Montenegró
Miért vált ki vihart egy 2006-os egyházi döntés Montenegróban?Az egyház, amely egyszer már eltűnt a térképről, majd halottaiból feltámadt
A Balkánon vannak viták, amelyek soha nem érnek véget. Ilyen Montenegró és a Szerb Ortodox Egyház viszonya is. Húsz évvel a függetlenség után ismét fellángolt a harc egy vallás és egy történelmi örökség körül, amely valójában nem az egyházról, hanem a montenegrói államiságról szól. Mert errefelé egy püspöki cím vagy egy egyházi szervezeti szabályzat gyakran többet mond a nemzeti identitásról, mint egy parlamenti határozat
Húsz évvel Montenegró függetlenné válása után ismét fellángolt a vita a Szerb Ortodox Egyház montenegrói szervezetének státuszáról. Miután Zdravko Krivokapić volt miniszterelnök a 2006-ban létrehozott, majd 2021-ben megszüntetett „Ortodox Egyház Montenegróban” nevű szervezeti keret visszaállítását sürgette, Szerbiában és Montenegróban egyaránt heves politikai és egyházi reakciók követték a kijelentését.
A vita azonban jóval túlmutat egy egyházszervezeti kérdésen: a montenegrói államiság, identitás és a szerb egyházi befolyás kapcsolatáról szóló, évtizedek óta tartó konfliktust hozta ismét felszínre.
Vallás, identitás és államiság Montenegróban
Montenegróban és a Balkánon általánosságban az ortodoxia nem csak vallási, hanem nemzeti és politikai identitáskérdés is. Montenegró lakosságának többsége is ortodox vallású, azonban a hívek két eltérő történelmi és identitáspolitikai narratívához kötődnek.
Az egyik a Szerb Ortodox Egyházhoz (Srpska Pravoslavna Crkva, SPC), amely ma is a legnagyobb és legbefolyásosabb vallási intézmény az országban. A másik az 1993-ban létrehozott/újraalapított Montenegrói Ortodox Egyház (Crnogorska Pravoslavna Crkva, CPC), amely a történelmi montenegrói egyházi önállóság örökösének tekinti magát, ugyanakkor a világ ortodox egyházai közül egyetlenegy sem ismeri el autokefál egyházként.
A vita gyökerei az első világháború utáni időszakig nyúlnak vissza. Miután Montenegró 1918-ban elveszítette függetlenségét és beolvadt a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságba, 1920-ban királyi rendelettel egyesítették a délszláv területek ortodox egyházait. Az addig önálló cetinjei érsekség és a montenegrói egyházi struktúra is bekerült az egységes Szerb Ortodox Egyházba.
A szerb egyházi álláspont szerint ez természetes egyesülés volt, míg a montenegrói egyházi önállóság hívei ezt a montenegrói egyház történelmi felszámolásaként és erőszakos inkorporálásaként értelmezik. Persze a két narratíva szorosan illeszkedik a közös állami örökség megítélésének kérdéskörébe.
A függetlenség után
Az egyházi kérdés Montenegró 2006-os függetlenné válása után került ismét napirendre, vagyis a Montenegrói Szocialisták Demokratikus Pártjának (DPS) célkeresztjébe.
Miközben az Szerb Ortodox Egyház továbbra is meghatározó szerepet játszott az ország vallási életében, egyre erősebben jelent meg az a politikai elképzelés, hogy az önálló montenegrói államnak saját ortodox egyházra is szüksége lenne.
A Montenegrói Ortodox Egyház ezt a történelmi folytonosságot hangsúlyozza, míg ellenfelei szerint egy modern politikai projektként jött létre 1993-ban.
Az egyházi kérdés a DPS kormányzása során kapott nagyobb lendületet, előbb 2014-ben, majd 2019 végén vált ismét a montenegrói politika központi témájává, amikor Milo Đukanović kormánya elfogadta a vallásszabadságról és a vallási közösségek jogállásáról szóló törvényt.
A jogszabály előírta, hogy azoknak a vallási közösségeknek, amelyek nem tudják igazolni 1918 előtti tulajdonjogukat, bizonyos ingatlanjai állami tulajdonba kerülhetnek. A Szerb Ortodox Egyház ezt a rendelkezést saját templomai és kolostorai elleni támadásként értelmezte, míg a kormány azt állította, hogy csupán a történelmi tulajdonviszonyokat kívánja rendezni.
A törvény elfogadása után tömeges tiltakozások és vallási felvonulások kezdődtek országszerte, amelyek végül jelentős szerepet játszottak a Đukanović-rendszer politikai meggyengülésében és 2020-as bukásában.
Miért került ismét napirendre a kérdés?
Május végén Zdravko Krivokapić volt montenegrói miniszterelnök hozta vissza a közbeszédbe a témát. A politikus nyilvánosan azt követelte, hogy állítsák vissza a Szerb Ortodox Egyház 2006-os döntését, amely létrehozta a „Pravoslavna crkva u Crnoj Gori”, vagyis az „Ortodox Egyház Montenegróban” nevű szervezeti keretet.
Krivokapić szerint a döntés megszüntetése 2021-ben hiba volt, ezért az egyháznak vissza kellene térnie a korábbi modellhez.
Kapcsolódó cikk
A hivatalos indoklás az volt, hogy 2021 májusában az új pátriárka, Porfirije vezetésével a Szerb Ortodox Egyház zsinata megszüntette az összes regionális püspöki tanácsot, amelyek korábban tanácsadó testületként működtek az egyház különböző területein.
Mivel a montenegrói szervezet alapját is egy ilyen tanács adta, a „Pravoslavna crkva u Crnoj Gori” szervezeti kerete automatikusan megszűnt.
A kritikusok azonban azt állítják, hogy ez csak a formális magyarázat volt. Szerintük valójában a Szerb Ortodox Egyház vezetése csökkenteni akarta a montenegrói egyház sajátos státuszát és erősíteni kívánta a központi, belgrádi irányítást.
Ezt támasztja alá, hogy nemcsak a püspöki tanács szűnt meg, hanem a montenegrói szervezet neve is eltűnt a hivatalos egyházi struktúrából, valamint Joanikije metropolita elveszítette a korábban visszaállított „cetinjei érsek” címet is.
Mi is a probléma?
A volt miniszterelnök kijelentése azért váltott ki azonnal heves reakciókat, mert sokan úgy értelmezték, hogy a montenegrói egyházi különállás erősítését szorgalmazza. Szerb kormánypárti médiumok és több politikai szereplő „egyházi szeparatizmussal” vádolta meg, míg támogatói szerint szándékosan félremagyarázzák a kezdeményezését.
Ők arra hívják fel a figyelmet, hogy a 2006-os modell nem jelentett külön egyházat, csupán az Szerb Ortodox Egyház montenegrói egyházmegyéinek sajátos szervezeti együttműködését. Ugyanakkor azt sokan nem vették figyelmbe, hogy pont Krivokapić volt az, aki a 2019-es egyházügyi törvény ellen az egyik leghangosabban felemelte a szavát.
Kapcsolódó cikk
SZINTE TITOKBAN: Aláírták a Montenegró és a szerb ortodox egyház közötti alapszerződést
A vita gyorsan túlnőtt Krivokapić személyén. A megszólaló egyházi és vallásjogi szakértők közül többen emlékeztettek arra, hogy a 2006-os döntést maga a Szerb Ortodox Egyház hozta meg, élén az akkori Pál pátriárkával, és a nagy tekintélyű Amfilohije metropolitával. Éppen ezért szerintük nehezen állítható, hogy a korábbi modell önmagában szeparatista törekvést jelentett volna.
A mostani vita tehát nem arról szól, hogy Montenegróban létrejöjjön-e egy új, az Szerb Ortodox Egyháztól független ortodox egyház. Sokkal inkább arról, hogy a montenegrói egyházmegyék rendelkezhetnek-e ismét olyan külön szervezeti kerettel, amely figyelembe veszi az ország önálló államiságát és történelmi sajátosságait.
Ez az a kérdés, amely húsz évvel a montenegrói függetlenség kikiáltása után is érzékenyen érinti az ország politikai és társadalmi életét.
Merre tovább?
Hogy a vita megmarad-e az egyházi és vallásjogi keretek között, vagy ismét a montenegrói belpolitika egyik meghatározó törésvonalává válik, egyelőre nehéz megjósolni. Az azonban biztos, hogy a kérdés olyan témákat érint, amelyek az elmúlt két évtizedben rendre megosztották a montenegrói társadalmat.
Miközben az ország vezetése jelenleg az európai uniós csatlakozási folyamat felgyorsítására és a tivati konferenciára összpontosít, egy ilyen vita könnyen olaj lehet a tűzre. Amennyiben a 2006-os modell visszaállításának kérdése továbbra is napirenden marad, várhatóan a montenegrói nemzeti identitást hangsúlyozó politikai erők és a szerb identitású választók pártjai egyaránt igyekeznek majd politikai tőkét kovácsolni belőle.
