Horvát-szerb haderőfejlesztések: hagyjuk a PR-t, a valóság más

Fegyverpiaci barkács vs. NATO-kompatibilis valóság, van ahol a hadsereg kiállítás, máshol rendszer

Amióta megjelent az avittas szerb MIG-29-esekre szerelt kínai levegő-föld rakéták képe, számtalan okosság látott napvilágot ezzel kapcsolatban. Erre mi is – igaz módjával – rátettünk egy-két lapáttal. Ám most, hogy ismét egy szerb-izraeli dróngyár-projekt tartja lázban a régiót, végső ideje, hogy komolyan vegyük a dolgot és tényszerűen körbejárjuk a kérdéskört.

Mielőtt még bárki bármit félreértene, nem rendelkezünk semmilyen titkos iratokkal, nem bratyizunk védelmi miniszterekkel, ezredesekkel. Tábornokokkal – minden, ami a továbbiakban szerepel, nyilvánosan hozzáférhető forrásokból származik.

Mi a különbség a horvát és szerb haderőfejlesztés között?

Rókus szerint, szabadon, a különbség elsősorban abban rejlik, hogy Szerbia azt vásárol, amit bír, Horvátország pedig azt, amit akar. Ez a különbség már középtávon drámai különbségeket fog eredményezni, függetlenül attól, hogy a szerb PR, hogy igyekszik beállítani a dolgokat.

A szerb „gyönyörű, legnagyobb” fegyverbeszerzések – ahogy ezt egy jelenleg elnökként tetszelgő milliárdos mondaná -, eklektikus volta nagy gondokat okoz, illetve a jövőben is nagy gondokat fog okozni a szerb hadseregnek.

Kapcsolódó cikk

A szerb kézbe került kínai rakéták híre felkavarta a Balkánt

Az orosz-kínai-nyugati-izraeli-szerbiai rendszerek képezte mix egyrészt azért problematikus, mert rendkívül bonyolult logisztikai helyzetet teremt, azon felül, hogy ezek egységes rendszerbe olvasztása, ha nem is lehetetlen, de nagy nehézségeket okoz.

Leegyszerűsítve, ezek a rendszerek nem, vagy nehezen tudnak „szót érteni” egymással, más és más protokollok szerint működik az adatátvitel, más a szoftver amelyik az adatokat feldolgozza, hasznosítja. Ennek tükrében az Elbit szerbiai dróngyára elsősorban az izraeli érdekeket szolgálja, amennyiben olyan helyen van, hogy nem fogják felrobbantani, a szerbek jobbára abban reménykedhetnek, hogy valami pénzt látnak az egészből.

Nem tűnik túlzottan valószínűnek, hogy ezeket a drónokat bármelyik NATO ország megvásárolná és az sem valószínű, hogy az EU-ban bárki megvásárolná őket, mert a németek, de főleg a franciák útálják a konkurenciát. Ugyancsak igaz ez a Közel-Keletre, mert kétséges, hogy az arab országok szemet hunynának a „szerb” drónok eredendően izraeli eredetére.

A horvát elképzelések

A horvát haderőfejlesztés ezzel ellentétben ráérősen folyik, de egyszer, ha összeáll, köröket fog futni Vučićland melldöngető, „nézd, anya, kéz nélkül” hadserege körül.

A horvát filozófia – azon felül, hogy ha teheti, a haderőfejlesztést más pénzén szeretné megvalósítani – egy olyan rendszer felállítását tartja kívánatosnak, amely részint némileg ellensúlyozza az ország stratégiai mélységének hiányát, részint pedig olyan rendszereket és tűzerőt számít felállítani, amelyek elejét veszik bármilyen támadásnak, mármint regionális szinten.

Kapcsolódó cikk

Drónok, dollárok és erkölcsi turbulencia

A meglévő viszonylag korszerű radarrendszer mellett Horvátország bizonytalan számú, de hatnál nem több General Atomics MQ-9B SkyGuardian illetve MQ-9B SeaGuardian drón beszerzését tervezi, amelyek lehetővé teszik a Balkán és Közép-Európa egy részének, illetve az Adria egészének felügyeletét.

A légtér, a szárazföld és tenger ellenőrzését a középhatótávú, erős antiballisztikus képeségekkel rendelkező légvédelmi rendszer mellett – ennek beszerzéséről állítólag idén döntenek – a két jövendőbeli korvett és a HIMARS rendszerek egészítik ki, illetve a légierő nagy hatótávú Meteor levegő-levegő rakétái és a SCALP 500 kilométer hatótávú levegő-föld cirkálórakétái.

A francia levegő-víz Exocetek valószínűleg nem kerülnek beszerzésre, leginkább azért, mert Horvátországnak olyan rendszerre van szüksége, amely lehetővé teszi a szárazföldi mobil kilövőállomások használatát is, amelyek a horvát szigettengert hivatottak védeni bármilyen tengerről érkező támadástól. Itt még meg kell említeni a vízalatti drónok fejlesztéséről szóló mendemondát, amelyek főleg a tengeralattjárók elleni harcot célozzák meg.

A Lengyelországgal való stratégia együttműködés keretében egyelőre a drónok elleni harc áll a figyelem középpontjában egy lengyel-horvát közös fejlesztésű rendszer formájában, amelyeket Horvátország már a közeljövőben számít telepíteni a legfontosabb célpontok védelmére.

Kapcsolódó cikk

Jó bolt Berlinben, Horvátország Leopard 2-es harckocsikat vásárol

Ugyanakkor, szóba került a dél-koreai-lengyel gyártmányú K2 harckocsik vásárlása is, amelyek kiegészítenék a már megrendelt horvát Leopard 2 harckocsiflottát. Horvátországnak ezekre azért van szüksége, mert a K2 jobban megfelel a Horvátországban sűrűn előforduló hegyes terepnek.

Miután a lengyel fél már egy ideje tárgyal az amerikaiakkal a HIMARS rendszerek rakétáinak gyártásáról, a horvát fél természetszerűleg érdekelt a lengyel gyártmányú – olcsóbb – rakéták beszerzésében, de a Három Tenger Kezdeményezés keretében már szó esett egy esetleges horvátországi gyár felállításáról is.

Ugyancsak a horvát-lengyel együttműködés keretében merült fel egy esetleges horvátországi lőszergyár felállításáról, amely a NATO szabvány szerint gyártott tüzérségi lövedékek gyártásával megoldaná Horvátország jelenlegi lőszerellátási gondjait.

A belengetett Beretta lőszergyár gyalogsági fegyverekbe való lőszert gyártana, fog gyártani, egyszer, talán, így nem túlzottan érdekes téma.

A horvát rendszerek megfelelnek a NATO szabványoknak, lehetővé teszik a potenciális harctér digitalizálását, illetve a szövetséges erőkkel való együttműködést. Ez Magyarországnak mindenképpen sokat jelent, mert a horvát rendszerek lefedik majd Magyarország légterének és területének egy részét is, megerősítve ezzel a közös védelmet.