Négyszázezer ok, amiért London nem alszik nyugodtan

A Brexit után is maradt egy kis adminisztratív migráció

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

A brit belügy papíron több mint négyszázezer olyan embert tart nyilván, akinek nincs jogszerű tartózkodási státusza az Egyesült Királyságban. A gond csak az, hogy közülük csaknem kétszázezret nem lehet egyszerűen kitoloncolni, mert menedékjogi, emberi jogi vagy modern rabszolgaságra hivatkozó eljárásuk még folyamatban van.

Így aztán London most megint megpróbálja feltalálni a spanyolviaszt: hogyan lehet egyszerre keménynek látszani, betartani a jogot, és közben nem beleragadni abba a migrációs mocsárba, amelyet részben maga a brit állam termelt ki.

Négyszázezer ember a belügyi listán

A londoni Times arról ír, hogy kiszivárgott brit belügyi dokumentumok szerint a brit belügyminisztérium (Home Office) 2024 augusztusában 412 191 olyan embert tartott nyilván az úgynevezett „érdeklődési körébe tartozó populációban”, akinek nem volt rendezett jogi státusza az Egyesült Királyságban.

Ez a kategória többféle csoportot foglal magába. Ide tartoznak azok a külföldi munkavállalók, diákok és látogatók, akik túllépték vízumuk érvényességi idejét, azok a menedékkérők, akik illegálisan érkeztek az országba, valamint azok is, akiknek menedékkérelmét elutasították, de fellebbeztek a döntés ellen.

Kapcsolódó cikk

Jön a menekültügyi reform: új korszak vagy újabb illúzió?

A szám önmagában is elég kellemetlen egy olyan országban, ahol a „take back control” („vegyük vissza az irányítást” – a kifejezés a brit Brexit‑kampány központi jelszava volt 2016-ban) évek óta politikai varázsigeként működik. A kiszivárgott adatok azonban még ennél is kínosabb képet mutatnak.

A 412 ezer emberből 201 926 főt a hatóságok „nem eltávolíthatónak” minősítettek, mert folyamatban lévő jogi ügyeik vannak. Közülük 149 365 személy menedékjogi, emberi jogi vagy modern rabszolgasággal kapcsolatos kérelmet nyújtott be, további 52 561 ember esetében pedig nyitott fellebbezés akadályozza a kitoloncolást.

Vagyis a brit állam nagyjából tudja, kiket szeretne eltávolítani, csak éppen az esetek közel felében nem tudja megtenni, a politikai szlogeneknek ugyanis nem lehet érvényt szerezni, amíg folynak a bírósági eljárások.

Mahmood nagy bevándorlási csomagja

Shabana Mahmood brit belügyminiszter jövő kedden terjeszti a parlament elé a régóta várt bevándorlási és menekültügyi törvénycsomagot, amelynek célja, hogy szűkítse az illegális migránsok kitoloncolást akadályozó jogi lehetőségeket.

A kormány szerint az új szabályozás több tízezerrel növelheti a razziák, letartóztatások és kitoloncolások számát. Mahmood 2029-ig megduplázná az Immigration Enforcement, vagyis a belügyminisztérium illegális bevándorlók eltávolításáért felelős ügynökségének költségvetését, az állomány létszámát pedig 60 százalékkal emelné. A tervek szerint a szervezet 7300 tisztviselővel és 1,3 milliárd fontos büdzsével működne.

Kapcsolódó cikk

A brit baloldal történelmi fordulata a migráció kérdésében

Ez a brit politikában már önmagában üzenet: ha nem lehet gyorsan megoldani a problémát, legalább legyen hozzá több egyenruha, több hivatalnok és nagyobb táblázat.

A belügyminisztérium szerint a kormány hivatalba lépése óta 67 200 olyan embert távolítottak el az országból, akinek nem volt joga ott tartózkodni. Ez a belügyi adatok szerint 41 százalékos növekedés az előző, konzervatív kormány alatti hasonló időszakhoz képest. A többség, 50 712 ember önként távozott, míg 16 476 főt kényszerrel toloncoltak ki.

Csakhogy ugyanebben az időszakban több mint 75 ezer ember érkezett kis csónakokon a La Manche csatornán keresztül, és közülük csak töredéknyi embert sikerült eltávolítani az országból.

Emberi jogok, családi élet és a 8. cikkely

A törvénycsomag egyik legfontosabb eleme az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikkét érinti, amely a családi és magánélet tiszteletben tartásához való jogot védi.

A brit kormány szerint ezt a rendelkezést sokan arra használják, hogy megakadályozzák kitoloncolásukat, arra hivatkozva, hogy eltávolításuk sértené családi élethez való jogukat.

Kapcsolódó cikk

ILLEGÁLIS MIGRÁCIÓ: Az albánok megszállják Angliát

Mahmood javaslata ezért szűkítené, hogy a bíróságok milyen esetekben fogadhatnak el ilyen érvelést. A családi életre hivatkozó kérelmeket egy szigorúbban meghatározott „szűk családi körre” korlátoznák, ami lényegében házastársakra, szülőkre és gyermekekre vonatkozna.

A brit kormány ezzel azt próbálja elérni, hogy a kitoloncolás ne akadjon el hónapokra vagy évekre olyan jogi érveken, amelyek a belügy szerint túlságosan tág értelmezésen alapulnak.

A kritikusok nyilván azt mondják majd, hogy ez az emberi jogi védelem szűkítése. A kormány pedig azt, hogy végre meg kell akadályozni a rendszerrel való visszaélést. Ebből a vitából Nagy-Britanniában valószínűleg még sok kellemes parlamenti üvöltözés lesz.

A modern rabszolgaság mint menekülési útvonal

A csomag a Modern Slavery Act, vagyis a modern rabszolgaságról szóló brit törvény alkalmazását is átalakítaná.

A kormány szerint egyes migránsok túl későn, közvetlenül a kitoloncolás előtt hivatkoznak arra, hogy emberkereskedelem vagy kényszermunka áldozatai voltak. A reform ezért időkorláthoz kötné az ilyen kérelmek benyújtását, és minden személy számára csak egy ilyen igényt engedélyezne.

Kapcsolódó cikk

Csökkentenék az albániai állampolgárok illegális bevándorlását Nagy-Britanniában

A cél az, hogy a modern rabszolgaság valódi áldozatai továbbra is védelmet kapjanak, de a rendszer ne váljon automatikus vészfékké a kitoloncolás előtt.

Legalábbis ez a kormányzati magyarázat. Az emberi jogi szervezetek várhatóan egészen másként olvassák ugyanezt a mondatot.

A Times értesülései szerint a menedékjogi fellebbezési rendszert is átszabnák. A jelenlegi kétlépcsős rendszer helyére egyetlen fellebbviteli testület lépne. A bírák helyett a belügyminisztérium által kinevezett döntéshozók, úgynevezett adjudicatorok foglalkoznának az ügyekkel, hogy gyorsabban szülessenek döntések.

Erre azért van szükség a kormány szerint, mert a rendszer gyakorlatilag bedugult. A fellebbezések száma rekordot döntött: 87 400 ügy vár elbírálásra, és egy-egy ügy meghallgatása több mint egy évig is eltarthat.

Az új szabályozás gyorsított eljárást vezetne be azoknál is, akik csak akkor nyújtanak be új kérelmet, amikor már közvetlenül a kitoloncolás előtt állnak.

A kormány tehát a jogi aknamező felszámolásáról beszél. Az ellenzők viszont attól tartanak majd, hogy a gyorsítás az érdemi jogorvoslat rovására mehet.

Az angol gyermekügyi biztos éles hangú nyilatkozatban figyelmeztette Shabana Mahmood belügyminisztert, hogy vitatott menekültügyi reformja jelentős kárt fog okozni a gyermekeknek. A Labour‑párti kötődésű lapnak számító The Mirror azt írja, hogy Dame Rachel de Souza éles hangú nyilatkozatot adott ki, amelyben követelte a belügyminisztertől, hogy dolgozza át azokat a terveit, amelyek távozásra kényszerítik a családokat az Egyesült Királyságból, mert az új javaslatok szerint a folyamatban lévő orvosi kezelés vagy az ellátás hiánya a menedékjogot elutasított kérelmező szülőhazájában többé nem minősülne valódi akadálynak a kiutasítás szempontjából: ez pedig azt jelentené, hogy a családok és a fiatalok elveszítenék szállásukat és anyagi támogatásukat, miközben arra várnak, hogy kiutasítsák őket az országból

A törvénycsomag új, ideiglenes menekültstátusz-modellt is bevezetne. Ennek lényege, hogy a menedékkérők csak addig élveznének védelmet, amíg hazájukban valóban veszély fenyegeti őket. Ha ez a veszély megszűnik, a státuszukat visszavonhatnák.

Ez szakítana azzal a gyakorlattal, amelyben a menekültstátusz sok esetben hosszabb távú letelepedési pályává válik.

A brit kormány emellett azt is szeretné elérni, hogy azok a menedékkérők, akik képesek rá, járuljanak hozzá az állam által finanszírozott szállás és ellátás költségeihez. Ezzel csökkentenék a hotelek használatát, amely az elmúlt években a brit migrációs vita egyik leglátványosabb és legdrágább szimbólumává vált.

A konzervatívok szerint ez még mindig kevés

A konzervatív ellenzék szerint Mahmood reformjai nem mennek elég messzire. Chris Philp árnyék-belügyminiszter úgy fogalmazott, hogy a kiszivárgott számok azt bizonyítják, hogy a rendszer képtelen kezelni azokat az illegális bevándorlókat, akiknek nincs joguk az országban maradni.

Kapcsolódó cikk

Balkáni pufferzóna: Angliába vágyott? Koszovóban köt ki

A konzervatív álláspont szerint az Egyesült Királyság csak akkor nyerheti vissza határai felett az ellenőrzést, ha kilép az Emberi Jogok Európai Egyezményéből.

Philp szerint meg kell szüntetni, hogy a bíróságok bevándorlási ügyekben megbénítsák a kormányzati döntéseket, korlátozni kell a modern rabszolgaságra hivatkozó kérelmeket, és illegális migránsok esetében lényegében meg kell szüntetni a menedékjogi igények lehetőségét.

Ez a brit migrációs vita régi törésvonala.

A kormány a rendszer szigorításáról beszél, a konzervatívok szerint viszont amíg az Emberi Jogok Európai Egyezménye fölöttük lebeg, addig minden szigorítás csak politikai pantomim.

London és a számok csapdája

A brit belügyminisztérium az előző konzervatív kormányt hibáztatja a helyzetért, mondván, hogy a menekültügyi rendszer kezelése katasztrofális volt. A döntéshozatal több tízezer ügyben lényegében leállt, miközben a konzervatívok a ruandai kitoloncolási program életbe léptetésével próbálkoztak.

A Munkáspárt (Labour) hatalomra kerülése után ezt a programot megszüntették, de a probléma ettől természetesen nem tűnt el.

A kiszivárgott dokumentumok egyik legfontosabb tanulsága éppen az, hogy a brit állam most először több mint húsz év után megpróbálta számszerűsíteni, hány olyan ember tartózkodik az országban, akinek nincs rendezett státusza.

Csakhogy ez is csak az ismert esetekre vonatkozik. A dokumentum szerint a valós szám ennél nagyobb lehet, mert azok nem szerepelnek benne, akik eddig nem kerültek a hatóságok látókörébe.

Vagyis London most egy olyan problémát próbál megoldani, amelynek még a pontos méretét sem ismeri.