Connect with us

Szerbia

ENSZ és Európai Parlament: Egy kudarc és egy félsiker rövid története

Szerbiára nagyon jellemző módon az uniós parlamenti határozat egy csúsztatás által ultimátummá aljasult, és ilyen értelemben már alkalmassá vált egy történelmi hasonlat megvonására, és miután a szerb miniszterelnököt bizonyára megihlette Gavrilo Princip szobra, amely a kormány épülete melletti parkban áll, ennek hatása alatt visszaforgatta az idő kerekét egészen 1914-ig

Közzétéve:

A megjelenés dátuma

Kudarcba hajló félsiker az ENSZ-ben
Kudarcba hajló félsiker az ENSZ-ben, és egy sima kudarc az Európai Parlamentben (Forrás: Screenshot)
Listen to this article

Ennyit sikerült elérnie Szerbiának egy hét alatt a nemzetközi színtéren, egy kudarcot az Európai Parlamentben, és egy félsikert az ENSZ Biztonsági Tanácsában, ami inkább a kudarc irányába hajlik, de maradjunk a félsikernél. A szerbiai udvari média természetesene hatalmas diplomáciai diadalaként könyvelte el a Biztonsági Tanács csütörtöki ülését, amelyet rendkívülinek lehet titulálni, mert belgrádi kezdeményezésre hívták össze. Az egyértelmű kudarcot az Európai Parlamentben szenvedte el, ahol a jelenlévő képviselők döntő többsége független nemzetközi vizsgálatot kért a december 17-i szerbiai választások ügyében, és az uniós források megvonását követelte arra az esetre, ha kiderül, hogy a szerbiai hatóságok érintettek a választási szabálytalanságokban. Amire az ügyvivő szerb miniszterelnök és várható utódja rögtön egy monarchiás hasonlattal hozakodott elő.

Vučić bevitte Kurtit az ENSZ-be

A szerb elnök ugyan nem bízott abban, hogy napirendre kerül a dinár koszovói kivezetésével kapcsolatos kérelme a Biztonsági Tanács sürgős összehívására, ám elszámította magát, mert a kérelem hétfői beadását követően csütörtökön már meg is tartották a rendkívüli ülést.

A BT évente kétszer ülésezik, rendkívüli üléseket pedig az ENSZ Közgyűlésének javaslatára, az ENSZ főtitkárának kérésére vagy valamelyik BT-tag kezdeményezésére tűznek ki.

Egy-egy BT-ülés öt féleképpen zárulhat: a.) kötelező érvényű határozattal, például szankciók bevezetésével, katonai beavatkozás elrendelésével vagy békefenntartó csapatok küldésével, b.) kötelező érvényű határozattal, amelynek végrehajtásához nincs szükség erő alkalmazására, c.) ajánlással a teendőkkel kapcsolatban, vagy egyszerűen d.) a helyzet konstatálásával állásfoglalás nélkül. Az ötödik e.) megoldás az, hogy semmiféle döntés nem születik, mert fennáll a veszélye, hogy valaki vétózik.

A csütörtöki ülésen az ötödik opciót választották a résztvevő országok vélhetően azért, mert mindkét oldalnak, tehát Pristinának és Belgrádnak is megvolt a maga mentora az Egyesült Államok és képében.

A Biztonsági Tanács ülésére beszólítható bármely tagállam vagy nemzetközi szervezet képviselője, de magánszemélyeket is beidézhetnek egy-egy ülésre, így fordulhatott elő, hogy Aleksandar Vučić képviseletében jelent meg az ülésen, egy bizonyos Albin pedig magánszemélyként, és nem Koszovó képviseletében, amit világosan jelzett, hogy Vučić előtt a névtábla állt, a előtti táblán pedig a saját neve volt olvasható.

Albin Kurti magányszemélyként került meghívásra az ENSZ-be

Albin magányszemélyként került meghívásra az ENSZ-be (Forrás: Screenshot)

A tagállamoknak nincs előírva, hogy felszólaljanak az ülésen, most viszont a BT mind a tizenöt tagállamának volt mondanivalója, közülük csak három, , és Algéria ítélte egyértelműen el, hogy Koszovó az eurót tette meg egyedüli fizetőeszköznek, a többiek nem ellenezték a koszovói központi bank döntését a dinár kivezetéséről, csak azt kérték, hogy erre ne nagy hirtelenséggel kerüljön sor, hanem adjanak időt a koszovói szerbeknek az átállásra.

tehát közel sem kapott akkora támogatást a Biztonsági Tanácsban, mondhatnánk talán, hogy a világban, mint amekkorát szeretett volna.

A szerb elnök korábbi nyilatkozata szerint a BT-ben jelenleg hat olyan ország van, amely nem ismerte el Koszovó függetlenség. Ennek alapján egy szimpla matematikai művelettel megállapítható, hogy a Koszovó függetlenségét nem támogató országok közül három nem állt be mögé, amit ha nem is tekintünk kudarcnak, de sikernek sem neveznénk.

Ráadásul egyetlen tagország sem terjesztett elő határozati javaslatot, még és Kína sem, a koszovói hatóságok elítélésére a szerb nemzetiségű lakosság elleni intézkedések miatt, nyilván egyikük sem akart megkockáztatni egy vétót az ellentábor részéről, amivel léket kapott az a szerb narratíva, hogy “emberiség elleni bűncselekménynek” vagyunk a szemtanúi a koszovói hatóságok részéről.

A történet szerb részről tehát majdnem kudarcba fordult, arról nem is beszélve, hogy a Biztonsági Tanács rendkívüli ülésének összehívására tett kezdeményezésével szinte kézen fogta Albin koszovói miniszterelnököt, hogy bevezesse őt az ENSZ-be.

Természetesen nincs szó arról, hogy Koszovó ezzel közelebb került volna az ENSZ-tagsághoz, de a szerb lépésnek köszönhetően előtt megnyílt a lehetőség, hogy a Világszervezetben ismertesse a pristinai álláspontot, ami ellen eddig oly kitartóan ágált a szerb udvari média összes csatornáján és a nemzetközi színtéren egyaránt.

A szerb célok közül Vučićnak egyetlen egyet sikerült valóra váltania, a koszovói helyzet rendezéséről szóló uniós szappanopera helyszínét ugyanis Brüsszelből áthelyezte New Yorkba, ami jószerivel azonban megint csak félsiker, mert ez csak egyetlen folytatásra vonatkozott, a következő részre ugyanis várhatóan ismét Brüsszelben kerül sor.

Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a belgrádi vezetés kitűnően időzítette ezt a tili-toli játékot, a közelgő uniós választások miatt ugyanis egy ideig aligha várhatók érdemi tárgyalások Brüsszelben, vagy ha lesznek is, túl sok jelentőséggel úgysem bírnak.

Az egész koszovói-szerbiai szappanoperának egyébként is egyetlen célja van – mint minden szappanoperának – az pedig nem más, mint a közönség szórakoztatása, vagyis a folyamatos feszültsége fenntartása, miszerint csak az éppen hatalmon lévők tudják megvédeni a szerb nemzetet a koszovói vezetés által kitervelt népírtástól, vagy a szomszédban ugrásra kész Kis-Oroszországtól.

Az döntésének álcázása

A Biztonsági Tanács rendkívüli ülése szinte egybeesett azzal a szavazással, amelyet az Európai Parlamentben tartottak a december 17-i választások elcsalásával kapcsolatban, a két időpont valószínűleg (nem) véletlenül esett egybe, de történt is bárhogy, ez az egybeesés lehetővé tette, hogy a szerbiai állami és kormányközeli média főleg arról a hazafias és hősies harcról beszéljen, amely során és annak elnöke történelmi győzelmet aratott, most éppen a Biztonsági Tanácsban, és elhallgassa az döntését a (feltételezett) választási csalásokkal kapcsolatban, vagy éppen uszítson ellene, de minden lényeges információ közlése nélkül.

A 461:53 arányban, 43 tartózkodás mellett elfogadott határozatban az uniós képviselők „komoly aggodalommal” állapították meg, hogy a nemzetközi választási megfigyelők által gyűjtött bizonyítékok szerint a szabálytalanságok „kritikusan befolyásolhatták” a választási eredményeket, különösen Belgrádban, és aláásták a szavazás legitimitását. Az uniós parlamenti képviselők egyúttal „az uniós támogatások felfüggesztésére” szólítottak fel, ha a szerb hatóságok figyelmen kívül hagyják a vizsgálat megállapításait, vagy ha az derül ki, hogy az említett hatóságuk maguk is közvetlenül részt vettek a választási csalásban.

A szerb népet persze az áldatlan médiaviszonyok ellenére sem lehet teljesen elzárni az információktól. Állami szinten a döntésre valahogy reagálni kellett, mert az a “nem kötelező érvényű” szavazással tekintélyes nemzetközi jogi szakértők és intézmények által végrehajtott független vizsgálatot követel a szerbiai szavazathamisítások miatt.

Szerb miniszterelnök

Ana Brnabić ügyvezető szerb miniszterelnök, aki az ország legradikálisabb amazonjává küzdötte fel magát az utóbbi években, a szerbiai állami televízióban (Radio-televizija Srbije, RTS), a Prva Televízióban és az X platformon is nekiment az ellenzéknek, amelynek a pártjai szerinte a saját országuk szuverenitásának megszüntetését követelték, ami örökre bevésődik a történelembe, miközben a “határozatok jönnek és mennek, ez se nem az első, se nem az utolsó”.

22024 02 11 225757

Nagyon jellemző, hogy közben egy csúsztatás által az uniós parlamenti határozat ultimátummá aljasult, és ilyen értelemben már alkalmassá vált egy történelmi hasonlat megvonására, miután a szerb miniszterelnököt bizonyára megihlette Gavrilo Princip szobra, amely a kormány épülete melletti parkban áll, ennek hatása alatt visszaforgatta az idő kerekét egészen 1914-ig.

Brnabić az egyik tévéinterjúban arra emlékeztetett, hogy 1914-ben háborúba lépett egy nagyhatalommal, Ausztria-Magyarországgal egy ultimátum miatt, “amelyben az Osztrák-Magyar Monarchia nemzetközi nyomozást követelt”, mert nyomozókat akart küldeni Szerbiába az ottani állampolgárok (emberek) kihallgatására és a szerb intézmények számonkérésére (felsorakoztatására) a trónörökös, Ferenc Ferdinánd meggyilkolása miatt”.

Az ügyvivői státuszban lévő szerb miniszterelnök itt még arra emlékeztetett, hogy a Nagy Háborúban elveszítette férfi lakosságának a felét, mert védelmezte az ország szuverenitását és szabadságszerető szellemét, ami megint csak egy csúsztatás, mert független források szerint vesztesége 331 ezer fő volt az első világháborúban, amiben már benne vannak a sebesültek is, akik nem feltétlenül vesztették életüket.

– Szeretném azt látni, hogy valaki hozzám fordul, és nemzetközi vizsgálatot kér tőlem, hogy miniszterelnökként engedélyezzem a nemzetközi vizsgálatot a saját hazámban, – akár technikai megbízatásban is – higgyék el, abban a pillanatban lemondanék, ha valaki azt kérné, hogy ezt tegyem

– jelentette ki Brnabić, akitől ezt már úgy sem kéri senki, mert bármennyire igyekszik is radikalizálódni, nagy valószínűséggel úgysem lesz ismét miniszterelnök.

Gavrilo Princip szobra Belgrádban

Gavrilo Princip szobra Belgrádban, jobbról a szerb kormány épülete (Forrás: a szerző felvétele, BALK)

Ezzel kapcsolatban a probléma inkább az, hogy Miloš Vučević, alias Kisfarkas – aki várhatóan átveszi Brnabić posztját – minden bizonnyal a leköszönő miniszterelnökkel közösen kereste fel Gavrilo Princip szobrát a közeli parkban, merthogy az Instagramon ő is arról értekezett, hogy az határozata őt is 1914-re emlékezteti.

Nos, ha a történelmi hasonlatnál és az azzal kapcsolatos szerb lózungoknál maradunk, akkor arra a nem túl szívderítő következtetésre juthatunk, hogy a szerb vezetés – a jelenlegi és a leendő miniszterelnök egyhangúlag – akár egy olyan háborút is bevállalna, mint amilyen az első világháború volt, csakhogy ne kelljen kivizsgálni a választási csalásokat.

A BALK Hírlevele


Meteorológia

B.A. Balkanac

Balkanac

IN ENGLISH

Egy hét legjava