Török cégek játszák ki a nyugati szankciókat, az USA a fejükre koppintott

Szeptember közepén az Egyesült Államok öt török vállalatot szankcionált az Oroszországgal folytatott kereskedelmi tevékenységük miatt – az amerikai állítások szerint szankciós termékeket adnak el az oroszoknak, amivel segítenek kijátszani az ukrajnai háború miatt kivetett nyugati intézkedéseket. A török cégek “megszankcionálása” érzékeny időszakban történik, mivel Ankara még nem mondott igent a svéd csatlakozásra. Az egyensúlyozásra törekvő Törökország szerepe a tavaly februárban szintet lépő orosz-ukrán háború miatt felértékelődött mind a Kelet, mind a Nyugat számára.

Putyin kedvenc nyugati politikusa

A török vezetésnek minden feszültség és ellentétes érdek ellenére 2016 után sikerült megtalálni a modus vivendit Oroszországgal, és számos területen pragmatikus partnerséget kiépíteni kezdve a hadiipari beszerzésektől (Sz-400-as légvédelmi rakétarendszer), az energiaügyi együttműködésen (gázszállítások és atomerőmű) át egészen a rendszeres geopolitikai egyeztetésekig (lásd Asztana-folyamat Szíria kapcsán).

Törökország ráadásul mindezt teszi úgy, hogy a nyugati szövetségi rendszer része, hiszen 1952 óta NATO-tag és 1999 óta EU-tagjelölt, de 2016 óta jó kapcsolatokat épített ki Ukrajnával is, többek között a hadiipar területén.

Kapcsolódó cikk

Erdoğan-Putyin találkozó Szocsiban: nagy várakozás, kevés eredmény

Nem véletlen, hogy a nyugati vezetők közül – már ha Recep Tayyip Erdoğant annak lehet tekinteni – Vlagyimir Putyin orosz elnök török kollégájával találkozik, legutóbb Szocsiban, szeptember elején, ahol háromórás eszmecserét folytattak.

Igaz, a találkozó fő témáját illetően nem jutottak megegyezésre: Erdoğannak nem sikerült elérnie, hogy Oroszország visszatérjen a tavaly nyáron életbe léptetett fekete-tengeri gabonaszállítási kezdeményezéshez, amit július óta nem hajlandó megújítani, ezzel nemcsak globálisan növelve az élelmiszerárakat, de Törökországban is, mivel az elmúlt egy évben az ukrán kikötőkből elszállított gabona megközelítőleg tíz százaléka a kis-ázsiai államban kötött ki.

Minden esetre politikailag mindkét vezető számára fontos az együttműködés; Putyin a májusi választások kapcsán lehetővé tette, hogy átütemezzék a törökök a gázszámlájuk fizetését, ezzel egyes források szerint nyomban 4 milliárdos könnyítést nyertek. Ugyanakkor Erdoğan az elsők között volt, aki a nyári Prigozsin-lázadás napján kereste Putyint és támogatásáról biztosította.

Szankciók a növekvő együttműködés miatt

A (geo)politikai kapcsolatok mellett Oroszország számára gazdaságilag is jelentős mértékben felértékelődött Törökország, mivel a nyugati szankciók miatt viszonylag kevés ország maradt, ahonnan – vagy amelyen keresztül – nyugati technológiához juthat.

Ahogy kiderült, hogy a tavalyi ukrajnai offenzíva gyors győzelem helyett elhúzódó háborúhoz vezet, méghozzá nyugati szankciókkal övezve, a két ország hozzálátott a gazdasági kapcsolatok erősítéséhez, mivel Törökország nem csatlakozott az Oroszország elleni megtorló intézkedésekhez.

Nem véletlen, hogy 2022 májusában Oroszország felemelte a török kamionok kvótáját az éves nyolcezerről 20 ezerre, illetve a tranzitszállítást hatezerről 35 ezerre. Egyúttal az orosz teherszállító autók száma is ugrásszerű növekedésnek indult.

A számok tükrében a török export jelentős mértékben növekedett. Tavaly 9,34 milliárd dollárra emelkedett a 2021-es 5,8 milliárdhoz képest. A növekedés töretlennek tűnik ebben az évben: az év első hat hónapjában Törökország 4,9 milliárd dollár értékben exportált, szemben az előző év azonos időszakának 2,6 milliárd dollárjához képest.

2022 és 2023 márciusa között az elektronikai cikkek exportja 85 százalékkal növekedett.

2022-ben több mint 1300 orosz-török vállalatot alapítottak, szemben az előző évvel, amikor kevesebb, mint kétszázat. Szintén fontos szerepet játszott, hogy a háború kezdete után orosz oligarchák, például Roman Abramovics jachtja köthetett ki a török partokon, miközben Európában egymás után vették el a többi orosz milliárdostól az úszó kastélyokat.

Az orosz oligarchák az arab sejkekkel versengenek “hosszúság” tekintetében (Forrás: X-platform)

Ezzel együtt több ezer ingatlan került orosz kézbe, főleg Isztambulban és Antalya környékén – ezzel is tovább drágítván a helyi lakáspiacot.

Ezzel együtt az import látványosan növekedett, s elérte az 58,85 milliárd dollárt, ami az előző évinek a duplája. Jelentős mértékben a szénhidrogének importja nőtt meg, ami egyrészt az árak növekedéséből fakad, másrészt sokan feltételezik, hogy török vállalatok tovább exportálják például az orosz olajat, mint sajátot.

Nyugati kritikák

Törökország szerepe a nyugati szövetségeseinek kritikáját is kiváltotta. Tavaly júniusban Wally Adeyemo, amerikai pénzügyminiszter-helyettes utazott Törökországba, hogy az amerikai kormány rosszallását fejezze ki.

Aligha lesz népszerű Törökországban az afrikai származású amerikai politikus. Adeyemo már tavaly augusztusban arra figyelmezett, hogy egyes török cégek is amerikai szankciók alá kerülhetnek, ha szankciók alá vont orosz személyekkel üzletelnek (Forrás: X-platform, Millî Gazete)

Amerikai nyomásra végül a török bankok elálltak az orosz MIR-rendszer elfogadásától tavaly szeptemberben. A nemzetközi nyomás hatására végül Ankara vállalta, hogy nem engedélyezi a szankcionált termékek tranzitját Oroszországba, ami némileg megnehezítette az orosz cégek helyzetét, illetve jelzés volt a nyugati szövetségesek felé, de nem történt meg a szankciókhoz való csatlakozás.

A rendelkezés kijátszása nem lehetetlen: ma is működik a termékek először török importja, majd török exportja Oroszország felé, bár plusz költséget okoz, viszont extra adóbevételt hoz a török büdzsének. Az export pedig folyamatosan bővül, az Egyesült Államok már áprilisban több török vállalatot felvett a szankciós listájára, hogy aztán szeptember 14-én újabb öt kerüljön rá.

Noha a statisztika egy virágzó török-orosz kereskedelmet mutat, és biztosak lehetünk benne, hogy néhányan nagyon sokat profitálnak a szankciók megkerüléséből mindkét oldalon, a költségeket ugyanakkor már egész társadalmak fizetik.

Kapcsolódó cikk

SZEMÉLYI KULTUSZ: Már életében múzeumot építenek a török elnöknek Isztambulban

A háború növelte az első hetek-hónapok alatt a geopolitikai kockázatot Törökország esetében, ami az eleve nem túl kedvező helyzetben még sebezhetőbbé tette a lírát, a török valuta így 2022-ben mélyrepülésben volt (igaz, a gondok korábban kezdődtek).

A gabonaszállítás akadályozása a háború első hónapjaiban élelmiszerinflációhoz vezetett, az első hetekben még pánikvásárlások is történtek Törökországban, ahol az ukrán szállítások idei leállása újfent növeli a megint emelkedőben lévő inflációt.

Végezetül az Oroszországból jövő, rekordokat döntő import alapvetően az energiahordozók árának növekedéséből fakad: a törököknek is állniuk kellett a cechet hasonlóan más, orosz gázt vásárló európai országokhoz.

Összességében azt látjuk, hogy a törökök igyekeznek mozgásterüknek megfelelően alkalmazkodni a kialakult helyzethez és profitálni is belőle, ha már nem tudják érdemben – számos mediációs próbálkozásuk ellenére – befolyásolni azt. A mozgásterükből kifolyólag viszont megtehetik az egyensúlyozást a két blokk között.