Milanović: A magyarok bármilyen eredetű olajat szállíthatnak

Plusz Plenković beárulta Vučićot a NATO-nál a kínai rakéták miatt

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

A szerb elnök egy korábban általunk is idézett interjúban egyáltalán nem tagadta, hogy a szerb légierő rendelkezik CM-400AKG típusú szuperszonikus kínai rakétákkal. Ugyanakkor megjegyezte, hogy ennek kitudódása csak a véletlen műve volt, miután a Tango Six repülési portál fotókat mutatott be róla. Aleksandar Vučić sejtelmesen megjegyezte, hogy rendelkeznek más rakétákkal is, amelyeket egy későbbi interjú szerint Vid napján mutatnak be a nagyérdemű közönségnek.

Andrej Plenković horvát miniszterelnök nem várt addig, hanem azonnal értesítette a NATO főtitkárát a Szerbia által beszerzett rakétákról, és jelezte, hogy erről „beszélni akarnak a NATO-partnerekkel, mert figyelmeztetni akarják őket ezekre a fegyverekre”.

A Stockholmi Nemzetközi Béke Kutató Intézet (SIPRI) adatai szerint – amely rendszeresen közzéteszi a világ országainak katonai kiadásaira vonatkozó statisztikákat – az elmúlt öt évben Szerbia fektetett be a legtöbbet haderejébe a nyugat-balkáni országok közül. Csak 2024-ben körülbelül 2,2 milliárd dollárt költött, ami majdnem ötszöröse Albánia erre a célra fordított kiadásainak.

Plenković egyszerre derülátó és aggódó

A horvát miniszterelnök a pozsegai városi tanács ünnepi ülését követően kijelentette, hogy Horvátország nem számít arra, hogy Szerbia bármilyen módon hiperszonikus rakétákat tudna bevetni. Mellékesen szólva a CM-400-as „csak szuperszonikus”, és nem hiperszonikus rakéta.

A különbség a sebességben van: a szuperszonikus rakéták nagyjából 1 és Mach 5 közötti sebességgel repülnek, míg a hiperszonikus fegyverek gyorsasága az 5 Mach fölötti tartományban mozog.

Kapcsolódó cikk

A szerb kézbe került kínai rakéták híre felkavarta a Balkánt

A CM-400-as a repülés végső szakaszában körülbelül 4,5 Mach sebességet ér el, de olyan kis távolságnál, mint ami a szerb határ és Zágráb között van, ez már inkább részletkérdés. A kilövés és a becsapódás között alig egy perc reakcióidő maradna, vagyis olyan gyorsan érne oda, hogy észre sem nagyon vennék.

A szerbiai rezsim természetét ismerve az a plenkovići kijelentés nehezen értelmezhető, miszerint Horvátország nem számít arra, hogy Szerbia bármilyen esetben képes lenne „hiperszonikus rakétákat” bevetni a szomszédos országok ellen, legyen az Horvátország vagy bármely más állam.

Az újságírói kérdésre, hogy a szerb bulvársajtó által „zagrebačanka” (zágrábi lány) névvel illetett rakéta mekkora fenyegetést jelent Horvátországra, a miniszterelnök hangsúlyozta, hogy ez egy komoly fegyver, amelyről Horvátország tárgyalni kíván a NATO-partnereivel.

„Beszélni fogunk a NATO-szövetségben lévő partnereinkkel, és figyelmeztetni fogjuk őket az ilyen fegyverekre, amelyek új elemeket jelentenek a szerb hadsereg fegyvertárában” – mondta Plenković, hangsúlyozva, hogy Horvátország az elmúlt években sokat fektetett a hadseregébe, de a jelek szerint nem eleget ahhoz, hogy megnyugodhasson.

Vučić főparancsnoknak tartja magát

Aleksandar Vučić reagált a horvátországi kijelentésekre, mondván, hogy a horvát politikusok és a média megpróbálták úgy beállítani Szerbiát, mintha „riadót kellene fújni” miatta a régióban, holott – állítása szerint – más országok is intenzíven fegyverkeznek.

A szerb kormánnyal szinte testközeli kapcsolatot fenntartó Informer szerint Vučić kijelentette, hogy Horvátország korábban már vásárolt vadászgépeket és azokhoz rakétákat, de akkor – ahogy mondta – senki sem fújt riadót.

A szerb elnök meglepetésének adott hangot a zágrábi reakció miatt Szerbia fegyverkezésére, főleg miután Horvátország, Albánia és Pristina között katonai-műszaki együttműködés jött létre.

Nekem Horvátország elnöke nem fogja megmondani, hogy mit mondjak! – dörögte az Informer szerint a szerb elnök a vasárnapi Bajina Bašta-i kampányrendezvényről, háttérben a vörössapkások

Azt is elmondta, hogy a horvát média a CM-400-as rakétát „zagrebčankának” nevezte el, aminek szerinte az volt a célja, hogy további politikai feszültséget keltsenek Szerbia megvádolásával. Tegyük hozzá, hogy ezek után nehéz megállapítani, hogy ki volt a keresztapja a „zágrábi kislánynak”, de ez talán nem is olyan fontos.

Ennél sokkal figyelemre méltóbb, hogy Vučić ismételten kijelentette, hogy hazája folytatja a hadsereg modernizálását, de ennek ellenére „senkit sem akar megtámadni”. (Csak halkan jegyezzük meg, hogy az oroszok is ezt mondták évekkel ezelőtt.)

„Még több rakétánk lesz. Különféle rakétáink lesznek” – mondta legfrissebb beszédében a szerb elnök.

„Ez a feladatom, én vagyok ennek az országnak a legfőbb parancsnoka. Gondoskodnom kell ennek az országnak a védelméről és biztonságáról. Mramoractól Viševacig, Račáig és Palankáig minden falut meg kell védeni és meg kell őrizni ebben az országban” – mondta Vučić.

Megszólalt a másik főparancsnok is

Megszólalt a másik főparancsnok is, bár a horvát államfőnek kevesebb beleszólása van a dolgokba, mint szerb kollégájának, ami persze érezhetően fáj neki, ezért inkább blamál mindenkit, az utóbbi időben leginkább Izraelt.

Zoran Milanović az Európai Uniót nemrégiben „házimacskafalkának” nevezte, Ursula von der Leyent pedig „csak egy hivatalnoknak”

„Van egy ország, amely rendszerintegrátorként működik, és ezáltal Szerbia még erősebbé válhat. Melyik ország csinálja ezt? Hívj fel egy barátot! Lehet, hogy Izrael? Igen, Izrael az. Nemcsak veszélyes támadó rendszereket adnak el Szerbiának!” – jelentette ki Zoki Bond, aki egy pillanatra a Legyen Ön is milliomos! játékvezetőjének képzelte magát.

„Rakéták beszerzése? Ez a szuverén döntésük. Be kell vallanom, hogy nem tudom, mit akarnak elérni ezzel a fegyverkezéssel. Sokat költenek. Isten tudja, honnan származnak az összes források, és hogy mindent kifizettek-e?” – jegyezte meg Zoki Bond főparancsnok, majd tovább álmélkodott.

„A tény az, hogy Kína eladott nekik valamit. Miért csinálja ezt Szerbia – bizonyos mértékig megértem, hogy erős védelmet akarnak, de támadó fegyvereket is beszereznek. Ez aggaszt, de hát Horvátország tagja a NATO-nak és az Európai Uniónak” – mondta Milanović, aki korábban élesen bírálta mindkét szervezetet.

A horvát elnök elővette a védelmi minisztert is, aki most éppen Ivan Anušić, ő állítólag a szerb rakétabeszerzésről már hét-nyolc hónapja tudott, viszont Plenković miniszterelnök csak most értesült róla az újságokból.

Milanović szerint úgy tűnik, hogy Anušić hónapokig eltitkolta a miniszterelnök elől, hogy Szerbia rendelkezik egy bizonyos típusú fegyverrel.

„Itt egy pillanatra meg kell állnunk. Mert ha ezt tudtuk volna, mi is feltehetően módosítottuk volna beszerzési stratégiánkat, és például rakétavédelmi rendszereket vásároltunk volna. Ehelyett elmentünk és tankokat vettünk, mintha teljes idióták lennénk” – mondta Zoki Bond, alias Zoran Milanović.

A slusszpoén az olajjal

Az újságírók azt is megkérdezték az elnöktől, hogy a horvát kormánynak engedélyeznie kellene-e a Janaf számára az orosz olaj szállítását a MOL-nak.

Milanović azt mondta, nem fog beavatkozni.

„Amennyire tudom, nincs jogi akadálya annak, hogy a magyarok bármilyen eredetű olajat szállítsanak, a kormány majd eldönti, hogy mit tesz.”

Tényleg nem szólt bele? Ha igaza van a horvát elnöknek, és valóban nincs jogi akadály, akkor a többi már csak szimpátia kérdése.