Vučić heteken belül lemond, hisszük, ha látjuk!

A szerb elnök kilátásba helyezett távozását követően "tárcanélküli diktátor" lehet, pontosan úgy, mint eddig

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Aki az elmúlt másfél évtizedben akár csak fél szemmel figyelte a szerb politikát, az pontosan tudja, hogy Aleksandar Vučić esetében a lemondás olyan fogalom, amelyet érdemes némi fenntartással fogadni. A szerb elnök ugyanis pályafutása során már annyiszor helyezte kilátásba saját távozását, rendkívüli választásokat, népszavazást önmagáról vagy éppen politikai visszavonulását, hogy a gyakorlottabb megfigyelők ma már csak legyintenek az ilyen kijelentésekre.

Ezért amikor a belgrádi parlament előtti nagygyűlésen arról beszélt, hogy köztársasági elnökként már csak „napjai vagy hetei” vannak hátra, a naptár előhúzása helyett inkább a szerb politikai hagyományokra gondoltunk.

A helyzetet röviden úgy lehetne összefoglalni: Vučić valóban azt mondta, hogy heteken belül távozik az államfői tisztségből, de egyetlen pillanatig sem tűnt úgy, mintha a hatalomból is ki akarna vonulni. Sőt, a beszéd inkább arról árulkodott, hogy a következő politikai szerepére készül, bár azt nem tudtuk meg, hogy mi lenne az.

A parlament előtti térre összehívott „Szerbia egy család” rendezvény hivatalosan a nemzeti egységről szólt. A gyakorlatban azonban inkább egy politikai erődemonstrációnak tűnt, amellyel a szerb elnök azt akarta megmutatni, hogy a hónapok óta tartó diáktüntetések, blokádok és kormányellenes megmozdulások ellenére a hatalom továbbra is képes tömegeket mozgósítani.

Kapcsolódó cikk

Vita a trikolór körül Montenegróban napirenden kívül

A nagygyűlésen megjelentek a koszovói, boszniai, macedóniai és montenegrói szerbek képviselői, régi ismerőseink Milorad Dodik a boszniai szerbek helytartója, valamint Milan Knevžević montenegrói szerb zászlósúr.

A szerb elnök külön üdvözölte az összejövetelen a vajdasági magyarokat, akiket testvérként és nővérként említett Szerbia északi részéről – retorikailag és politikailag a Vajdaság lassan tehát eltörölve.

Magyarország és Orbán Viktor neve viszont ezúttal már nem került említésre, és Szijjátó Péter sem jelent meg, hogy szerbül mondjon egy „remekbe szabott” beszédet. Sic transit gloria mundi.

Vučić heteken belül lemond, hisszük, ha látjuk!

Aki valódi búcsúbeszédre számított, gyorsan csalódhatott. Vučić ugyanis nem visszavonulásról, hanem eredményekről, beruházásokról, autópályákról beszélt, és egy új politikai mozgalom építését is megemlítette, miután a Mozgalom a népért nevű fantomszervezetet korábban jegelte, vagy inkább elhanyagolta. Most új brandként merült fel a Vučić Team, Serbia (Srbija), amelyet ezúttal egy pólóval is népszerűsítettek a résztvevők, többek között Miloš Vučević, a Szerb Haladó Párt elnöke is.

Miloš Vučević, a Szerb Haladó Párt elnöke motorral érkezett Újvidékről Belgrádba több mint kétezer motoros élén, most azért került ide a cikkben, mert a Vučić Team, Serbia pólót viseli, amely van más színben is, sőt már félkabát formájában is előfordul

Miután a szerb elnök saját magát pontosan nem pozicionálta, úgy tűnik, hogy valamilyen szupervízorként szeretne állni a szerbiai politikai struktúra fölött, ha majd az elnöki tisztséget átengedi az egyre véresszájúbb Ana Brnabićnak, lemondás esetén ugyanis az alkotmány szerint a házelnökre száll át az államfői poszt az utód megválasztásáig.

Mondhatnánk azt is, hogy Ana Brnabić felnőtt a feladathoz, de ez egyáltalán nem igaz, mert egyedüli erénye a szerb elnök magasztalása, miközben Vučić védelmében bárkit besároz, aki szembejön, ebben a tekintetben nincsenek gátlásai.

A szerb elnök tehát egyáltalán nem akar távozni a politikából, miközben új konstrukciót tervez, amely hónapok, ha nem évek óta formálódik, ha ideszámítjuk az előbb említett fantomszervezetet is.

A szerb Éjszaka Vucsicsai (Farkasai), az Informer állítása szerint 2600 motoros ment Újvidékről Belgrádba (Forrás: X platform)

A szerb elnök célja láthatóan az, hogy a jelenlegi pártkeretek helyett egy szélesebb politikai ernyőszervezet jöjjön létre. Egy olyan konstrukció, amelyben formálisan mások tölthetik be a tisztségeket, de a végső politikai gravitációs központ továbbra is Aleksandar Vučić marad „tárcanélküli diktátorként”.

A Balkánon már láttunk néhány hasonló kísérletet, ezek általában addig működtek, amíg a főszereplő életben tartotta őket, vagy amíg a nép életben tartotta a főszereplőt.

A régi recept még mindig működik

A beszéd jelentős része ismét a jól ismert összehasonlításokra épült. Vučić felidézte a 2012 előtti időszakot, amelyet a gazdasági összeomlás, a munkanélküliség és a nemzeti gyengeség korszakaként írt le. Ezzel szemben saját kormányzását a fejlődés, a beruházások és az állami stabilitás időszakaként mutatta be.

Az ilyen történelmi összehasonlítás régóta a szerb haladók egyik legfontosabb kommunikációs eszköze. Az üzenet lényege egyszerű: lehetnek problémák, de a jelenlegi vezetés nélkül minden sokkal rosszabb lenne.

A szerb elnök átment mutatványosba, kapott a kínaiaktól négy robotot, hogy táncoljanak neki, most ezzel kezdi járni az országot. A robotok a Moravac kólót járták

A szerb választók jelentős része számára ez a narratíva továbbra is működik, különösen az ország kisebb településein és vidéki térségeiben.

A szerb elnök természetesen ezúttal sem hagyta ki kedvenc témáját, az infrastruktúrát. A beszédben hosszasan sorolta az elmúlt évek útépítéseit, vasúti beruházásait és fejlesztéseit. Állítása szerint az elmúlt tizenkét évben több autópálya épült Szerbiában, mint korábban évtizedek alatt összesen, az újvidéki vasútállomás természetesen nem került említésre, pedig az jelentősen beárnyékolja a működését ezen a téren.

A számokkal lehet vitatkozni, de az kétségtelen, hogy a szerb kormány pontosan tudja: egy új autópálya látványosabb politikai termék, mint egy javuló makrogazdasági mutató. A betonnak ugyanis megvan az az előnye, hogy minden választó látja, arról nem is beszélve, hogy érzi is, ha netalán a fejére esik.

Egységről beszélnek, választásokra készülnek

A rendezvény legfontosabb politikai üzenete valószínűleg nem az volt, amit a színpadon elmondtak, hanem maga a rendezvény ténye.

Miközben az ellenzék és a diákszervezetek hónapok óta azt próbálják bizonyítani, hogy a rezsim támogatottsága megrendült, a hatalom most azt akarta megmutatni, hogy továbbra is képes tömegeket utcára vinni.

Sokan voltak, a szerb belügyminisztérium szerint 207 ezren, amit az Informer televízió rögtön felnyomott 250 ezerre, jó ha voltak százezren, de az sem kevés. Viszont – érdekes módon – nem volt bombariadó, így a vonatok jártak, és a rendőrség sem akadékoskodott az utakon

A kérdés persze ugyanaz maradt, mint az elmúlt években szinte mindig: mindez elegendő lesz-e a következő választásokon is?

Belgrádi ellenzéki körökben sokan remélik, hogy a társadalmi elégedetlenség végül politikai fordulatot hozhat. A probléma csak az, hogy ugyanezt már több választás előtt is hallani lehetett.

Hogy keretbe tegyük a cikket, megismételjük, hogy a szerb elnök az elmúlt években már annyi rendkívüli választást, népszavazást, távozást és politikai fordulatot helyezett kilátásba, hogy a közvélemény jelentős része ma már ösztönösen fenntartásokkal fogad minden hasonló bejelentést.

Ezért amikor most arról beszél, hogy már csak napjai és hetei vannak hátra államfőként, akkor mi a BALK-nál szinte mindannyian ugyanarra gondolunk: rendben, Aleksandar, majd szólj, ha tényleg megtörtént.