Montenegró
VALLÁSHÁBORÚ: Konfiszkálhatják a Szerb Ortodox Egyház vagyonát Montenegróban

Montenegróban január 8-án lépett hatályba a vallásszabadságról szóló törvény, amely a vallási közösségek jogi helyzetére vonatkozó, 1977-es keltezésű jogszabály helyébe lépett. A törvény miatt a Szerb Ortodox Egyház (SPC) hívei tiltakozó gyűléseket tartottak Montenegróban, valamint Szerbiában és a boszniai Szerb Köztársaságban (Republika Srpska) is. Az ortodox karácsony békésen telt Montenegróban, szinte minden montenegrói városban több tízezer hívő gyűlt össze. Az ország fővárosában, Podgoricában körülbelül 20 ezer ember ünnepelt együtt Amfilohije metropolitával, aki a montenegrói-tengerparti egyházmegye és a Szerb Ortodox Egyház legfontosabb egyházi elöljárója Montenegróban.
Megvertek egy püspököt
A fent említett törvény előkészítéséről hónapok óta tudott a közvélemény, a feszültség azonban tavaly decemberben tetőzött, amikor a törvényjavaslat a montenegrói parlament elé került.
Az ellenzéki pártok képviselői, akik elsősorban a szerb nemzetiségű montenegrói polgárokat képviselik, illetve mindazokat akik a Szerb Ortodox Egyház hívei, számos módosítást nyújtottak be az ellentmondásos törvényhez, de ezek mind elutasításra kerültek.
Néhány nappal újév előtt a parlamenti többség a szerb Metropolitanátus tiltakozása ellenére elfogadta, Milo Đukanović montenegrói elnök pedig aláírta a törvényt.
A parlamentben tettlegességre került sor, ami számos ellenzéki képviselő letartóztatásához vezetett.
Az ellenzék panasszal fordult az alkotmánybírósághoz, Amfilohije metropolita pedig tárgyalt Duško Marković miniszterelnökkel, a törvényt azonban nem módosították, és nem is vonták vissza.
Minderre válaszul „úttorlaszok nőttek ki a földből” több észak-montenegrói városban, amelyekben erős a Szerb Ortodox Egyház támogatottsága.
Pljevlja városának közelében a tüntetők összecsaptak a rendőrökkel, és a hírek szerint a rendőrök megverték Metodije püspököt.
A helyzet azóta stabilizálódott, de a tüntetések folytatódnak, és az egyik oldal sem akar engedni. A montenegrói kormány ragaszkodik az új jogszabály szó szerinti végrehajtásához, miközben a törvény az ellenzői politikai harcot hirdettek.
Egy egyház, amelynek (még) nincsenek templomai
A montenegrói probléma lényege, hogy az új törvény 52. cikkelye lehetővé teszi a montenegrói államának, hogy lefoglalja a vallási közösségek minden vagyonát, ami 1918. december 1-én – amikor Montenegró a Jugoszlávia Királyság részévé vált – állami tulajdonban volt, vagy az addigi időpontig kormányzati pénzből vagy a polgárok adakozásából épült.
A törvény megtiltja a Montenegrón kívüli vallási közösségek hatáskörének kiterjesztését az országra, valamint a külföldi állampolgárok részvételét a vallási ügyekben, amit sokan úgy értelmeznek, hogy a montenegrói szerb Metropolitanátus ellen irányul.
A Szerb Ortodox Egyház – amely 1219-es megalakulása óta jelen van a jelenlegi Montenegrói Köztársaság területén – ezt a törvényt igazságtalannak és diszkriminatívnak tartja.
A papság és a hívők osztoznak a félelemben, hogy elveszik tőlük a templomokat és az egyéb kegytárgyakat.
Erre a félelemre különös az ad okot, hogy létezik a Montenegrói Ortodox Egyház (CPC), amely egy 1993-ban alapított vallási közösség.
Ezt az egyházat, amelyet egyetlen kanonikus ortodox egyház sem ismer el, Miraš Dedeić vezeti, akit a Szerb Ortodox Egyházban korábban kiközösítettek.
A Szerb Ortodox Egyház hívei attól tartanak, hogy a montenegrói állam által esetleg elkobzásra kerülő vagyon a Montenegrói Ortodox Egyház tulajdonába megy át, vagy megkapja használatra, hiszen annak az egyháznak nincsenek saját templomai.
Másrészt viszont a Montenegrói Ortodox Egyház hívei, valamint a jelenlegi montenegrói kormányzat és Milo Đukanović elnök támogatói úgy vélik, hogy Szerbia 1918-ban megszállta Montenegrót, eltörölte a korábbi montenegrói független egyházat, és megteremtette a Szerb Ortodox Egyház „vallási egyeduralmát.
Az ehhez a kérdéshez történő hozzáállás a legnagyobb feszültségforrás Montenegróban az ország múltjának, jelenének és jövőjének értelmezése és megítélése során.
Egy etnikai és vallási szempontból megosztott országban, mint amilyen Montenegró, mindez csak fokozza az egyébként is meglévő problémákat.
Belügy vagy nem belügy?
Más vallási közösségek – a törvényt támogató Montenegrói Ortodox Egyház kivételével – egyelőre nem nyilvánultak meg ebben a kérdésben.
Amfilohije metropolita azonban támogatást kapott Belgrádból, ahol tiltakozó megmozdulások voltak a montenegrói nagykövetség előtt, karácsony napján pedig nagyobb embersereg gyűlt össze a Belgrád belvárosában tartott támogató „ima- és nagygyűlésen”.
A szerbiai politikai vezetés támogatásáról biztosította a montenegrói szerbeket és a Szerb Ortodox Egyház ottani híveit, de nem tett konkrét lépéseket, ami összhangban van Aleksandar Vučić szerb elnök kijelentésével, miszerint nem akarnak beavatkozni a szomszédos független államok belügyeibe.
Vučić eredetileg bejelentette, hogy a karácsonyt Montenegróban tölti, ahol magánlátogatást tesz az ottani szerb metropolitanátus támogatására, ám az Irinej szerb pátriárkával folytatott konzultációt követően a szerb elnök feladta ezt a tervét, hogy ne szítsa még inkább a kedélyeket.
Az új törvény értelmében Montenegrónak egy éve van arra, hogy összeírja mindazt a vallási vagyont, amelyet elkobozhat, és az eddigi eseményekből kiindulva aligha kétséges, hogy következetesen végre is hajtja a törvényt.
Ami a Szerb Ortodox Egyház híveit illeti, ők folytatják a tiltakozásokat, és nem adják fel a küzdelmet az egyházuk tulajdonában lévő templomok megőrzéséért.
A karácsonyi ünnepek szellemében a helyzet egyelőre ugyan nyugodt, de kérdés, hogy ez így marad-e, illetve hogy meddig marad így.
A nyitóképen Miraš Dedeić, vagyis Mihailo montenegrói metropolita, a Montenegrói Ortodox Egyház vezetője látható. Forrás: a CPC honlapja

Montenegró
SZENT A BÉKE? Letette a hivatali esküt az új montenegrói elnök

Letette a hivatali esküt Jakov Milatović, és ezzel hivatalosan is ő lett Montenegró harmadik elnöke a függetlenség 2006-os kikiáltása óta. Az esemény leginkább arról marad emlékezetes, hogy a balkáni politikai élet apraja és nagyja egy kupacban üldögélt a montenegrói parlamentben, egymás „esküdt ellenségei” jól megfértek egymással két négyzetméteren.
Balkáni csúcstalálkozó
Ritka alkalom volt a fotósok számára, hogy egyetlen képbe szorítsák bele a sok „balkáni hírességet”, akik korábban kígyót-békát kiáltoztak egymásra.
Miközben a fotósok kattogtattak, az új montenegrói elnök kedélyesen beszélgetett a mellette helyet foglaló elődjével, Milo Đukanovićtyal, akivel néhány hónappal ezelőtt még nem éppen visszafogott hangnemben üzengettek egymásnak a médián keresztül, ez körülbelül olyan, mintha egy rendezvényen Orbán Viktor és Karácsony Gergely cseverészne egymással, a kicsit kierőszakolt hasonlat csak arra jó, hogy a helyzet ellentmondásosságára hívjuk fel a figyelmet.
Az utóbbi időben a „verbális elmésségekkel” kitűnő Zoran Milanović horvát államfő az új montenegrói elnök feleségét tartotta szóval, aki láthatóan jól szórakozott, miközben a Milanović mellett üldögélő szerb vezető, Aleksandar Vučić is odavetett néhány szót, hátat fordítva a kevésbé üde látványt nyújtó Željka Cvijanović bosznia-hercegovinai egyharmad elnöknek.
A másik kétharmad is ott volt az első sorban, de nem fért a képre, amiből kiderül, hogy mekkora hátrányt jelent, ha egy államfői testület három részből áll, arról már nem is beszélve, hogy egy másik egyharmad, név szerint a kvázi horvát Željko Komšić többször is belealudt az új montenegrói elnök beszédébe, de ne ugorjunk ekkorát az időben!

Zoran Milanović horvát államfő volt a showman, aki szóval tartotta a „fél Balkánt” (Forrás: Screenshot)
Meg kell jegyezni még, hogy alig több, mint egy méteres távolság választotta el egymástól Vučić szerb államfőt attól a Milo Đukanovićtól, akit azzal vádolt meg tavaly, hogy az életére tör bizonyos bűnözői körök által.
A felsorolt résztvevők mögötti sorban Dritan Abazović, ügyvivő montenegrói miniszterelnök a „vigyorgó pozíciót” foglalta el: a legmontenegróibb albán úgy került a képbe, mint Pilátus a krédóba, hogy egy újabb nyakatekert hasonlattal éljünk, miután elévülhetetlen érdemeket szerzett a távozó montenegrói elnök pozícióinak aláásásában.
Amikor nyitott a kamera, az is kiderült, hogy az első sorban kapott helyet Vjosa Osmani koszovói államfő is a tőle mindössze hat hellyel lévő szerb elnöktől, ami viszont már elég nagy távolság ahhoz, hogy netalán szóba elegyedjenek egymással.
Ahol ennyi balkáni nagyágyú összegyűlt, ott durranásnak is kellett lennie, erre azt követően került sor, hogy a fotósok kiélvezték az elég sok ellentmondást tartalmazó helyzetet.
A nagy durranás
Miután a politikát képi formába öntő médiamunkások levonultak a színről, megkezdődött a már feloszlatott montenegrói parlament ülése, amelynek első pontja a himnusz eléneklése volt a közben besomfordáló kórus támogatásával, ami úgy zajlott, hogy főleg a kórus énekelt, plusz egy-két képviselő, valamint a legjobb montenegrói albán.
Ezt követően lépett az emelvényhez Jakov Milatović, hogy letegye az esküt, amelynek szavai a felvezető elnök szerint „még a montenegrói köveknél is keményebbek”.
– Esküszöm, hogy az elnöki feladatokat felelősséggel, becsülettel, lelkiismeretesen, tisztességesen és pártatlanul, az alkotmánynak és a törvénynek megfelelően látom el
– mondta Milatović, aki az eskü szövegét maga olvasta fel az előtt lévő papírból, miközben a jobb kezét a montenegrói alkotmányra helyezte, vagyis ezt nem cifrázták túl. A taps akkor csattant fel, amikor Milatović aláírta a felolvasott szöveget. Ekkor egy pillanatra feltűnt képernyőn a távozó államfő, Milo Đukanović, aki kezet fogott az új elnök feleségével, és széles mosollyal gratulált neki.
Milatović ezt követően felolvasta az elnöki beszédét, amelyet a jelenlévők hosszas üdvözlését követően azzal kezdett, hogy akkor is Montenegróban született volna, hogy ha ő maga választhatta volna meg a szülőhelyét, merthogy annyira szereti a hazáját.

Jakov Milatović a beszédét mondja, Željko Komšić éppen szundikál – balról a harmadik az első sorban, de Gabriel Escobar, amerikai főtárgyaló is mélyen elgondolkodott
Ezt követően jöttek az ilyenkor szokásos mondatok, miszerint minden montenegrói polgár elnöke szeretne lenni, függetlenül azok politikai, nemzeti és vallási hovatartozásától.
– A politikai esztablisment leváltása, és a montenegrói demokrácia konszolidálása optimizmussal tölt el bennünket, hogy a következő időszakban sokkal nagyobb egységben és vízióval, valamint szabadabb légkörben oldjuk meg az ország számára létfontosságú kérdéseket
– mondta Milatović, aki ezzel némileg odaszúrt elődjének, miközben az országon belüli megoszlást, valamint az erős és független intézmények kiépítését nevezte a legfontosabbnak, az emberi jogok tiszteletben tartása, a részrehajlás nélküli igazságszolgáltatás megteremtése, valamint az egyforma esélyteremtés és a fenntartható gazdasági modell felépítése előtt, bár később megjegyezte, hogy a gazdasági (pénzügyi) tekintetben önálló polgárok nélkül nincs demokrácia, amihez az életszínvonal emelésére van szükség.
Ha a sorrendből szeretnénk következtetéseket levonni, akkor azt mondhatnánk, hogy az ötödik-hatodik helyre szorult az, amiért az emberek igazán Milatovićra szavaztak, de ne feledjük, hogy ez csak egy beszéd, amelynek a többi pontja is nagyon fontos az etnikai és vallási vonalak mentén mélyen megosztott, valamint a mindenféle bűnözéstől erősen sújtott Montenegróban.
-A megbékélt Montenegró, az egyetlen igazi Montenegró
– jelentette ki az új elnök, aki itt elővette a világszerte általános floszkulákat (flosculus), mint például, hogy soha többé nem engedhetik meg, hogy bárki is jogfosztottnak érezze magát, vagy hogy bárkit is hátrányos megkülönböztetés érjen politikai meggyőződése miatt.
A beszéd további részében Jakov Milatović nagyon kultúrált módon tett még néhány utalást a múltra, majd kijelentette, hogy a társadalmi és politikai párbeszéd generátora kíván lenni a konszenzus megtalálása érdekében minden területen, ami vonatkozik az európai úton történő haladás felgyorsítására is, amit végső célként említett, nem elutasítva a regionális együttműködési kezdeményezéseket, de ezek közül egyet sem nevezett néven.
Az elmondottakat összefoglalva az új montenegrói elnök beszéde végén ismételten hangsúlyozta, hogy a „megbékélés és az egység” tényezője kíván lenni a nemzetközi színtéren és az országon belül is”. Miután ez a gondolat többször is felbukkant a beszédben, tarthatjuk ezt a legfontosabb üzenetnek, ugyanakkor megállapíthatjuk, hogy lesz dolga bőven öt éves mandátuma során.
-
Koszovó4 nap telt el azóta
KOSZOVÓI ELNÖK: Szerbiának nincs helye az európai nemzetek között, plusz 1 kecske
-
English6 nap telt el azóta
HYPOCRITICAL PROTEST: 52 Serbian and 41 KFOR soldiers injured in Kosovo, including Hungarians
-
Szlovákia4 nap telt el azóta
GLOBSEC 2023: Szlovák biztonságpolitikai fesztivál, amelyre az egész világ odafigyelt
-
Szerb Köztársaság1 nap telt el azóta
Dodik Moszkvába utazgat, mégis kap pénzt az Európai Uniótól