Régi konfliktusok újramelegítve, avagy a háború hosszú árnyéka

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

Újra forr a montenegrói-horvát vita. Vagyis, ha pontosabbak szeretnénk lenni a szerb-horvát konfliktus egy új felvonását látjuk, amelyben Montenegró is szerepet kap. A délszláv háború kísértő múltja, az ezzel kapcsolatos kérdések újra felmerülnek.

A háború hosszú árnyéka

Mint ismert, a Jugoszláv Néphadsereg montenegrói egységei nem csak a Dubrovnik elleni ostrommal vették ki a maguk részét a délszláv háborúból.

Kapcsolódó cikk

Dubrovnik árnyai, háborús bűnökkel is megvádolták a volt montenegrói főügyészt

Bár a dubrovniki események sokáig mérgezték a két ország, Montenegró és Horvátország kapcsolatát, úgy tűnhet, hogy ezen valamelyest sikerült túllépni, amiben nem kis szerepet játszott, hogy 2000-ben Milo Djukanović, Montenegró akkori miniszterelnöke hivatalosan bocsánatot kért Horvátországtól a montenegrói katonák által okozott szenvedésekért és károkért, különösen Dubrovnik térségében.

A háború folyamán kiemelt atrocitásként jelent meg, hogy kutatások szerint legalább 66 bosnyákot és szerbet is illegálisan őrizetbe vettek a montenegrói hatóságok és a Herceg Novi-i rendőrkapitányságra szállítottak, ahonnan 1992. május 25-én és 27-én buszokkal a boszniai szerbek által ellenőrzött területre deportálták őket.

Ugyanakkor a Kotori-öböl mentén található Morinj település is őriz egy sötét titkot a délszláv háborúból, ugyanis itt létesített a Jugoszláv Néphadsereg hadifogolytábort, amelyben 1991-es megnyitásától körülbelül 300, túlnyomórészt horvát hadifoglyot őriztek.

Persze a fentieken kívül még más következményei is vannak a délszláv háborúnak a montenegrói-horvát kapcsolatokban. Az egyik ilyen a Prevlaka-félsziget vitája, a másik pedig a Jadran vitorlás kérdése, ami most összefüggésbe került a Split melletti Lora táborral.

A spliti Lora koncentrációs tábor 1997-ben zárt be. Hivatalosan 1005 szerbet, férfit és nőt, börtönöztek be, több mint egyharmadukat megölték. Körülbelül 130 kínzási módszert jegyeztek fel

Mindkét esemény felmerült az elmúlt hetekben a két állam kapcsolataiban. A horvát táborba Nikšić, Šavnik és Bar településről származó montenegrói katonákat vittek, akiket a horvát rendőrség 1992. április 9-én Mostarban fogott el.

A túlélők vallomása szerint brutálisan megkínozták őket a Lora tábor C blokkjában, ahol húszan életüket is vesztették. A kínzásokat nagyrészt horvát katonák, katonai rendőrök és tábori őrök követték el.

Jóvátenni a jóvátehetetlent

A vita mostanában a Prevlaka, Morinj és a Jadran hajó miatt lobbant fel. A szerb érdekeket képviselő montenegrói Demokratikus Néppárt ugyanis kijelentette, hogy a két állam kapcsolataiban jelenleg megjelenő Morinj táborhoz kapcsolódó jóvátételről szó sem lehet, egészen addig, ameddig a Lora táborban elkövetett atrocitásokért Horvátország nem fizet.

A Prevlaka-félsziget a Kotori-öböl (Boka Kotorska) bejáratánál (Forrás: X platform)

Az Aleksandar Vučić szerb elnökkel szoros kapcsolatokat ápoló Demokratikus Néppárt ezen kívül a Jadran kiképzőhajó ügyébe és a Prevlaka-félsziget kérdésébe is „beleállt”, miszerint a hajó átadása Horvátország részére maga lenne a nemzeti kapituláció, de a Prevlaka-félszigettel kapcsolatos mindennemű álláspont feladása sem engedhető meg.

A kérdéses esetek megértéséhez érdemes két dolgot is megvizsgálni. Egyrészt azt, hogy miért jelentős a Jadran vitorlás, másrészt miért fontos a Prevlaka-félsziget.

Utóbbi a Kotori-öböl bejáratánál elhelyezkedő félsziget, amelynek birtoklása a montenegrói-horvát viták egyike. A kérdéses félsziget „tulajdonosa” ugyanis a nemzetközi jog értelmében az öböl teljes bejáratát ellenőrizheti.

A Jadran pedig egy olyan kiképzőhajó, amely régóta viták kereszttüzében áll, hiszen a horvát követelések szerint Montenegrónak vissza kellene szolgáltatnia a hajót, amelyet a délszláv háború alatt szállítottak javításra Split kikötőjéből Tivatba.

Kapcsolódó cikk

Kis határ, nagy konfliktusok

Arra is érdemes kitérni, hogy mi mondható el a Demokratikus Néppártról. A párt vezetője Milan Knežević, akit Andrija Mandić jelenlegi parlamenti elnökkel együtt a montenegrói szerb politikai élet egyik legfontosabb szereplőjeként tartanak számon. Nem mellesleg mindketten vádlottjai voltak a 2016-os puccskísérletnek.

A Demokratikus Néppárt szerbiai szövetségese pedig a Szerb Haladó Párt, amelyet a BALK olvasóinak aligha kell bemutatni.

Mindezek mellett Milan Knežević az egyike annak a három politikusnak, akiket Horvátország nemkívánatos személynek nyilvánított, Aleksa Bečić és Andrija Mandić mellett, ahogy arról itt beszámoltunk.

A másik ügy

Az elmúlt hetekben viszonylag nagy nyilvánosságot futott be, hogy a 2025. szeptember 8-án, a zágrábi Maksimir stadionban rendezett Horvátország-Montenegró meccsen a vendégszurkolók egy transzparenst feszítettek ki, „Sa Lovćena vila kliče, oprosti nam Dubrovniče” felirattal, amely „A Lovćenről a tündér kiált, bocsáss meg nekünk, Dubrovnik”-nak fordítható.

Kapcsolódó cikk

A montenegróiak bocsánatot kértek Dubrovniktól, az olaszok kifütyülték az izraeli himnuszt

A montenegrói szurkolók gesztusa és skandálása pozitív visszhangot váltott ki a horvát szurkolókból, de a horvát lapok is kiemelt hírként számoltak be az eseményről.

Nem véletlenül, ugyanis a transzparensen kifeszített felirat nem szimpla üzenet, hanem annak a hagyománynak a folytatása, ami még 1992-re nyúlik vissza. Ekkor írta ugyanis Marko Popović a verset, amelyből a transzparensen megjelenő, Dubrovnikkal kapcsolatos idézet származott, és amely azóta is a montenegrói társadalom egy részének háborúellenes gesztusát jelképezi.

A költőnek már akkor volt bátorsága nyilvánosan elítélni a háborús politikát és Dubrovnik városának lerombolását.

Persze nem kellett sokáig várni arra sem, hogy Joanikije szerb ortodox montenegrói metropolita megszólaljon. Reakciójában gyalázatos tettnek minősítette a montenegrói szurkolók zágrábi jelenését, mintegy megkérdőjelezve azt, hogy a délszláv háború alatt volt a társadalomnak egy olyan része, amely nem kért a háborúból.

Miért megy megint a feszültségkeltés?

Felmerülhet a kérdés, miért volt szükség a Demokratikus Néppárt, illetve az egyházi vezető kirohanásaira. Ebben az esetben érdemes a tágabb összefüggéseket is vizsgálni.

Florian Bieber, a Grazi Egyetem professzora nemrég úgy fogalmazott: „ha Vučić megbukik, Montenegró profitál a legtöbbet”. Ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a szerb kapcsolatok — amelyek létezését nem lehet tagadni — komolyan hátráltatják Montenegró európai uniós integrációját.

Florian Bieber szerint az Európai Uniónak joga van jogállamisági missziót küldeni Szerbiába, hasonlóan Észak-Macedóniához 2015-16-ban (Forrás:
Atlantic Council Europe Center)

Ez azonban nem csupán a szerbbarát pártok vagy a szerb ortodox egyház befolyásának köszönhető, hanem annak is, hogy a két országot valóban sok gazdasági, kulturális és történelmi szál köti össze.

Felmerül az is, mit üzenhetne egy esetleges montenegrói uniós csatlakozás a mai szerb társadalomnak.

Alighanem azt, hogy a szerbiai integráció kudarcának elsődleges oka a 2012 óta hatalmon lévő saját politikai vezetésükben keresendő. Egy ilyen forgatókönyvet a belgrádi vezetés minden bizonnyal szeretne elkerülni — csakúgy, mint a velük szövetséges montenegrói politikai erők, akár számításból, akár meggyőződésből.

Bieber arra is figyelmeztetett az interjúban, hogy a revizionista szerb politikai törekvések különösen veszélyeztethetik Montenegró uniós integrációját.

Ebbe a politikai logikába illeszkedik a konfliktusok kiélezése Horvátországgal a megbékélés előmozdítása helyett. Márpedig egy montenegrói csatlakozást Zágrábnak is ratifikálnia kellene, ha egyáltalán eljut odáig Podgorica.