Törökország
Török cégek játszák ki a nyugati szankciókat, az USA a fejükre koppintott
Szeptember közepén az Egyesült Államok öt török vállalatot szankcionált az Oroszországgal folytatott kereskedelmi tevékenységük miatt – az amerikai állítások szerint szankciós termékeket adnak el az oroszoknak, amivel segítenek kijátszani az ukrajnai háború miatt kivetett nyugati intézkedéseket. A török cégek “megszankcionálása” érzékeny időszakban történik, mivel Ankara még nem mondott igent a svéd csatlakozásra. Az egyensúlyozásra törekvő Törökország szerepe a tavaly februárban szintet lépő orosz-ukrán háború miatt felértékelődött mind a Kelet, mind a Nyugat számára.
Putyin kedvenc nyugati politikusa
A török vezetésnek minden feszültség és ellentétes érdek ellenére 2016 után sikerült megtalálni a modus vivendit Oroszországgal, és számos területen pragmatikus partnerséget kiépíteni kezdve a hadiipari beszerzésektől (Sz-400-as légvédelmi rakétarendszer), az energiaügyi együttműködésen (gázszállítások és atomerőmű) át egészen a rendszeres geopolitikai egyeztetésekig (lásd Asztana-folyamat Szíria kapcsán).
Törökország ráadásul mindezt teszi úgy, hogy a nyugati szövetségi rendszer része, hiszen 1952 óta NATO-tag és 1999 óta EU-tagjelölt, de 2016 óta jó kapcsolatokat épített ki Ukrajnával is, többek között a hadiipar területén.
Nem véletlen, hogy a nyugati vezetők közül – már ha Recep Tayyip Erdoğant annak lehet tekinteni – Vlagyimir Putyin orosz elnök török kollégájával találkozik, legutóbb Szocsiban, szeptember elején, ahol háromórás eszmecserét folytattak.
Igaz, a találkozó fő témáját illetően nem jutottak megegyezésre: Erdoğannak nem sikerült elérnie, hogy Oroszország visszatérjen a tavaly nyáron életbe léptetett fekete-tengeri gabonaszállítási kezdeményezéshez, amit július óta nem hajlandó megújítani, ezzel nemcsak globálisan növelve az élelmiszerárakat, de Törökországban is, mivel az elmúlt egy évben az ukrán kikötőkből elszállított gabona megközelítőleg tíz százaléka a kis-ázsiai államban kötött ki.
Minden esetre politikailag mindkét vezető számára fontos az együttműködés; Putyin a májusi választások kapcsán lehetővé tette, hogy átütemezzék a törökök a gázszámlájuk fizetését, ezzel egyes források szerint nyomban 4 milliárdos könnyítést nyertek. Ugyanakkor Erdoğan az elsők között volt, aki a nyári Prigozsin-lázadás napján kereste Putyint és támogatásáról biztosította.
Szankciók a növekvő együttműködés miatt
A (geo)politikai kapcsolatok mellett Oroszország számára gazdaságilag is jelentős mértékben felértékelődött Törökország, mivel a nyugati szankciók miatt viszonylag kevés ország maradt, ahonnan – vagy amelyen keresztül – nyugati technológiához juthat.
Ahogy kiderült, hogy a tavalyi ukrajnai offenzíva gyors győzelem helyett elhúzódó háborúhoz vezet, méghozzá nyugati szankciókkal övezve, a két ország hozzálátott a gazdasági kapcsolatok erősítéséhez, mivel Törökország nem csatlakozott az Oroszország elleni megtorló intézkedésekhez.
Nem véletlen, hogy 2022 májusában Oroszország felemelte a török kamionok kvótáját az éves nyolcezerről 20 ezerre, illetve a tranzitszállítást hatezerről 35 ezerre. Egyúttal az orosz teherszállító autók száma is ugrásszerű növekedésnek indult.
A számok tükrében a török export jelentős mértékben növekedett. Tavaly 9,34 milliárd dollárra emelkedett a 2021-es 5,8 milliárdhoz képest. A növekedés töretlennek tűnik ebben az évben: az év első hat hónapjában Törökország 4,9 milliárd dollár értékben exportált, szemben az előző év azonos időszakának 2,6 milliárd dollárjához képest.
2022 és 2023 márciusa között az elektronikai cikkek exportja 85 százalékkal növekedett.
2022-ben több mint 1300 orosz-török vállalatot alapítottak, szemben az előző évvel, amikor kevesebb, mint kétszázat. Szintén fontos szerepet játszott, hogy a háború kezdete után orosz oligarchák, például Roman Abramovics jachtja köthetett ki a török partokon, miközben Európában egymás után vették el a többi orosz milliárdostól az úszó kastélyokat.
Az orosz oligarchák az arab sejkekkel versengenek “hosszúság” tekintetében (Forrás: X-platform)
Ezzel együtt több ezer ingatlan került orosz kézbe, főleg Isztambulban és Antalya környékén – ezzel is tovább drágítván a helyi lakáspiacot.
Ezzel együtt az import látványosan növekedett, s elérte az 58,85 milliárd dollárt, ami az előző évinek a duplája. Jelentős mértékben a szénhidrogének importja nőtt meg, ami egyrészt az árak növekedéséből fakad, másrészt sokan feltételezik, hogy török vállalatok tovább exportálják például az orosz olajat, mint sajátot.
Nyugati kritikák
Törökország szerepe a nyugati szövetségeseinek kritikáját is kiváltotta. Tavaly júniusban Wally Adeyemo, amerikai pénzügyminiszter-helyettes utazott Törökországba, hogy az amerikai kormány rosszallását fejezze ki.
Aligha lesz népszerű Törökországban az afrikai származású amerikai politikus. Adeyemo már tavaly augusztusban arra figyelmezett, hogy egyes török cégek is amerikai szankciók alá kerülhetnek, ha szankciók alá vont orosz személyekkel üzletelnek (Forrás: X-platform, Millî Gazete)
Amerikai nyomásra végül a török bankok elálltak az orosz MIR-rendszer elfogadásától tavaly szeptemberben. A nemzetközi nyomás hatására végül Ankara vállalta, hogy nem engedélyezi a szankcionált termékek tranzitját Oroszországba, ami némileg megnehezítette az orosz cégek helyzetét, illetve jelzés volt a nyugati szövetségesek felé, de nem történt meg a szankciókhoz való csatlakozás.
A rendelkezés kijátszása nem lehetetlen: ma is működik a termékek először török importja, majd török exportja Oroszország felé, bár plusz költséget okoz, viszont extra adóbevételt hoz a török büdzsének. Az export pedig folyamatosan bővül, az Egyesült Államok már áprilisban több török vállalatot felvett a szankciós listájára, hogy aztán szeptember 14-én újabb öt kerüljön rá.
Noha a statisztika egy virágzó török-orosz kereskedelmet mutat, és biztosak lehetünk benne, hogy néhányan nagyon sokat profitálnak a szankciók megkerüléséből mindkét oldalon, a költségeket ugyanakkor már egész társadalmak fizetik.
A háború növelte az első hetek-hónapok alatt a geopolitikai kockázatot Törökország esetében, ami az eleve nem túl kedvező helyzetben még sebezhetőbbé tette a lírát, a török valuta így 2022-ben mélyrepülésben volt (igaz, a gondok korábban kezdődtek).
A gabonaszállítás akadályozása a háború első hónapjaiban élelmiszerinflációhoz vezetett, az első hetekben még pánikvásárlások is történtek Törökországban, ahol az ukrán szállítások idei leállása újfent növeli a megint emelkedőben lévő inflációt.
Végezetül az Oroszországból jövő, rekordokat döntő import alapvetően az energiahordozók árának növekedéséből fakad: a törököknek is állniuk kellett a cechet hasonlóan más, orosz gázt vásárló európai országokhoz.
Összességében azt látjuk, hogy a törökök igyekeznek mozgásterüknek megfelelően alkalmazkodni a kialakult helyzethez és profitálni is belőle, ha már nem tudják érdemben – számos mediációs próbálkozásuk ellenére – befolyásolni azt. A mozgásterükből kifolyólag viszont megtehetik az egyensúlyozást a két blokk között.
English
Turkish companies bypass the Western sanctions, USA tappes their head
In mid-September, the United States imposed sanctions on five Turkish companies for their trade activities with Russia, alleging that they are selling sanctioned products to Russians, thereby aiding in circumventing Western measures imposed due to the conflict in Ukraine. The sanctioning of Turkish companies comes at a sensitive time, as Ankara has not yet said yes to Sweden’s NATO accession. Turkey’s role as a balancing act has gained significance for both the East and the West in light of the Russian-Ukrainian conflict that escalated in February last year.
Putin’s favorite Western politician
Recep Tayyip Erdoğan, has managed to find a modus vivendi with Russia since 2016, despite tensions and conflicting interests. They have built a pragmatic partnership in various areas, including defense procurement (e.g., the S-400 air defense missile system), energy cooperation (natural gas deliveries and nuclear power), and regular geopolitical consultations, such as within the Astana process for Syria.
Turkey accomplishes all of this while being part of the Western alliance system, having been a NATO member since 1952 and an EU candidate since 1999. However, since 2016, Turkey has also developed good relations with Ukraine, particularly in the defense industry.
Notably, among Western leaders—assuming we can consider Recep Tayyip Erdoğan as one—Vladimir Putin, the Russian President, often meets with his Turkish counterpart. Their most recent meeting took place in Sochi in early September, where they engaged in a three-hour discussion.
However, they did not reach an agreement on the main topic of the meeting. Erdoğan failed to persuade Russia to return to the Black Sea grain transit initiative introduced last summer, which Russia has refused to renew since July. This refusal has not only raised global food prices but also affected Turkey, as approximately ten percent of the grain shipped from Ukrainian ports in the past year ended up in the small Asian country.
Nevertheless, both leaders value their cooperation. Putin allowed the rescheduling of Turkish gas payments during the May elections, reportedly granting immediate relief of around $4 billion. In turn, Erdoğan was among the first to seek Putin’s support during the summer Prigozhin uprising.
Western sanctions due to growing cooperation
Apart from geopolitical ties, Turkey has become economically significant for Russia due to Western sanctions. With limited countries left from which Russia can acquire or access Western technology, the importance of Turkey has risen.
As it became clear that last year’s Ukrainian offensive led not to a quick victory but to a prolonged conflict, surrounded by Western sanctions, both countries turned to strengthen their economic ties. Turkey did not join retaliatory measures against Russia.
In May 2022, Russia increased the quota for Turkish trucks from 8,000 to 20,000 annually, and transit shipments from 6,000 to 35,000. The number of Russian freight vehicles also saw a significant surge.
In terms of statistics, Turkish exports increased significantly. It reached $9.34 billion last year, up from $5.8 billion in 2021. This growth appears to continue in 2023, with Turkey exporting $4.9 billion in the first six months of the year, compared to $2.6 billion during the same period the previous year.
Between 2022 and 2023 March, the export of electronic goods increased by 85 percent.
In 2022, more than 1,300 Russian-Turkish companies were established, compared to fewer than 200 the previous year. It’s also worth noting that after the war began, Russian oligarchs, including Roman Abramovich, sought refuge on Turkish shores, while in Europe, they took the floating castles from the other Russian billionaires one after the other.
Russian oligarchs compete with Arab sheikhs in the length (Source: X-platform)
As a result, thousands of properties ended up in Russian hands, mainly in Istanbul and the Antalya region, further inflating the local real estate market.
On the other hand, imports have significantly increased, reaching $58.85 billion, double the previous year’s figure. The import of hydrocarbons has notably increased, partly due to rising prices, and some suspect that Turkish companies may re-export Russian oil, among other things.
Western criticism
Turkey’s role has also garnered criticism from its Western allies. In June of last year, Wally Adeyemo, the U.S. Deputy Secretary of the Treasury, visited Turkey to express the U.S. government’s disapproval.
An American politician of African descent is unlikely to be popular in Turkey. In August last year, Adeyemo warned that some Turkish companies could also be subject to US sanctions if they do business with sanctioned Russian individuals. (Source: X-platform, Millî Gazete)
Under American pressure, Turkish banks eventually abandoned the acceptance of the Russian MIR system in September of last year. Under international pressure, Ankara also pledged not to allow the transit of sanctioned products to Russia, which somewhat complicated the situation for Russian companies but did not result in Turkey joining the sanctions.
Bypassing the regulations is not impossible; the process still involves Turkish imports of products before re-exporting them to Russia, incurring additional costs but also generating extra tax revenue for the Turkish budget. Exports, however, continue to grow, and in April, the United States added more Turkish companies to its sanctions list, with another five added on September 14.
Nevertheless, while the statistics reflect a thriving Turkish-Russian trade, and we can be sure that some benefit greatly from the evasion of sanctions on both sides, it is important to note that the costs are ultimately borne by entire societies.
The war initially increased geopolitical risks for Turkey, making the Turkish lira even more vulnerable in a situation that was already unfavorable, resulting in a steep decline in 2022 (although problems had begun earlier).
The disruption of grain shipments in the early months of the war led to food inflation, and panic buying occurred in Turkey during the initial weeks. The halt of Ukrainian shipments this year adds to the ongoing inflation.
Finally, the record-breaking imports from Russia basically stem from the increase in the price of energy carriers: the Turks also had to pay the bill, similarly to other European countries that buy Russian gas.
In conclusion, Turkey is striving to adapt to the current situation and benefit from it, given its limited room for influence, despite numerous mediation attempts. However, the nation can afford to balance between the two blocs due to its strategic position.
-
Koszovó5 nap telt el azóta
Lelőttek egy rendőrt Koszovóban, akár magyar katonák élete is veszélybe kerülhet
-
Szerbia4 nap telt el azóta
Vučić etnikai tisztogatásról beszélt, Moszkva szerint Koszovó potenciális veszélyt jelent
-
Koszovó3 nap telt el azóta
A koszovói eseményeket követően mindenki gyászol, még Szerbia is
-
Horvátország6 nap telt el azóta
A Horvát Demokratikus Közösség befolyása alá kerül a regionális sajtó?