Kormányfő kerestetik, Vučić jelentkezhet

A szerb elnök nagy visszatérése oda, ahonnan el sem ment

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

A szerb politikában vannak dolgok, amelyek olyan biztosan bekövetkeznek, mint a nyári hőség, vagy a választások előtti nyugdíjemelés. Ilyen az is, amikor a Szerb Haladó Párt (SNS) vezetői ünnepélyesen felszólítják Aleksandar Vučićot, hogy vállalja el azt a kormányfői tisztséget, amelyet valójában már régóta betölt, üljön akármilyen székben.

Miloš Vučević, az SNS formális elnöke most bejelentette, hogy pártja szeretné, ha Vučić lenne a következő választási lista vezetője és egyben miniszterelnök-jelöltje. Magyarán: megkezdődött az a politikai színjáték, amelynek végén mindenki meglepődik majd azon, amit hónapok óta mindenki tud.

A szerény kérés, amelyet nem lehet visszautasítani

Vučević szerint a párt „nyílt meghívást” intézett Vučićhoz, és várja az elnök végső döntését.

A jelenet nagyjából olyan, mintha egy családi vállalkozás igazgatótanácsa ünnepélyes levélben kérné fel apucit, hogy legyen szíves, maradjon továbbra is a tulajdonos.

Kapcsolódó cikk

Vučić heteken belül lemond, hisszük, ha látjuk!

Vučević szerint az Egyesült Szerbia – ez a választási lista neve és netalán egy esetleges fedőszervezet neve – azt az üzenetet hordozza, hogy Szerbia olyan, mint egy ház, egy család, és hogy minden politikai álláspont felett áll. A különbségek nem vezethetnek pusztításhoz és üldöztetéshez”.

Nyilvánvaló, hogy Vučić a jelenlegi alkotmány szerint már nem indulhat újra államfőként, miután jövő májusban kitölti második elnöki mandátumát.

Ezért a rezsimnek új megoldást kell találnia arra, hogy miként viríthat továbbra is ugyanaz az ember a hatalom középpontjában, miközben formálisan minden szabályt betartanak.

Putyin? Ugyan, a Balkán ezt már régen feltalálta

A Financial Times szerint Vučić a Vlagyimir Putyin által már kipróbált modellt követheti: az elnöki székből átülhet a miniszterelnöki székbe, miközben a tényleges hatalom változatlan marad.

Ez jól hangzik Londonból nézve, de a Balkánon erre sokan csak legyintenek. A módszert ugyanis nem Moszkvában találták fel. Milo Đukanović Montenegróban már akkor ide-oda cserélgette az államfői és kormányfői tisztséget, amikor Putyin még csak az első elnöki ciklusát taposta kivénhedt KGB/FSZB tisztként.

A montenegrói politikai laboratóriumban tökélyre fejlesztett technika lényege egyszerű: ha egy székből fel kell állni, átülünk egy másikba, de a terem kulcsa továbbra is nálunk marad.

Kapcsolódó cikk

Moszkva szerint Vučić úgy hazudik, ahogy a levegőt veszi

Tíz évvel ezelőtt ezt Vučić is alkalmazta, hogy leszorítsa a pályáról politikai nevelőapját, Tomislav Nikolićot. Most sem kérdés, hogy mi fog történni, miután ismét kudarcot vallott a szerbek egy akolba terelése valamilyen fantomszervezeten keresztül, mint amilyen a Mozgalom a népért volt.

Egy ilyen fantomszervezet létrehozása az első lépés lenne az intézményesített diktatúra megteremtése felé, de amíg ezt nem sikerült keresztül vinni, Vučić addig sem engedi ki a kezéből a hatalmat, így nem marad más hátra, minthogy visszatérjen a miniszterelnöki posztra, ha szépen megkérik.

A miniszterelnöki tisztség megszerzése azért fontos, hogy továbbra is ő irányíthassa a rendszert, amihez valamilyen „formális tisztségre” szükség van.

Jönnek az ajándékok, tehát közelednek a választások

Miközben a szerb elnök továbbra sem árulja el, mikor lesznek a választások, a kampány már javában zajlik. Olcsóbb gyógyszereket ígér, egyszeri pénzügyi támogatásokat oszt, újabb nyugdíjemelést lebegtet, és előkerültek a szociális csomagok is.

Miloš Vučević, aki formálisan a Szerb Haladó Párt vezetője és a „Vučić Team, Serbia” ruhamárka legújabb próbababája, azt állítja, hogy mindez a felelős állam gondoskodását bizonyítja, de inkább arról van szó, hogy Vučić, mint a jó horgász, beeteti a választókat, hogy minél több szavazatot fogjon.

A szerb politikában ugyanis van egy érdekes összefüggés: minél több pénz jelenik meg hirtelen a választók zsebében, annál közelebb van a következő szavazás napja. És ha ráadásul olyan polóba öltöztetik a választókat, amelyet az új brand díszít vagy elöl, vagy hátul, egyszer pedig majd elöl-hátul, akkor már minden világos.

Vučević egy rádióinterjújában most arról beszélt, hogy a szerbek „fellélegeztek”, elegük lett a blokádokból, és az ország végre megszabadult a ráerőltetett tehertől.

Miloš Vučević a Belgrádi Rádió adásában, amely valamikor régen az éppen aktuális hatalom szócsöve volt akár kifelé, akár befelé (Forrás: Szerb Haladó Párt)

Ezzel párhuzamosan ismét előkerültek a rezsim jól ismert történetei a hangágyúról, az állítólagos puccskísérletekről, a rendőröket megkerülő blokádolókról, a „blokadérókról”, valamint a minden sarkon leselkedő anarchistákról.

A volt miniszterelnök arról is megemlékezett, hogy szerinte az SNS újvidéki székháza elleni támadásnál a Kobrák közbelépése akadályozta meg a tragédiát. Ezt onnan tudja, mert tavaly augusztusban egy olyan bátor Kobra lőtt a levegőbe, aki az ő védelmével volt megbízva, és ráadásul még egy ballisztikus táskát is kinyitott.

Aki régóta figyeli a szerb politikát, annak ezek a történetek már ismerősen csengenek. A hatalom szerint az országot folyamatosan fenyegetik a belső és külső ellenségek, miközben a vezetés hősiesen védi a nemzetet.

Két ember, egy rendszer

Miloš Vučević végül eljutott a lényegig. Nyilvánosan kijelentette, hogy büszke arra, hogy Aleksandar Vučić csapatának tagja (Vučić Team), és arra is, hogy baráti kapcsolatot ápol az elnökkel és annak testvérével, Andrej Vučićtyal.

Ez talán többet elárul a szerb politikai rendszer működéséről, mint az interjú összes többi mondata együttvéve. Már mi is pedzegettük egyszer-kétszer, hogy Szerbiát nem egy Vučić irányítja, hanem kettő, az egyik alulról, a másik felülről.

Miközben a Szerb Haladó Párt elnöke és a Vučić Team próbababája hivatalosan arról beszél, hogy még nem tudni, ki lesz az államfőjelölt, ki lesz a miniszterelnök-jelölt, sőt azt sem, hogy férfi lesz-e a jelölt, vagy pedig nő, valójában minden politikai szál ugyanahhoz az emberhez vezet.

Ha Vučić lemond, az alkotmány szerint azonnal megszűnik az elnöki mandátuma, amint a lemondása megérkezik a parlamentbe – körülbelül kétszáz méter van az elnöki palota és a parlament között – az ország irányítását pedig Ana Brnabić házelnök veszi át, de csak három hónapra, ez idő alatt új elnököt kell választani.

Ez egy többismeretlenes egyenlet, amelyben csak az adott, hogy x=Vučić, a többit pedig majd kiforogja idő, de meglepetésre senki se számítson. Az viszont már biztos, hogy a haladók miniszterelnökként akarják visszahozni Vučićot, de hogy a szerb választók meddig hajlandók még úgy tenni, mintha ez valóban nyitott kérdés lenne, azt nem tudjuk. Mert ha megint elmennek szavazni, akkor magukra vessenek.

Véleményünk szerint csak a választások totális bojkottja hozhat változást Szerbiában, erre azonban sem a teljesen impotens ellenzék, sem az egyetemista mozgalom nem hajlandó, mert még mindig azt hiszik, hogy Vučićot választásokon meg lehet verni.

Nem lehet, ez már sokszor bebizonyosodott, mindig csal annyit, hogy ő győzzön. Ha pedig mégsem, akkor jegyezzük meg: Szerbia nem Magyarország, hogy vereség esetén Vučić békésen elvonul. Ez aligha valószínű.