Elkelt a valamikori szabadkai Arany Bárány Szálloda épülete

A városé volt, de nem tudott mit kezdeni vele, kétes múltú magánvállalkozó vette meg

Senki más nem jelentkezett, így a kikiáltási árért, 3,17 millió euróért kelt el a valamikori Arany Bárány Szálloda, amelynek impozáns épülete a szabadkai Korzón található és évek óta üresen áll.

Az épületet az államosítását követően a hadsereg használta, egy ideig ki is adták, majd 2015-ben végül megvette a város, 3,11 millió euróért, de nem volt pénze és nyilvánvalóan szándéka sem, hogy rendbe hozza, így több mint egy évtizeden át üresen állt. Idén Szabadka városvezetése úgy döntött, megválik az épülettől, így az mostantól Vojin Đorđević, kétes hírű és múltú szabadkai üzletember tulajdonába ment át.

Azt ígéri, hogy felújítja és megőrzi az épületet

A Gorki list vállalat (a magyar Unicom unokatestvérének tekinthető, népszerű Pelinkovachoz hasonló ital gyártója) a múlt hét végén nyilvános árverésen vásárolta meg a szabadkai egykori Hadseregotthon épületét a városközpontban 3,17 millió euróért, az új tulajdonos, Vojin Đorđević pedig bejelentette, hogy felújítják az objektumot, miközben megőrzik annak homlokzatát és építészeti jelentőségére is odafigyelnek.

Ahhoz, hogy részt vehessen az árverésen, részvételi letétet kellett fizetni, összesen 317 ezer euró dinár ellenértékét, vagyis az objektum kikiáltási árának 10 százalékát.

„Igyekszünk megőrizni a szépségét, felújítani, amennyire azt az intézmények és a Községközi Műemlékvédelmi Intézet lehetővé teszik. Valami igazán szépet szeretnénk létrehozni kívülről is, és olyan tartalmakat kínálni Szabadka polgárainak, amelyek kellemesek lesznek számukra” – mondta Đorđević, de nem árulta el, milyen végleges funkciót kap majd az épület.

Az új tulajdonos igyekszik megőrizni a szépségét, felújítani, amennyire lehet, ám kérdés az, hogy melyik állapotához képest?

Az ingatlan teljes bruttó alapterülete 5443 négyzetméter, a p198incétől a harmadik emeletig terjed, a hozzá tartozó kataszteri parcellákkal együtt, s meglehetősen rossz állaporban van.

A pályázati feltételek szerint a leendő vásárló két részletben fizetheti ki a vételárat: az első, egymillió eurós részletet a szerződés megkötésétől számított 15 napon belül, a fennmaradó összeget pedig legkésőbb 2026. december 1-jéig.

Az új tulajdonos köteles minden munkálat megkezdése előtt beszerezni az illetékes műemlékvédelmi intézet műszaki védelmi feltételeit és intézkedéseit.

Tucatnyi vállalatot vitt csődbe és büntetett előéletű is az új tulajdonos

A 2000-es évek elején, egészen 2010-ig több mint egy tucat, Vojin Đorđevićhez köthető vállalat ellen indult csődeljárás, mert a bankszámláik több mint három éven át zárolva voltak különböző követelések miatt.

A hivatalos nyilvántartások szerint Đorđević ezekben a vállalatokban 2008-ban összesen kevesebb mint 300 munkavállalót foglalkoztatott. Legalább öt cégben egyetlen alkalmazott sem dolgozott.

Azok az üzleti partnerek, akik időben és szerencsésen kiléptek az együttműködésből, ma arra emlékeztetnek, hogy már 2007-ben beszéltek Đorđević közel egymilliárd dináros adótartozásáról, emlékeztetett néhány évvel ezelőtt a NIN.

A NIN cikke megszólaltatta Đorđević volt munkatársát is, aki úgy nyilatkozik róla, mint egy “tehetséges férfiról, aki kitalálta, hogyan ömlessze át a pénzét egyik cégéből a másikba. Tartozik az államnak, az önkormányzatnak, saját munkásainak, készpénzzel dolgozik, miközben minden cége zárolás alatt áll.”

Vojin Đorđević a Sinalco Cola, majd később a Gorki list és a Voda Voda ügyleteivel vált ismertté. Legismertebb partnerei a német Si Projekt GmbH Duisburgból, valamint a híres szerb kosárlabdázó, Vlade Divac volt.

Az Arany Bárány homlokzata

Üzleti körökben azt állítják, hogy ez volt az ő kifinomult üzleti specialitása. Ezt azzal támasztják alá, hogy folyamatosan megszüntette és újraalapította azokat a cégeket, amelyek a Gorki list, vagyis fő márkája gyártásával foglalkoztak.

Közben senki sem vitatja, hogy a csőd jogszerű lehetőség arra, hogy egy tulajdonos megszüntessen egy olyan céget, amelynek működésével elégedetlen.

Đorđević üzleti története tele van bukásokkal és felemelkedésekkel, de végig jelen van egy érdekes részlet: adót sosem szeretett fizetni. Egyes adatok szerint, ha összeadnák az összes tartozását – az állam, a bankok és a beszállítók felé –, az összeg 60 és 80 millió euró közé tehető.

A százszázalékos Đorđević-tulajdonban lévő Si end Si és a Palicsi Pincészet (amely azóta már a szabadkai nagyvállalkozó, Csákány Lajos tulajdonában van), a kiadott adóhatározatok szerint 2,5–3 millió eurónak megfelelő dinárral tartozott az államnak.

Vojin Đorđević jelentős összegekkel tartozott az államnak (Forrás: NIN)

Állítólag a jövedéki adó és az áfa megfizetésének elkerülése érdekében a „Gorki list” gyártását egyik cégtől – amelyet aztán csődbe vagy felszámolásba küldtek – egy másik, frissen alapított cégbe helyezték át, valamelyik üzleti partner vagy barát nevére, és ezt többször megismételték.

Egyébként minden, Vojin Đorđević üzletéhez köthető cég három címen működött: 18 vállalat az Ivan Goran Kovačić utca 3. szám alatt Szabadkán, négy cég a Đorđe Natošević utca 44. szám alatt, három pedig Palicson, a Josip Kolumbo utca 33. szám alatt.

Vojin Đorđević nyilvánosan azt állította, hogy „Szerbiában üldözik, és nem tud üzletelni, ezért át kell költöztetnie a cégét az Európai Unióba” – nevezetesen Szlovéniába. A „Gorki list” gyártása azonban Szabadkán maradt.

Đorđević a kilencvenes évek hajnalán állítólag cigarettacsempészettel kezdte üzleti pályáját. Volt egy Braća Đorđević (Đorđević fivérek) zárjeggyel ellátott Marlboro is, de a cigaretta nem tudni honnan érkezett.

Csempészés miatt két és fél évig ült börtönben, majd átlépett a “legális” üzleti életbe. Arról, hogy miért és hogyan került rács mögé, ő maga így nyilatkozott: „Csak pólókról, kávéról meg ilyesmiről volt szó… apróságokról.”

Szabadulása után céget alapított, „különféle apróárut” importált Szingapúrból, majd az így szerzett pénzből testvérével, Živojinnal megvásárolta a „Subotičanka” gyárat. Ezután, 1997-ben együttműködésbe kezdett a „Sinalco International” világcéggel.

Tagadja, hogy ezt a kapcsolatot, amely lehetővé tette számára, hogy Szerbia egyik leggazdagabb emberévé váljon, Slobodan Milošević rendszerének emberei és az akkori hatalom segítségével hozta volna létre.

Saját állítása szerint megvolt a saját stratégiája, és kockázatos játékot játszott. Đorđević mindvégig tagadta, hogy üzleti és pénzügyi nehézségei lennének. Egyébként Đorđević fia, Slobodan, 2008-ban azért került előzetes letartóztatásba, mert megkéselte és majdnem megölte K. Attilát. Đorđević fiát végül nem ítélték el, egy ideig külföldön élt, a sértett és támadója állítólag a bíróságon kívül „megállapodtak”.

Az Arany Bárány Szálloda rövid története

A szabadkai Arany Bárány szálloda 1907-ben kapott új külsőt, egyébként 1857-ben épült eklektikus stílusban. Mindkét épület a kor divatos, szecessziós stílusát tükrözi, ám nem a magyaros irányzatot, hanem az elegánsabb, visszafogottabb bécsi, illetve müncheni szecesszió jegyeit viselik magukon.

Az Arany Bárányban működő szabadkai kávéház regionális kulturális emlék lehetne, a város polgári múltjának egyik darabja (Forrás: Régi újságcikk)

„…itt a Bárány szálloda. Fantasztikus és önkényes, de van benne invenció és karakter” — úgy látszik, a Kossuth utca (mai Korzó) elején elhelyezkedő szálloda még a szigorú kritikus, Csáth Géza kényes ízlésének is megfelelt, aki egy 1910. évi cikkében említette az épületet.

A szálloda karakteres átalakítása Macskovics Titusz szabadkai építész érdeme, akitől egy kissé távolabb állt a szecesszió, az Arany Bárány épületén mégis remekül használta a stílus jegyeit.

A szálloda jellegét elsősorban a bolthajtásos, ovális árkádok és a boltsüvegek gazdag, lendületes vonalvezetésű vitrázsai adták — ez utóbbiak sajnos az 1985—1986. évi újjáépítés során eltűntek.

A hármas felosztású főhomlokzaton aszimmetrikusan helyezkedik el a rizalit (a fal síkjából annak teljes magasságában előreugró homlokzatrész), melyet virágdomborműves, ovális zárású attika (az épület főpárkánya fölé helyezett díszítő jellegű, mellvédszerű fal) koronáz.

Kapcsolódó cikk

Átadták a Szabadkai Népszínház felújított épületének egy részét

Azt már nem tudhatjuk, hogy a tetszetős külcsín vagy Lichtneckert András szakszerű üzletvezetése tette-e, de az Arany Bárány a századfordulós Szabadka egyik legnépszerűbb vendéglője és szállodája volt.

„András bácsi”, az „arany-vendéglős” halálakor, 1914-ben a Bácskai Hírlapban megjelent nekrológból azt is megtudhatjuk, hogy ez miért lehetett így: „…az idők változása nem változtatott Lichtneckert András üzleti elvén, hogy az Arany Bárányban otthon kell éreznie magát a vendégnek, akár mágnás az, akár utazó. S ha a régi jó aranyszóró idők elmúltak is, az Arany Bárány megmaradt a szabadkai előkelő társaságok és a mindenkori szabadkai tisztikar vendégfogadója.”

A mindenkori tisztikar 1918-ban már a szerb hadsereg tisztjeiből állt, akik november 13-án, este 7-kor vonultak be Szabadkára, de 11 órakor már az Arany Bárányban vacsoráztak. Majd a XX. század végén a katonaság huzamosabb időre vette használatba az épületet, miután azt 1985—1986-ban a homlokzat kivételével teljesen lebontották, majd újjáépítették. Ezután az Arany Bárány mint Hadseregotthon működött — leginkább így emlegetik ma is —, miközben kulturális programoknak, pl. filmvetítéseknek, előadásoknak is helyet adott, írta cikkében a Hét Nap.