Vučić elterelne egy folyót, így állna bosszút az albánokon

A szerb elnök elterelné az Ibart – csak éppen a koszovói szerbek is szomjan halnának

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Aleksandar Vučić új eszközt talált a Pristinával folytatott politikai küzdelemhez: a szerb elnök szerint Belgrád szakértők bevonásával vizsgálja, hogy Szerbia területén megváltoztatható-e az Ibar folyó vízhozama vagy folyásiránya.

A fenyegetés célpontja nyilvánvalóan a Gazivode/Ujman víztározó és az Ibar–Lepenac rendszer, amely Koszovó víz- és energiaellátásában kulcsszerepet játszik. Csakhogy ugyanebből a rendszerből kapnak vizet a koszovói szerbek is.

Az ellenzéki és koszovói szerb bírálók ezért inkább választások előtti politikai látványosságot sejtenek a bejelentés mögött, mint kész vízügyi tervet.

Ha bontjátok a házakat, elvesszük a vizet!

Aleksandar Vučić vasárnap, a belgrádi Régi vasúti híd munkálatainak megtekintése közben dobta be az újabb politikai bombát.

A szerb elnök közölte, hogy Belgrád már szakembereket – mérnököket, építőipari szakértőket és más illetékeseket – is bevont annak vizsgálatába, hogy Szerbia saját területén megváltoztathatná-e az Ibar folyását.

Az Ibar folyó (fekete vonal) Montenegróban ered, majd mielőtt Koszovóba érne egy rövid szakaszon áthalad Szerbián, Mitrovicánál (Kosovska Mitrovica) északra fordul, és végül Kraljevo közelében ömlik a Nyugat-Moravába (Zapadna Morava)

Vučić ezt egyértelműen összekapcsolta a koszovói szerbek helyzetével.

„Ha már ennyire zaklatják a népünket, nézzük meg: különböző okaink lehetnek az Ibar folyásának megváltoztatására, aztán majd meglátjuk, mit csinálnak az albánok és hogyan viselkednek” – mondta a szerb elnök.

Hozzátette, hogy Szerbia szuverén állam, amelynek „egyszer ilyen, máskor olyan érdekei vannak”, és ezeknek megfelelően fog cselekedni.

Az üzenet meglehetősen könnyen dekódolható: ha Pristina tovább szorongatja az észak-koszovói szerbeket, Belgrád előveheti a vizet mint politikai nyomásgyakorlási eszközt.

Az már más kérdés, hogy ezt valóban megteheti-e?

Gazivode miatt fáj Vučić feje

A mostani fenyegetés közvetlen előzménye a Gazivode – albánul Ujman – víztározó környékén végrehajtott bontási akció.

A koszovói hatóságok az elmúlt hetekben több épületet és hétvégi házat bontottak le. A koszovói Ibar–Lepenac vízgazdálkodási vállalat szerint olyan, engedély nélkül emelt épületekről van szó, amelyek a vállalat tulajdonában álló területen találhatók.

Pristinai politikai körökből származó adatok szerint a koszovói hatóságok eddig 17 villát bontottak le a Gazivode/Ujman tó partján, amelyet az Ibar folyó táplál, előtérben a tó (Forrás: Koha)

A KOHA beszámolója szerint az egyik akció során 17 hétvégi ház lebontását kezdték meg a koszovói hatóságok. A vállalat vezetője, Faruk Mujka azt mondta, hogy a tulajdonosokat már július 3-án felszólították az épületek kiürítésére.

A szerb kormány Koszovó-ügyi hivatala ezzel szemben törvénytelen akciónak és Albin Kurti újabb, szerbek elleni fellépésének nevezte a bontást. Belgrád szerint az érintettek nem kaptak megfelelő bírósági határozatot, a bontásnak pedig politikai céljai vannak.

Az ügy azért különösen érzékeny, mert Gazivode nem egyszerűen egy tó.

Az Ibar felduzzasztásával létrehozott víztározó Koszovó egyik stratégiai jelentőségű infrastruktúrája. Vizét ivóvízellátásra használják, az Ibar–Lepenac rendszer ipari és energetikai létesítményeket is kiszolgál, a gátnál pedig vízerőmű működik.

Vagyis ha valaki ténylegesen jelentősen csökkentené a tározóba érkező víz mennyiségét, annak nemcsak politikai, hanem komoly gazdasági és humanitárius következményei is lehetnének.

Szerbek is isznak abból a vízből

Itt kezd problémássá válni Vučić fenyegetése. A Gazivode-rendszer ugyanis nem kérdezi meg a csap megnyitásakor, hogy albán vagy szerb lakik-e a házban.

Kapcsolódó cikk

ROSU A GÁTON: A koszovói különleges erők átvették az ellenőrzést a gazivodei gát felett,n

Rada Trajković, a koszovói Szerbek Európai Mozgalmának elnöke, akit Vučićék nagyon nem szeretnek, a Danasnak úgy értékelte, hogy a szerb elnök kijelentése elsősorban belföldi politikai fogyasztásra készült.

Szerinte a szerb elnök pontosan tudja, hogy a vízhez való hozzáférés nemzetközileg elismert emberi jog, ezért aligha vállalna egy ilyen konfliktust. Trajković arra is felhívta a figyelmet, hogy Gazivode a koszovói szerb közösséget is ellátja.

Žarko Ristić koszovói szerb parlamenti képviselő ennél egyszerűbben fogalmazta meg az ellentmondást: ha Belgrád „elzárja az Ibart”, akkor vajon a koszovói szerbek elől is elzárja-e?

Ez a kérdés meglehetősen nehezen kerülhető meg.

A „Gazivodét nem adjuk” után jött az „elzárjuk az Ibart”

Vučić retorikájának változása azért is feltűnő, mert Gazivode évek óta a szerb-koszovói albán politika egyik ütközőpontja.

A korábbi üzenet nagyjából úgy hangzott: Gazivodét nem adjuk. Most viszont ugyanaz a víztározó közvetve fenyegetési eszközzé vált: ha kell, csökkentjük a bele érkező vizet.

Trajković szerint ez összefügghet a közelgő szerbiai választásokkal és Vučić politikai egyensúlyozásával.

A szerb elnök egy nappal korábban teljes állami pompával fogadta Belgrádban Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, ismételten kiállt Ukrajna területi integritása mellett, és látványosan jelezte, hogy Szerbia nem akar kizárólag Moszkva politikai gravitációjában maradni.

Ez jól jöhet az Európa-párti választóknál, viszont kevésbé népszerű a nacionalista és erősen oroszbarát közönség körében.

Trajković értelmezése szerint a Gazivode körüli bontásokra adott gyenge belgrádi reakció ugyancsak elégedetlenséget okozott ebben a táborban.

Az Ibar „elzárásának” belengetése ebben az olvasatban megfelelő ellensúly: Zelenszkij után egy kis keménység Koszovóval szemben.

A koszovói szerbek helyzete tovább romlik

Milija Biševac, a koszovói Szerb Népi Mozgalom vezetője szintén nem lelkesedett az elnöki ötletért.

Szerinte a koszovói szerbek évek óta hallgatják Belgrád „konkrét intézkedésekről” szóló bejelentéseit, miközben helyzetük folyamatosan romlik. Az Ibar folyásának megváltoztatását ezért újabb hangzatos politikai szólamnak tartja.

Biševac ennél kellemetlenebb kérdést is feltett Vučićnak.

Ha Szerbia továbbra is saját területének tekinti Koszovót, akkor miért beszél arról, hogy vízügyi intézkedésekkel kellene megtorolni az ottani hatóságok lépéseit? Egy ilyen fenyegetés politikai logikája ugyanis éppen azt feltételezi, hogy a folyó túloldalán egy másik hatalom által ellenőrzött terület található.

Biševac szerint Belgrádnak inkább azt kellene világosan elmondania, hogy az elmúlt évek energetikai megállapodásaiban pontosan mit fogadott el Gazivode, a vízerőmű és az Ibar–Lepenac rendszer tulajdonjogával kapcsolatban.

Ha Szerbia fenntartja tulajdonosi jogait, követelje őket következetesen. Ha viszont valamilyen megállapodásban lemondott róluk, akkor mondja meg, ki, mikor és milyen felhatalmazással írta ezt alá.

Az albán média már azt írja: Szerbia víz nélkül hagyná Koszovót

Vučić kijelentése pillanatok alatt átkerült a koszovói albán nyelvű sajtóba is.

A KOHA viszonylag tárgyilagos címmel számolt be arról, hogy a szerb elnök szakértőket hívott az Ibar folyásának esetleges megváltoztatásához.

Más médiumok jóval drámaibb hangot ütöttek meg. A KosovaPress, a Sinjali és a Gazeta Express „őrült ötletként” tálalta a felvetést, az A2 CNN pedig lényegében úgy foglalta össze a történetet, hogy Szerbia víz nélkül hagyná Koszovót.

Ez utóbbi természetesen jóval tovább megy annál, amit Vučić ténylegesen bejelentett. A szerb elnök nem közölte, hogy megszületett volna a döntés a folyó eltereléséről; azt állította, hogy vizsgálják ennek lehetőségét, a politikai hatást azonban már ezzel is elérte.

Az Ibar már egyszer célpont volt

Az ügynek ráadásul van egy sötétebb előzménye. 2024 novemberében robbanás rongálta meg az Ibar–Lepenac csatornát Zubin Potok közelében.

Kapcsolódó cikk

Robbanás egy csatornában, támadás a koszovói kritikus infrastruktúra ellen?

A koszovói hatóságok terrorcselekménynek minősítették az esetet és Szerbiát tették felelőssé érte, amit Belgrád visszautasított.

Vučić akkor szintén beszélt arról, hogy régi elképzelések léteznek az Ibar szerbiai vízgazdálkodási célú átalakításáról.

A KOHA most felidézte: a szerb elnök szerint már 1985 óta létezik olyan elképzelés, amely a folyó vizének más irányú hasznosításával számol.

Vagyis az ötlet önmagában nem most született, a politikai kontextus most azonban teljesen más.

Háború a NATO-val azért még nem lesz

Vučić ugyanazon megszólalásában egy fontos határt is meghúzott.

Azt mondta, hogy a koszovói szerbek rendkívül nehéz helyzetben vannak, Szerbia pedig igyekszik mindent megtenni értük. Majd feltette a kérdést: vajon Belgrád számára jelenleg opció-e háborúba kezdeni a NATO-val?

Saját magának válaszolva azt mondta, hogy szerinte nem.

Ez a mondat tulajdonképpen ki is rajzolja, hogy a szerb elnök meddig akar és mer elmenni, mivel az Ibar esetleges elterelésével a NATO-katonák is víz és áram nélkül maradnának.

Belgrád katonailag nem akar és reálisan nem is tud fellépni Koszovóban a NATO-val való konfliktus kockázata nélkül. Diplomáciai eszközei korlátozottak, a koszovói szerb intézményi jelenlét az elmúlt években pedig jelentősen visszaszorult, amiért a szerb ellenzék éppen Vučićot teszi felelőssé.

A szerb elnöknek mára már alig maradt más ezköz a kezében mint a fenyegető retorika, amihez most éppen az Ibar vizét társította.

Kapcsolódó cikk

A szerb rezsim orosz propagandamódszereket használ

Hogy a mérnökök valóban rajzolnak-e már terveket az Ibar szerbiai elterelésére, vagy az egész ötlet nem jut tovább az elnöki mondatoknál, egyelőre nem tudni, miután a szerb elnök elég sokszor beszél össze-vissza, az orosz politikai propagandatechnikát használva, mint ahogy ezt nemréág a BALK-on megállapítottuk.

A bejelentés azonban politikailag már működik: Pristinában felháborodást kelt, Belgrádban erőt demonstrál, a választóknak pedig azt üzeni, hogy az elnöknek még mindig van valami a tarsolyában.

Csak egy apró műszaki-politikai probléma marad. Ha Vučić valóban elzárná az Ibart az albánok elől, a szerb elnöknek valahogyan meg kellene oldania, hogy a folyó felismerje a koszovói szerbeket.

English Summary

Serbian President Aleksandar Vučić has raised the possibility of altering the flow or volume of the Ibar River on Serbian territory as a response to what Belgrade describes as growing pressure on Serbs in northern Kosovo. Vučić says engineers and construction experts have already been consulted, making clear that the proposal is aimed at the strategically important Gazivode/Ujman reservoir and the wider Ibar-Lepenac water system.

The immediate background is a series of demolitions around the reservoir. Kosovo authorities say the houses, holiday homes and other buildings were illegally constructed on public land administered by the Ibar-Lepenac company. Belgrade, however, has condemned the operation as another politically motivated action against Kosovo Serbs.

Diverting or significantly reducing the Ibar’s flow could have serious consequences because Gazivode plays an important role in Kosovo’s water supply, electricity generation and critical infrastructure. Yet Vučić’s threat contains an obvious contradiction: Kosovo Serbs themselves depend on the same water system. Kosovo Serb politicians including Rada Trajković, Žarko Ristić and Milija Biševac have therefore questioned both the practicality and political logic of the proposal.

Critics believe Vučić’s statement is primarily intended for domestic political consumption ahead of Serbia’s expected elections. Only a day earlier, he had received Ukrainian President Volodymyr Zelenskyy in Belgrade with full state honours, a gesture likely to appeal to pro-European voters but potentially less popular among Serbia’s nationalist and strongly pro-Russian electorate. Tough rhetoric over Kosovo could help Vučić rebalance his political messaging.

The announcement immediately caused a stir in Kosovo’s Albanian-language media. While KOHA reported the proposal relatively cautiously, several other outlets described it as a “crazy idea,” with some headlines claiming that Serbia was threatening to leave Kosovo without water. Vučić, however, has not announced a decision to divert the river, only that such possibilities are being examined.

The controversy also revives the November 2024 explosion that damaged the Ibar-Lepenac canal near Zubin Potok. Kosovo authorities described that incident as a terrorist attack and accused Serbia of responsibility, allegations rejected by Belgrade. Vučić has also claimed that ideas for redirecting or differently exploiting the Ibar’s waters date back to 1985.

At the same time, Vučić acknowledged the limits of Serbian policy by saying that going to war with NATO is not an option. With Belgrade’s diplomatic leverage limited and Serbian institutional influence in Kosovo significantly reduced, increasingly dramatic rhetoric appears to be one of the few instruments remaining at his disposal.

Whether Serbian engineers are genuinely preparing plans to redirect the Ibar remains unclear. Politically, however, the threat is already producing results: it provokes reactions in Pristina, projects strength in Belgrade and sends a message to nationalist voters. The fundamental problem remains unchanged — if Vučić wants to turn off the water for Kosovo Albanians, he would somehow have to teach the river to distinguish them from Kosovo Serbs.

English Keywords

Serbia, Kosovo, Aleksandar Vučić, Ibar River, Gazivode Reservoir, Ujman Lake, Ibar-Lepenac, Serbia–Kosovo relations, Kosovo Serbs, northern Kosovo, Pristina, Belgrade, water security, critical infrastructure, Kosovo politics, Serbian politics, Serbian elections, Rada Trajković, Albin Kurti, geopolitics