B A Balkanac
Ne lőjetek a karikaturistára!
A politikai karikatúra viharos történetében örökké ott volt, ahogy itt van továbbra is annak a kérdése-mumusa, vajon meddig mehet el a karikaturista a kigúnyolásban? Az esetenként egészen szélsőségessé váló, groteszk ábrázolásban. Mi az, ami még a jó ízlés határain belül mozog, és ki dönti el, hogy hol húzódik az a határ? Meddig szól a dolog józanelvű és eszű szerkesztésről, nem pedig puszta cenzúráról?
A kérdés hátrahagyott augusztusunkban melegedett fel és jutott el forráspontig a szerb sajtóban. (Ismét.) Szült újabb indulatokat, gerjesztett újabb vitákat, hogy itt maradjon szeptemberre is. Konkrét kiváltó oka ennek ezúttal az volt, hogy a mind nyomtatott, mind online formában megjelenő NOVA.RS. első ízben nem hozta le rajzolójának, Dušan Petričićnek az egyik karikatúráját. Konkrétan a cikkünkhöz csatolt EGYÜTTES címűt. – Erre a szerző a Facebookon reagált, mondván, nem csekély szomorúsággal kénytelen tudatni mindenkivel, akit ez érdekel, hogy szóban forgó redakció visszadobta a Vučić elnökúr és a Pink tévécsatorna műsorvezetőjének, Jovana Jeremićnek a szenvedélyes táncát ábrázoló művét.
A szerb és az ukrán elnök találkozója megihlette az egyik legismertebb szerb karikaturistát, Coraxot is
Szavai szerint a Nova szerkesztősége megingathatatlanul elhatárolódott ettől az alkotástól, elsősorban abbéli félelmében, hogy az olvasók zöme majd túl ízléstelennek, primitívnek találja. Ahogy mondja még: előzőleg némi vállveregetéssel megpróbálták meggyőzni, legalább egy kicsit jobban öltöztesse fel a kép bal oldalán látható személyt. Holott ő nem tett mást, csupán a saját karikaturisztikus eszközeivel átmásolta annak a videónak a női főszereplőjét, amely videót ez a női főszereplő jómaga tett előtte láthatóvá tévénézők milliói számára. – A portál igazgatója és felelős szerkesztője, Mihail Jovićević pedig ehhez azt fűzte hozzá nagy sebbel-lobbal, hogy bár vette a karikatúra lényegi üzenetét, mély meggyőződése: a női test ilyetén való ábrázolása megbocsáthatatlan visszatántorodás a múltba.
Ezzel az eseménnyel a NIN-ben és a VREME-ben egyaránt behatóan foglalkoztak, ahogy másutt is, így most már sokkal több helyen látható az inkriminált mű, mintha simán lehozták volna a Novában. Még az ellenzéki tüntetők transzparenseire is felkerült, ahogy azt a Vreme cikkírója, Aleksandra Krstić megállapítja. Krstić – bár nyilvánvalóan nem helyesli az olyan karikatúrákat, amelyeken csakugyan visszataszító mód ábrázolják pl. Brnabić miniszterelnöknőt – egészen máshonnan érzi fújni a szelet. Nem kimondottan a női tábor felől. Úgy látja, elsősorban és egyáltalán a nemzet erkölcsére hivatkozó (férfi) politika jár élen a karikaturisták ellen indított hadjáratban. Politikusok és különféle sértett tisztségviselők látják őket vörös posztónak, radíroznák le a föld színéről az egész karikaturista bagázst, az össz’ „beteg lelkű firkászt-rajzolászt”. (’Bem im mater.)
Persze – talmi magyarázatuk szerint – csakis a felettébb sérülékeny, nagyon törékeny természetű nemzetmorál védelemre történik az összes, esetleg akár túl szigorú intézkedés is, netán ordító túlkapás. Ezzel kapcsolatban hozza fel Aleksandra Krstić azt az esetet, amikor – jó kis cinizmus példájául, persze – a hírhedt Slobodan Milošević azt találta mondani az amerikai tárgyalópartnernek az egyik béketárgyalási bohózat vagy inkább tragikomédia szünetében, hogy látja? Kezében Corax egyik munkáját szorongatta. Látja? Például ez a karikaturista le sincs tartóztatva. Ehhez mit szól?
A régi vicc szerint a politikusok értik a viccet (a karikatúrát is), csak nem szeretik
Nem tudni, Richard Holbrooke mit szólt ehhez Daytonban anno, azonban tudott dolog, hogy például a New York Times 2019 júniusában teljesen beszüntette a politikai jellegű karikatúrákat a nemzetközi kiadványaiban. Tette ezt tapasztalván a külföldi diplomaták mélységes felháborodását és heves tiltakozását egy-egy szélsőséges gúnyrajz megjelenése nyomán. Ezen a téren rögtön kiverte a biztosítékot többek között az a munka, amelyen az látható, ahogy Benjámín Netanjáhú izraeli miniszterelnök ebként – Dávid-csillaggal a nyakában – kutyapórázon vezeti a vak amerikai elnököt, Donald Trumpot. – Esetleg vak vezet világtalant? – Egyre megy, az amerikai zsidó közösség hevesen reagált. Egy másik Trump-botrány meg abból kerekedett, hogy olyasféle karikatúra jelent meg valahol, amelyen az amerikai elnök egy olyan sírra helyez koszorút, ahová annak felirata szerint az IGAZSÁG-TISZTESSÉG-JOGURALOM hármasát temették el. Utóbbiak kapcsán több karikaturista maradt munka nélkül odaát, de ez még nem is a legsúlyosabb büntetés, ha például olyan esetekre gondolunk, amilyen a Charlie Hebdo szerkesztőségében történt mészárlás emerre, megtorlásául a Prófétát ért (vélt vagy valós) sérelemnek.
A szerbiai karikatúrák központi figurája a szerb elnök, itt most diszkoszvető pózban látható Mürón athéni szobrász után szabadon (Szerző a cikkben név szerint is megemlített Corax)
Egyébként a közelmúltban találkozhattunk fent említett Corax, azaz Predrag Koraksić nevével a sajtóban, aki jelenleg a Danas munkatársa, ellenben ahogy alakulnak a dolgok, ki tudja, hol fordulhat még meg. Melyik redakcióban, bár már nem az a nagyon mozgékony ember, hiszen júniusban töltötte be a kilencvenet. Ennek ellenére még mindig aktív, közben mostanság arról beszél, hogy súlyos kézsérülésétől szenved kutyául, nem tudja, mikor múlik el, ezért kénytelen egy kicsit nyugton hagyni a hatalmon lévőket.
Felőle aludhatnak édesdeden, hisz nem nagyon bír rajzolni éppen.
– Maga a hatalmi mechanizmus egyébként – állapítja meg mosolyogva – lényegét illetően ma is olyan, amilyen Milošević idejében volt, csak egy árnyalattal rosszabb.
Mindenesetre, toldja még hozzá, nem szabad elveszítenünk a lélekjelenlétünket, s ebben fő támaszunk a humor. Az élével a hatalom felé fordított maró gúny, majd mondja még: fogalma sincs, miért nem gyilkos karikatúrákkal protestálnak az ellenzékiek, hiszen jól tudja, hogy Slobót is igazából az ütötte ki a nyeregből. – Mármost, ugye, ha a kollégájának, Dušan Petričićnek az esetére gondolunk, akkor ez igazából meg is történt. (Vagy történik még éppen.)
B A Balkanac
Felröhögünk a dolgok állásán (Kontrapunkt ’23)
Mottó:
Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével
És fátyolos zászlók kiséretével
A hősöket egy közös sírnak adják,
Kik érted haltak, szent SAJTÓSZABADSÁG!
(P.S.– B.A. /B./)
– Bátyaság – sóhajtott valójában jó rég derekát tapogató nagyanyjuk, nagymamánk, Bögre Ilona a becsei Medenacs tanyavilágában, valami nádvágó szerszámmal, kapával, bármi hasonlóval a kezében. – Istenem, mind ez a sok év hová lett? Biz’, a fenébe lett.
Aztán rendre elnevette magát az abból a családból származó Bögre Ilon, amely famíliában apáról fiúra szállt a gölöncsérség, így lettek ők, ha nem is Findzsák, de Bögrék. Férje ugyanezt, hogy hová lett az a sok év, más szó használatával fogalmazta volna meg, de most ne menjünk ebbe részletesen bele. Elég az, hogy az embernek ma is számtalanszor kél káromkodni kedve. Vágná falhoz a tányért, kínjában felröhögne a dolgok állásán. B… oda a findzsát.
Ha Sziveri Jánosnak ez a felröhögős verse később született is, mégis abból az 1983-as felejthetetlen, csodálatos élményből táplálkozik, amelyben őt, az Új Symposion folyóirat akkori ifjú főszerkesztőjét egész „bandájával” együtt kivágták, mint macskát… Kirúgták a párt tartományi korifeusai. Valószínűleg veszélyt sejtettek bennük az elvárt alázatkészség hajmeresztő hiánya láttán. Az esetükben nehezen megvalósítható totálkontroll fenyegető réme okán ez lett: kidobás.
Sziveri János kálváriája ma már ismert dolog az újvidéki Teleptől, majd a temerini Matuska-háztól – amikor is még semmilyen munkát nem kaphatott – a Ljubiša Ristić direktor úr elképzelése és irányítása alatt álló Szabadkai Népszínházig. Ott tudvalévőleg dramaturgként helyezkedett el Jancsi, s még némely színpadi művét is előadták, azonban nagyon sokáig nem maradhatott egyre inkább gyógyíthatatlannak bizonyuló rákbetegsége okán. (Annál a Kosztolányi szobornál nem, amely mögött – a saját menekülési kényszerét erősítő meglátása szerint – az idő strikten vetkőztet egy dögöt.)
Jött hát reménykeltő Magyarország. A fővárosi, több szempontból lepukkant Kelenföld, egy kelenföldi kis lakás, busz által elérhető kórház. Hajnali zötykölődések. Rákrománc, a kanyargó út végén a Farkasréti temetővel. – Sziveri János voltam, ez volt büntetésem.
Bizony, ha jobban utánaszámolunk – hová is lett ez a rakás köztes év? –, az Új Symposion harmadik nemzedékének kíméletlen szétverésétől, kigyomlálásától máig olyan negyven év telt el, Jancsi pedig kb. harminchárom éve halott. Azzal, hogy emléke most is él. Időnként valóságos Sziveri-revival söpör végig a pusztán. Foglalkoznak vele, nevét említik, ahogy legutóbb például a becsei KONTRAPUNKT művelődési lakomán az ottani csikaszos nádasban. Elvarázsolt Mézesdűlőn, ahol két étkezés között sok szép kövér kérdés került terítékre, hogy fokozatosan összeérjen a múlt a jelennel. – Egybefolyjon a kettő, mint vörösbor az abroszon, hogy határozottan egy nagy, nehezen kimosható, ronda flekket alkosson.
Valamiért folyton fel kell röhögnünk a dolgok állásán, ha pokoli kínunkban is. Mert sosem tűnik elavulni ennek a Sziveri-féle „ide-ódának” a kérdése. Nevezetesen az, hogy tulajdonképpen ki ez, ki folyton visszajár? És mi ez, mi folyton visszájára fordul bennünk? – És mit kell tennünk, haver, amikor látjuk, hogy fülünk a földön hever?
Tulajdonképpen mikor lesz az, hogy a hatalom ne akarjon teljes mértékben leuralni minden leuralhatót. Művészetben-irodalomban (mint birodalomban) a saját erejét mutatni – mutogatni-fitogtatni –, a saját ízlését-akaratát igyekezvén érvényesíteni. Minden lépésében, tettében saját figurákat és mondatokat alkotni; jelzőket, jelzős szerkezeteket, szóvirágokat tukmálni, és ha valami nincs úgy, ahogy szeretné, nádpálcáját suhogtatni. Esetleg egyenest a pallosát belengetni. – Netán csak azért, hogy saját magának több helyet csináljon. A „bőség” fantasztikus, akár kisebbségi roggyant kosaránál. – Nos?
Nem áll szándékunkban összemosni sima pusztulást a betiltással, tény azonban, hogy legutóbb a kettő ismét testközelbe került egymással ott, azon az emlékezetes, százegy-kutyás Schultz tanyán. Ott, ahol ezredszerre is fel lehetett röhögni a dolgok állásán. Ebben a Sziverit is erősen megidéző, Radics Viktória moderálta programrészben, amelyben – mások mellett – Ladik Kati újra elmesélte a még régebbi időket – míg Jancsi ott zörgölődött a nádasban, az égen pedig galambok röpködtek –, ebben az idilli környezetben jelentette be Bozsik Péter főszerkesztő személyesen is a veszprémi Ex Symposion folyóirat halálát. Elmondta egy történet végét, amely az orvosolhatatlan anyagi ellehetetlenülés okán bekövetkezett Exitusról szól.
Ex, béke poraidra.
– Igazából érdekes elgondolkodni – szerintünk legalábbis – azon a sokféle asszociációs lehetőséget kínáló látványon, amelyet egy becsei vulkanizőr műhely előtti aszfalton ellapított, mumifikálódott sündisznó nyújt. Úgy tűnik, sokféle interpretációs lehetőség rejlik benne.
Megj.1. Ez a leginkább Sziveri-mementóként olvasható szösszenet itt abból az alkalomból született – ahogy az már részben kiderült is –, hogy lezajlott ez az első kimondottan ilyen ellenpontos rendezvény, amelyet Berényi Emőke és Orcsik Roland képzelt el, majd valósított meg. E szellemi/fizikai lakoma szervezője a HÍD folyóirat. Az esemény szerves részét képezi az úgynevezett Hídverő (jegyezzük meg, nem hídrobbantó!) programsorozatnak, és benne – jeles társadalomtudósok, irodalmárok részvételével – a vajdasági magyar közösséget meg a magyar kultúrpolitikát érintő kihívások kerültek késes-villás elérhetőségbe: tálcán & asztalon. Az akcióban több nemzedék képviselője vett részt, és a beszélgetéseket – amolyan időközönként érkező öntetként – felolvasások dúsították.
Megj.2. Szokásos terjedelmi oknál fogva – meg azért is, mert nem állt módunkban végigkövetni az egész eseményt – erősen egy ösvényre, egyetlen csapásra koncentráltunk. Ám szeretettel mellékeljük az „étlapot”, amelyből jobban látható, mi történt ott Becsén, azon A NAGY (kult.) ZABÁLÁS-on.
PROGRAM
10 óra HONNAN HOVÁ? – Társadalomtudományi kerekasztal a népszámlálásról Badis Róbert, Palusek Erik, Tóth Szilárd János (Sárcsevity Hajdú Bea moderál)
11 óra SZABAD SAJTÓ? – Tőke János, Gyurkovics Virág (Zakinszky Toma Viktória moderál)
12 óra APOKALIPSZIS TEGNAP – Losoncz Márkkal a könyvéről Radics Viktória, Petar Bojanićtyal a könyvéről Losoncz Márk beszélget
13 óra Ebéd
15 óra Kerekasztal I. – „FELRÖHÖGÜNK A DOLGOK ÁLLÁSÁN” Ladik Katalin, Balázs Attila, Bozsik Péter, (Radics Viktória moderál)
16 óra Kerekasztal II. – „PÉNZ NYELV ZÁSZLÓ” Kollár Árpád, Orcsik Roland, Terék Anna (Fehér Miklós moderál)
17 óra „A SZÁMŰZETÉS LETT A MEGÉRKEZÉS” – A Híd Fiatal alkotók számának bemutatója Dudás Robert, Oláh K. Tamás, Tóth Szilárd János, Tóth Tamara (Berényi Emőke moderál)
18 óra Kerekasztal III. – MI KÖZÖM HOZZÁ?, kitekintés a magyarországi irodalompolitikai helyzetre Gerevich András, Győrffy Ákos (Pressburger Csaba moderál)
20 óra „ARANYBA ZÁRT KETRECEK” – Ketrecparty DJ Kővel
Vizuál: Laza Kalember
-
Koszovó5 nap telt el azóta
Lelőttek egy rendőrt Koszovóban, akár magyar katonák élete is veszélybe kerülhet
-
Montenegró7 nap telt el azóta
Szerbiai állampolgárok ásták az alagutat Montenegróban, 19 fegyver tűnt el
-
Szerbia4 nap telt el azóta
Vučić etnikai tisztogatásról beszélt, Moszkva szerint Koszovó potenciális veszélyt jelent
-
Koszovó3 nap telt el azóta
A koszovói eseményeket követően mindenki gyászol, még Szerbia is