Uncle Sam vigyázó szemét ismét a Balkánra vetette

Samu bácsi visszatér a Balkánra – de már nem a régi módszerekkel

Mint ezt a kínai tulajdonban lévő görögországi Pireusz kikötőjének tanmeséjével már szemléltettük, pár éves távollét után a sheriff újfent visszatért, Uncle Sam vigyázó szemét ismét a Balkánra vetette. A mozgolódás szemmel látható, nyomon követhető, különösen Bosznia-Hercegovina esetében, de mi a BALK-nál szeretjük a dolgokat kissé távolabbról szemlélni, mert ezek a helyi mozgások általában egy nagyobb képlet létezését vetítik elő.

Western Balkans Democracy and Prosperity Act – H.R. 5274 (119. Kongresszus, USA)

A szóban forgó törvényjavaslatot akkor fedeztem fel, amikor Lindsey Graham szenátor dubrovniki látogatása ügyében nyomoztam – abban az ügyben máig sem kerültem közelebb valamilyen konkrétumokhoz, ami sajnos előfordul.

Kapcsolódó cikk

Lindsey Graham rejtélyes látogatása Dubrovnikban

Szóval a H.R. 5274 számú törvényjavaslatot 2025. szeptember 10-én terjesztették fel az Egyesült Államok Képviselőházában, vagyis a Kongresszus alsóházában, azzal a céllal, hogy előmozdítsa a gazdasági növekedést, demokratikus fejlődést és regionális stabilitást a Nyugat‐Balkán országaiban.

Miután egy törvényjavaslat világszerte olyan iromány, amely felettebb nyakatert és a hivatalos nyelv szóvirágaitól, fordulataitól terhes, megkíméltük magunkat, de az olvasót is ennek ismertetésétől, inkább ráengedtük az AI-t, hogy verekedje át magát a szövegen és ékes magyar nyelven foglalja össze a lényeget.

Az AI összefoglalót tovább zsugorítva, a törvényjavaslat a következő államokat foglalja magába a „Nyugat‐Balkán” régió meghatározása szerint: Albánia, Bosznia‐Hercegovina, Horvátország, Koszovó, Montenegró, Észak‐Macedónia és Szerbia.

Főbb intézkedési területek

Gazdasági fejlődés és kereskedelem, Korrupció elleni küzdelem, Kiberbiztonság és digitális ellenállóképesség, Ifjúsági, oktatási és kulturális együttműködés, Politikai és jogállamisági célok.

Itt a „höhöhö kategóriába” tartozik a Békehadtest (Peace Corps) áldásos tavékenységének kiterjesztése a régióra, de az is hogy a javaslattévő Bill Keating massachussetsi demokrata képviselő fejében még mindig létezik az USAID, amelyet hasznosítana a Nyugat-Balkán demokratikus fejlődése és prosperitása érdekében.

A javaslat külön kitér a régiót érő külső befolyásoló tevékenységekre, különösen Oroszország és Kína részéről, amelyek destabilizálhatják a demokratikus intézményeket. A törvényjavaslat rendszeres jelentéstételi kötelezettséget ír elő ezek feltérképezésére és ellensúlyozására.

Bosznia-Hercegovinában már áll a bál

Tulsi Gabbard, az Egyesült Államok Nemzeti Hírszerzési Igazgatója október 31-én, pénteken a Manama Biztonsági Fórumon így nyilatkozott, hogy „az egykori amerikai stratégia, a külső rezsimváltás vagy nemzetépítés Trumppal ér véget.

Mint hozzátette, Trump megközelítése, az „elvi realizmuson” alapul, amelynek célja a „valódi győzelem”, nemcsak Amerika számára, hanem a béke és jólét közös célja érdekében. A kormányzat úgy véli, hogy ezt gyakorlati „közvetlen diplomáciával’ éri el”.

Ugyanezen a napon Dorothy Shea, az Egyesült Államok nagykövete, az ENSZ New York-i missziójának helyettes vezetője, a Bosznia-Hercegovina helyzetével foglalkozó Biztonsági Tanács ülésén hangsúlyozta, hogy az EU vezette Althea hadművelet „továbbra is kulcsfontosságú a Bosznia-Hercegovina szuverenitásának és területi integritásának támogatására”.

Ezt követően kijelentette, hogy „az Egyesült Államok továbbra is elkötelezett a daytoni békemegállapodás és egy demokratikus, békés és virágzó Bosznia-Hercegovina mellett”.

A nagykövet beszédének kulcsszava: a stabilitás, ezt rövid beszédében (457 szó, beleértve a diplomáciai formulákat is) nyolcszor említette.

A stabilitás érdekében az Egyesült Államok „szándékosan és diszkréten cselekedett” a boszniai Republika Srpska (RS) elleni fellépésével, annak érdekében, hogy visszavonja azokat a törvényeket, amelyek megkérdőjelezték a daytoni keretrendszert.

– Az Egyesült Államok már nem keresi a nemzetépítést vagy erőszakos nemzetközi beavatkozást – ismételte Tulsi Gabbardot a nagykövet megjegyzéseiben.

– Most jött el a helyi megoldások ideje, amelyeket a Bosznia-Hercegovina három államalkotó népét képviselő helyi szereplőknek kell vezetni – magyarázta Dorothy Shea, hozzátéve, hogy ezeknek a népeknek dolgozniuk kell a „közös jólét előmozdításán, kompromisszumok révén”.

A nagykövet beszédében a figyelmet a meg nem említett dolgok váltják ki, ami biztos előjele az amerikai politikai irányváltására Bosznia-Hercegovinával szemben.

Egy évvel ezelőtt, a Biztonsági Tanácsban folytatott, Bosznia-Hercegovinával kapcsolatios vitában az amerikai képviselő hangsúlyozta, hogy „támogatja Christian Schmidt főképviselő törekvéseit, hogy minden szükséges hatáskört felhasználjon, beleértve a bonni hatáskört is”, amelyek jogot adnak neki akár a bosznia-hercegovinai tisztviselők leváltására is.

Ezzel szemben, a nagykövet asszony utóbbi kijelentésének része, hogy „most van itt az ideje a helyi megoldásoknak” az Egyesült Államok BH-politikájának változásaként értelmezhető.

Egyrészt már nem támogatja a Főképviselői Hivatalt (OHR), de számos jelzés is arra utal, hogy az USA nem volt elégedett Christian Schmidt munkájával.

Nota bene, nyilván ennek is szerepe lehetett Johann Wadephul német külügyminiszter nemrégi szarajevói látogatásában, amelynek folyamán tüntetően támogatta Schmidt főképviselőt.

Csend, rend, figyelem

Az Egyesült Államok az elmúlt hónapokban Bosznia-Hercegovinában végrehajtott lépései összhangban vannak a Trump-kormányzat külpolitikai doktrínájával, amelyet idén júniusban J. D. Vance alelnök ismertetett: az amerikai érdek pontos meghatározása – (1) BH stabilitása; agresszíven tárgyalnak ennek az érdeknek az eléréséért – (2) a boszniai Szerb Köztársaság visszavonja azokat a vitatott törvényeket, amelyek megkérdőjelezték az ország daytoni integritását.

A harmadik elem (3) a felsőbbrendű erő alkalmazása, ha szükséges. Erre szerencsére nem volt szükség.

Kapcsolódó cikk

Amerikai nyomásra kiszorulhat az orosz gáz a boszniai Föderációból

A problémamegoldás a horvátországi gázvezetékre való rákapcsolódás esetében is megmutatkozott: miután a bosnyákok és a horvátok sehogyan sem tudtak megegyezni a működtető cég kérdésében, az amerikaiak azzal vágták át a gordiuszi csomót, hogy azt majd egy amerikai magáncég fogja magára vállalni.
Bár nyilván nem így képezlték el, mindkét BH fél igyekezett jó képet vágni hozzá, és dicséretekkel halmozták el a „nagyszerű” javaslatot.

Az amerikai gyakorlatias hozzáállás azonban akár a daytoni egyezmény revíziójához is vezethet, mivel nyilvánvaló, hogy a jelenlegi állami berendezés nem szavatolja a stabilitást.

Itt a horvátoknak kell résen lenniük, mert a revízió folyamán végre létre lehetne hozni a harmadik, horvát entitást is, ami elejét venne a folyamatos bosnyák majorizációs kísérleteknek.

Uncle Sam, rátekintene Szlovéniára is?

Ha már a rendcsinálásnál tartunk, lehet, hogy itt az alkalom a szlovének megrendszabályozására is.

Ők ugyan nincsenek konkrétan a Nyugat-Balkán rendezésének programjában, de többrendbelileg is veszélyeztetik a térség energetikai biztonságát. (Meg nyilván a szlovén Izrael ellenes kampány, illetve kínai államkötvények – ún. panda-kötvény -, sem nyerhette el Washington tetszését.)

Itt arra gondolunk, hogy a magyar miniszterelnök nemrég a MÁÉRT-on felszólalva elmondta, hogy Szlovéniát egy nagyon rejtélyes országnak tartja. Reményét fejezte ki, hogy a jövő év eleji választás után egy szerencsésebb, könnyebb időszak következik a szlovéniai magyarok számára, mint amilyen az elmúlt három-négy év volt.

Orbán arra is kitért, hogy Szlovénia az egyetlen olyan ország, amellyel Magyarország nem tud zöldágra vergődni a gázvezeték-építés ügyében. Kifejtette, Magyarországnak elemi érdeke lenne, hogy összekösse magát a hatalmas olasz energiarendszerrel, hogy hozzáférhessen az észak-afrikai olajhoz és gázhoz is.

Nos itt a soha vissza nem térő alkalom: ha szépen megkérjük washingtoni barátainkat, hogy ezt az interkonnekciót is egy amerikai cég vegye kezelésbe. Sőt, mivel már egy ideje zabosak a szlovénokra, ezt a megoldást a horvátok is támogatnák, akár kormányközi szinten is. Pláne, ha Samu bácsi rápirít Ljubljanára értéktőzsde ügyben is.