A szerb kézbe került kínai rakéták híre felkavarta a Balkánt

A nagy sebességű rakéta potenciálisan új csapásmérő képességet jelenthet Szerbiának

Horvátországban elég nagy riadalmat keltett, hogy Szerbia CM-400-as kínai rakétákkal rendelkezik, amiről először a Tango Six (T6) szerb repülési portál számolt be, amely a maga nemében megbízható forrásnak számít. A T6 olyan szerb MiG-29SM+ repülőgépeket figyelt meg, amelyekre CM-400 kínai levegő–föld rakétákat szereltek fel, és legalább két ilyen rakétát láttak.

A régióban csak a szerbeknek van ilyen kínai rakétájuk

A T6 azt írja, hogy ilyen sebességű és hatótávolságú légi fegyverrel a tágabb régióban egyetlen más hadsereg sem rendelkezik. Valószínűleg erre utalt Aleksandar Vučić szerb elnök korábban, amikor azt mondta, hogy „az emberek álmukban sem gondolnák, mi mindenük van, és mit szereznek még be.”

Milan Mojsilović vezérezredes, vezérkari főnök a szerbiai rakétarendszerről beszélve februárban közvetve jelezte, hogy a szerb légierő „rendelkezik maximális hatótávolságú és rombolóerejű fegyverekkel”.

A szerb MiG a CM-400-as rakétákkal (Forrás: Tango Six)

A tábornok pontatlan megfogalmazása arra ösztönözte a Tango Six szerkesztőségét, hogy elemezze, milyen eszközökről lehet szó, illetve hogy vajon a légierő nagy hatótávolságú fegyverzetére gondolt-e.

A T6 egy korábbi cikkében több lehetséges opciót is megemlített, köztük a kínai CM-400AKG rakétát beszerzését, amelyről általában azt tartják, hogy anyahajók elleni fegyver, valójában azonban többcélú légi fegyverrendszer.

A rakéta először 2013-ban jelent meg nyilvánosan. Megbízható adatok a hatótávolságról nincsenek, de a minimumot 250 km-ben adják meg, miközben 300, sőt akár 400 km-es hatótávot is említenek a pakisztániak, akik Szerbián kívül rendelkeznek ilyen fegyverrel, és be is vetették az India elleni legutóbbi háborúban.

Eddig csak Pakisztán vetette be

A CM-400AKG eddig ismert egyetlen külföldi felhasználója tehát Pakisztán, ahol a rakétát a JF-17 Thunder többfeladatú harci repülőgépekre integrálták. A pakisztániak azt állítják, hogy harci körülmények között sikeresen alkalmazták. Szerintük Adampur térségében eltalálták vele az indiai S-400 légvédelmi rendszer egyik rakétaállását, és megsemmisítették az indiai felderítő és célzó rendszer egyik radarját.

A CM-400-as rakéta, és a pakisztáni Thunder, amelyről indították az India elleni háborúban (Forrás: Tango Six)

A gyártó, a CASIC adatai szerint a rakéta 5,1 méter hosszú, 400 mm kaliberű, a repülés végső szakaszában 4,5 Mach sebességet ér el, 910 kg tömegű, és kétféle robbanófejjel rendelkezik: 150 kg-os rombolóval és 200 kg-os páncéltörővel.

Az irányítás kombinált rendszerű: inerciális navigáció GNSS-korrekcióval, a végfázisban pedig infravörös vagy optoelektronikus keresőfej segíti a célra vezetést. A körkörös szórási hiba (CEP) 5–10 méter.

Létezik passzív radaros keresővel ellátott változat is, amely főként hajóellenes feladatokra szolgál; ennél a CEP állítólag mindössze 5 méter.

Pakisztán a hírek szerint 60 ilyen rakétát szerzett be, amelyekért 100 millió dollárt fizetett Kínának, ebből egyenesen következik, hogy egyetlen rakéta ára 1,6–1,7 millió dollár körül lehet.

A rakétáról szóló első médiabeszámolók a 2013-as dubaji légiszalonnal párhuzamosan jelentek meg. Az irányítási lehetőségek akkor még a legtapasztaltabb repülési újságírókat is meglepték. A kínai marketingben a rakétát „repülőgép-hordozó gyilkosnak” is nevezték, a szerbiai kormányközeli bulvársajtó ugyanakkor „Zagrepčankának”, vagyis „zágrábi lánynak” keresztelte el.

Megváltoznak az erőviszonyok?

A zágrábi Jutarnji list azt írja, hogy ez „a legerősebb szerb fegyver megváltoztatja az erőviszonyokat”, miután Horvátországnak nincs ehhez hasonló csapásmérő eszköze, de a horvát lap szerint ez a fegyver még a NATO számára is problémát jelenthet.

Igor Tabak katonai szakértő a Jutarnji listnek azt mondta, hogy ez egy nagyon komoly és viszonylag modern fegyver, amely a Szerbia által birtokolt legveszélyesebb fegyverek közé tartozik.

Horvátországnak jelenleg nincs hasonló erejű és hatótávolságú eszköze, egyébként is a szárazföldi célpontok elleni horvát harci képesség szerény, a légvédelem pedig korlátozott, ezért rakétaelhárító védelmet igényelne, de ebben Horvátország eddig egyáltalán nem is gondolkodott.

A katonai elemző elmagyarázta, hogy szuperszonikus, nem pedig hiperszonikus fegyverről van szó, mert a körülbelül 4 Mach sebességet – ami mintegy ötezer kilométeres óránkénti sebességet jelent – csak a célhoz közeledő, végső szakaszban éri el, ballisztikus pályája végén.

A rakéták indítás után cirkáló pályán haladnak, majd a végfázisban szinte függőlegesen zuhannak a célpontra. Tabak szerint az ilyen kvázi-ballisztikus pálya jelentősen megnehezíti az elfogást: a Horvátországban jelenleg rendelkezésre álló légvédelmi fegyverek számára komoly problémát jelentene ezeknek a rakétáknak a semlegesítése.

Először is a szenzorok nehezen észlelik a rakétát a rövid indítás–cél távolság miatt; másodszor az elfogás fejlett rendszereket igényel, amelyek Horvátországban jelenleg nem léteznek.

Szerbia több alkalommal vásárolt kínai drónokat és légvédelmi rendszereket, valamint orosz elektronikai hadviselési rendszereket, amelyek mind a hadsereg modernizációjának részét képezték.

Arra a kérdésre, hogy miért szerez be Szerbia most ilyen fegyvereket, Tabak azt válaszolta, hogy Szerbia korábban is rendelkezett repülőgépekről indítható irányított rakétákkal, de ez sokkal modernebb fegyver, nagyobb hatótávolsággal, nagyobb sebességgel és eltérő repülési pályával.

Az Iszkander példája

„Szerbia azért modernizálja fegyverzetét, hogy precízen tudjon csapást mérni a határai környékén lévő célpontokra. A ballisztikus rakéták jelentősége a modern konfliktusokban megnőtt, mert nehéz őket megállítani és rendkívül hatékonyak a pontos csapásokban.

Példa erre az orosz Iszkander-M vagy a H-22/32 levegő–föld hajóellenes rakéta, amelyeket szintén nehéz elfogni” – mondja Tabak, hozzátéve, hogy továbbra is kérdés, mennyire operatívak a Szerbia által birtokolt rakéták, és hány áll rendelkezésre belőlük.

Szerinte a CM-400 rakéták olyan fegyverek, amelyek megváltoztatják az országok közötti erőviszonyokat.

Kapcsolódó cikk

Vučić korlátlan hatalmat kap a hadsereg felett

„Ez elsősorban precíziós fegyver szárazföldi és tengeri kulcscélpontok ellen. Olyan eszközről van szó, amely megváltoztatja a régió stratégiai egyensúlyát. A ballisztikus rakéták visszatérése különleges és rendkívül drága védelmi rendszereket igényel még egy minimális védelemhez is” – mondta a szakértő.

„Az ilyen fegyver probléma a NATO és Szerbia minden szomszédja számára, ezért a »zágrábi lány« ugyanúgy lehetne »budapesti lány« vagy esetleg »bukaresti lány« is. Ez a rendszer akár támadóeszköz is lehet az amerikai kontinentális rakétavédelmi központ ellen Romániában, amely körülbelül 200 kilométerre van Szerbia határától – vagyis fele olyan messze, mint Zágráb, de stratégiailag még fontosabb célpont.

Az ilyen helyzetek kialakulását korábban az akadályozta, hogy a nagyhatalmak nem szívesen adtak olyan fegyvereket egyetlen országnak sem, amelyek felboríthatják egy régió stratégiai egyensúlyát. Kína (és Oroszország) azonban nem rendelkezik ilyen korlátozásokkal, és számukra kedvező a rendetlenség a NATO és az EU peremterületein” – zárta gondolatait Tabak.

Mennyire változtatja meg ez a fegyver az erőviszonyokat?

A kínai CM-400AKG valóban egy modern és potenciálisan veszélyes fegyverrendszer, ugyanakkor a róla szóló médiabeszámolókat érdemes fenntartásokkal kezelni. A rakéta létezése és technikai paraméterei nem kérdésesek: a kínai fejlesztésű fegyver nagy sebességű, levegőből indítható rakéta, amelyet elsősorban nagy értékű szárazföldi vagy tengeri célpontok ellen terveztek.

Továbbra sem teljesen tisztázott azonban, hogy ez a fegyver milyen mértékben áll ténylegesen a szerb haderő rendelkezésére. A nyilvánosságban megjelent információk elsősorban fényképeken alapulnak, amelyeken MiG-29SM+ repülőgépek alatt láthatók, de hivatalos bejelentés nem történt arról, hogy Szerbia hány darabot szerzett be, illetve hogy teljes mértékben integrálta-e őket a szerb légierő repülőgépeire.

Kapcsolódó cikk

ÁTREPÜLT MAGYARORSZÁG FELETT: A drón a magyar légtéren át jutott el Zágrábig, hol volt a NATO?

Elemzők szerint az is kérdéses, mennyire indokoltak azok az állítások, amelyek szerint ez a fegyver alapvetően megváltoztatná a régió katonai erőviszonyait. Bár a CM-400AKG valóban nagy hatótávolságú és nehezen elfogható fegyvernek számít, önmagában egyetlen rakétatípus megjelenése ritkán változtatja meg egy térség stratégiai egyensúlyát.

A NATO országai például többrétegű lég- és rakétavédelmi rendszerekkel rendelkeznek, amelyek kifejezetten az ilyen fenyegetések kezelésére készültek – kivéve a zágrábi malőrt, amikor egy Ukrajnából indított drón csapódott be a horvát fővárosban, miután két NATO-ország felett is áthaladt.

A szakértők ugyanakkor azt is elismerik, hogy a Szerbia által most beszerzett fegyver bizonyos szempontból új képességet jelenthet a szerb hadsereg számára. A nagy sebesség és a kvázi-ballisztikus repülési pálya miatt az ilyen rakéták elfogása nehéz, és elsősorban nagy értékű célpontok – például radarok, légvédelmi rendszerek vagy katonai infrastruktúra – ellen lehetnek hatékonyak.

A CM-400AKG összességében inkább egy fontos technológiai képesség megjelenését jelzi a régióban, mintsem azonnali stratégiai fordulatot. A tényleges hatást végső soron az határozza meg, hogy Szerbia hány ilyen rakétával rendelkezik, mennyire sikerült azokat integrálni a szerb légierő rendszereibe, és milyen doktrína mentén kívánják alkalmazni őket. Egy dolog viszont biztos: ennek a rakétának semmi köze sincs a védelemhez.