Az a fontos, amiről nem beszélnek: szerb lőszer Ukrajnának

Amit a Nyugatnak tudnia kell, azt a szerb választóknak nem feltétlenül kötik az orrukra

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Aleksandar Vučić szerint Volodimir Zelenszkij belgrádi látogatásán nem tárgyaltak katonai együttműködésről, arról állítólag majd csak a háborút követően lesz szó. Saša Dragojlo, a szerb fegyverkereskedelem egyik legismertebb oknyomozó újságírója a helyzetet jóval egyszerűbben értelmezte: szerinte ez nem igaz.

A szakértű a Mašina portálnak nyilatkozva úgy vélte, hogy éppen az mutatja a hadiipari kapcsolatok politikai jelentőségét, hogy nyilvánosan igyekeznek nem beszélni róluk. A háttérben ugyanis Szerbia az ukrajnai háború kezdete óta fontos lőszergyártóként jelent meg, miközben Belgrád Izraellel is egyre szorosabb katonai-ipari kapcsolatokat épít.

Amiről nem beszélnek, az lehet az igazán érdekes

Aleksandar Vučić a Volodimir Zelenszkijjel folytatott belgrádi tárgyalásokat követően határozottan kijelentette, hogy katonai együttműködésről nem esett szó. Saša Dragojlo ezt a Mašinának nyilatkozva egyetlen szóval intézte el: hazugság.

Az oknyomozó újságíró szerint a diplomáciában sokszor éppen annak van jelentősége, amit feltűnően kihagynak a hivatalos kommunikációból.

Kapcsolódó cikk

Vučić és Zelenszkij Belgrádban, nem lesz közös dróngyár

„Amikor valamiről nincs szó, általában éppen az az igazi történet” – fogalmazott Dragojlo.

Márpedig a szerb–ukrán katonai kapcsolatok, pontosabban a szerb hadiipari termékek Ukrajnába történő eljuttatása hosszabb ideje nemzetközi elemzések és újságírói vizsgálatok tárgya.

Dragojlo például úgy fogalmazott, hogy „már a verebek is azt csiripelik, hogy évek óta szerb lőszerrel látják el az ukrán erőket”.

A lényeg persze azon van, hogy Szerbia hivatalosan nem közvetlenül Ukrajnának adja el a fegyvert vagy a lőszert. Belgrád többször arra hivatkozott, hogy a szerb vállalatok harmadik országokba exportálnak, és nem lehet minden egyes gránát útját ellenőrizni, miután az elhagyta Szerbiát.

Ez annak Rejtő-féle axiómának a szerb változata, hogy „nem lehet minden pofon mellé egy forgalmi rendőrt állítani”, csakhogy a háború negyedik évében ezt már egyre nehezebb valamiféle véletlen kereskedelmi mellékhatásként kezelni, mármint ami a gránátok „közlekedését” illeti.

Amit a Nyugatnak tudnia kell, azt otthon jobb elhallgatni

Az oknyomozó újságíró értelmezése szerint a lőszerexport ráadásul nem egyszerű üzlet, hanem Vučić külpolitikájának egyik fontos eszköze.

Szerbia az ukrajnai háború kitörése óta nem csatlakozott az Oroszország elleni uniós szankciókhoz. Ez folyamatos konfliktusforrás Belgrád és Brüsszel között, de Washington sem különösebben lelkesedik azért, hogy egy európai uniós tagjelölt ország ilyen látványosan különutas politikát folytat.

Kapcsolódó cikk

Egy “kis” lőszert mégis szállít Szerbia Ukrajnának

Dragojlo szerint azonban van valami, ami jelentősen megkönnyíti Vučić helyzetét: a szerb hadiipar. Az Ukrajnába kerülő szerb lőszer ugyanis az egyik fontos oka annak, hogy a Nyugat jóval elnézőbb Belgráddal, mint azt a szerb külpolitika orosz kapcsolatai alapján várni lehetne.

Ebben az összefüggésben Dragojlo Christopher Hill volt amerikai nagykövet korábbi megszólalásaira is utalt, amelyekből szerinte világosan látszott, hogy Washington tisztában van a szerb fegyverexport jelentőségével.

A képlet így meglehetősen különös: Szerbia nem vezet be szankciókat Oroszország ellen, miközben szerb gyártmányú lőszer kerül az orosz hadsereg ellen harcoló ukrán erőkhöz.

Vučić pedig a maga két verzióját más-más közönségnek adhatja el: amit Nyugaton tudni kell, azt otthon jobb elhallgatni.

Miért van két verzió?

A szerb elnök számára komoly belpolitikai problémát jelentene, ha az ukrán kapcsolat katonai dimenziója túlságosan hangsúlyossá válna.

A kormányzati médiagépezet hosszú évek alatt rendkívül erős oroszbarát narratívát épített fel magának. A szerb elnök a maga választótábornak nehezen tudná elmagyarázni, hogy Oroszország Szerbia történelmi testvére (ami egyébként sem igen igaz), miközben a szerb hadiipar közvetve hozzájárul az orosz katonák ellen felhasznált lőszer biztosításához.

A fenti állítást támasztja alá, az amit a Delije szurkolói csoport a Crvena Zvezda és Novi Pazar közötti mérkőzésről a Delije szurkolócsoport üzent a fő szurkolónak, Aleksandar Vučićnak:

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök szerbiai látogatásával, valamint a koszovói szerbeket érintő „új nehézségekkel” kapcsolatban a Zvezda szurkolói hatalmas transzparenst feszítettek ki az északi lelátón, amelyen a következő volt olvasható: „amíg egy nácit látsz vendégül Belgrádban, addig a szerbek a vérüket ontják a szétszabdalt Koszovóban” (Forrás: SportKlub)

Dragojlo szerint ezért sem érdeke Vučićnak, hogy erről részletes közéleti vita kezdődjön.

Ebben az olvasatban Zelenszkij belgrádi látogatása kettős kommunikációs műveletet kívánt meg. Kifelé azt mutatták, hogy Szerbia együttműködő partner, amely tiszteletben tartja Ukrajna területi integritását és képes pragmatikus kapcsolatot fenntartani Kijevvel, befelé viszont gondosan le kellett választani minderről a hadiipari kérdéseket, amelyekről állítólag majd csak a háború után tárgyalnak!

Ukrajna mellett ott van Izrael is

Saša Dragojlo szerint a Zelenszkij-látogatással Vučić ismét megpróbál jó pontokat szerezni a Nyugatnál.

Az ismert szerb újságíró ezt a sokat emlegetett „stabilokrácia” rendszerébe illesztette: a nyugati hatalmak a regionális stabilitásért és geopolitikai érdekeikért cserébe hajlandók együttműködni olyan balkáni vezetőkkel is, akiknek demokratikus teljesítményével kapcsolatban súlyos kifogások merülnek fel.

Dragojlo ezért attól tart, hogy a Nyugat támogatását a szerb rezsim arra is felhasználhatja, hogy legitimitást biztosítson a következő, szerinte ismét vitatható tisztaságú szerbiai választásoknak, ami azt jelenti, hogy a Nyugat ismét szemet huny az újabb szerbiai választási csalások fölött az ukrajnai lőszerszállításokért cserében.

Vagyis a hadiipari együttműködés ebben az értelmezésben a szerb hatalmi rendszer fennmaradásának egyik eszközévé válik.

Kapcsolódó cikk

Drónok, dollárok és erkölcsi turbulencia

A történet azonban nem ér véget Ukrajnánál, Ukrajna mellett ott van Izrael is. Dragojlo a horvát Novostinak korábban arról beszélt, hogy Szerbia katonai és hadiipari szempontból rendkívül szorosan kötődik Izraelhez.

Ennek egyik látványos példája az izraeli Elbit Systems és Szerbia közötti együttműködés, amely fegyverrendszereket, katonai technológiát és drónokkal kapcsolatos projekteket is érint.

Ez pedig Dragojlo szerint több, mint fegyvervásárlás. „Ha egy országhoz katonai-ipari szempontból kötődsz, akkor bizonyos mértékben politikailag, biztonságpolitikailag és gazdaságilag is hozzá kötöd a saját sorsodat” – fogalmazott a szerb szakértő.

Fontos megjegyezni, hogy Belgrád és Tel-Aviv ráadásul a bizalmas védelmi információk kezelésének és cseréjének intézményes kereteit is erősítette.

Dragojlo szerint ennek van egy kevésbé látványos következménye is: az ilyen megállapodások még veszélyesebbé tehetik a fegyverkereskedelmet vizsgáló újságírók és a hadiiparban dolgozó informátorok, illetve közérdekű bejelentők helyzetét.

Szerb lőszer Izraelnek is

Ezen a téren külön történet a szerb fegyver- és lőszerexport Izraelbe. Dragojlo korábbi kutatásai alapján arra hívta fel a figyelmet, hogy a gázai háború kitörését követően rendkívüli mértékben megemelkedett a szerbiai lőszerexport Izraelbe.

Az általa idézett adatok szerint az export értéke az utóbbi időszakban negyvenkétszeresére nőtt!

Kapcsolódó cikk

Zavarosan indul a politikai év Montenegróban

Így egy meglehetősen érdekes kép rajzolódik ki a szerb külpolitikáról.

Belgrád fenntartja különleges kapcsolatát Moszkvával, nem vezeti be az Oroszország elleni szankciókat, közben szerb lőszer kerül Ukrajnába, Szerbia egyre mélyebb katonai-ipari együttműködést épít ki Izraellel, miközben Washingtonnal és Brüsszellel is igyekszik jó kapcsolatokat fenntartani.

Ehhez jön hozzá a szerb hadiipar gyors fejlesztése, amely egy olyan Európában, ahol ismét óriási kereslet mutatkozik lőszerre és fegyverekre, Belgrádnak korábban nem létező politikai értéket biztosít.

Nem Szerbia egyensúlyoz, hanem Vučić?

Vučić ezt természetesen a szerb nemzeti érdek érvényesítéseként mutatja be: Szerbia mindenkivel együttműködik, de senkinek sem engedi meg, hogy megszabja, kivel tarthat kapcsolatot.

Dragojlo értékelése szerint Szerbiáról ezért egy olyan átfog kép rajzolódik ki: amely szerint a szerb kormány egyszerre igyekszik fenntartani a jó kapcsolatokat a Nyugattal, miközben megőrzi a különleges viszonyt Oroszországgal, mélyíti a katonai együttműködést Izraellel, és hadiiparán keresztül továbbra is fontos lőszer-beszállítója marad különböző szereplőknek, és mindezt nem Szerbia érdekében teszi, hanem Vučić „kleptokrata rezsimjének” túlélése érdekében.

Talán ezért is érdekes Vučić mondata, hogy Zelenszkijjel nem tárgyalt katonai együttműködésről. Lehetséges, hogy valóban nem került elő ilyen napirendi pont a megbeszélésen. Vajon tényleg lehetséges, amikor egy háborúban álló ország vezetőjét látta vendégül?

Ez azért is hihetetlen, mert a fent felvázolt rendszerben ugyanis a fegyver és a lőszer nem csak exportcikk, hanem diplomáciai valuta is.

English Summary

Serbian President Aleksandar Vučić has insisted that military cooperation was not discussed during Ukrainian President Volodymyr Zelenskyy’s visit to Belgrade, suggesting that such talks could take place only after the war. Serbian investigative journalist Saša Dragojlo offers a very different interpretation, arguing that the conspicuous absence of military cooperation from the official agenda may itself be part of the story.

Serbia’s defence industry has played an increasingly important role since Russia’s invasion of Ukraine. Serbian-made ammunition has reportedly reached Ukrainian forces through third countries, even though Belgrade has maintained close political ties with Moscow and refused to join Western sanctions against Russia. Dragojlo argues that these arms exports have become a form of diplomatic currency, giving Vučić additional room for manoeuvre in his relations with Washington and Brussels while allowing him to preserve a pro-Russian narrative for domestic audiences.

This balancing act extends beyond Ukraine. Serbia has also significantly deepened its military-industrial relationship with Israel, including cooperation with Elbit Systems, drone-related projects and defence technology. Dragojlo has also highlighted the sharp increase in Serbian ammunition exports to Israel since the outbreak of the Gaza war, arguing that military-industrial ties inevitably create broader political, security and economic dependencies.

The result is an increasingly complex Serbian foreign policy: Belgrade maintains its special relationship with Russia, Serbian ammunition reaches Ukraine, military cooperation with Israel is expanding, and Vučić simultaneously seeks good relations with the European Union and the United States. Dragojlo’s central argument is that this balancing act may serve not only Serbia’s geopolitical interests but also the survival of what he describes as Vučić’s “kleptocratic regime.”

Against this background, Vučić’s claim that military cooperation was absent from his talks with Zelenskyy becomes particularly intriguing. Serbian weapons and ammunition are no longer merely export products; they have become instruments of foreign policy. The more important question may therefore be not only what Vučić and Zelenskyy discussed in Belgrade, but also what both sides preferred to leave out of the official account.

English Keywords

Serbia, Ukraine, Aleksandar Vučić, Volodymyr Zelenskyy, Saša Dragojlo, Serbian defence industry, Serbian arms exports, Serbian ammunition, Serbia–Ukraine relations, Serbia–Israel relations, Serbia–Russia relations, Ukraine war