Fordított Kolumbusz, Amerika felfedezte Bosznia-Hercegovinát

Európa vezetői hazaárulást súroló hanyagsággal évtizedeken át leépítették a hadi kapacitásokat

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

A horvát portálok a minap hírül adták, hogy egy, a BIRN-en (Balkan Investigative Reporting Network, a számtalan külföldről pénzelt „demokráciagyárak“ egyike) napvilágot látó cikkben Raffi Gregorian, volt amerikai diplomata és egy egykor magas rangú amerikai hírszerző tisztviselő, és Douglas H. Wise arról értekeztek, hogy a NATO figyelmen kívül hagyja Bosznia-Hercegovina védelmi iparának lehetőségeit.

Elmagyarázták, hogy a vogošćai Pretis az egyik kevés európai létesítmény, amely a NATO szabványai szerint 155 milliméteres tüzérlövedékeket gyárt, míg a bugojnoi Binas precíziós gyújtószerkezeteket gyárt aknavető-, tüzérségi- és rakétalőszerre, valamint 40 milliméteres lőszert.

Úgy ítélték meg, hogy a Pretis és Binas felelős irányítása nemcsak a belföldi ipari politika kérdése, hanem „kollektív biztonság, amelynek közvetlen következményei vannak a NATO és az Európai Unió számára”.

Gregorian és Wise arra a következtetésre jutott, hogy a védelmi ipar lehetőséget ad Bosznia-Hercegovinának, hogy jelentős és hosszú távú hozzájárulást tegyen a szövetség biztonságához, és felszólították a NATO-t és tagjait, hogy támogassák a Pretis és Binas fejlesztését, termelékenységét és irányítását közös érdekeiknek megfelelően.

Első ránézésre a jenki kolumbuszok, a Regulus Global ugyancsak amerikai cég érdekében házalnak, amely még 2024-ben vásárolta be magát a Pretis és a Binas tulajdonába, 40 százalékot meghaladó részesedésre téve szert. Ugyanis megfeledkeztek pár apróságról, amely árnyaltabbá teszi a képet.

A lőpor Szerbiából érkezik, vagy nem?

A bosznia-hercegovinai védelmi ipar ugyanis azonos problémákkal küszködik, mint a nyugati védelmi ipar egésze: nincs megfelelő nyersanyagbázisa, illetve a beszállítási láncolatok akadoznak, vagy felszámolták őket, mindenféle ideológiai indíttatású intézkedés következtében.

Kapcsolódó cikk

Messze a világbéke, Boszniában is jó üzlet a fegyvergyártás

Ezt most nem magyarázom bővebben, csak annyit, hogy a nitrocellulóz, alias füstmentes lőpor előállítására használt gyapotfoszlány (linter) a gyapotfeldolgozás mellékterméke. A gyapotfeldolgozás 50-70 százaléka pedig, hogy-hogynem, Kínában zajlik.

A bosznia-hercegovinai védelmi ipar helyzete azonban még ennél is cifrább. A lőpor legnagyobb részét egy potenciálisan ellenséges országból, vagyis Szerbiából szerzi be. Igaz, a szerbek is a szükséges gyújtószerkezetek, robbanóanyag egy részét Bosznia-Hercegovinából kapják, de függőségük nem annyira kínos, mint a bosnyákoké.

Tavaly szeptemberben a térség sajtóját bejárta a hír, hogy a gyalogsági lőszert gyártó konjici Igman gyár termelése leállt, mert Szerbia elrendelte a katonai felszerelés és lőszer exportjának tilalmát – erre azután került sor, hogy az oroszok rákoppintottak Vučićék orrára, az Ukrajnába irányuló lőszerszállítmányok miatt.

A lopott szajré hasznot hajt

A Pretis és a Binas tartalékainak hála, valahogy átvészelte a zárlatot és máshonan importált lőport – egyes bosnyák értesülések szerint még Magyarországról is.

Az ügy pikantériája, hogy valamikor Bosznia-Hercegovinában működött Jugoszlávia legfejlettebb robbanóanyag és lőporgyára a vitezi Vitezit, de ezt a háború folyamán megrongálták, majd kifosztották.

A rendkívül értékes, akkoriban korszerű gyártósorok, felszerelés nagyobbik része valahogy átkerült Szerbiába a Lučani székhelyű, Milan Blagojević nevét viselő üzembe.

Kapcsolódó cikk

Horvát hadiipari magánkezdeményezés Boszniában, és egy fegyvergyár szétlopásának története

A szerbiai gyár, amely addig kizárólag gyalogsági lőszerbe való, úgy nevezett egyösszetevőjű lőport gyártott, az elkövetkező időszakban elsajátította a kétösszetevőjű nagy kaliberű tüzérségi lőszerekhez használatos lőpor előállítását.

Ebben a lopott szajré mellett nagy segítséget jelentett a volt állam haditudományi intézeteiben őrzött dokumentáció is.

A Vitezit – amelynek sorsával foglalkoztunk már – különben virágkorában a különféle civil- és katonai robbanóanyag mellett, nemcsak kettő- és háromösszetevőjű lőport gyártott, hanem a rakétak szilárd üzemanyagát is.

A nyolcvanas évek végén beszerzett felszerelés lehetővé tette az akár 500 kilométer hatótávú rakéták üzemanyagblokkjának előállítását is.

A nyalánkság hagyományosan a végén jön

A vogošćai Pretis példáján nagyon jól végig lehet követni az európai védelmi ipar leépítésnek drámáját.

Kapcsolódó cikk

Horvát-szerb haderőfejlesztések: hagyjuk a PR-t, a valóság más

Ez a bosznia-hercegovinai gyár fénykorában 3500 munkást foglalkoztatott, akik két váltásban évi 760 ezer darab nagy kaliberű tűzérségi lőszert tudtak előállítani.

Ha ezt összevetjük az Európai Unió 2023-as évi egymillió tüzérségi lövedék előállítási tervével, amelyet nagy keservesen csak 2024 végén tudtak teljesíteni, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy az elmúlt legalább harminc évben, az európai országok politikai garniturái a hazaárulást súroló hanyagsággal viszonyultak a védelmi kérdésekhez.

Urslua von der Leyen védelmi minisztersége idején, a német gyalogsági harci járművek feketére mázolt seprűnyelekkel vettek részt valamelyik hadgyakorlaton. Ezek jelképezték a kérdéses járművek fegyverzetét.