi a BALK-nál ezt jobban tudjuk: legegyszerűbben azt történt, hogy a kormánypárti jelölt, Dragan Primorac katasztrofálisan gyengének bizonyult. Ha ezt kissé kifejtjük, azt kell mondanunk, hogy a kommunikációja gyatra, megjelenése antipatikus, személyes kisugárzása – errefelé ezt úgy hívják, hogy karizma – pedig egy paszulykaróhoz hasonlatos.

Visszatérve Milanović kampányához, ez egyfajta nem-kampány volt: többnyire hallgatott, nem nyilatkozott, azt variálta, amit eddig mondott, azaz Oroszországgal és Ukrajnával kapcsolatos álláspontját, megfűszerezve olyan állításokkal, hogy főparancsnokként nem engedi meg horvát csapatok küldését Ukrajnába.

A második fordulóra ennyi maradt belőle (Forrás: X platform)

Még az egyetlen vita során sem, amelyen megjelent, nem volt túl kemény. Csak néhányszor karcolta meg Primoracot, a többit szinte figyelmen kívül hagyta, kivéve alkalmanként Marija Selak Raspudićot. És így állunk most. Ahogy egy kolléganő megjegyezte, ez nem elnökválasztás volt, hanem mészárlás.

Az előrejelzések sejthetők: Zoki Bond további öt évig székel az elnöki palotában, viszont a jó hír az, hogy ez a második megbízatási ideje, és többször nem indulhat.

A fiaskó a miniszterelnök lelkén szárad

Bár Andrej Plenković a kormánypárt elnökségi ülése után igyekezett rendezni a HDZ sorait, és bejelentette, hogy a második körben erőteljesen támogatják a gyámoltalan jelöltet – Primorac ugyancsak azzal bátorította magát, hogy ez a második forduló, és még nincs minden veszve.

Dragan Primorac, egy X platformos bejegyzés szerint ha sör lenne, akkor biztosan egy, meleg, alkoholmentes, ízesített craft radlerről beszélhetnénk

Az elemzők ugyanakkor már arról beszélnek, hogy ez az elnökválasztási cirkusz akár Plenković helyzetét is kérdésessé teheti a kormánypárton belül. Ez természetesen – legalábbis egyelőre – nonszensz, de mindenesetre elgondolkodtató.

A miniszterelnök első hibájaként azt róják fel, hogy egy pártonkívüli jelöltet indított, illetve hogy Primorac annak idején összeütközésbe került a HDZ-vel, és ezt úgy tetszik, sokan nem tudták feledni. Ezt egyenes összefüggésbe hozzák a plenkovići káderpolitikával, amely eddig körülbelül harminc lemondó/lemondatott minisztert eredményezett.

Mate Mijić politikai elemző a második kört így jellemezte:

– Ez nem a győzelemért folyó verseny, hanem a HDZ ázsiójának megmentéséért folyó verseny, én így élném meg Andrej Plenković helyében. Nem tudom, minek kellene történnie, hogy Dragan Primorac nyerjen, de ez a – mentsük meg a bőrünket és a párt hírnevét – helyzet. Azt hiszem, azért változik most a kampány jellege, mert a HDZ-nek meg kell mentenie magát.

Mijić úrnak többek között azért is igaza van, mert jövőre, május harmadik hetében már helyhatósági választások lesznek. Itt a kormánypártnak mindenképpen erőt kell mutatnia, mert nem engedheti meg, hogy a 2021-ben megejtett helyhatósági választásokon észlelt negatív folyamatok 2025-ben folytatódjanak.

Itt elsősorban a HDZ egyik bástyájának számító Dalmáciára kell gondolni, ahol a Horvát Demokratikus Közösség elveszítette Splitet és Šibeniket, de Zárában és Dubrovnikban is gyengén szerepelt. Ugyanakkor itt van a főváros kérdése is, ahol minden arra utal, hogy a kormánypárt nyerhetne, ha sikerül erős jelöltet állítani.

A pletykák szerint nem elképzelhetetlen, hogy Tomašević főpolgármester ellen nem egy, de két volt pénzügyminiszter is indulhatna, Boris Lalovac az SDP, továbbá Zdravko Marić a HDZ színeiben.