Vučić verbális Xanaxot adott be a népnek: nem lesz energiaválság

Aleksandar Vučić szerb elnök kijelentette, hogy nyílt és konstruktív tárgyalást folytatott Alekszandr Gyukovval, a Gazpromnyefty igazgatótanácsának elnökével, valamint Pavel Szorokinnal, az Oroszországi Föderáció energiaügyi miniszterhelyettesével a NIS kérdéséről.

Diplomáciai téren ezt a megfogalmazást akkor szokás használni, ha eredménytelenül zárul egy megbeszélés, vagy ha sikerül ugyan egyben-másban megállapodni, de arról az érintettek valamilyen okból nem akarnak beszélni.

Ki hogyan taktikázott?

A szerb elnök az oroszokkal folytatott megbeszélést követően azt mondta az Instagramon közzétett videójában, hogy „fontos megbeszélést folytatott az orosz delegációval a NIS, valamint a szerbiai energetikai helyzet kapcsán, és elégedett a találkozó nyitottságával, konstruktivitásával és őszinteségével, ami jellemezte a beszélgetést”.

Szerinte mindkét fél ilyen hozzáállást tanúsított, és videóüzenetében arról igyekezett megnyugtatni az ország lakosságát, hogy Szerbiában „nem lesz üzemanyaghiány”.

Kapcsolódó cikk

Nincs több halasztás: többrétegű válsághelyzet Szerbiában a NIS elleni szankciók miatt

– Nem könnyű időszak ez, és nem kis teher nehezedik ránk, de amit elmondhatok a szerbiai polgároknak: sem olajhiány, sem üzemanyaghiány, sem komolyabb energiaválság nem lesz Szerbiában – hangsúlyozta Vučić a videóban.

Egyúttal azt üzente a polgároknak, hogy „nyugodjanak meg”, és hozzátette, hogy az állam azért van, hogy harcoljon a lakosságért, az ő nevükben és az ő érdekükben.

Lehet azonban, hogy sokan nyugodtabbak lennének, ha az állam kevesebbet harcolna, és többet tenne a lakosságért és az országért, ellenzéki körökben ugyanis felvetődik a kérdés, hogy az utóbbi kilenc-tíz hónapban mit tett az ország vezetése az energiaválság elhárításáért.

A legnagyobb probléma az, hogy Szerbiának nincs gázszerződése Oroszországgal, alternatív útvonalon ugyan lehet gázt beszerezni Azerbajdzsántól, de azzal az igények körülbelül 60%-át képesek kielégíteni.

Megoldásként az is felmerülhetne, hogy a szerb állam megvásárolná az orosz részvények egy részét, hogy a Gazpromnyefty kisebbségi tulajdonossá váljon, amivel többé-kevésbé megoldódna a probléma, de az oroszok a jelek szerint nem hajlandók ebbe belemenni.

Egyes vélemények szerint Moszkva húzza az időt, hogy minél többet kérhessen az esetleg átengedésre kerülő részvényekért, miután kiszivárgó értesülések szerint a szerbek állítólag eléggé megalázó összeget kínáltak fel.

A szerbek és az oroszok addig vitatkoznak, amíg a NIS csődbe megy, ez azonban nem az oroszoknak fáj majd a leginkább, hanem a szerbeknek, akiket az oroszok a markukban tartanak. Az viszont elég nevetségesnek tűnik, hogy Belgrádban csak azt követően kezdtek érdeklődni Moszkva tervei iránt, amikor Sam bácsi képében már „beütött a benga”.

Szerbiát kollaterális kár érte

A szerb elnök az oroszokkal folytatott tanácskozás után ezúttal is elővette egyik kedvenc mantráját, miszerint „az állam mindent megtesz Szerbia stratégiai és taktikai érdekeinek védelmében”, de akkor mit csinált eddig?

Kapcsolódó cikk

Szerbia második bombázása, ez a legnagyobb csapás 1999 óta

Jóformán semmit, Vučić ugyanis jónéhányszor elmondta, hogy kollaterális, azaz járulékos kár érte Szerbiát az amerikaiak és az oroszok harca során, vagyis jóformán tehetetlenek ebben a helyzetben, ami még ha igaz is lenne, nem jogosítaná fel arra, hogy tétlenül várja a fejleményeket, és legfeljebb azzal hencegjen, hogy hány halasztást kért az OFAC-tól, ő személyesen, és nem Szent Péter, mint ahogy példálózott vele.

Ha az oroszoknak fontos lett volna a NIS sorsa, akkor biztosan tárgyaltak volna a szerbekkel a megoldásról. Többféle megállapodás is felmerült, az egyik ilyen az átmeneti részleges vagy teljes visszavásárlás annak az ígéretével, hogy a szerbek visszaadják a NIS-t az oroszoknak, ha megszűnnek a Moszkva elleni nemzetközi szankciók.

Ebbe az oroszok nyilván azért nem mentek, illetve nem mennének bele, mert ők is tudják, hogy évtizedekig elhúzódhat az ukrajnai háború, illetve az ukrajnai válság, amivel végeredményben az amerikaiak a szankciókat indokolják, miután ez lehet az utolsó lépés Európa leszakítására az orosz energiahordozókról, amiről az amerikaiak aligha mondanak le.

Vučić verbálisan beadja a Xanaxot

Ráadásul az az abszurd ötlet is felmerült, hogy az oroszok vonják be a tulajdonosi körbe az amerikaiakat is. A szerbek ezzel nyilvánvalóan a trumpi kapzsiságra próbáltak hatni, szem elől tévesztették azonban azt, hogy a NIS Washingtonból nézve nem akkora tétel, hogy Amerika lepaktáljon miatta az oroszokkal. „Túl kicsik vagyunk mi…” – mondogatja mostanában a szerb elnök.

Kapcsolódó cikk

NAGYHATALMI JÁTSZMÁK: Az LNG-terminálok és a Három Tenger

Az oroszoknak sem tétel, ezért Vučić hiába kérlelte Moszkvát, hogy tárgyaljanak a kérdésről az amerikaiakkal, mert ez a szerbeknek különösen fontos, de erre nem került sor, vagy ha sor is került, akkor is csak „nyílt és konstruktív tárgyalás folyt” – eredmények nélkül.

A szerb elnök – aki az utóbbi kilenc-tíz hónapban inkább volt elfoglalva az újvidéki tragédia által kirobbant diáktüntetésekkel, és az azok nyomán kialakult válság elfojtásával, mint a NIS ügyével – ezért még a szankciók életbelépésének pillanatában sem volt tisztában az orosz szándékkal.

Az oroszok ezért tehették meg, hogy miniszterhelyettesi szinten tárgyaljanak a szerb elnökkel a NIS kérdéséről. Pavel Szorokin nyilván semmiféle felhatalmazással nem rendelkezett bármiféle megállapodás megkötésére a Szerbia számára egyik legfontosabb kérdésben, így Vučić aligha tehetett mást, mint hogy megpróbálja beadni a verbális Xanaxot az ország lakosságának.