Banksy és Jumbo a tengeren

Állítsd be a Google‑t, hogy a BALK mindig kéznél legyen!

A múlt évezred, azon belül a múlt évszázad szenvedélyes búcsúcsókja környékén történt, hogy valaki bemászott éjszaka az angliai Bristol állatkertjének szűköcske elefántlakosztályába. Ugyanaz az illető lehetett, aki egyszer már – majdnem ugyanott – elkövetett hasonlót. Akkor a meglepődött pingvinek között landolt festékkel és stencillel (sablonnal) a kezében, hogy a következőt fújja a falukra öles betűkkel: UNJUK A HALAT!

Jumbónál is hasonlót művelt, csak a szöveg más lett, jóval hosszabb. Ilyesmi: KI SZERETNÉK JUTNI INNEN. EZ A HELY TÚL HIDEG. A GONDOZÓ BŰZLIK. DÖGUNALOM.

– Haza szeretnék menni – sóhajtja képzeletünkben is ez a Jumbo elefánt, valóságos krokodilkönnyeket hullajtva. – Haza…

Teljesen világos volt reggelre mindkétszer Bristolban, hogy az elkövető nem lehet más, mind a hírhedt Banksy, aki rég büntetést érdemel. Már csak azért sem lehetett nem őrá gondolni, mert a stílusa jól felismerhető, módszer és üzenet lényegében azonos. Tévedés kizárva, még ha a tettes konkrétan nem is hagyta ott a névjegyét, nem írta alá a művét, sehol sem hozta nyilvánosságra, hogy ő volt az. Ahogy egyéb esetekben később jó párszor megtette, mégpedig az Instagramon.

Barcode Leopard, 2002
Festékszóró és akril vászonra (84 x 91,5 cm).
A kép egysorozat egyedülálló része „BANKSY” szignóval ellátva, egy 2013-as árverésen 117,800 fontért (GBP) ment el

Hiába rázta öklét és dühöngött az állatkert igazgatója, nem nagyon volt mit tenni azon kívül, hogy eltávolítsák a „firkát”. Banksy valódi kiléte továbbra is sűrű sötétségben maradt. Hiába kezdett éppen – a helyhez kissé szokatlan módon – hétágra sütni a nap, ahogy sütött és süt még mindig is az adriai Zárában, ahol Banksy korlátozott számban kiadott eredeti grafikáiból és egyebekből jól beharangozott kiállítást rendeztek. Pontosan most a nyári szezon csúcsán, az ottani hercegi palotában (Kneževa Palača, Zadar). – Így döntöttek tudatában annak, hogy a művész bizonyára nem lesz jelen a megnyitón, hacsak nem álcázza valamilyen módon magát. Tegyük fel: oly ügyesen pl. zsiráffejű úszóguminak, hogy senki se ismerje fel benne – bárhogy is – magát a Nagy Heccmestert.

Ne ismerje fel Banksyt, napjaink artista Zorróját, vagy képregényből kilépett Billy The Kidjét, aki igazságot osztogat a maga módján. Leginkább óriási fricskákat a fogyasztói társadalomnak, a pénzhajhász kapitalizmusnak, gátlástalan környezetszennyezésnek és mindenféle álszent pillogásnak. (Bla-bla.) Nélküle annak, hogy egyértelműen beöltözne vörös színekbe, netán úgy flangálna. Esetleg araszolna abban a jól ismert (tenger)csillag alakzatban.

Nos, bármilyen hihetetlennek tűnik is, Banksy graffitiművész (falfirkász), grafikus, politikai aktivista és eredeti ecsetkezelésű festő valódi kilétére még nem derült fény. Hogy mi lehet itt a nagy DEAL pl. a Scotland Yarddal, nem tudni. A civil találgatások ugyanakkor három lehetséges személyre szűkültek, ám ezen a ponton megállt a tudomány, ezért ebben az értelemben nem is boncolgatjuk tovább a kérdést. Persze, azzal a megjegyzéssel, hogy amint biztosra vehetően megtudunk valamit, rögtön tájékoztatjuk Önöket. Márpedig addig is itt vannak nekünk mintegy fordított, kicsinyítő látcső alatt a Zárában kiállított, így akárha zsugorított – majdhogynem elefántból bolha – „secondhand” Banksy-művek.

– Úgy egyáltalán Banksy művei – toldjuk hozzá röviden, hogy ne körülményeskedjünk túl sokat.

Több mint 13 perces licitálás után a Devolved Parliament 2019. október 3-án hangos taps közepette 8,5 millió GBP-s kalapácsáron kelt el, így a végső ár 9 879 500 GBP (13 590 000 USD) volt, beleértve a felárat és a díjakat is (Forrás: Banksy Explained)

Zárában (Zadar) látható tehát az egész Banksy-féle színes menazséria – szűkebb keresztmetszetben, persze: – a Majomkirálynőtől meg a brit királyi családtól – a majomparlamenten át – a FESTETT ELEFÁNT-ig és a szertefutó patkányokig, amelyekhez hasonlót a szerb Vladimir Veličković is úgy imádott megfesteni. Ott strázsálnak a falakon a rend mozdulatlan őrei úgyszintén, akiket eleddig rendre sikerült átverni (lefizetni?); sztárok és sztárocskák, igazi hírességek és ártatlan gyerekek. Konkrét célzással a pop-art királyára, Andy Warholra, aki azt találta mondani, hogy a jövőben mindenki világhíres lehet max. negyed óra erejéig. Banksy ezt a valódi személyének titokban tartásával igyekszik cáfolni, a graffitijeiről pedig egyszer azt találta mondani az anonimitás spanyolfala mögül, hogy azok az alsóbb osztályok bosszúját jelentik. Folyamatos szembenállást egy messze hatalmasabb, sokkal jobban felszerelt ellenféllel.

– Hogy ezt viszonylag újabban is alátámassza, tavaly egy női tornászt ábrázoló művet tolt fel a netre, amelynek eredeti léttere az ukrán Borogyanka városának valamely romos negyede.

Azóta már Kijevben is feltűntek Banksy-művek a falakon. Rengeteget érnek, és „atyjuk” elképzelése szerint a pénz Ukrajnát illeti meg. Aki ott privát szorgalomból megpróbálná kivágni valamelyiket, súlyos büntetést kaphat. De mi legyen az orosz rakétákkal? Mellesleg közben valaki ki is vágta arrafelé és elvitte az egyik Banksy-ajándékot, azonban gyorsan elkapták; akár tizenkét évet is rásózhatnak súlyos közvagyonrongálásért, pontosabban: eltulajdonításért. (Nemes egyszerűséggel: lopásért.)

---

Annyit itt mindenképp illik megjegyezni még, hogy igazából a fenti főcím megtévesztő. Testi valójában Banksy festett elefántja sincs ott Zárában. Neve szerint Tai, nem is Jumbo, akinek a bőrére a művész aranyszínű virágos tapétamintákat festett rózsaszínes-piros alapon, így vált eleven központi exponátumává Banksy amerikai, ÉPPENCSAK LEGÁLIS c. bemutatkozásának. A londoni The Guardian írta még – viszonylag közel az ezredfordulóhoz úgyszintén –, hogy ezzel az irritáló gesztusával a kaliforniai állatvédők heves tiltakozását váltotta ki az „eltévedt honfitárs”. Hiába bizonygatta a Los Angeles-i állatkölcsönző, ahonnan Tai, az a 38 éves nőstényelefánt származott, hogy az állat megszokta az ilyesmit, sőt imádja a figyelmet, ellenkező esetben súlyos búskomorság lesz úrrá rajta. Amikor a legfinomabb falatokat is undorral dobálja a hátára, és még a gondozója sem tudja jobb kedvre deríteni. Hiába próbálja akár fordulatos, kalandos bábszínházzal szórakoztatni, amit Tai egyébként nagyon szeret. Különösen a Robin Hoodot.

– Tehát hiába töri magát a gondozó, aki feltehetően nem áll hadilábon a személyi higiéniával, mert nem mindegyik elefántgondozó olyan – fűznénk hozzá mi, hárítani próbálván mindenféle ostoba előítéletesség leghalványabb gyanúját is.

Zárai ZÁRADÉK:

Végül azzal zárjuk itt e szabálytalan ZÁRAI TRILÓGIÁt, hogy az amerikai állatvédőket természetesen ezzel a feljebbi angelesi/angyali érveléssel közel sem sikerült meggyőzni. – De ez már nem is annyira fontos, mint amennyire bizonyos. És itt abba is hagyjuk ezt az írást, mielőtt az elefantiázis szindrómája kezdene kiütközni rajta.