Egy “kis” lőszert mégis szállít Szerbia Ukrajnának

A Vreme szerb hetilap tavaly cikkezett arról, hogyan kerülnek a szerb fegyverek Ukrajnába, és kétes közvetítőkről írt. Akkor nem, csak idén május végén lett ebből nagyobb durci az oroszok részéről.

Mindeközben Ana Brnabić házelnök azzal dicsekedett, hogy a szerb fegyvergyártás produktumai külföldön kelnek el, a szerb államfő ugyanakkor bejelentette, hogy leállítják az exportot, és ezentúl csak a szerb hadiiparnak gyártanak országon belül.

Aztán a Radar gyorsan kiderítette, hogy mindebből valószínűleg semmi sem igaz.

Kétes közvetítők

A Vreme egy évvel ezelőtt arról számolt be, hogy a közvetítők állítólag Szerbiában vásárolnak, majd a Pentagonnak és Ukrajnának adják el a fegyvereket, de orosz oligarchák, valamint a hatóságokhoz közeli szerb exportőrök is érintettek az ügyben.

Akkor arról is írtak, hogy az Egyesült Államok a közelmúltban megnövelte a szerbiai fegyverimportot – 16 millió kis kaliberű golyót vásároltak a Jugoimport állami fegyverkereskedelmi vállalattól.

A Stockholmi Békekutató Intézet szerint “az amerikai hadsereg által használt fegyverek lényegesen kifinomultabbak, mint a Szerbiában gyártottak, ezért joggal feltételezhető, hogy az USA Szerbiából egy harmadik félnek adja át a szerbiai piacon beszerzett fegyvereket”.

Ez bevett gyakorlat az amerikaiak esetében, korábban a szerb fegyverek amerikai közvetítéssel jutottak el például Irakba is.

Öt teherautónyi lövedék

Bár Moszkva éles reagálása után Vučić kijelentette, hogy „felfüggeszti” a szállításokat, alig két nappal később a vranjei Krušik gyárból öt teherautónyi 155 mm-es tüzérségi lövedék indult el Ukrajna felé, legalábbis ezt állítja cikkében a Radar.

A termékek egy része (Fotó: Krušik.rs)

A belgrádi ellenzéki hetilap Kiemeli, hogy a szerb Rejer DTI nevű cég, amelyen keresztül a szerb fegyvereket Ukrajnába exportálják – és amely szerepel az SZVR jelentésében is –, mindössze 250 méterre található a szerbiai elnöki hivataltól.

Az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SZVR) 2025. május 28-án nyilvánosan reagált a szerb fegyverek ukrajnai exportjára, kijelentve, hogy „le kell állítani a gyanús szerződéseket”.

Vučić másnap, május 29-én azt állította, hogy „felfüggesztik” az ilyen ügyleteket, ám a Radar információi szerint alig két nappal később a valjevói Krušik gyárból, a jól ismert ukrajnai útvonalon, öt teherautó indult el, megrakodva 155 mm-es tüzérségi lövedékekkel.

A Radar azt is állítja, hogy az illetékes szervek közvetlen segítségével, átláthatatlan módon és korrupciógyanús körülmények között a szerb hadiipari vállalatok nemcsak késztermékeket, hanem félkész árut is szállítanak Ukrajnának, amelyeket külföldön szerelnek össze.

Egymilliárd eurónyi fegyver

Az oroszok aztán 2025. június 23-án újabb jelentést tettek közzé, a sajtó pedig megírta, hogy az exportált lőszerek értéke meghaladta az egymilliárd eurót.

Az oroszok egyenesen azt állítják, hogy Szerbia “hátba lövi Oroszországot”, s a szerb cégek hamis végfelhasználói tanúsítványok és harmadik országok (Csehország, Lengyelország, Bulgária és egyes afrikai államok) bevonásával több százezer tüzérségi lövedéket és milliónyi kézifegyver-lőszert szállítottak Ukrajnának.

Kapcsolódó cikk

A szerb hadiipar hátba lövi Oroszországot

A SZVR által kifogásolt cégek listáján szerepelnek:

• állami vállalatok: Jugoimport SDPR, Krušik, Sloboda, Prvi Partizan
• magáncégek: Zenitprom, Sofag – utóbbiak Slobodan Tešić fegyverkereskedőhöz köthetők, aki amerikai és brit szankciók alatt áll, de továbbra is a szerb hatalom kedvelt partnere
• a listán szerepel a Rejer DTI is – ennek központja közvetlenül Vučić munkahelyének közelében található.

A Radar azt írja: nyílt titok, hogy a szerb fegyvereket/lőszereket évek óta lopva szállítják Ukrajnába, s hogy a szerbiai gyárak gyakorlatilag minden kapacitásukat Ukrajna igényeinek rendelték alá.

Az elmúlt év során a Radar több cikkben is feltárta, hogyan kerülnek a szerbiai gyárakból származó lőszerek Ukrajnába, kik a főszereplői ezeknek a megállapodásoknak, és mekkora hasznot húznak belőlük.

Bár egyik céget sem hadiipari tevékenységre alapították, mind a Spartak Balkan Limited, mind a Rejer DTI be van jegyezve a fegyverek és katonai felszerelések importjára és exportjára jogosult jogi személyek és vállalkozók nyilvántartásába.

A Radar szerint nem világos, hogy az említett cégek hogyan kapnak meg minden állami jóváhagyást és exportengedélyt, noha mindenki tudja, hová kerül az exportált áru.

A két vállalat összesített bevétele és exportja robbanásszerűen növekedett 2023-tól kezdődően.

A hivatalosan közzétett éves pénzügyi jelentések alapján könnyen észrevehető, hogy a Spartak Balkan Limited tavalyi teljes bevétele több mint 824 millió dinárral lett, mint egy évvel azelőtt, ami 635%-os növekedést jelent, így 954 millió dinárt, azaz 8,1 millió eurót tett ki.

A Rejer DTI cég az idei év első öt hónapjában 1760%-kal
több fegyvert exportált, mint amennyi teljes bevétele volt 2023-ban, 2025-ben eddig 4,3-szor annyit, mint 2024-ben.

Ugyanakkor a cég 2023-hoz képest nettó nyereségét is 145 millió dinárral, vagyis 199%-kal növelte, így 218 millió dináros (1,86 millió eurós) rekordprofitot ért el.

A Radar a specializált exportadatokat elemző portálok alapján megállapította, hogy a Rejer DTI csak az idei év első öt hónapjában 2,46 milliárd dinár (21 millió euró) értékben exportált, ennek 93%-a amerikai vásárlókhoz került.

Vučić újabb ígérete

Végül június 24-én, a vezérkar kibővített ülése után Aleksandar Vučić bejelentette, hogy Szerbia leállította teljes fegyverexportját, és csak a saját kaszárnyáknak szállít fegyvereket.

A szerb államfő arra az újságírói kérdésre válaszolt ezzel, hogy Belgrád Izrael mellé állt-e az izraeli–iráni konfliktusban azzal, hogy Izraelnek szállít fegyvereket.

Pax Serbiana (BALK Magazin)

Vučić közölte, hogy Szerbia senkinek sem szállít semmit, teljesen leállította a fegyverexportot, és nagyon különleges döntésnek kell születnie ahhoz, hogy ez megváltozzon.

Vučić egyébként ekkor azt is felvetette „Kik a megengedett végleges felhasználók? (…) Nem lehet Ázsiába, nem lehet Afrikába, nem lehet Európába, nem lehet Amerikába. Akkor mit akarnak, hogy az Antarktiszra szállítsunk?” – tette fel a kérdést.

Úgy tűnik mindenesetre, hogy a mostani ígéret az, hogy Szerbia sehová sem szállít, de az nem biztos, hogy a szerb állam is eurómilliárdokat fizet ki a lövedékekért és más fegyverekért. Az is kérdés, hogy mit szólnak ehhez a fegyverkereskedők, akik ebből a bizniszből kimaradnak?